2024. április 20., szombat

Újra a Tüskevárban

Tavaly A Pál utcai fiúk kerültek sorra az újrázásban a gyerekkori kötelezők közül, idén pedig a Tüskevár és a Téli berek. Ebben persze nem kis szerepe van annak is, hogy most már tudom, milyen fantasztikus jó felolvasásokat csinál Széles Tamás. :) Nagyon jó élmény volt az ő narrálásával hallgatni Tutajos, Bütyök és Matula történetét. 

Nekünk annak idején csak a Tüskevár volt kötelező olvasmány, a Téli bereknek már önszorgalomból álltam neki utána, mert teljesen magával ragadott az első rész. Most sem volt ez másként, és mindkét könyv remek volt, újraolvasva is. Kedvencnek is jelöltem őket ezúttal, annyira szerettem elmerülni a világukban. ♥

Igazi lelassulást jelentett a berek világa, a természet közelsége, a csodaszép leírások. És nem csak üres szavak ezek, hogy milyen szépen leírta a madarakat, a nád susogását, a természeti jelenségeket, tényleg fület/szemet gyönyörködtető az írás. Sok idézetet kiírtam, bejelöltem, annyira tetszett a stílusa, a szépsége, a sallangmentessége, a finom lélekrajza és a humora. Te jó ég! Hát micsoda humora van Matulának benne! :) Erre már nem is emlékeztem.
Annak ellenére, hogy "csak" egy-egy vakációzás, a természetben töltött néhány hét élményeit, és sok-sok jóízű étkezését meséli el ( :D ), rengeteg izgalmas fordulatot és valódi veszélyt tartogat. 

A történet nagy része már homályos volt, csak körvonalak rémlettek mindenből, így aztán a nagyobb események is az újdonság erejével hatottak - a jégeső, a  tüdőgyulladás, a vadászat. 
Valahol szomorú, hogy ez már egy letűnt világ, nincs ilyen elvonulás, nincs ilyen vakáció, nincsenek ilyen felnövéstörténetek. És nincs meg az a könnyelmű szabadság sem, hogy a pákász pálinkával itatja meg a gyerekeket  :), és hogy kompletten eltitkolnak a szülők elől egy tüdőgyulladást is. :O

Nem fogok külön írni a két kötetről, szinte egybe is olvadtak most az újraolvasás közben, és ez így volt jó. 
Annyit említek csak külön a Téli berekről, hogy mennyire meglepett, hogy szinte csak a felénél jutnak ki a fiúk a berekbe (az újabb betegség miatt); de ugyanolyan jó volt olvasni az otthon töltött időszakról is. 
A Tüskevárban is nagyon hangulatos egyébként az elején, amikor az iskolában ülnek, és azon gondolkodtam, vajon hogy tudnak ilyen remekül írni az osztálytermi légkörről a magyar szerzők? Karinthy, Molnár Ferenc és Fekete István is, hihetetlen plasztikusan, pontosan, valóságosan adják vissza a feleltetések, a krétaporos tanórák, az osztálybéli hierarchia rendjét. 

Tetszett, hogy Gyula és Béla milyen érettek lettek az első kaland után is, mennyit változtak, de az is teljesen természetesnek hatott, hogy aztán Gyula hogy elszállt magától, és aztán ebből a pökhendiségből hogy rántotta vissza a talajra, hogy faragta felnőtté igazán, újra az újabb berekbéli vakáció, és annak megannyi tanulsága. Matula igen bölcs ember, és jó tanító. Egyszerűsége egyenessége és becsületessége megnyugtatóan hat az emberre. Az egész könyv hangulatát meghatározza jelenléte, alakja. Kérgesnek tűnik, mégis csupa szeretet. 

Az első szerelmek megjelenítése - Kati és Sári a két kiszemelt - sem zavaró, nem zavaros, nem erőltetett, csak a szokásos módon félszegek, kedvesek, tétovák voltak ebben a fiúk. 
Minden jó volt ebben a két könyvben. Minden sor. Minden történés, minden szereplő. Kengyel tanár úr, Nancsi néni, Piri mama, a robosztus István bácsi is mind olyan valóságosak voltak. Úgy szerettem a kutyákat is, Csikaszt és Bikficet! ♥ A forró nyári napokat és a kopogós téli hideget egyaránt. A pipakupak csattanását. :) Minden sora a helyén volt, és én is megtaláltam benne a helyem. ♥ 

Imádtam, imádom ezeket a regényeket. ♥ 

Végül pedig csináltam egy gyűjtést, álljanak itt a kedvenc soraim mindkét kötetből. :)


Tüskevár

"Ténferegtek a ragyogó utcákon, ahol végigömlött a nyár, és mintha felszakadt volna a messzeség, egyszerre végtelen lett a tér és az idő.
Két hónap!
Szabadság, szabadság!
Mosolyogtak, néha összenéztek, és gyengék voltak, mint a fűzfa fiatal hajtása.
– Gyere majd fel délután, mindent megbeszélünk.
– Persze – mondta Bütyök –, persze. Ezt meg kell beszélni.
Hogy mit kell megbeszélni, azt egyik sem tudta, de tele voltak valamivel, valami simogató, meleg ragyogással, és – szerencsére nem tudták, hogy a boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani."

"– Nem kerestek? – kérdezte Gyula izgatottan. – Nem keresett senki?
– Dehogynem – suttogta a Jogász, aki a verstől egészen megvadult –, a verebek kerestek a szemétládában, később még visszajönnek…"

"– Elhiszem, de… – és Matula csak egy mozdulattal jelezte, hogy a bereknek is megvan a maga tartózkodó illemszabálya. Itt nincs erőltetett komázás se le, se fel. Itt nem esnek egymás nyakába az emberek még temetésen sem, nem gázolják át a barátkozás érzékeny bozótját az első napon, nem közelednek egymáshoz hangos csörtetéssel, nem rohannak le senkit, de nem is lehet őket lerohanni. Itt mindennek, minden valóságnak neve van, értelme, jelentősége és ideje; itt nem becéznek, és nem rövidítenek le semmit, és ha valaki a szilfából szilcsit, a szárcsából szárcsikát és a kunyhóból kuncsit csinálna, Matula jól megnézné és – sajnálná.
– Szögény… hogyan beszél…
És Tutajos ki nem mondott tétova gondolatainak legmélyén megérezte, hogy ha egy reggel Matula azzal keltené, hogy:
Gyuszkó, ébredjen, mert felkelt a napcsi… – hát ijedten nézne rá, hogy megbolondult-e, s közben kicsit utálkozna is. De nem, ez nem is lehetséges!

"Matula a szokott helyén ült a konyhában, és úgy nézett a két gyerekre, mint a vén sas a fiaira, amikor visszakapja őket."


Téli berek

"Szalutált és kiment, de még hallotta, amikor a magas rangú egyén azt mondta:
“Marha!” (Abban az időben ezeknek az “uraknak” lehetett ilyeneket mondani.)
A kalauz megfordult, és szelíden mosolygott.
“Uram – mondta –, ne felejtse el, hogy a MÁV nem alkalmaz marhákat… csak szállít…”"

"– Van itt hely még elég…
– Hát három tetű elférne még, tudod, olyan kisebbfajta. Na, Jóska, mehetünk."

"Bütyök ezen úgy elérzékenyedett, hogy kiemelt egy kis gömbölyű paprikát, kedélyesen leharapta a csutkáról – mint Matulától látta –, aztán kitátotta a száját, és döbbent arccal körülnézett.
– Víz! – mondta elhalóan és megrendülten. – Borzasztó!
– Hát, ha nagyon csíp, akkor adok egy kis bort…
– A-had-jo-hon, Gergő bá-há…. sokat!
Tutajos, az óvatos Tutajos majd lefordult a székről, annyira élvezte Bütyök „lángolását”, közben egy szálka megakadt a torkán, és egyszerre elment nevető jókedve.
– Gergő bácsi, szálka van a torkomban!
- Jó – mondta az öreg – Béla előbb szólt…"

"Bütyök egy kis idegenkedéssel húzta kezére a kesztyűket, és megnyalta a szája szélét, ami ebben az esetben meglepetést jelentett.
– Mint a kályha. Hol vette, Gergő bácsi?
– Nem vettem, kaptam. Itt a berekben, egy macskától. Mondom neki: nem adnád a bőröd oda, te macska? Hát odaadta… Jószívű macska volt, meg aztán puskával kértem…"


"kékes párák takarták a téli titkokat."

"cifra szerszám, öreg ló"

"szél nélkül nincs is hideg"

"– Nem kelnek föl? Engedett az idő, majdnem meleg van.
Bütyök mélyen behúzódott a takarók alá.
– Gergő bácsi talán azt a meleget érzi, ami kimegy…
Matula nevetett.
– Hát ennél szebben már igazán nem lehet mondani, hogy tegyem be az ajtót. Hiába, aki finom ember, az csak finom ember! Ezután én is finoman kérdem meg, meddig akarnak még tehénkedni, mert dolgunk van!"

"– Amondó vagyok – kezdte Matula a beszélgetést –, amondó vagyok, érdemes lenne kinézni…
Derék barátaink azonban nem voltak “amondók”… Kiváló barátaink még félig az álom csónakjában hevernek, és ez a csónak csak a hideg közreműködésével tudja őket partra fordítani.
– … kinézni – folytatta Matula a magánbeszélgetést—, és a fára gondolni, amit aztán kaparhatunk a hó alól, de még akkor is vizes lesz…
– Vizes? – nézte Tutajos a gerendákat, amelyek szárazak voltak. – Mi lesz vizes, Gergő bácsi?
– A fa!
– Hát akkor menjünk – feküdt tovább Bütyök is –, menjünk, és hordjunk be fát.
Matula mosolygott.
Nem muszáj felkelni, azt már nem is mondom. Majd kis kereket faragok az ágylábak alá, semmi az, csak nyolc kerék kell, aztán kihúzom magukat, meg visszahúzom…
– Kelünk már, Gergő bácsi – nevetett Tutajos."

"De jól emlékezzék ám! Mert a sötétben minden tehén fekete."


Érdemes lenne vajon megnézni a filmadaptációkat? Emlékeim szerint sosem láttam a régit, és az újabbat sem...

16 megjegyzés:

  1. Jaj, de jó volt olvasni ezt a posztot, nagyon jólesett a lelkemnek. ♥

    Idén már én is sort kerítek végre mindkét regényre, olyan régóta tologatom magam előtt őket, de vágyom már a lelassulásra, a nosztalgiára.

    "Valahol szomorú, hogy ez már egy letűnt világ, nincs ilyen elvonulás, nincs ilyen vakáció, nincsenek ilyen felnövéstörténetek." - Ne is mondd, ez engem nagyon el tud szomorítani, és olyan keserédes is emiatt ezeket a történeteket olvasni. Néha olyan jó lenne újra gyereknek lenni, annyira más volt még a világ. Kezdem megérteni az idősebbeket, akik mindig a régi idők után vágyakoznak, egyre-másra én is azon kapom magam, hogy azon merengek, mennyivel jobb volt minden régen. Nyilván ez így eléggé sarkított, de míg felnőttként szerezhet az ember új élményeket, gyerekkor csak egy van, azt soha többet nem lehet újraélni.

    "A Tüskevárban is nagyon hangulatos egyébként az elején, amikor az iskolában ülnek, és azon gondolkodtam, vajon hogy tudnak ilyen remekül írni az osztálytermi légkörről a magyar szerzők? Karinthy, Molnár Ferenc és Fekete István is, hihetetlen plasztikusan, pontosan, valóságosan adják vissza a feleltetések, a krétaporos tanórák, az osztálybéli hierarchia rendjét." - Ez is nagyon igaz, és én is úgy szeretem ezeket az ifjúsági regényeket, és az iskolai jeleneteket. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, akkor már érdemes volt megírni! :) ♥
      A regény ugyan '57-ben jelent meg, ami jóval előttünk volt, de amit mi ismerhetünk gyerekkorként, a '80-as, '90-es évek, na még azoknak is volt egy olyan fajta szabadsága, amit ma már nem lehet elérni, egyszerűen képtelenség, mert annyira más lett a világ. És annyira nyugalmas visszatérni ebbe, remélem neked is jól fog esni, amikor újraolvasod!

      Ha tudsz még olyan könyvet, ifjúsági regényt, ahol ilyen jók az iskolapados jelenetek, akkor mondd! :)

      Törlés
    2. Hát a mai dolgokhoz képest a gyerekkorom nekem őrült távolinak tűnik. Az, hogy nem volt mobiltelefon pl. valami elképesztően felszabadító dolog volt, nem kellett állandóan rendelkezésre állni. Most sem "kell", de azért na, máshogy működik a világ.

      Hú, most hirtelen nem jutnak eszembe hasonlók, csak amiket te felsoroltál, de megírom, ha beugrik valami. :)

      Nem természetközeli, de a krétaporos élményt nekem pl. tökéletesen adja a St. Oswald fiúiskola sorozat, bár az más azért, mert nem ifjúsági és nem gyerekszemszögből íródott.

      Törlés
    3. Igen, és érdekes volt ahogy még mi végigmehettünk a különféle digitális fejlődési állomásokon, most már minden a kezében van a gyerekeknek is az okostelefonnal.

      Inkább a magyar szerzőktől gondoltam ilyen osztálytermi jó jelenetekre, történetrészekre még. :) De valóban Harris St. Oswaldja elég jó krétaporos, bár az tényleg más azért, a bentlakásos iskolák, fiúiskolák, egyenruhák hangulatát hozza.

      Törlés
    4. Igen-igen, én is olvasnék szívesen még ilyet magyaroktól, de majd kutakodok, aztán ha találtam valami jót, akkor megírom. :) Még az Abigél jutott az eszembe, de az megint más, ott komorabba téma, a légkör, nem a gondtalan gyermekkort láthatjuk, de az iskolai hangulat és a krétapor megvan.

      Törlés
    5. Ó, igen, azért az Abigél is kicsit ilyen, az osztálytermi hangulattal. :) Nagyon szeretem. ♥

      Törlés
  2. Örülök, hogy neked is ennyire tetszett. :) Sok élmény felhoztál most ezzel a poszttal, de csupa jót.
    Hát ne is mondd, micsoda világ volt az, pálinkázás meg 14 évesek kezébe puskát adni! :D Egy mai szülő szívrohamot kapna, bár felnőtt fejjel, anyaként azért én is szörnyülködtem kicsit, pedig gyerekként ebben semmi kivetnivalót nem találtam. Persze, más kor volt ez, 50-es évek, és ami régen és most is nagyon tetszett, hogy sikerült úgy megírni, hogy semmi sem szivárgott át a kor ideológiájából. (Szemben pl. a Szalmalánggal, amit nemrég olvastam.) Ugyanakkor meg süt a könyvekből az élet szeretete, amihez a halál is hozzátartozik, és olyan temészetességgel ír erről a szerző. Gyerekként nem nagyon szerettem a természetleírásokat, felnőttként azonban ezek is teljesen levettek a lábamról.
    Az idézetek közül nekem is sok a kedvencem volt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jó! Olyan jó nosztalgiázni, bennem is sok régi nyár emléke feltolult, meg úgy egyáltalán tényleg a 90'es évek is.
      Tényleg, nem is csak a pálinka, de a puska, vadászat, meg hogy hogy otthagyja őket azért sokszor - persze pont akkor üt be a jégeső is pl. Sőt, a téli vakációnál nem is tudják a szülők, hogy egyáltalán kinn vannak Matulánál, azt hiszik csak néha kimennek látogatni, persze szigorúan István bácsival együtt!! De valami olyan hamisítatlan vadromantika van ebben, ami egyszerűen elhiteti veled, ez így teljesen jól van, és még a PC és finomkodó korszakok előtt íródott. :) Tényleg nincs ideológia, az is milyen jó volt!
      És valóban, milyen jó és fontos pont, hogy (főleg) az állatvilágon keresztül ennyire közel kerülnek a halálhoz is, és hogy ez mennyire nem tabu.

      A felkelt a napcsis eszmefuttatáson konkrétan hangosan röhögtem. :D
      Te mikor is olvastad/hallgattad újra?

      Törlés
    2. A felkelt a napcsi volt nekem is az abszolút kedvenc, azon én is hangosan felröhögtem, már gyerekkoromban is, meg a hallgatásoknál is. :D
      Talán tavaly-tavalyelőtt hallgattam meg másodszor, először pdig 2015-ben - a blog szerint.
      (Továbbra sem működik az értesítés... :( nem tudom, mi lehet vele, na, sebaj, majd időnként benézek, van-e új megjegyzés.)

      Törlés
    3. Szenzációs. :D
      Sajnálom, nem tudom mi lehet vele a gond. :(

      Törlés
  3. Nagyon jó volt olvasni, hogy milyen lelkesen és elfogódottan meséltél az újraolvasásaidról. :) Fekete István nekem is nagy meglepetés volt tavaly, annyira jólesett elringatózni a tájleírásaiban, a szóhasználatában! Én az idénre a Kelét ütemeztem be tőle, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a gólyás története is olyan hatással lesz-e rám, mint a Csí és más elbeszélések.

    Apukám nagy Fekete István rajongó, és az idén, a tavaszi szünetben, Anyukámmal együtt ellátogattak Göllére, ahol Fekete István élt és ahol el is van temetve. Nem is tudtam, hogy Bogáncs kutya is ott nyugszik velük, szerintem nagyon megható. :') Azóta Apukám a Ballagó időt olvassa, és nagyon élvezi. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! ♥ Valóban olyan szépen ír, nekem is nagy meglepetés volt rádöbbenni, mennyire szép a próza, és a történet is milyen jó vele együtt. :)
      Szeretnék majd én is olvasni még tőle. Annak idején a Tüskevár-Téli berek könyveken kívül csak A koppányi aga testamentumát kezdtem el tőle, de nem tetszett, és félbehagytam. De nagyon gyerek voltam még, a címből is csak a névelőt értettem. :D

      Törlés
    2. Tényleg, A koppányi aga testamentuma! Azt is nagyon szerettem. :) Amúgy az állatos történetek közül csak a Vuk tudott lekötni, többször is megpróbálkoztam, talán a Hú-val, de untam, azóta sem szántam rá magam.

      Törlés
    3. Majd egyszer megpróbálkozom vele én is újra. Meg mással is Fekete Istvántól. :)

      Törlés
  4. Szerintem próbáld meg a Lutrát. Minden benne van, amit Fekete István könyveiben szeretünk. Érdekes állat- és emberszereplők, régi falusi hétköznapok, a természettel harmóniában élő kis közösség élete, az idősek kortalan bölcsessége és egy kedves szerelmi történet, ami happy enddel végződik...És ki ne hagyjam a finom falatokat...itt egy bitang nagy harcsából készült halászlére lehet nyálat csorgatni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ajánlást! :) Jól hangzik nagyon, ahogy leírtad. A halászlé-evészet is! :)

      Törlés