2013. szeptember 27., péntek

Jön az új Jonasson könyv!

November végén világszerte megjelenik Jonas Jonasson svéd szerző új regénye, Az analfabéta, aki tudott számolni. :) A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt az idei év egyik legjobb könyve volt számomra, és legyen bár megint vásárian ocsmány a magyar borító (de legalább kiviláglik a többi közül), biztos vagyok benne, hogy bombasiker (!) a sztori. :) Alig várom! 



Külföldi borítók, kattintásra megnő. Forrás.
A Jonasson oldalán található ismertető:
“The Illiterate Who Could Count” challange fundamentalism in all its forms, together with the fallacy of different peoples different value.Nombeko Mayeki started working at the age of five, was orphaned at ten, and runed over by fifteen. There was no indication that she wouldn’t live in her shack in South Africa’s largest shantytown, and then die, missed by no one. If she hadn’t been who she was. Nombeko Mayeki was the illiterate who could count.The destiny along with her talent led her away from Soweto, to large international politics, to the other side of the globe, to two identical and very different brothers. During the trip, she managed to anger the world’s most feared security service before she one day found herself trapped in a potato car.

2013. szeptember 26., csütörtök

Jókai Anna: Ne féljetek!

Rég jegyzeteltem már könyvhöz, de ehhez bizony lefirkáltam ide a vázlatba néhány gondolatot - persze főleg az eleje-közepe felé, aztán ellustultam. Most mégis örülök, hogy itt vannak, mert már kiment a fejemből, hogy jé, ezt is meg ezt is gondoltam én olvasás közben. 
Először is: nem szeretem a felkiáltójelre végződő címeket. Nem tudom miért, idegenül néz ki, egy cím ne legyen felkiáltás, mert engem frusztrál. Ez persze csak egy rigolya (öregednék?).
Másodszor: nyugalom, fogok még olvasni új könyveket is, de tény, hogy ráálltam a régebbi vonalra, egyrészt a régebb óta meglévő saját könyvek olvasására, másrészt a "porosabb" olvasmányok előkaparására, mint ahogy a régebbi utópia-disztópia írásokkal tettem. Jó behozni egy kis lemaradást. 

A Ne féljetek! egy érdekes regény életről és halálról. Sorsokról, öregedésről. Arról, amiről nem beszélünk. Mire is gondolok? Csak nem túl sok olyan dolog jutott eszünkbe, amiről nem beszélünk? 
Belelátunk néhány kapcsolatba úgy, ahogy nem szoktunk mások életébe látni; nem csak félinformációkkal, nem csak látszólagos képekkel, hanem egészében, mindkét fél minden apró megnyilvánulásának megismerésével, és közben a leghátsóbb gondolataikkal is szembesülve. 
Az elején nehezményeztem, hogy fogalmam sincs, ki kicsoda, ki kinek a kije, és kinek ki volt az ex. Nehézkes kibogozni, persze aztán kitisztul a kép, de megsuhintott hirtelen a Katalin utca emléke, ott voltak zűrzavaros családi viszonyok az elején - már úgy értve, hogy jól jött volna egy családfa. 
Az első pár oldalon azt hittem Mária és Márió ugyanaz a személy, csak kettébontja a szerző, és rajtuk mutatja be az öregedést férfi és női szemszögből is. Tévedtem is, mert nem ugyanazok, meg nem is, mert végső soron igen, képet kapunk tőlük, de belátható hogy egy idő után nem is ad akkora különbséget a nemek különbözősége, sokkal inkább az életút határozza meg a véget. 


"Vannak rózsa-nők, akik csak bimbóban mutatnak, a szegfű-nő később teljesedik ki, de ő kardvirág-féle: ahogy elhervad egy-egy alsó virág, mindig újat bont felette."

A könyv nehéz, lélektani boncolgatás. Nem tűnik rágósnak elsőre, sőt, talán másodjára sem, az ember - vagy legalábbis én - csak a második harmad után kezdi észrevenni, hogy milyen nyomasztó is, pedig állítólag nem akar az lenni. Depresszív, lehangoló, és teljesen leszívott. Nem azt mondom, hogy az embernek nincs kedve élni se, ha ezt olvassa, de nincs kedve belegondolni, hogy mennyivel lesz még rosszabb az egészsége vagy az emberi kapcsolatai, és bár végül élni támadt kedvem a könyvtől, nem szerettem a világában bolyongani, és a "máshogy élni" vágya jött elő többször is. 
Én például nem akarok ilyen keserűen magamban tartott dolgokkal a sírba menni. Hogy öregedni nem akarok, az nonszensz, hiszen fogok, de meghülyülni, na azt nem akarok. Mássá lenni sem akarok, hogy idegennek érezzenek a hozzám közel állók. Ezt a keserű szájízt nem akarom érezni, amit a regény hagyott bennem, hiába a felolvasó rózsás-nagymamás hangja és gyengéd hangsúlyozása (mek hangoskönyvtár).

Kismilliószor elhangzik a könyvben a legyünk objektívek és a ne legyünk szubjektívek szófordulat, amitől már a hajamat téptem, most mégis, hogy ennyire magam felé fordítottam a bejegyzést, eszembe jutott, legyünk objektívek, kanyarodjunk vissza rólam a könyvhöz. 

A narráció érdekes volt, mert ahogy korábban írtam, kívül-belül megismerjük a lejátszódó szituációkat. A narrátor tolmácsolja mi történik, és szökkenünk egyik elbeszélőtől a másikig, akinek halljuk kimondott és kimondatlan gondolatait is. Őszintén szólva tényleg kicsit Szomszédok beütése lesz a dolognak ettől, főleg ha hangoskönyvben hallgatjuk, mintha csak odafordulna Nemcsák Károly a kamerához a végén, és a tüürü-rürürürürü-támtámtám-türürürürüüü.... zenéjére elújságolja: drágul a kenyér. és a tej is. semmi sem a régi. aztán ugrás Jutkára, Etára és Julcsira, snitt, snitt, snitt. 
A négy főszereplő szájából hallott gondolatok akár fel is darabolhatnák az egész történetet, mégsem érződik ez a "szétesés", inkább csak érdekes, hogy ennyit ugrál, és mégis kerek egészet ad, annak ellenére, hogy az elbeszélők közül vannak akik nem is ismerték egymást... egymás életének részesei így is.


"… emlékszem, amikor kiskoromban először mentem le úgy a lépcsőn, hogy nem egymás mellé tettem a két lábam, hanem külön-külön. Jobb-bal, már fokonként lépdeltem lefelé… Piros, bolyhos mackóruha, gömbölyű orrú barna fűzőscipő… Látom a képet. Ma is látom. „Bravó, anyuka csillagja, bravó.” Milyen nagy élmény! Milyen nagy büszkeség! És most nemsokára ott tartok ismét, ahol elkezdtem. Már csak az hiányzik, hogy kapaszkodjam is, a korlátba…"

Az öregedés egyes állomásai lassan, lépésenként szakadnak a szereplőkre: elsatnyulnak, elfáradnak, betegeskednek... Nem jó ezt olvasni, de bámulatos, és figyelemre méltó, milyen finom rezdülésenként halad előre Jókai Anna, és hogy milyen jól ismeri az emberi természetet, az életet, a halált. 

A mesélés, a szereplők, a történetvezetés emlékeztetett kicsit Szabó Magdára és Szerb Antalra, bár ők valahogy közelebb álltak és állnak hozzám, mint Jókai Anna. Nehezebb, nyúlósabb a stílus, a könnyedebb mondatok is néhol kőként ülnek az emberre. 

"A gyors fáradás még nem szervi baj, mély lélegzés, nem rohanni, nem hajt a tatár… Nincs nagyobb kincs, ilyen korban, mint az egészség… A ráncok nem fájnak, Blanka néni mondogatta. Pedig, legyünk objektívek, a ráncok is, a szemölcs is, nagyon tudnak fájni… A hiúságot végleg le kéne hagyni. S minél kevesebbet a tükörbe nézni. Az a két vízszintes vonal az ajkaim helyén… hacsak nem tartomdudorítva, ha mások is látják."

Értékelés: Nem lopta be magát a szívembe, és nem vágyom több Jókai Annát olvasni, viszont ezt, ezt az egyet azt hiszem el fogom még egyszer olvasni. Mert ezt valahogy el kell olvasni öregen is. Fiatalon is el lehet, de végre egy olyan könyv, amire én is nyugodtan rámondom: mást ad, ha idősebb vagy - mert egyébként nem szívelem az ilyen jellegű felcimkézést. De lehet hogy akkor, később olvasva még fájóbb lesz. Ha megérem, hogy öreg legyek, és eszembe jut majd, előveszem újra. 

10/7

"… most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem."

Jókai Anna digitalizált művei.
MEK hangoskönyvtár, Ne féljetek!

Apróságok: 

- A felolvasás nem régi, 2008-as, mégis mintha valami 50 évvel ezelőtti felvételt hallgatnánk. A MVGYOSZ hangoskönyvtárára ráférne némi technikai fejlődés és talán jobb felolvasók is. Felrémlett bennem a Jane Eyre felolvasása is, lehet hogy ugyanaz a hölgy volt az elkövető? Még utánanézek. Több angol kifejezés gondot okozott neki - én meg alig győztem kihallani, mit is akart felolvasni, pl. a (fonetikusan olvasandó!): nice tu me-eet júú-nál. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy tényleg annyira kellett "sietni" a felolvasással, hogy nem tudtak megállni, megkérdezi hogy ezt hogy is? és aztán mennek tovább? 

- Dalma és Zelma az ikrek, Tímea becézése mint Mea, Angelika, Ábel, Richárd, Villő, Olimpia... Tetszett. Olyan megjegyzős nevekkel operál Jókai Anna, mint az Abigélben Torma Piroska, Horn Mici és Kőnig, vagy a Katalin utca Blankája, Bálitja, Henriettje... :)
Nem utolsósorban pedig megtudtam, hogy a Villő nem férfinév :D (meg a Zember szerint is annak kéne lenni :))

- Szex. Na, ezt például nem vártam, hogy egy Jókai Anna könyvben jöjjön velem szembe egy olyan mondat, amiben egy élete delén már túllevő női főhős egy hímvesszőt szeretne az arcához szorítani. Hááát. Hogy Jókai lenne a manapság divatos pornó-könyvek (vagy regénynek álcázott pornók?) pionírja? :D De van értekezés zacskókról is - nem, nem nejlon - és lelkes ecsetelés egy-két heves menetről. Poros könyv leporolása során mikre nem lehet bukkanni... 

2013. szeptember 25., szerda

Új Csernus!

Lehet hogy egyedül maradok a lelkesedésemmel, de akkoris világgá kiabálom! Ma megtudtam, hogy novemberben új Csernus Imre kötet jelenik meg A kiút címmel! :) 
Hurrá! :D Lesz még indokom odakuncsorogni a dokihoz, hogy ezt is dedikáltassam! ;)

A könyvet a Jaffa adja ki. 

Imádom Csernus írásait, és nem szűnök meg csodálni, milyen egyszerűen felszínre tudja hozni az emberek kis hazugságait, bizonytalanságait, problémáit... 
Nagyon sokat tanultam tőle. Én biztos vevő vagyok az újabb könyvre.

Fülszöveg:
"Orvosként régóta stigmatizált emberekkel dolgozom, olyanokkal, akik a saját poklukban fortyognak, és nem látják a kiutat. Vajon mit jelent a pokol? Mit jelent talpra állni, és felnőttként élni? Nekem meggyőződésem, hogy amibe egy ember juttatta önmagát, abból ki is mászhat. De hogyan? Mi az út? Ezekről a folyamatokról, az első lépésekről szól ez a könyv, különös tekintettel a mai huszonéves fiatalokra, akiket divatos szóval Y generációnak is neveznek. Jó ideje érdekel már, hogy milyenek ők, milyen erők, kétségek munkálkodnak bennük, hiszen ők a jövőnk letéteményesei."

UPDATE! Megvan a borító:



2013. szeptember 24., kedd

Dr. Csont

Kathy Reichs: Csont és vér (Temperance Brennan 1.)


Eljött végre az idő, hogy rendesen utánajárjak Kathy Reichs könyveinek mi is a helyes sorrendje, és örülök, hogy így tettem, és nem vágtam bele véletlenül a már itthon lévő Síri titkok c. kötetbe (ami mellesleg az 5. rész). 
Dr. Csont régóta ismerős számomra, bár bevallom nem sok részt láttam, soká kapcsolódtam be, de amit sikerült megnéznem, az mind tetszett, és szeretem a karaktereit, történetét, a bűneseteket, a sok csontot és menő számítógépes programokat, amikkel pillanatok alatt rekonstruálnak mindenféle amúgy gondolom rekonstruálhatatlan dolgot (vagy komolyan léteznek ilyen technikák az FBI berkeiben?!)

Szóval a lényeg, hogy nagy vehemenciával belevetettem magam az originál Dr. Csontba, ahol szintén Temperance Brennan a főszereplő, aki szintén törvényszéki antropológus, ezen túl azonban (sajnos?) nem sok egyezés van a filmsorozattal. Nincsen FBI, nincsen Booth ügynök, a kelekótya munkatársak sem ugyanazok. Eleinte ez megakasztott, de aztán hozzászoktam, hogy ez nem ugyanaz a Bones (akit a könyvben nem is hívta Bonesnak, csak Tempe-nek). 
Lassacskán hozzászoktam ahhoz is, hogy Québecben vagyunk, hogy Brennannek van egy lánya és egyébként elvált Pete nevű féjétől, és bizony korábban alkoholista volt. El kell vonatkoztatni az eddigi ismereteinktől. Brennan személyisége is más, sokkal hogy is mondjam csak... védtelenebb, esendőbb, sokszor hoz rossz döntéseket, vagy épp nem elég erőszakos, nem elég arrogáns. Nem annyira erőteljes személyiség, mint filmbéli önmaga. 

De hagyjuk az összehasonlítást, túl lehet lendülni rajta, persze jobb ha az ember előre tudja, nagy különbségekre számíthat :) A történet maga egy sorozatgyilkosra összpontosít. Csontmaradványok, megcsonkított és kibelezett női holttestek kerülnek elő. Látszólag semmi összefüggés nincs, dr. Brennan azonban lassacskán meglátja a láthatatlan fonalakat, amik összekötik az eseteket, és bár eleinte úgy tűnt csak kotnyeleskedik és beleüti az orrát a nyomozók dolgába, végül mindenki elismeri az igazát. A tettest azonban a vártnál is nehezebb elcsípni, és mindeközben maga Tempe is életveszélybe kerül, a gyilkos rá is feni a fogát...
Forrás

Kemény, kegyetlen gyilkosságok vannak benne, érdekes háttérrel és jó mellékszálakkal. 

Egy kicsit mégis vegyesek az érzelmeim, mert bár tetszett a sorozatgyilkosság, és a nyomozás és végkifejlet izgalmas volt, mégis az egész nagyon túlírt. Majd' 550 oldalban ecsetelik az eseményeket, többször elhangzik ugyanaz, felesleges köröket futunk, és van néhány olyan átlátható hiba az olvasó számára, amit nehezen bocsátok meg. Brennan megszerez rengeteg kulcsfontosságú információt, amiket aztán nem ad tovább, de tovább se gondol nagy hirtelen, csak nyugodtan hagyja, hogy a gyilkos becserkéssze közben következő áldozatait, akik közül az egyik ő kiszemelt célpont ő maga. Ciki, amikor az ember előbb összerakja egy ilyen puzzle-könyv rejtélyének darabkáit, mint a főhős, vagy a nyomozók.
Úgy gondolom feleennyi oldalon kétszer annyira feszített tempójú és izgalmas lett volna. 

Még nem döntöttem, hogy könyvben folytatni fogom-e. Kíváncsi vagyok a többi nyomozásra, de valahogy jobban szeretem a filmbéli csontozást. :) 

Értékelés: 10/7 Jó kis sorozat, élveztem olvasni, legjobban tényleg csak a túlírtsága zavart.

A könyvet ti is megvásárolhatjátok >ITT< a BookandWalk e-book áruházban!
Köszönöm az olvasás lehetőségét!


U.i.: A fordítónak üzenem, hogy: 
a, a francia mondatokat én roppantul élveztem, de nagyon sokan nem tudnak franciául, illene lábjegyzetezni azokban az esetekben, amikor nincs megismételve magyarul
b, agyzsugorító?! A brain shrink az bizony nem agyzsugorító... (főleg nem háromszor)
c, a geránium az muskátli. 
d, ezeken kívül is volt még pár gyanúsan félrefordított vagy magyartalan mondat...

2013. szeptember 16., hétfő

Az elátkozott hajó

Georges Simenon: Az elátkozott hajó


Rövid a kötet, mint minden Simenon, sőt, még rövidebb is a szokásosnál, a körülöttem zajló események miatt azonban mégis eléggé elhúzódott az olvasása. 
A kötet eredeti címe Le Passager du Polarlys, vagyis a Polarlys utasa, és Simenon roman dur-jei közé tartozik. Vagyis nincs benne Maigret, és így kevesebb a Calvados is :), de azért az atmoszférateremtés a szokásos stíllel történik. 

A Polarlys egy hajó, ami Hamburg és Kirkenes közt közlekedik, főként árut és postát szállít oda-vissza is, és néhány utast. Jelen esetben valóban csak néhányat, a titokzatosan szép Katia Stormot, az elegáns Bell Evjent, aki a kapitány régi ismerőse, Schuttringert, a kopasz németet, és egy bizonyos Ericksent, aki már a hajó indulásakor hiányával tűnik fel. A raktérben bújkálna? Új harmadtisztje is van a hajónak a frissen végzett, remek ajánlásokkal rendelkező Vriens, aki a kelleténél több időt tölt a hölgyutas társaságában és hovatovább a kabinjában is, és egy új fűtő is dolgozik a gépházban, Peter Krull, aki hatalmas vörös szakállával és rangjától eltérő szokásaival tűnik ki a többiek közül. Amikor az egyik kikötőben felszálló újabb titokzatos utast holtan találják kabinjában, megindul a találgatás... 
Mi köze mindennek egy francia újság hasábjain leírt bűncselekményhez? Hova lett Erickson, a láthatatlan utas? Milyen balszerencse érheti még a hajót az útján? 
Petersen kapitány vállát súlyos teher nyomja, és a gyilkosság miatt a hajóra kihelyezett Jennings felügyelő nem sokban könnyít a dolgán...

Az egész regényt belengi a baljós hangulat, amit az elején beharangoz a "tengeri átok" emlegetése, és a kapitány rossz előérzete. Folyamatosan fúj a jeges szél, apró, éles hópelyhek férkőznek be a fatalpú csizmákba és ruhaujjakba, pirosra csípett arcok és könnyező szemek állják a szél ostromát a hajóhídon... Az egyre hidegebb és elnéptelenedettebb tájakra hajózó társaság nyugtalansága csak fokozódik, amikor hol egy hatalmas vihar, hol egy, a sötétben és borzalmas látási viszonyok közt végrehajtott kerülési manőver izgalma, hol pedig egy elszabadult rakományláda okoz újabb komoly problémákat. Petersen megérzése helyes lett volna a tengeri átok jelenlétéről? 
Forrás

Ebbe az aprócska kötetbe annyi mindent sikerült belecsempészni, mégis megőrzi simenoni lassúságát, mégis érezzük a monotonságot, ami óhatatlanul végigkísérhetett egy ilyen hosszú északi hajóutat, az étkezések egyformaságát, a kabinajtók záródását, a hullámok csapódását, és a felverődő jeges vízpermetet. Az olyan apró részletek, mint egy kihívó fehérnemű előbukkanása az utazóládából, egy kiömlő tintásüveg foltja a padlón, egy kabát még patina nélküli rangjelzései a vállakon, fatalpú csizmák kopogása a fedélzeten adják a szexepiljét a regénynek. 

Aki a fülszöveget írta, azt viszont kissé ismét fejbe kéne kólintani, annak ugyanis szinte semmi köze a regényben történtekhez - az ott leírt szörnyű események csak egy illusztráció, példa, az első fejezetben ugyanis ezzel "mesélik el" a tengeri átok mibenlétét, és így félrevezető. 

Értékelés: 10/8,5 Jó-jó, de egy kis Calvadossal vagy kökénylikőrrel jobban csúszott volna ;) Mindenesetre legalább 12 üveg pezsgő elfogy az utasok egy görbe estéjén, én meg azon gondolkodtam, hogy ivott meg ennyit kb. hat ember, úgy, hogy csak egyikük lett részeg? :) 
Komolyra fordítva a szót, érdekes krimi, klasszikus kapitány-hajó-vihar elemekkel, kicsit eszembe jutott tőle még a Gyilkosság az Orient-Expresszen is, és élveztem borzongani ebben az északi fagyban, mélyen bebújva a takaróm alá.

Kiadja: az Agave. Köszönöm az olvasás lehetőségét! 

2013. szeptember 13., péntek

Freeblog-halál, mentsük a menthetőt

A kép illusztráció
Azok számára, akik esetleg nem vették volna észre, vagy régen jártak freeblog címükön, a Freeblog kezdőlapja sajnos hónapok óta nem frissül, kinn a felirat, hogy "alkatrészre várnak", de ami ennél is sajnálatosabb, hogy a bejegyzéseket nem jeleníti már meg (pl. régi linkek, közvetlen belépés, stb.). Akinek esetleg vannak még ott olyan tartalmai, amiket nem mentett máshova, ne ijedjen meg, barátunk a gugli, aki segít a tárolt változatot feleleveníteni (a freeblog kihelyezett memóriájaként :)) (UPDATE: a gyorsítótár sem működik már... :(()

A bejegyzés címét vagy kulcsszót, szerzőt, könyvcímet, címkét írjátok be a keresőbe, plusz a blogotok nevét, és azt hogy freeblog, így kiadja találatként a linkeket, de ha rákattintasz semmi sem fog megjelenni. Ne kattints a linkre, hanem a link mellett (a gugli találati oldalán) nyisd le a kis kék nyilat jobb oldalt a találat szélén, ekkor megjelenik a "Tárolt változat" opció, erre kattinst rá. (Ld. a képeken.)
A bejegyzésekbe elhelyezett képeket nem fogja megjeleníteni, de minden egyebet igen az eredeti formában, illetve a kommentek sem vesztek el, le lehet innen menteni. Sziszifuszi munka, de szerintem érdemes minél hamarabb megcsinálni, mert ki tudja, hogy meddig tehetjük még meg. (UPDATE: már nem...)

Képernyőképek:

Kattintásra megnő

Kattintásra megnő

A régi blogexporttal, ami egy .zip fájl, értesüléseim szerint nem sok mindent tudtok kezdeni, azt hiszem, azt csak egy újabb freeblogos blogba lehetne feltölteni. De javítsatok ki, ha tévedek.
UPDATE: Rea szólt, hogy lehet ilyennel: >Katt<  lehet konvertálni a blogexportot, hogy az kompatibilis legyen wordpressre, onnan pedig át lehet vinni bloggerre.
Lobo pedig ezt a bejegyzést ajánlja még, azoknak, akik nem ijednek meg a nagy szavaktól :): >Katt<
UPDATE 2: szintén Lobo révén: Pazzo is szívesen segítségére van azoknak, akik freeblog export fájllal rendelkeznek (http://pazzo.hu) Ld. még a kommentekben.
UPDATE 3: majmunka adta a tippet: https://archive.org/web/ itt próbáljátok meglesni, vannak-e snapshotok a régi blogokról, ha mást nem, szöveget tudtok így menteni! Köszönjük! :) 
UPDATE 4Silje Phelps tippje: ha van/volt moly.hu-s profilotok és megadtátok rajta a blogcímeteket, akkor az feedelte a moly-os profilotokra az összes bejegyzést, amit úgy érhettek el, hogy Profilom --> Blogbejegyzéseim --> az adott bejegyzésnél a Menü (kis fogaskerék ikon); persze csak szöveg.
Jó mentegetést! :)

Hamarosan áthozom néhány régebbi, kedvenc bejegyzésemet a freeblog időszakból, ide is.

2013. szeptember 12., csütörtök

Fantastic Beasts and Where to Find Them


A címből bizonyára nagyon beugrott a J.K. Rowling Harry Potter kísérő-kötet, ami magyarul Legendás állatok és megfigyelésük címen jelent meg, még 2001-ben (úristen, az már 12 éve volt!...:)). A kötetke párja a Quidditch Through the Ages (kérek egy kis tapsot, mert az összes szót elsőre, elgépelés nélkül sikerült leírnom) - A kviddics évszázadai - volt, és mindkettő megvásárlásával a Comic Reliefet lehetett támogatni. A szerző az álnevek ellenére persze Rowling volt, csak amolyan Harry Potter saját tankönyveinek lett beállítva a marketing (én titkon reménykedtem, hogy olvashatunk majd még más HP-tankönyveket is, de ennyiben maradt). 

De hogy is jön ez most ide? (főleg hogy bizonyára sokan más posztot várnátok éppen tőlem) Úgy, hogy az imént olvastam a Muggleneten és a Bookrioton, hogy a Warner Bros. megállapodást kötött Rowlinggal, és e kreatív együttműködés jegyében egy filmsorozatot fognak készíteni a Fantastic Beasts kötet képzeletbeli szerzőjéről, Newt Scamanderről (magyarul Göthe Salmanderre ferdítették), aki egyébként is közel állt JKR szívéhez, hiszen Luna Lovegoodot Scamander unokájához, Rolfhoz házasította. :) 
Rowling most megmutathatja tehetségét forgatókönyvíróként is, és ismét visszatérhet saját teremtett, boszorkányok és varázslók lakta világához. Rowling egyébként kijelentette, hogy ez a sorozat nem tekinthető se a Harry Potterek előzményének, se folytatásnak, csupán ebbe a varázsvilágba tartozó rész, egy kis kiterjesztés. :) 

Az egészet nem fordítottam le, de a cikkekből JKR nyilatkozata a legjobb és leginformatívabb, íme: 

“Although it will be set in the worldwide community of witches and wizards where I was so happy for seventeen years, ‘Fantastic Beasts and Where to Find Them’ is neither a prequel nor a sequel to the Harry Potter series, but an extension of the wizarding world,” said Rowling. “The laws and customs of the hidden magical society will be familiar to anyone who has read the Harry Potter books or seen the films, but Newt’s story will start in New York, seventy years before Harry’s gets underway.”

“It all started when Warner Bros. came to me with the suggestion of turning ‘Fantastic Beasts and Where to Find Them’ into a film. I thought it was a fun idea, but the idea of seeing Newt Scamander, the supposed author of ‘Fantastic Beasts,’ realized by another writer was difficult. Having lived for so long in my fictional universe, I feel very protective of it and I already knew a lot about Newt. As hard-core Harry Potter fans will know, I liked him so much that I even married his grandson, Rolf, to one of my favourite characters from the Harry Potter series, Luna Lovegood.

As I considered Warners’ proposal, an idea took shape that I couldn’t dislodge. That is how I ended up pitching my own idea for a film to Warner Bros.

I particularly want to thank Kevin Tsujihara of Warner Bros. for his support in this project, which would not have happened without him. I always said that I would only revisit the wizarding world if I had an idea that I was really excited about and this is it.”


Bőrlehúzás lenne? Szerintem inkább izgalmas lehetőség, de tudjátok, hogy én milyen elfogult vagyok, annyira imádom Rowling anyánkat, és a Harry Potter univerzumot, hogy én bármit hajlandó vagyok etéren megemészteni tőlük, és valószínűleg szeretni is fogom - pláne, hogy tulajdonképpen ezt is JKR írja. :)

Még egy kis UPDATE, szintén Mugglenetről: a film kapcsán készül egy díszkiadás is a kötetből, ami így fest, szerintem nagyon szép, és tényleg olyan, mint egy varázslókönyv:



Aki eddig még nem hallotta, a The Casual Vacancyből (Átmeneti üresedés) pedig minisorozat készül a BBC jóvoltából (Zenka, are you listening?), ennek készítését 2014-ben kezdik. (khmkhm, addigra csak elolvasom)

Igazság szerint azt várom még, hogy mikor lesz esetleg egy sorozat a HP-ból is. Nem újabb mozifilmek, hanem animációs sorozat, vagy emberszereplős, epizódos, amibe akár mindent beletehetnének, teljesen könyvhűen. :) (ez régi álmom, még gimista koromból, hogy majd egyszer lesz ilyen, és ha hazamegyek délután, bekapcsolom a tv-t és Harry Pottert nézhetek minden nap sorozatosítva - jó sok rész lehetne :D, álomálom...)

Lesz ám könyves poszt is, csak hagyna már mindenki olvasni! :) 
Egy kis ízelítő, hogy mi vártható hamarosan: Simenontól olvasom Az elátkozott hajót (eddig elég borongós, megfelelő ehhez az időjáráshoz), Kathy Reichstől a Csont és vért (dr. csontos, csak mint kiderült a karakter nevén és foglalkozásán kívül - pluszminusz pár reference - semmiben sem azonos a filmsorozattal), Polgár Verától a Svédasztalt, amiről még semmit nem tudok nyilatkozni, mert pár oldalt olvastam csak, azt is kókadtan és félálomban, és Jókai Annától a Ne féljeteket, amihez már készítettem pár jegyzetet magamnak, és amit a MEK hangoskönyvtárából szereztem be. :) Stay tuned! :) 

2013. szeptember 7., szombat

2013. szeptember 3., kedd

Kisleány, Puhaléptű, Ciráta és Zabravár

Lőrinczy Judit grafika
Horváth György: Estvér

Ők csak néhány név Horváth György csodálatos mesevilágából. A mese talán nem is jó szó rá, ez valami mélyebb, ősibb, varázsosabb, szinte már mitologikus. Hol bujkál ez a könyv méltán megérdemelt hírneve elől? Mert bizony én még sehol nem hallottam róla... Nem is tudtam, pontosan micsoda. Meseregény, novellafüzér, szépirodalom? Mind, és mégis valami kategóriákba nem sorolható. 

Fülszöveg: 

"Egyszer volt, hol nem volt, a csillagos ég rétjét járva élt, sőt, még ma is él Égi Habók. Persze nem hívták mindig Égi Habóknak – dehogy hívtak mindig így –, mint mindennek, ennek is története van. Nos, nagy bölcs volt egykor, segített, vigasztalt, és olyan jó tanácsokat osztott, hogy hetedhét egekben csodájára jártak. Aztán… 

Aztán egy borongós, de mégis szép napon felkereste őt a Tejút Csillagcsevelyű Hercegnője. Nagy bajban volt a hercegnő, mert fia, Rásemheder Áron rosszcsontnak bizonyult. Nem volt gonosz, ó nem, de nem tisztelt senkit és semmit, mások kárában lelte örömét, s mikor már nem tudott több csínyt kieszelni, úgy döntött unalmas itt: fölpattant hát ködparipájára, és uccu, más kozmoszokba vágtatott! 

Nem csoda, ha sehol sem szerették Rásemheder Áront, hisz borsot tört mindenki orra alá, s mivel nem szerették, egyre több és egyre csúnyább csínyt eszelt ki. Gondja volt arra is, hogy fel ne ismerjék: mindenhol Jóska néven mutatkozott be. Hamarosan úgy is emlegették a világokban szerte, hogy a ködparipás Bal Jóska."

Tipikusan arról a könyvről, meséről van szó, amit olvasni kell, hogy érts és érezd a varázsát, hangulatát, lényegét. Van története persze, álmok is, szövevény, szerelem, gyerekcsíny, vándorút, párharc és szeszély. Klasszikus elemek is, mégis új formában. Mintha valaki tényleg írt volna nekünk egy vadonatúj mesét. Szerintem nagyrésze gyerekkompatibilis is, bár nem a legkisebbeknek. 
A stílus néhol átbillen az újkoriba, de nem zavaróan, és ezeket leszámítva nagyon érdekes, szép, egyedi nyelvezetet használ, jó szóösszevonásokat mutat, kicsit Máté Angis. 

Kedvenc mesém egyértelműen a Padlásolás volt, ahol a mesélőhöz is betekintünk, mert bizony Égi Habók és ködparipája kiszakadnak a mese szövetéből a való világba, és vissza kell őket írni valahogy. Közben mindent megtudunk a bűvös sakál és felesége, Vízárasztó Tavasziszél könykeiről: Cirátáról, Zamatról,Honárdról, és fogadott testvérkéjükről, Puhaléptűről, akit Zordonázó Zabravár nevelget. Zabravár egy sokatlátott hintaló. :)
A többi mese közül emlékezetes még a kakasviadal Heurékó és Bekerics jóvoltából, de mindenhonnan fel-felrémlik valami vagy valaki: Csillagcsevelyű, Kalamaj, Szikla Szilárd, a ködkanca, a mágikus szitár, a Kalandárium (sic!), az árnyákok, a csillagfüvek, sokszínpettyes katicabogarak, a Rapszóda, vagy épp Epifáni, az elefánt. :) 
A mesék összeszövődnek, a szereplők visszatérnek, és egy szépen lezárt keretes szerkezetet kapunk.

Értékelés: 10/9,5 Cifra és mégis egyszerű, gyerekkort idéző, tartalmas felnőttmese. Tele van meglepetésekkel és egyszervoltholnemvolttal. Olvasni kell, inni a szép szavait, ajánlom mindenkinek, akinek tetszett Máté Angi és a klasszikus mesék, mégis valami újat szeretne, amibe nem szivárgott be a modern világ. :)

A végén van egy csokor vers is, nem vagyok versszerető, de az elsőt, az Álom címűt, imádtam.
Utazókönyvként jutott el hozzám, köszönöm a lehetőséget!

U.i.: Ha mesét írnék, ilyen mesét szeretnék írni. 

2013. szeptember 1., vasárnap

Pilla mozizik

Viszonylag ritkán járok moziba, általában nem villanyoz fel a kínálat, vagy csak szimplán épp annyira nem érdekel egy-egy cím, hogy elmasírozzak miatta egy piros plüss-székesbe, és kifizessem legalább egy, de inkább több akciós könyv árát. ;) (Mondjuk a kötelező jellegű popcornzaba azért a mozi javára billentgeti a mérleget néha...)
A könyvekből készült filmadaptációk persze jobban felvillanyoznak, de leginkább akkor, ha már ismerem a sztorit, vagy ha várólistás, akkor előreveszem, és még a film előtt elolvasom. Jobb így, mert nem rontom el a könyvélményt. 
A Végzet ereklyéi - Csontváros (The Mortal Instruments - City of Bones) című filmet csak nemrég kezdték el játszani, és bár éreztem egy kis hajtóerőt, hogy hú, talán érdekelne, mégis meggondoltam és félig ti könyves ismerősök is kicsit eltántorítottatok tőle Azt mondtam, hát jó, tudok élni enélkül a film nélkül, és legalább az esélyét se adom meg, hogy elkezdjek vágyni egy újabb könyvsorozat után. :) 
Miután ezt így szépen eldöntöttem, úgy alakult, hogy baráti társasággal mozizást beszéltünk meg, és erre esett a választás, én meg nem akartam azt mondani hogy á neee, mert miért is? És így kerültem a piros plüss székbe egy 5 literes popcornnal, hogy megismerkedjem Jace-szel, Clary-vel, és Csontvárossal... 

Semmit nem tudtam a könyvről, a sztoriról, a szereplőkről is csak annyit, hogy van benne Jace és Clary, de ezt még Zenka posztja miatt, amiben Jace még mondani akar valamit... ;) 

Tehát zéró előtudással beültem, és hogy, hogy nem, de én ezt a filmet nagyon élveztem. Megtetszett, megszerettem, érdekel a fantáziavilága, és szimpatikus volt Clary, Jace pedig a régi szőke zsánereimre hajaz, és bár egyszálbél (ahogy Amadeának írtam, nyüzüge! :D), mégis sármos, és van benne valami hidegen, keményen vonzó. És a haja! :D Odavagyok az ilyen rendetlenül szexis, nem agyonrövidített bozontokért! 
A másik srác is helyes volt, Simon, jó színészt választottak a szerepre. 

Isabelle, Simon, Clary, ööö feketehajú, elfeledtem, és Jace

Magnus Bane-en meglepődtem, hangsúlyozom újra, nem ismerem a könyveket, tehát nem tudtam ki ő, csupán hallottam már a nevét, és hogy vannak, akik nagyon odáig vannak érte, könyves álompasi párbajban is szerepelt, stb. A neve alapján szépen el is képzeltem valami titokzatos nagydarab néger pasit, aki okos, és rejtélyes, és kicsit olyan, mint Morfeus a mátrixban, csak fiatalabb és szexi is :) Ehhez képest jött ez a thai vékonydongájú selyemfiú, akinek igazított minibajuszkája van, és csillámos kék szemceruzával van kifestve? :D Anyám. :) A könyvben is így van megírva, vagy ennyire átváltoztatták? 
Ha már pasi ebből a filmből, akkor maradok Jace-nél. 

Clary és Jace

Szinte minden tetszett a filmben, a néma testvérek, vérfarkasok, démonok (a kutya baromi ijesztő volt, wáá), árnyvadászok, csontváros maga, a fegyvereik, a rendrakó-rúna (!!!musthave!!!) :D, a kék meg piros pálcikáik, a tarot-kártyák és titkuk, a kehely, és még szerencsétlen Bachon is jót nevettem, hogy ezt hogy találták ki... Forog a sírjában. :) A hétvégén több Csontvárosos poént is elsütöttünk, és egy helyen láttunk is egy ilyen szarvacskás rúnát, amit Clary rajzol mindig. :)

Voltak szép jelenetek is, kis romantika, kis HP-utánzat kastély és gyengélkedő, és pluszban hozzájárult a kivételes élményhez, hogy 4D-ben néztük a filmet, tehát fújkáltak ránk levegőt, spricceltek vizet, döcögött-mozgott az ülés, jött füst, virágillat... :) (első ilyen mozizásom volt) 

Ezek után jó moly lévén nyilván mégis érdekelni kezdett a könyv (könyvek). Még akkor is, ha nem mind dicsértétek, ne feledjük, hogy én talán nem olvastam annyi YA-t, illetve hogy a mozi jó emlékeket hagyott hátra bennem. A szerelmi háromszöget és az efféle nyivákolást nem szeretem, de talán megér egy próbát, hiszen Jace tetszett. 

A szerző Cassandra Clare, a sorozat kötetei: 
Mortal Instruments:
- City of Bones
- City of Ashes
- City of Glass
- City of Fallen Angels
- City of Lost Souls
- City of Heavenly Fire

Infernal Devices:
- Clockwork Angel
- Clockwork Prince
- Clockwork Princess

Ezen felül pedig leszenk még Bane Chronicle-ök is :) Szóval kissé sajnálatos, hogy megtetszett... elég sok rész :D... Persze meglátjuk, könyvben is bejön-e, és nem unok-e rá a szerelmes-regénységére, mutat-e elég fordulatot, karakterábrázolást. 

Filmként, műfajában, az én hangulatomhoz passzintva most nagyon betalált, jó színészek, jó játék, izgalmas, pörgős, helyenként kellően ijesztő és szorult helyzetekkel tarkított kaland boszorkányokkal, démonokkal, rúnákkal és rejtélyekkel. :) Nem tökéletes, de szerintem érdemes megnézni.