A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biológia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biológia. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 6., kedd

Könyvek szülésről

A könyvek terhességről zanzaposzthoz hasonlóan egyben írok értékelést a szülés témájában olvasott két kötetről is. Ina May Gaskin és Noll Andrea könyvét összeköti a bábai szemléletmód, de azért mégis nagyon mások stílusban, információtartalomban. Utólag azt mondom, amit eddig egyáltalán olvastam a témában, azt mind kiváltotta volna egyedül Noll Andrea könyve. De azért vele kapcsolatban is vannak kritikai pontjaim.

Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez

Először is, többet vártam ettől a könyvtől, de úgy tűnik ez a sorsom, a spanyol viasz egyikből se fog kicsöpögni...

A természeteshez való visszatérés, szabad, ösztönös döntések, és az anyák rendületlen támogatása szuper, jó irány, és mindenképp követendő, amit csinálnak, filozófiában, illetve van néhány olyan praktikusan követhető, átgondolható tanács is, ami segítheti a vajúdást. Viszont ezek rendkívül kevés oldalban is összefoglalhatóak lettek volna - vagy mondjuk néhány ppt-dián.
Rengeteg ismétlés van, néha tele van tolva statisztikával, amivel önmagukat fényezik - szép eredmények mind, de nem kell egyfolytában az arcunkba tolni, írjanak róla cikket akkor tudományos folyóiratokba, és a szignifikáns eredmények majd beszélnek önmagukért... Plusz a stílus maga is sokszor túlságosan orvos-kórház-beavatkozás és gyógyszerellenes. Értem, hogy amúgy is ez a csapásiránya, de akkor sem mindegy, mit hogy ad elő, hol, hogyan választja a szavakat, mennyire atombiztosan és vehemensen akarja csakis a saját igazát alátámasztani.

Az anekdotikus sztorik hol meggyőzőek, hol pongyolák, és a könyv első fele, ami tele van szüléstörténetekkel, egyrészt redundáns, másrészt nem annyira megerősítő, mint kéne, és szintén csak néhány olyan hasznos infót tartalmaz, amit később is elismétel még párszor - pl. a medence tágassága a helyzetek változtatásakor, váll-elakadás megoldása stb. Nagyon amerikanizált a fogalmazás, zavaróan le van egyszerűsítve, és felesleges dolgokra koncentrál sokszor, ahelyett, hogy csak a lényeget mondaná - mert persze a lényegből nem lesz nagy oldalszám. A bugyuta TLC-s és egyéb tv-showk stílusának leirata néhol a szöveg: "és akkor jött Ina May, betoppant a szobába, megérkezett Karen is, aki nemtomhánypercre lakott tőlünk", blablabla. Ez kit érdekel? 
Néhol nagyon túlzó is volt a spiri vonal, ezekkel a szülés közben lefolytatott kvázi párterápiákkal (big fat lol), és hogy ettől hogy oldódott meg minden, a szüléssel kapcsolatban is, meg a pár életében is... aha. -.-'

Szerkesztésileg jobb lett volna, ha a sima fejezetekkel kezd a könyv, és a szüléstörténetek kerülnek a végére.
Az utolsó fejezetek dögunalmasak, és sikerült pont azoknak elmenni a horror irányba - anyai halálozások, komplikációk, és megint egy rakás statisztika, illetve az amerikai rendszerre épülő ismertetések, amik teljesen irrelevánsak.

Nem lettem tőle holisztikus szemléletű, otthonszülésre vágyó ősanya, de érdemeit és törekvéseit elismerem, és szerintem is jó lenne visszavezetni egy kicsit a természeti népek tudását, a bábák ismereteit az orvoslásba, szülészetbe, de a kórházi környezet adaptálásával, és nem az otthonszüléssel. Ez a szemléletmód, amit Ina May Gaskin is hirdet, és ezek a lehetőségek szerintem terjedőben is vannak egyébként, és mindenképp támogatandó visszahozni a szülésznő, bába, dúla stb szerepét a szülészetbe, illetve az oktatásban is szerepet kaphatnának.


Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek

Hasznos és hiánypótló könyv a piacon, és kétségtelenül szakszerű is, részletesen tájékoztat és tanít, úgy, hogy közben nem veszik el a szakzsargonban, igyekszik a legtöbb kifejezést magyarul megadni. Jó tippeket adhat apáknak (vagy más kísérőknek) is. Ezek mind az előnyére mondhatók el, ahogy az is, hogy megpróbálja visszaterelni a szülést a normális folyamatok közé, amit nem kell feltétlenül medikalizálni, illetve a medikalizált környezetben is lehet(ne) humanizáltan, másként kezelni.

Ina May Gaskint sokszor emlegeti és idézi. Nos, így egymás után egyértelmű, hogy mi is volt a nagy baj a Gaskin könyvvel: pátyolgató, mesélő nyelve volt, amiben a szakszerű leírás elveszett, túlontúl kevés volt, vagy egyenesen hiányzott... Ehhez képest ez a kötet értelmes ember módjára szól az olvasóhoz, nem butít le, nem amerikanizál semmit, és az általam előzőleg olvasott két szüléses-terhességes könyv minden soránál többet ért így egyben... :)
Ugyanakkor, engem, mint racionális beállítottságú, és tudományos gondolkodású embert nem tudott magával ragadni a holisztikus blabláival, sőt, ez rendkívül taszító benne... Homeopátiás golyók ajánlgatása, energetika, csakrák, intuícióbetörések és egyéb válogatott baromságok, amik csak az általános IQ-t fogják tovább csökkenteni az amúgy se túl jól teljesítő átlagpopulációban... Ha ezeket a részeket az ember ki tudja zárni belőle, az értelmes részt lehet hasznosítani. Fontos lenne egyébként az ilyen otthonszülő ősanyáknak és segítőiknek is realizálni, hogy pont ezekkel a sallangokkal hiteltelenítik el magukat, és válthatnak ki akut szemforgatást az orvosokból, kórházi személyzetből, és nem csoda, ha ennek hatására azok bezárkóznak az olyasmi előtt is, ami kuruzslásmentesen okos, és előremutató. Jó az elakadások kezelésének természetes megoldása, a természetes fájdalomcsillapító módszerek, a türelem hangsúlyozása, a komplikációk kezelése, stb, de ezt mind agyonverik pl. olyan kijelentésekkel, hogy a baba szívcsakra bizsergését hogy érzi meg a segítő, atyaúristen............ -.-'
Ne csodálkozzanak, ha így nem tudnak átvinni dolgokat a medikális gyakorlatba, mert egyetlen ostoba mondat kioltja a többibe vethető bizalmat is. Ha előre akarnak haladni, alkalmazkodjanak, és formálódjanak ők is, és akkor átkerülhet a normális, és értelmes bábai szemléletből a kórházakba is. 

Szerencsére nem annyira domináns azért a vajákolós maszlag, és tényleg ajánlom a könyvet, szuperül magyaráz és bont szakaszokra mindent, sok képpel illusztrál, pl. masszázstechnikákat, és külön függelékben is magyaráz képekkel. Laikusok, és szakemberek számára is hasznos és használható az ismeretanyaga. Úgy kell olvasni szelektálva, hogy amivel nem tudtok ti se azonosulni, azt hagyjátok figyelmen kívül.

2015. október 5., hétfő

A nagy kalóriahazugság

Megígértem egy pár embernek, hogy írni fogok erről a könyvről is a blogomban, és az ígéretemnek eleget is teszek, bár megmondom őszintén, az elolvasás után inkább csak eltettem volna szívem szerint, és nem hozok belőle ide a blogra semmit. 

A félreértések elkerülése végett: én magam Norbi Update-tel fogytam le, már 10 éve az életmód szerint élek - a fogyás után persze súlytartóban leginkább. Elkötelezett híve vagyok. A módszer abszolút működőképes, és nekem soha semmi mással nem sikerült fogynom. A kalóriákat és számolásukat nem tartom célravezető útnak, soha nem is számoltam semmit, hogy mit ettem, és azzal hány kcal energiát szolgáltattam állítólag a szervezetemnek, mert ennél fontosabbnak tartom a minőséget, és az összetevőket. A Norbi Update rendszer sokat változott az évek során, fejlesztik a termékeket, különféle kutatásokat csinálnak, minél nagyobb százalékban szénhidrátcsökkentett ételek előállítására törekednek.

2013. október 23., szerda

Pokoljárás

Dan Brown: Inferno


Elkezdtem írni ezt a posztot vázlatba, és valami borzalmasra sikerült. Rossz volt visszaolvasni is, személytelen, jellegtelen, unalmas, úgyhogy nyomtam egy delete-et és újraírom, mennyire is tetszett ez a szórakoztató utazás Firenzébe. Kategóriákkal jobb volt, mint az előző könyv amit a szerzőtől olvastam, Az elveszett jelkép, visszaidézte azt a hangulatot, nyomozást, és jelképrendszereket, amikért megszerettem annak idején az írásait.

"Abandon all hope, ye who enter here."

"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel."


Miért volt olyan jó olvasni?
Először is, rendhagyó in medias res kezdéssel indul. Langdon professzor Firenzében ébred fel, egy kórházi ágyon, lőtt fejsebbel, és semmi emlékképpel az előző két napjáról. Sőt, még ikonikus Mickey Mouse karórája is eltűnt. A puzzle összerakásához azonban nem ideálisak a körülmények, egy Langdont üldöző bérgyilkos tűnik fel ugyanis a kórházban, és Robert menekülni kényszerül orvosával, Sienna Brooksszal együtt.

Teli van Olaszországgal, Firenzével és Velencével, csodás olasz épületekkel, a Palazzo Vecchioval, a Boboli kerttel, Pitti Palotával, Szent Márk térrel... és még egy másik ország híres helyszínével is, ahova végül kilyukadnak a csapattagok a feltételezett vírus nyomában... 

Gates of Paradise in Florence Babtistery
Bioterrorizmus, WHO, transzhumanizmus. Dan Brown mesterien ötvözte az irodalmi, vallási, kulturális jelképeket Dante segítségével, a világ túlnépesedésének matematikai és a génmanipuláció etikai kérdéseivel, beleoltva mindezt egy pörgős, izgalmas, a tőle megszokott néhány órányi hajszába, aminek során persze nem minden és nem mindenki az, aminek látszik. 

Az előző könyv amerikaias leegyszerűsödésének (én legalábbis olyannak éreztem) itt nyoma sincs, komoly kérdéseket feszeget a szerző, és elég határozott véleményeket ad a szereplők szájába is, amitől valahogy kénytelen az ember elgondolkodni, mi is lehetne a megoldás, ha egyáltalán van, egy túlnépesedő bolygón? 
Te megnyomnád-e a gombot? 

" (...) consider this. It took the earth's population thousand of years-from the early dawn of man all the way to the early 1800s-to reach one billion people. Then astoundingly, it took only about a hundred years to double the population to two billion in the 1920s. After that, it took a mere fifty years for the population to double again to four billion in the 1970s. As you can imagine, we're well on track to reach eight billion very soon. Just today, the human race added another quarter-billion people to planet Earth. A quarter million. And this happens every day - rain or shine."

Kicsit úgy érzem jót tesz Langdon profnak és a regénynek is, amikor Európában bóklászik, és itt bogozza össze a szálakat minden lehetséges jelkép közt. Olyan hihető az egész, hogy szinte összeesküvéselméletet sejtesz az Isteni színjáték sorai mögött is. Dan Brown szerintem teljesen egyedülálló ebben a maga teremtette kulturális-kalandregény műfajban.

Il Duomo
A pestis megidézése, a menekülés, a visszatekintésekből megismert Bertrand Zobrist, a Consortium és a WHO titkai, Dante maszkja és a tulajdonképpeni "megoldás" teljesen lekötött, alig vártam a végkifejletet, amiben minden elem a helyére kerül, és a kirakós összképén még mindig lehet agyalni. Komplex, jól sikerült regény, ami a sok okossága ellenére nagyon szórakoztató és néhol kifejezetten thriller-szerű.  

“Only one form of contagion travels faster than a virus. (...) And that's fear.” 

A helyszínek különösképp vonzóak voltak számomra, jártam már Firenzében és Velencében is, igaz, előbbire kevésbé emlékszem sajnos. Érdekes élmény volt, amikor leírják a Gates of Paradise-t, és döbbenten rájönni közben, jé, én ezt mintha láttam volna, és persze hogy láttam.

Érdemes utánakeresni a Wikipédián is a helyszíneknek, festményeknek, épületeknek, de akár a transzhumanizmusnak, és a regény wikipédiás lapját is jó volt átolvasni, persze szigorúan a befejezés után, mert ott nagy a spoilerveszély. 

“Remember,” she said, “ninety percent of personal recognition is body language, so when you move, move like an aging rocker.” 
Aging, I can do, Langdon thought. Rocker, I’m not so sure."



!!!SPOILER!!!

A regény végéről nem tudok spoilermentesen nyilatkozni. 
Tetszett, hogy végül egy ilyen vírusvektorral oldották fel (?) a feszültséget, bár kétségtelenül ez is problémás, és persze hogy az emberiség egyharmada nem akarna terméketlenné válni (vagy legalábbis nem biztos, hogy az az egyharmada, akik valóban azzá váltak). Szóval elég humanitárius megoldás lett a bioterrorizmusból, ahhoz képest, hogy a bubópestist szuggerálták belénk egész végig. 
A sterilitás mint megoldás a bolygó túlnépesedésére, nos, ha tetszik ha nem, véleményem szerint ez már elkezdődött - nem mi generáltuk persze, hacsak nincsenek titkos Bertrand Zobristjaink, de elég sok ember válik terméketlenné a sok stressz, vagy épp a vegyi anyagok miatt, egyre több a meddő pár, sokaknak csak sokadszorra, vagy csak lombikprogramokkal lesznek utódaik. Szerintem ez mind önszabályozás valamilyen magasabb szinten. De alacsonyabb szinteken is találkozhatunk vele, vegyük csak például hogy van, ahol meg van szabva, hogy csak egy gyereked lehet. 
Ha tetszik ha nem, bizonyos szempontból tényleg elkerülhetetlen a katasztrófa, amit a Föld túlnépesedése okoz, és a matematika megdönthetetlen. Egyszerűen túl sokan kezdünk lenni... megmentik a 400 grammos újszülöttet is, nincs Taigetosz, jók a gyógyszerek, egyre tovább élünk, szerveket növesztünk, de hová fog ez vezetni? 
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken lehet tovább filozofálni az Inferno után... 
Persze el lehet kanyarodni inkább Dante Isteni színjátéka felé is, az kicsit nyugalmasabb terep... ;)

!!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/10 Nem nagyon ingott meg ugyan a hitem Dan Brownban Az elveszett jelkép után, mert hűséges vagyok a kedvenc szerzőimhez (írhatnak bármit, én megemésztem :D), de az biztos, hogy az új regény, az Inferno teljességgel visszaállította a mutatót. Azoknak is ajánlom, akiknek annyira nem tetszett valamelyik írása, kifejezetten jól sikerült kötet lett, jó témaválasztással, szép helyszínekkel, ütős gondolatokkal, és nem csak egy szokványos kódfejtés. 


2013. május 7., kedd

Szemünk világa

Harry Benjamin: Tökéletes látás szemüveg nélkül


Rámsüthetitek a bélyeget, én aztán válogatás nélkül olvasok mindent össze-vissza... persze ez nem teljesen igaz, de sok egyéb mellett, bizony ez a könyv is régóta érdekelt már, és nagyon örülök, hogy nemrég meg tudtam venni használtan. Hogy miért figyeltem fel rá? Mert a molyon az értékelések között megakadt a szemem azon, hogy valakinek 3,5 dioptriát javult a szeme a könyvben ismertetett módszertől. Ami az egyik szememen mondhatni a tökéletes látás elérése lenne újra... Rövid is, érdekel is, biológia is, és még hasznos is lehet - ennyi érv kombinációja már bőven elég volt, hogy magamévá is tegyen a kötetet. 



A könyv iszonyú régi, a 20-as években íródott, mégis roppantul modern, és felvilágosult helyenként, de ez lehet, hogy azért van, mert ez már átdolgozás. A lényegen ez persze nem változtat, a Bates-módszert mutatja be, ami egy szemtorna, vagy szemtréning, és semmi mást nem céloz, csupán a szemmozgató izmok ellazítását, a vérkeringés fokozását a szemben, és ezzel a látás javulását. Emellett javaslatokat tesz az étrend megváltoztatására is, ez már annyira nem érdekelt, illetve helyenként elrugaszkodottnak is találtam, a különféle szembetegségekhez írt 2-4-5 napos böjtöket (kackac), de maguk a gyakorlatokat nagyon hasznosnak látom. Az persze igaz, hogy sok zöldséget, gyümölcsöt kell-kéne fogyasztani, és nagyon is egyetértek azzal a részével is, hogy a cukor és a finomított szénhidrát is kifejezetten rosszat tesz a szemnek - is. Ennek hatásában 100%-ig biztos vagyok, és ennek tudom be azt is, hogy az életmódváltásomat követően nemigen romlott a szemem - vissza kell keresnem, de talán a korábbi évenkénti, kétévenkénti romlás helyett, volt talán egy egyszeri negyed vagy fél dioptria, és azóta ugyanaz, már hosszú évek óta. Az étrendi tanácsok tehát főleg azért nem érdekeltek, mert ezek jó részét már régóta integráltam az életembe. Az viszont pl. jó volt, hogy felsorolta szépen, miben van a legtöbb A-vitamin (a répán kívül).


Érdekes, hogy milyen egyszerű dologra világít rá, hogy tulajdonképpen nem csak arról van szó, hogy a sugárizom változtatja a szemlencse alakját, így változik a retina-lencse távolság, hanem a szemmozgató izmok is befolyásolják, változtatják a szemgolyó egészének alakját. Így ha azok a megfelelően ellazult állapotukba vissza tudnának kerülni, a szemgolyó alakja is az ideálishoz közelítene, nem lenne megnyúlt, mint a rövidlátóknál, vagy hossztengelyében összeszűkült, mint távollátóknál vagy az időskori szemromlásnál (presbyopia). 

A természetgyógyászat egy jó része nekem humbug, még akkor is ha sokan esküsznek rá, mert igenis van, amit nem lehet füvekkel meg egyéb "maszlaggal" meggyógyítani, és nem értek egyet az oltások vagy gyógyszerek ellen tiltakozókkal sem - egyszóval inkább a tudomány oldalán állok a fő vonalakban. Ugyanakkor sok minden van a népi gyógyászatban amit ésszel, okosan lehet használni - pl. ilyenekre gondolok, hogy párakötés, jegelés, egyszerű, de nagyszerű ma is működő dolgok - vagy mondjuk a csontkovácsolásban, gyógytornákban is van valami, ezt saját bőrömön is tapasztaltam már, amikor úgy kinyomkodták a gerincemből, keresztcsontomból a kis feszültségeket, hogy úgy jöttem ki, mint egy frissen megolajozott bádogember. :) Mindig van bennem egy kis érdeklődés, és ha logikusan, okosan van elmagyarázva egy ilyesféle módszer, illetve nem látom azt se, hogy esetleg ártalmas lehet, vagy szimplán csak valamit el akar adni nekem, akkor vevő vagyok rá. 
Így vagyok most a Bates módszerrel is. Logikus volt amit leír, nem vitte túlzásba az áltudományoskodást, amit  a szemről leírt, az valóban úgy van. Félreértés ne essék, nem várom a csodát, és nem hiszem igazán, hogy pár hónap múlva már nem lesz szemüvegem, de azért megmozgat ez az egész, és főleg a lehetősége, hogy ha mást nem, legalább felfrissítsem a szemeimet, hiszen mire mennék nélkülük - elég csak az olvasásra gondolnunk ;)... 

A gyakorlatok a szemek takarásából, mozgatásából, tornáztatásából, fókuszálásból állnak, némi nyaktornával kiegészítve, sok pislogás, kis napfürdő (csukott szemmel!), hideg vízzel spriccelés. Nem hazudik, nem kell hozzá egy nap sok idő, hogy ezeket végigcsináljuk, csak hát ez meg az meg amaz mindig közbejön. Így, a szkeptikusoknak üzenem, hogy valószínűleg azért nem ilyen elterjedt ez a dolog, mert egyszerűen az emberek nem kitartóak, és nem veszik a fáradtságot, lusták. Érthető, mert mindig rohanunk, más dolgunk van, nem tudjuk úgy beiktatni a mindennapokba még a szemtornát is, épp elég, hogy ott van esetleg valami sporttevékenység, meg a fogmosás, arctisztítás, borotválkozás, esetleg egy szimpla reggeli torna, apróságok. 

De ha eléggé akarjuk talán mégis megy. Reggeli közben szemtorna, fogmosáskor a szemünkre is egy kis hideg spricc, rádiózás, hangoskönyvezés közben a szemem takargatása, és ami a legjobb: az OLVASÁS is elő van írva gyakorlatként. :)) Mekkora öröm volt nyomtatásban leírva látni, hogy az olvasás nem rontja a szemet, sőt, pihenteti. :) 

9 éves korom óta vagyok szemüveges, és szeretem is a szemüvegemet, nem hiszem, hogy meg tudnék tőle szabadulni, akkor is kéne nekem egy keret, ha tökéletesen látnék, mert az arcomhoz is hozzátartozik. De bármikor szívesen cserélném gyengébbre. A szemműtét is megfordult már a fejemben, de bevallom, félek tőle. 

Elgondolkodtatott, amit a könyv a szemüvegről írt, hogy milyen merev fókuszálásra kényszeríti a szemeket, és tulajdonképpen megakadályozza, hogy a szem megjavulhasson - jó jó, lehet fejet ingatni, hogy ez mekkora hülyeség, mert anélkül nem látunk, és  különben is, tovább romlik a szem, ha nem hordasz jó szemüveget... De tényleg? És nem lehet, hogy attól (is) romlik, hogy hordod a szemüveget? Nagyon kevés olyan eset van, amikor kisebb dioptriára kell váltani, sokkal inkább egyre nagyobb számú lencse kell, és aztán multifokális, vagy külön olvasó is... Gyerekkoromban, és később is, ha éreztem, hogy már kezd homályos lenni, azonnal mentünk orvoshoz, és erősebb szemüveget csináltatni. Sosem gondoltam eddig úgy a szemüvegre, mint ami köztem és a világ között állna, mert nyilván igen keveset látok nélküle (-4 körüli dioptriákkal), de mióta olvastam a könyvet, próbálok szemüveg nélkül lenni pár órát minden nap - és lehet, hogy ez placebo, mert sajnos azt is tudom, az hogy működik, ehh, de mintha tényleg pihentető lenne nélküle, amit eddig sose éreztem. 

A szemem egyébként 9 éves korom óta folyamatosan romlott tovább. Jónéhány éve nem romlott már (növésben való megállás, illetve a fent már említett életmódváltás is közrejátszik ebben), bár igaz, hogy 3 éve (kb), amikor a legújabb szemüvegem csináltattam, vacilláltunk a dokival, hogy kell-e az a negyed dioptria, de azt mondtam nem kell. Most viszont, egy fél éve, mintha mégis kéne. Mintha homályos lenne az rtl klub logo a tévén. Vagy csak pár felirat az út mentén... a számok az óralapon... és ez nem jó, de nem szeretnék megint erősebb szemüveget, és nem csak azért, mert egy vagyonba kerül... 

Tehát, ahogy mondtam, nem várom csodát, de bízok a kitartásomban, és megpróbálom a Bates-módszert.  Anélkül nem érdemes belevágni, hogy hinnék benne, úgyhogy hiszek benne. Én már akkor is elégedett leszek, ha ezt a kis csalóka negyeddioptriát, amit érzek a szemüveggel, felhozza, hogy ne kelljen újat csináltatni. Az, hogy erősnek érezzem a mostani szemüvegemet, szinte álomkép, de ám úgy legyen. 

Értékelés: 10/9 - re értékelem a könyvet, a levonás az utolsó fejezetek miatt van, az igazán elrugaszkodott, és túlzó, az étrendi megvonásaival, illetve felesleges szinte ugyanazokat leírni a különféle szembetegségek kezelésére. Az, hogy a módszert hányasra értékelem, egyelőre "homályos", de ha kitisztul a kép, akkor írok még róla. Mindenesetre - és ez nem kamu, mert mi érdekem fűződne hozzá, hogy hazudjak nektek, vagy magamnak - az első 2 nap után a mostani szemüvegben, mintha jól láttam volna az összes rendszámot, és helyiségnévtáblát, és nem volt meg az a kis plusz vonal és homályosodás a széleken. Lehet persze ráfogni, hogy ideális látási viszonyok, tiszta, napsütéses idő, kipihent, friss szem, placebo... de én akkor is úgy éreztem, és hát ki más láthat ki az én szememen keresztül?

Érdekel-e valakit a fejlemény, legyen-e róla poszt? 

A kötet teljes szövege megtalálható >itt<. >Itt< pedig csak a gyakorlatok.