2017. november 12., vasárnap

Dan Brown: Origin

Az Infernót nagyon szerettem olvasni, de pont emiatt kicsit féltem is, vajon az új rész meg tudja-e majd ugrani a szintet. Mindenesetre egy pillanatig sem volt kérdés, hogy Langdon professzor újabb kalandjaiba mindenképp bekapcsolódom.

"We must be willing to get rid of the life we've planned, so as to have the life that is waiting for us."
Joseph Campbell

Ezzel az idézettel indul a regény, és nagyon megtetszett, vártam, hogy pontosan milyen implikációi is lesznek a történetre nézve. 
Az Origin címe a kiindulásra utal, az emberiség és a világ kezdetére avagy honnan jöttünk? Isten teremtményei vagyunk-e, vagy az evolúcióé? A fizikai-kémiai változások elegendőek voltak-e, hogy létrehozzanak életformákat, vagy kellett az isteni közreműködés? Van-e helye, létjogosultsága ez alapján a vallásnak, vagy csak szemfényvesztésen alapszik?
A honnan jöttünk párja persze a hová tartunk? Ez a két központi kérdés vonul végig a történeten. Hová tartunk, avagy mi az emberiség jövője? Merre haladunk a jelenlegi technikai fejlődéssel és milyen ütemben? Mi történik velünk, mint fajjal? Milyen átalakulások várhatóak?

A történet központi alakja a futurista Edmond Kirsch, aki a világ három nagy vallási vezetőjével tartott titkos tanácskozása után néhány nappal egy rendkívül nagyszabású esemény keretein belül szeretené a nyilvánosság elé tárni felfedezését, ami az egész világot meg fogja rengetni, és válaszokat ad a honnan jöttünk és hová tartunk kérdésekre.

Az eseményen Langdon prof is részt vesz, Kirsch ugyanis a tanítványa volt. Kirsch egy vetítés keretein belül Langdon alakját is behozza a képbe, megidézi a professzor szavait. Ha ez nem lenne, Langdon persze akkor is a sűrűjébe keveredne a dolgoknak. A megszokott recept szerint kialakul egy elég nagy kalamajka a múzeumban, ahova egy bérgyilkos is befurakodott, és Langdon egy csinos nőt társául fogadva hirtelen menekülni kényszerül. Ismerős, nemde? :) A sablon működik, csak egy jó alaptéma kell hozzá és érdekes helyszínek.
Az egészet egy virtuális szereplő, Winston teszi különlegesebbé, akit először csak rögzített audioguide-nak vélünk, de kiderül, talán sokkal több annál.
A bilbaoi Guggenheim Múzeumon kívül, ahol Edmond Kirsch az előadást tartja, van a könyvnek magyarországi helyszíne is, Budapest, a Dohány utca, romkocsmák... A három vallási vezető egyike, egy rabbi itt éli ugyanis mindennapjait. A rabbival történtek voltak talán a legizgalmasabbak a könyvben. Ugyanakkor persze mindenek fölött izgalmas a tényleges válasz (vagy lehetséges válaszok) a hová tartunk kérdésre. A mesterséges intelligenciára kihegyezni a regényt remek ötlet volt, és az is tetszett, hogy felvillantak a veszélyei. Kicsit másként gondoltam a rejtélyek kibogozását, de végső soron így is adott pofont, és tartogatott meglepetéseket. SPOILER! Sokáig azt hittem, Kirsch halála megrendezett, és ezzel akartak nézettséget, és nagyobb médiafigyelmet. Azt  gondoltam Winstonról kiderül majd, hogy igazából Kirsch a háttérből. De így is tetszett, hogy Winston miket machinált - gép létére... mennyire is ébredhet öntudatra a robot?! Voltak már ijesztő eredmények ilyen kísérletekben.. SPOILER VÉGE! 

A korábbi kötetekhez képest kicsit kevesebb volt a kulturális utalás, és több volt az akció, a rohangálás (vagy csak már túl rég olvastam a Da Vincit, és nem emlékszem pontosan :)). A Miller-Urey kísérleten, a jelszó-keresésen, néhány festményen, a Casa Milàn és a Sagrada Familián kívül nem sok tudományos-kulturális tartalom volt, ebből szerintem elbírt volna még többet. De kellett idő a meneküléshez és a konteó oldal bemutatásához is, valamint a mellékszereplők szálainak bonyolításához. Ambra Vidal és Julián herceg egzotikus fűszerei ennek a sztorinak.

“We comfort our physical bodies in hopes our souls will follow.” 

Értékelés: 10/7 Összességében érdemes elolvasni, lehet kicsit tobzódni a szokásos Langdonos-akciókban, és azért közben elgondolkodni a világ sorsának alakulásán is. A tudomány vs. vallás illetve a tudományos tények vs. emberi butaság témában is elég jól fejteget, és ügyesen lavírozik a válaszadásokban. Ad is jó választ a feltett nagy kérdésekre, meg nem is. Nem hagy kielégítetlenül, holott azt hinné az ember, ezekre lehetetlen válaszolni.
Valami mégis kellett volna még, hogy az Angyalok és démonok vagy az Inferno szintjén mozoghasson. Nem tudott annyira berántani, csak beállt a sorba a Dan Brownok közé, és elvegyült...
A zárása egy picit talán túl nyálas is volt.
Ó és még valami. Lehet, hogy pont a technikai fejlődés ad fricskát Dan Brownnak, mert kicsit úgy éreztem nem elég, amit mutat - hogy én ezt már ismerem. Hogy kitalálom a "kódját", és hogy sok mindent hallottam már, vagy ismerem a netről valahonnan. A Da Vinci kiadásakor ismert világ sokkal jobban kinyílt már. Entrópia, a fordított perspektívák, a FedEx logo kis "titka", vagy hogy mi is van a big banggel, meg a big bangen túl... Ezekről már hallottunk itt ott. Nem tudott olyan újdonságokkal előrukkolni, mint korábban. Több szimbólumot, több kódfejtést, több logikázást kérek, Mr. Brown! :) Legközelebbre... :) 

A legmeglepőbb dolog: kürtőskalácsot olvasni egy Dan Brown regényben. :D És voltak más magyar szavak is. :)

Érdekes szavak, kifejezések
trepidation - izgalom, remegés, zaklatottság
forgo - lemond vlmiről, nem vesz igénybe
A trepidationt sose tudom megjegyezni... 

2017. november 8., szerda

Poszt-turkáló: első találkozásom Maigret-vel

Forrás.
Aki követi a blogot, az tudja, hogy Maigret felügyelő és én elválaszthatatlanok vagyunk, és bár még nem olvastam az egész életművet, azon vagyok, hogy minden történetét megismerjem. Elhangzottak már itt olyan kifejezések nagy Simenon-szeretetemmel kapcsolatban, hogy Simenonitis és hogy Maigret-szegültem... de hogy is indult az egész? A poszt-turkáló rovatban most elhoztam nektek azt a régi, freeblogos bejegyzést, amit a felügyelővel való első találkozásomkor írtam: Maigret gyanút fog. 

Az eredeti poszt 2011. 04.06-án született.


2017. november 6., hétfő

Ami még nem volt: kreatív írás

Forrás.
A Témázunk ehavi témája elég rendhagyó, de talán pont emiatt lehet az eddigi legizgalmasabb és legváltozatosabb kör. A MÁSRÓL SZÓLUNK - kreatív írás egyazon kezdőmondatra az, aminek mutatja magát: egy írásgyakorlat... Én nagyon ritkán írok, nem vagyok novellagyártó alkat, de néha elkap az ihlet engem is, és régebben írtam pár rövidke történetet - a fióknak persze. Most bátor leszek, és bár annyira nincs ínyemre, hogy nem egy témakifejtős, hanem egy önkifejező dolog ez inkább, azért természetesen írtam én is egy szöszt.

A kezdőmondat: "Ülök a padon..."
A mondatra, avagy kezdőhelyzetre nyilván nagyon-nagyon más sztorik fognak születni. Ha valaki anélkül szeretne csatlakozni egy sztorival, hogy a mi posztjaink befolyásolnák, ne olvasson tovább, hanem írjon rögvest. A forma és a terjedelem nem számít, lehet kisregény, de haiku is az alkotás. ;) 

2017. november 4., szombat

Könyvbár - Harry Potter és az azkabani fogoly menü

Februárban jártam utoljára a Könyvbár&Restaurantban, és sajnos nem maradtam hű az ígéretemhez, hogy ha kedvelt-kedvenc könyvemet "főzik meg", akkor mindenképp ellátogatok: kihagytam ugyanis Joanne Harris Szederborát... Reménykedem benne, hogy egyszer újra hozzák azt is, ismétlésként. Na de a fő-fő kedvenc, az újabb Harry Potter rész valóban nem maradhatott ki, és már hagyományból Zakkanttal együtt mentünk el végigenni a következő kötethez összeállított ínycsiklandó és szépséges ételeket. 

A Harry Potter és az azkabani fogoly menüsora a következő volt: 
  • Dementor (Szarvasgombás marhahús-krém, fekete bogyó tapenád, fekete kenyér)
  • Zordó (Kókuszos, gyömbéres sütőtökkrém leves)
  • Kristálygömb (Kacsacomb, fenyőmagos zöldségek, birsalma)
  • Patrónus (Borsos kéregben sült szarvas, fehér babmártás, diós polenta, ecetes
  • vargánya)
  • Bogoly Berti féle mindenízű trüffel (csokoládé és egyéb váratlan ízekben)
  • Vajsör

2017. november 1., szerda

Poszt-turkáló: Für Elise

Forrás.
Már régóta szeretném, ha minden korábbi Szabó Magda könyvről írt bejegyzésem itt lenne a blogspoton is, úgyhogy az Örömhozó, bánatrontó után folytatom a sort egy klasszikussal, a Für Elise-zel. A poszt-turkáló rovatban a freeblogról elveszett posztokat hozom át ide, már persze csak azokat, amiket érdemes, és azt gondolom Szabó Magdából mindig érdemes megmenteni bármilyen kis szeletet is.

Az eredeti bejegyzés 2011. 09.26-án született.

2017. október 31., kedd

Októberi olvasások és beszerzések

Forrás.
Októberben sikerült kicsit aktivizálnom magam - már ami a virtuális létet illeti, mert amúgy a hétköznapjaimat betegség lassította... Talán ennek is köszönhető, hogy behoztam az elmaradásaimat a posztokkal, és sikerült azért olvasnom is pár könyvet.

A polcaimra 4 új könyv került fel, mégpedig: 

- Sylvain Neuvel: Ébredő istenek - ez az Alvó óriások folytatása, most fogom kezdeni, reci
- Lauren Fern Watt: Egy kutya bakancslistája - a BaSC mintadoboz ajándékkönyve
- F. Várkonyi Zsuzsa, Szendi Gábor, Bagdy Emőke, Popper Péter: Mindennapi játszmáink
- Mia Couto: Az oroszlán vallomása 

Az utóbbi két könyv netes vásárlással került hozzám: már régebb óta ültek a kívánságlistámon, és most megleptem magam velük. Az oroszlán vallomása kiváltképp érdekel, mozambiki szerző könyvéről van szó, akinek a neve megtévesztő, a látszat ellenére nem nő ugyanis. Teljes nevén António Emílio Leite Coutónak hívják.

Egy kis tökdekoráció. ;) Saját kép.
A mérleg szerintem elég jó, két ajándék, két vásárlás, egészen visszafogott voltam. :) És az éves mérlegem is elég alacsonyan fog megállni, még akkor is, ha eseleg karácsonyra bezsákolok vagy 15 könyvet... :) 

Saját kép. 
Ahogy írtam, a blogon fellendült az élet, ezzel együtt 12 poszt született, amiben voltak könyvértékelések, filmélmények, poszt-turkálózásleporolt lista, "városolvasás" Amszterdammal, és visszatért a témázás is, ahol a könyves marketinget, a reklámokat vettük górcső alá.  

Olvasás szempontjából sikerülhetett volna jobban is a hónap, de ezt különféle irl programok akadályozták (ami sose baj ;)). Azért 4 könyv lecsúszott, igaz, ebből 2 útikönyv volt.

Kicsit bele kell húzni a vcs és az MRC listákba is, ha teljesíteni akarom őket, mert bizony ahogy belépünk a novemberbe, vészesen elkezd közeledni az év vége... Ti hogy álltok a kihívásaitokkal? 
Én a Goodreadseset lejjebb vettem pár könyvvel. Persze nem a számokra megyek, de azért kicsit elszomorít, hogy év végén mégis lehet, hogy látványos lesz a könyv- és oldalszámokban, hogy ez egy kevésbé "olvasós" év volt. 

A többiek októbere: 

2017. október 29., vasárnap

Poszt-turkáló: Örömhozó, bánatrontó

Forrás.
Mindenhol az köszönt ma rám az internetről, hogy a macskák világnapja van, és erről eszembe jutott egy régebbi Szabó Magda könyvélményem, az Örömhozó, bánatrontó, amit szerintem a szerző könyveit kedvelők közül kevesebben olvastak. Mindig inkább a "nagyobb" regényein van a hangsúly, de érdemes ezt a levélgyűjteményt is elolvasni. A szerző a macskája és a kutyája nevében írt sorokat a szomszédoknak, ahova átjárt a cica az erkélyen keresztül. 

A poszt-turkáló rovatban így ezúttal most egy rendhagyó, "kakukktojás" Szabó Magdát hozok át, a freeblogról elveszett bejegyzések közül. A könyv nagyon megérintett személyes élmények miatt. Az eredeti bejegyzés 2011. 09.22-én született. 

2017. október 27., péntek

Poroljuk le ezt a listát!

Forrás.
Emlékeztek erre a listára, még négy évvel ezelőttről, amikor körbement több blogon? Állítólag az átlagember 6 könyvet olvasott el róla. 2013-ban én 27-et pipálhattam ki, ez azóta 31-re nőtt (úgy látszik évente növelem eggyel :D)

A zöldek várólistásak, a kékek érdekelnének még - egyszer valamikor, a pirosakat biztos nem fogom olvasni.

  • Pride and Prejudice - Jane Austen
  • The Lord of the Rings - J.R.R. Tolkien
  • Jane Eyre - Charlotte Brontë
  • Harry Potter series - J.K. Rowling 
  • To Kill a Mockingbird - Harper Lee 
  • The Bible
  • Wuthering Heights - Emily Brontë
  • Nineteen Eighty Four - George Orwell
  • His Dark Materials - Philip Pullman
  • Great Expectations - Charles Dickens
  • Little Women - Louisa M. Alcott
  • Tess of the D’Urbervilles - Thomas Hardy
  • Catch 22 - Joseph Heller
  • Rebecca - Daphne Du Maurier
  • The Hobbit - J.R.R. Tolkien 
  • Birdsong - Sebastian Faulks
  • Catcher in the Rye - J.D. Salinger
  • The Time Traveler’s Wife - Audrey Niffenegger
  • Middlemarch - George Eliot
  • Gone With The Wind - Margaret Mitchell
  • The Great Gatsby - F Scott Fitzgerald
  • Bleak House - Charles Dickens
  • War and Peace - Leo Tolstoy
  • The Hitch Hiker’s Guide to the Galaxy - Douglas Adams
  • Brideshead Revisited - Evelyn Waugh
  • Crime and Punishment - Fyodor Dostoyevsky
  • Grapes of Wrath - John Steinbeck 
  • Alice in Wonderland - Lewis Carroll
  • The Wind in the Willows - Kenneth Grahame
  • Anna Karenina - Leo Tolstoy
  • David Copperfield - Charles Dickens
  • Chronicles of Narnia - C.S. Lewis
  • Emma - Jane Austen
  • Persuasion - Jane Austen
  • The Kite Runner - Khaled Hosseini
  • Captain Corelli’s Mandolin - Louis De Bernieres
  • Memoirs of a Geisha - Arthur Golden
  • Winnie the Pooh - A.A. Milne
  • Animal Farm - George Orwell
  • The Da Vinci Code - Dan Brown
  • One Hundred Years of Solitude - Gabriel Garcia Marquez
  • A Prayer for Owen Meaney - John Irving
  • The Woman in White - Wilkie Collins
  • Anne of Green Gables - L.M. Montgomery
  • Far From The Madding Crowd - Thomas Hardy
  • The Handmaid’s Tale - Margaret Atwood (folyamatban)
  • Lord of the Flies - William Golding
  • Atonement - Ian McEwan
  • Life of Pi - Yann Martel
  • Dune - Frank Herbert 
  • Cold Comfort Farm - Stella Gibbons
  • Sense and Sensibility - Jane Austen
  • A Suitable Boy - Vikram Seth
  • The Shadow of the Wind - Carlos Ruiz Zafón
  • A Tale Of Two Cities - Charles Dickens
  • Brave New World - Aldous Huxley
  • The Curious Incident of the Dog in the Night-time - Mark Haddon
  • Love In The Time Of Cholera - Gabriel Garcia Marquez
  • Of Mice and Men - John Steinbeck 
  • Lolita - Vladimir Nabokov
  • The Secret History - Donna Tartt
  • The Lovely Bones - Alice Sebold
  • Count of Monte Cristo - Alexandre Dumas
  • On The Road - Jack Kerouac
  • Jude the Obscure - Thomas Hardy
  • Bridget Jones’s Diary - Helen Fielding
  • Midnight’s Children - Salman Rushdie 
  • Moby Dick - Herman Melville
  • Oliver Twist - Charles Dickens
  • Dracula - Bram Stoker
  • The Secret Garden - Frances Hodgson Burnett
  • Notes From A Small Island - Bill Bryson
  • Ulysses - James Joyce 
  • The Bell Jar - Sylvia Plath
  • Swallows and Amazons - Arthur Ransome
  • Germinal - Emile Zola
  • Vanity Fair - William Makepeace Thackeray
  • Possession - A.S. Byatt
  • A Christmas Carol - Charles Dickens
  • Cloud Atlas - David Mitchell
  • The Color Purple - Alice Walker
  • The Remains of the Day - Kazuo Ishiguro
  • Madame Bovary - Gustave Flaubert
  • A Fine Balance - Rohinton Mistry
  • Charlotte’s Web - E.B. White
  • The Five People You Meet In Heaven - Mitch Albom
  • Adventures of Sherlock Holmes - Sir Arthur Conan Doyle
  • The Faraway Tree Collection - Enid Blyton
  • Heart of Darkness - Joseph Conrad
  • The Little Prince - Antoine De Saint-Exupery 
  • The Wasp Factory - Iain Banks
  • Watership Down - Richard Adams 
  • A Confederacy of Dunces - John Kennedy Toole 
  • A Town Like Alice - Nevil Shute
  • The Three Musketeers - Alexandre Dumas
  • Hamlet - William Shakespeare
  • Charlie and the Chocolate Factory - Roald Dahl
  • Les Miserables - Victor Hugo
A listát a tumblr-ről szedte elő Amadea annak idején. Lobo régi posztjánál megtaláljátok a magyar könyvcímeket is.


Ki mennyit és mit olvasott róla? Mit terveztek ezek közül kézbe venni? :)

Forrás.

2017. október 26., csütörtök

Minden, minden - a film

Nicola Yoon könyve, a Minden, minden (Everything, Everything) megvett magának kilóra azzal, hogy bájos és eredeti. Egyszerű szerelmes alapszituációt fűszerez meg egy veszélyes, és komoly határokat szabó betegséggel, és más családi drámákkal is, ettől pedig különlegesebb a sima love sztoriknál. Maddy és Olly történetéből filmet is készítettek, és az előzetes alapján úgy gondoltam a könyvélmény után látnom kell a filmet is.

Sajnos eléggé csalódott vagyok. A film szerintem meg sem közelíti a könyv adta jó érzést. Mostanában talán kicsit "el voltam kényeztetve", mert gyorsa egymásutánban igen jó adaptációkat láthattam, de most ez a vonal megtört a Minden, mindennel.

Voltak ugyan jó ötletek - például a makettekben mászkálás, a chatelés megjelenítése így, az űrhajós figura megelevenítése... A ház is nagyon tetszett, ahol Maddy lakott, a nagy ablakok, a  letisztult dizájn. Carla és az egyenruhája, kedves mosolya. :)
Mégis egyfolytában azt figyeltem milyen marhaság már, hogy 5 másodpercig fúj valami az előszobában, és aztán le se veszik az utcai cipőt, úgy mennek be. Aha. :D... Mi ez, valami NASA technológia? Inkább misztifikálták volna el jobban a fertőtlenítési procedúrákat, mint hogy ilyen sémásan, elnagyoltan, zavaróan jelenjenek meg.


A szereplőgárda tetszik: Amandla Stenberg és Nick Robinson is szerintem alapvetően jó választás volt a szerepre, hasonlítanak a megírt karakterekre, és jól játszottak. De könyörgöm... és most teljesen komolyan... könyörgöm, miért, miért, miért arról szólt a fele film, hogy Amandla Stenberg melleit kell néznünk?! Az arcunkba van tolva egyfolytában a melle. Nem lehetett volna kicsi diszkrétebben odatenni őket? A slusszpoén aztán nem is a dekoltált sárga úszódressz volt számomra, hanem amikor Olly még a biztonsági övet is megrángatja rajtuk kissé... Ja meg még futnak is lassítva. Nemár... Ez nekem abszolút egy nagyon zavaró elem volt, és túl volt tolva, direkt.

Khm. 
Volt néhány szükségtelen változtatás is, és sajnos az apróbb kihagyások miatt nekem jelentőségét vesztette a zárójelenet is, ami pedig nagyon-nagyon kedves és megható volt a könyvben. Itt csak suta, és annak, aki nem olvasta a könyvet, talán kicsit érthetetlen is.
Egy ilyen naplóformátumú regényt mindig nehezebb visszaadni - de nem lehetetlen. A marsit is tök jól megoldották például. Sajnos a Minden, mindennél úgy éreztem pont a báj szenvedett csorbát a formátum változása miatt. Az a chatelős, naplóírós, blogírós intimitás nem köszönt vissza úgy, ahogy vártam.

Nem rossz film, de kevesebbé válik a könyvnél, és számomra sokat rontottak rajta a fentebb említett dolgok. Maradok a könyvnél, mert az tényleg elbűvölt kicsit, annak ellenére, hogy tiniszerelem. :)

10/6
Trailer:


2017. október 23., hétfő

Amszterdam és az irodalom

Forrás.
Nem szoktam, és nem is fogok úti beszámolókat írni nektek, illetve útikönyvekről sem szoktam posztot írni, de mégis kikívánkozik belőlem egy bejegyzés a holland élményeim kapcsán, és természetesen köze van a könyvekhez is, mert Amszterdamhoz szép számmal kötődnek könyves dolgok is. 

Néhány napot Amszterdamban töltöttem nemrég, és ehhez kapcsolódóan újraolvastam John Greentől a The Fault in Our Stars (Csillagainkban a hiba) című regényt, aminek főszereplői: Hazel és Augustus elmennek Amszterdamba, hogy felkeressék a lány kedvenc könyvének szerzőjét, és persze romantikáznak is kicsit. Hazel és Gus a filmben a kanálisok partján üldögél egy padon, és nekem feltett szándékom volt megkeresni ezt a filmes padot. A széles nagy interneten persze bármit meg lehet találni, így aztán pontos címem is volt hozzá: Leidsegracht 4. A pad azonban csalódást okozott: egy csúnya kopott, összefirkált valami, még egy emlékplakett sincs rajta, csak néhány lakat kezd gyűlni. (Miért kell mindenre lakatokat aggatni? Nemár!)...

A The Fault in Our Stars újraolvasása egyébként kellemes volt, de annyira nem hatott meg most, mint első alkalommal. Nem emlékeztem Van Houtennel kapcsolatban egy-két dologra, illetve első olvasásra az Amszterdamban töltött idő is többnek tűnt. 

Saját kép a TFIOS padról.

És egy jelenet a filmből. Forrás.
Ami még könyves vonatkozású Amszterdamban, ha arra jártok, az természetesen az Anne Frank ház. Érdemes az útikönyvek szerint vagy nyitás előtt ott állni, vagy este 18 óra után odamenni, hogy ne kelljen sokat sorban állni. Ebben a házban bujdosott Anne Frank és családja, két másik családdal együtt a II. világháború idején. 

A végére pedig egy kis lista azokról a könyvekről, amik kapcsolódnak Amszterdamhoz, ott játszódnak:


- Anne Frank: Anne Frank naplója
- John Green: Csillagainkban a hiba
- Jessie Burton: A babaház úrnője
- Adrian Mathews: A patikus háza
- Deborah Moggach: Tulipánláz
- Jörg Kastner: Az ördög színe kék
- Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem
- Arnon Grunberg: Tirza
- Arthur Japin: Casanova menyasszonya
- Leon de Winter: Supertex
- Ian McEwan: Amszterdam
- Dubravka Ugrešić: A fájdalom minisztériuma
- Ray Kluun: Ne vedd el az életem!


Könyvek, amik Hollandiában játszódnak:

- Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval (Delft)
- Susan Vreeland: A jácintkék ruhás lány
- Gerbrand Bakker: Az iker
- Ingrid Möller: Vermeer van Delft életregénye

További holland szerzők:

- Herman Koch (A vacsora, Nyaraló úszómedencével)
- Guus Kuijer (Minden dolgok könyve)
- Marente de Moor (A holland szűz)
- Hendrik Groen (Lesz ez még így se)
- Annie M. G. Schmidt (Macskák társasága)

Természetesen ezek a listák a teljesség igénye nélkül készültek, és főleg olyan könyveket tartalmaznak, amiket olvastam, vagy olvasni szeretnék, vagy frissek, szembejöttek velem, illetve egy párat az egyik útikönyvemben találtam. :) 

Nem véletlen azt hiszem, hogy sokan teszik meg könyvük helyszínéül Amszterdamot, mert van egy sajátos atmoszférája.

Ha ajánlanátok még Amszterdamos/holland könyveket, írjátok meg kommentben!  

2017. október 22., vasárnap

Tulipánláz - a film

Deborah Moggach regényét, a Tulipánlázat én már tizensok éve olvastam, és ennek megfelelően nem sok mindenre emlékeztem belőle azon túl, hogy a 17. századi Amszterdamban játszódik, és hogy tulipánhagymák vannak benne, amik rendkívül értékesek, és amikkel szinte tőzsdeszerűen kereskednek az emberek. Ó igen, és még volt benne festészet! Ez már bőven elég egy igazán jó történethez, így együtt, nem?

Az ilyen könyvekbe akkortájt beleszerelmesedtem kicsit, és egymás után vettem kézbe a Leány gyöngy fülbevalóvalt, A jácintkék ruhás lányt, na meg a Tulipánlázat. Hasonlítottak, mégis nagyon mások voltak. Az, hogy nem sok emlékem maradt a történetről, végső soron előnyt jelentett a moziban, mert én is tűkön ülve várhattam a végkifejletet. 

A Tulipánláz remek színészgárdát vonultat fel, de érdekes módon épp a két főszereplő (?): Alicia Vikander és Dane Dehaan halványul el kissé. Érdekesebb alakítást nyújtott Holliday Grainger - aki nagyon más, mint a Strike sorozatban Robinként -, Christoph Waltz és Judi Dench. Hogy Zach Galifianakis mit keres a filmben, azt tán maga sem tudja... Persze a komikusan elszúrt dolgokhoz nem árt egy ilyen ízig-vérig kinevetni való színész-figura, de ő nekem nagyon kilógott a sorból. Cara Delevingne-nek is van egy kisebb szerepe, és feltűnik Tom Hollander, az orvos, doktor Sorgh szerepében. Őt én a 2005-ös Büszkeség és balítélet filmből ismertem, ott Mr. Collinst játszotta.
Christoph Waltzot és Judi Denchet én bármiben szeretem, de a legjobban Holliday Grainger tetszett most, az alakítás, és a szerep egyaránt.

Alicia Vikander és Holliday Grainger, avagy úrnő és szolgálólánya.
Judi Dench most apácaruhát ölt.
Zach Galifianakis, az örök komikus, aki balhét kavar.
A történetben Cornelis és Sophia sok éven át gyermektelenül maradt házasságába befurakodik egy festő, akit a férj rendelt magukhoz portrét készíttetni, és Sophiával egymásba szeretnek. A dolog persze nem ilyen egyszerű, van egy szál a szolgáló, Maria és kedvese, a halárus kapcsolatáról is, és a már emlegetett igen értékes és ritka tulipánhagymákról, amelyekkel óriási pénzeket lehet nyerni - avagy veszíteni.

Cornelis és Sophia Sandvoort, azaz Christoph Waltz és Alicia Vikander.
A film kicsit lassan indult, lassan vezették fel a bonyodalmakat, sőt először azt hittem nem is igen fog többről szólni Sophia és a festő kalandjánál, de aztán bejött szépen a képbe minden kis turpisság, amiből szerencsére semmire nem emlékeztem, és a szerelmesek világa igencsak felbolydult. Tetszett, hogy ennyi mindent bele tudtak tenni, több kapcsolatot is bemutattak, a sorsok fonalát ügyesen összebogozták a különböző társadalmi rétegek közt is, és izgalmat jelentett a pénzszerzés is a hagymákkal. Nem maradt ki néhány szép szál tulipán sem a látványvilágból. :)

A vége feszült volt, és kiszámíthatatlan, és roppantul örülök neki, hogy nem végződött sablonosan, nem kaptunk egy szimplán szirupos happy endet, hanem valami egészen meglepőt, mást, érdekesebbet, mint amit elképzeltünk. Az én elvárásaimat legalábbis felülmúlta.


A magyar kiadások. Nekem a régi is bejön. :) 


És két szépséges, eredeti borító.
(Kattintásra megnőnek.)

Cornelisről egyébként azt hittem, hogy gonoszabb karakterré fog válni, utálatosabb lesz a személye, de kellemes csalódás volt, és nagyon méltóságteljesen viselte a sorsát végig. Szimpatikusnak találtam őt, és az ellenszenvem inkább Sophiára irányult később meggondolatlansága, ingatagsága miatt.

Nézzétek meg, érdemes! :) Romantika, Hollandia, tulipánok, viszonyok és az ebből eredő viszályok kibogozása, rendhagyó zárással.

10/10

A kikötők hangulata.

2017. október 21., szombat

Ezekiel Boone: Kirajzás


Szerintem a pókok mindenkiből kiváltanak egy kis iszonyatot, és ez természetesen a méretükkel, illetve mindenféle egyéb lehetséges szuper-képességükkel (ugrópók, mérges pók...) csak nőttön nő. Az arachnofóbiát és egy kis mutációt összevegyítő könyv egy olyan katasztrófába sodorja a világot, amiben talán a pókok jönnek ki győztesen... Ezekiel Boone könyvére a magyar kiadás hatásos borítója miatt figyeltem fel, de végül angolul olvastam el a The Hatchinget.

A könyv a világ különböző országai közt ugrál: Peru, USA, India, Kína... Sok szereplőt vonultat fel, és vissza-visszatért hozzájuk, és a náluk zajló eseményekhez, valamint persze el is kezdi összekötni őket. Változatos, hogy hol a Fehér Házban, hol egy privát repülőn, hol a perui dzsungelben, vagy egy pókos laboratóriumban vagyunk. 
A szereplők mégis kicsit egyszerűek voltak, egyformák nekem. És mindenkinek volt valami párkapcsolati terhe korábbról, ez nem tetszett igazán.
Tudom, hogy folytatásos a sztori, de elég befejezetlennek, kidolgozatlannak éreztem sajnos. Kissé sablonosan, amerikaiasan adja elő a klasszikus katasztrófahelyzetet, ugyanakkor mégis más, mert sokfelé kitekint, és mutat "minidrámákat" az egész világban elszórt szereplőinél. 

Ugye milyen jó a borító? :)
A pókhelyzet maga nem volt annyira horrorisztikus és ijesztő, hogy például nem tudtam volna aludni tőle - pedig ráadásul az olvasás kellős közepén találtam egy ÓRIÁSI döglött pókot pont a bejárati ajtó előtt, amit a macskám élénk érdeklődéssel szaglászott, és amit arrébb rúgni is alig mertem, akkora nagy hasa volt - mármint a póknak, nem a macskának. :D

Mindenesetre elég ijesztő egy bármiféle mutációval veszélyessé váló állatfaj rémképe, és az, hogy vajon milyen módszerrel lehetne védekezni ellene. A helyszínváltások és a rövid, kicsit tárgyilagosra vett hangnem miatt azt gondoltam majd hajazni fog a Zombiháborúra, de annál azért kevésbé volt dokumentumregény-szerű, és hát valljuk be, sokkal kevésbé volt élvezetes. Inkább egy Z-kategóriás Film+-os filmet lehetne belőle forgatni. Jó a dinamika egyes szereplők közt, vannak érdekesen összeérő szálak, és tetszik, hogy nő az USA elnöke, de a jönnek a pókok! témából mégse jött ki sokkal több a jönnek a pókok!-nál. 

Értékelés: 10/5,5 Közepes volt. Angolul már megjelent a folytatás Skitter címen, de szerintem nem fogom folytatni, annyira nem csigázott fel.



(Fordítási kukacoskodás: a magyar fülszövegben a "szeizmikus minták" kicsit zavaró. Seismic patterns, oké, le van fordítva, de magyarul is hangzik? Szeizmikus tevékenység jobb lenne szerintem. )

U.i.: Kihullik már a hajam, annyit próbálkoztam, de akkor se engedi az első bekezdést normális kinézetűre és sorkizártra formázni a blogger, szóval bocs... 

2017. október 20., péntek

Újabb hírposzt

Forrás.
Szinte követhetetlen egymásutánban érkeznek a friss megjelenések és a könyvekből adaptált filmek hírei, így a nemrégiben összeállított "Dömping" bejegyzés után, most ismét egy nagyon hosszú ajánlóposzttal jelentkezem. 
A megjelenéseknek persze nagyon örülünk mindig, de a pénztárcánk, és a roskadozó könyvespolcaink már valószínűleg nem annyira lelkesednek. ;)

Az itteni felhozatalból gyakorlatilag mindegyik jöhetne... Lássuk hát az újdonságokat  Shrivertől Gavaldáig. 

2017. október 15., vasárnap

Anna Gavalda: Édes életünk

A könyvet a várólista csökkentős listáról választottam következő olvasmánynak, és valami egész másra számítottam tőle, mint amit kaptam... Nem gondoltam ilyen fajsúlyosnak, nyersnek, húsba vágónak... Bár hogy miért számítottam habkönnyű franciás családregényre, vagy romantikus, Amélie csodálatos életére Gavaldától, azt  azonban magam sem tudom... 
A kötetben két kisregény van: Mathilde és Yann címűek, ahol természetesen a címszereplő a főhős.

Mathilde története egy kicsit frusztráló volt. A lány online kommenteket gyárt különféle álneveken, ezzel segítve sógora vállalkozását, aki online marketinggel, keresőoptimalizálással, honlapdizájnnal foglalkozik. De ez csak egy kis rétege a történetnek, annyira nem is ez a fontos, bár jól bemutatják ezt is, és boncasztalra kerül a social media bekebelező hatása is. 

"És ez az állandó lázas izgalom… A folyamatos hiányérzet, a telefonotok, amit egy percre sem hagytok békén, a képernyő, amit állandóan kioldotok, az életek, amiket azért vásároltok, hogy tovább játszhassatok, ez a nyitott seb, lefolyónyílás, állandó szorítás a zsebetekben… Ahogy egyfolytában azt nézegetitek, nem hagyott-e valaki a számotokra néhány szót, egy rövid üzenetet, egy jelet, egy visszajelzést, egy megjegyzést, egy…. bármit."

Mathilde élete akkor fordul fel teljesen, amikor egy ikerpárral közösen bérelt albérletük felújítási munkálatait ki kell fizetni, és Mathilde bizony óvatlanul elhagyja a táskáját, benne 10000 euróval... Kétségbeesett hajszába kezd, nem csak a pénz, de a táska miatt is, amiben apró szeletekben benne van ő maga is... emlékek, apró tárgyak, egy régi, nagyon intim tartalmú levél... A táskakeresés először füstös kávéházakba sodorja, majd egy szakács nyomába ered éttermek során keresztül. 

A táska elhagyása utáni kétségbeesés, a könnyek, a frusztráció szinte már túl sok volt, annyira tapintható Mathilde összeomlása. Azután viszont a továbbiak a szakáccsal... nekem kissé hihetetlenek voltak. Volt benne valami nagyon perverz, a levéllel, a szaglászással. 

Forrás.
"Mert olyan hálátlan dolog ez a jóllakatás. Nagyon, nagyon hálátlan. Mert mindig előröl kell kezdeni."

Nyugtalanító volt az egész, és kémiát sem éreztem a szereplők között. Ez a történet nekem kevésbé tetszett, de tény, hogy Gavalda remekül ismeri az embereket, az emberi lelket, és ennek megfelelően igazán drámaian sikerült megírnia kettejük "fogócskáját". 
Közel hozta ezeket az alakokat, mert ugye:

"Messziről nem látszik semmi."

Yann története volt az, ami miatt igazán szívembe zártam ezt a könyvet, és azóta is többször éreztem, hogy újra el kell olvasnom. 

Yann története nagyon más, nagyon hétköznapi, és mégis különlegessé válik. Legszívesebben el sem mondanék semmit, vagy nagyon keveset csak, hogy ti is ugyanúgy megélhessétek.
Legyen talán elég annyi, néha csak segíteni kell felvinni egy szekrényt az emeletre, az addig ismeretlen szomszédnak. Bepillantást nyerni az életükbe, a személyes terükbe, a rituáléikba... Meghívva lenni egy vacsorára náluk... Ötletet és inspirációt meríteni az élethez, és ahhoz, hogyan is kéne élni, hogyan is lehet máshogy élni?

Ebben a kisregényben is helyett kapott a modern világ, az üzeneteink, a szinte kötelezően odabiggyesztett emotikonok:

"Hangulatjel. Az elnevezés éppen olyan közönséges, mint maga a dolog. Utálom ezeket a lusta cuccokat. Ahelyett, hogy az ember valóban kifejezné az érzelmeit, inkább elküld egy ilyet gyorsan. Megnyom egy gombot, és a világ összes mosolya egyformává lesz. Az öröm, a kétségek, a bánat, a harag, mindnek ugyanolyan a pofája. A szív összes heves érzése öt ronda kerek jelre redukálódik. A kurva életbe, ez aztán a fejlődés…"

Mégis valahogy vissza tudott repíteni egy, a modern technológia előtti időszakba, és mutatott egy furcsán meghitt családi idillt. 

"– Egy szoba a kislányoknak, egy konyha a családnak, egy kanapé a zenehallgatáshoz, és egy ágy a szerelemnek! – harsogta diadalmasan"

Útkeresésről, sorsról, boldogságról egyaránt fontos mondanivalója van, szinte túl nehézzé is válik mindezzel az útravalóval a könyv - talán azért is emésztgettem ilyen soká a posztírásig.


"Amikor, egyszer a Saint-Quay-i nagymamát elkísértem a fia sírjához, azt mondta nekem, hogy a boldogságra arról a zajról lehet ráismerni, amit akkor csap, amikor elhagy bennünket. 
A szerelem viszont éppen az ellentéte. Azt arról a felfordulásról ismered meg, amit a megérkezésével okoz."

És hogy még ezen felül fázós oroszlán, és egy tájszólásos macska is kerüljön a képbe, az már tényleg csak hab az élet tortáján. Kanalazzátok le!

"Olyan hideg van, hogy a Denfert-Rochereau tér oroszlánja is fázósan kuporog a talapzatán. Mint egy kövér, morcos kandúr."


Értékelés: 10/8 Mathilde nem annyira, de Yann nagyon megfogott. Elgondolkodtató, rövidségükben is igazán tartalmas mondanivalóval rendelkező írások. Nem is lehet gyorsan elolvasni, nem is lehet gyorsan megemészteni...

"Az ember nem találkozik azokkal, akiket szeret, hanem rájuk ismer."

(Fordítási kukacoskodás: 
Chesire cat-et illene lefakutyázni, ha már sikerült olyan magyarítást belevinni, hogy bivalybasznádi. Valamint nem egészen értem, a "gyorsan szálltak a hírek a Fazék Rádión" kifejezést. Ezt franciából vették át tükörfordítással? Nincs erre egy magyar megfelelő, vagy talán ez a fazék rádiós az lenne, csak én nem ismerem (meg a Google se?) Persze értem mi akar lenni, de furcsa a fordítás.)