"A főfelügyelő arca komor volt. Nagyokat szívott a pipából, sercegett a dohány. Csend vette körül őket, nem hatolt be zaj a kivattázott kinti világból."
Párizs, január tizennegyedike, mínusz 12 fok, vastag hó és fényes jégpáncélok...
Egy spanyol férfi és egy északi nő szegény Pardon doktort találja meg az éjszaka közepén, és a nő hátán egy lőtt seb van. A doktor persze segít, de jóhiszeműségét kihasználva, a párocska angolosan távozik, hogy ne hagyjanak maguk után nyomot... A golyó azonban ott van a rendelőben, és Pardon első dolga felhívni Maigret-t... Érdekes ügy bontakozik ki, és egész Amszterdamig vezet a nyomozás, amikor a nő férjét holtan találják dolgozószobájában. Lelőtték. A Pardonnál levő golyó pedig szintén egy, a szobában levő kis pisztolyból származik. Mi történhetett pontosan azon az éjszakán, abban a szobában? És pontosan kik voltak jelen? Ahogy Maigret nekilát rekonstruálni az eseményeket, lépten-nyomon akadályokba ütközik: a házvezetőnő, a szobalány, és a furcsa inas is kitérő válaszokat ad neki. Biztos, hogy van, aki hazudik, akár több ponton is.
És miközben a szeretőket előkerítik, még mindig sok kérdés marad megválaszolatlanul ebben a szerelmi háromszögben...
A nyomozás közben fogynak a pohár sörök, egy kis lélekerősítő whisky, burgunditörköly, és kávé. Ami pedig az étkezést illeti, már az első oldalon fűszeres, töltött birkalapockával találkozhatunk, később pedig hidegtál és elzászi káposzta is felbukkan.
"Húsz perccel később Maigret ott ült az ebédlőasztalnál a feleségével szemben, és kóstolgatta a felséges elzászi káposztát, amelyhez fogható legfeljebb ha két párizsi vendéglőben kapható. Az oldalas egészen különlegesen jól volt „fölfüstölve”, és pompásan csúszott rá a strasbourgi sör."
És az elmaradhatatlan pöfékelés:
"Maigret csak azt sajnálta, hogy nem tudja úgy tartani a telefont, hogy közben megtömjön egy pipát és vágyakozva nézte az íróasztalán szép rendben sorakozó csábító pipákat."
"Lustán telt a délután a túlfűtött irodában, és az íróasztalra kitett hat-hét pipa mind sorra került."
Az amszterdami gyilkossági csoport vezetője, Jef Keulemans is segít Maigret-nek, persze csak "félhivatalosan". Telefonbeszélgetéseik nagyon humorosak voltak. :)
"Jó volt a kényelmes szalonban, jó volt belesüppedni a puhaságba. Még Lucas is úgy nézett ki, mint egy doromboló, kövér macska."
Tényleg majdnem kedvenc lett, kár, hogy valahogy kiesett a lendületből a második felére, és hogy olyan kapkodósan lett vége, pedig ott még egy évet felölel a tárgyalás.
Sokáig húzódott az olvasása, egy ponton újra is kezdtem a már elolvasott 50 oldalt, olyan soká tettem félre.
Érdekesek a karakterek, jó húzás volt Pardon doktor bevonása a cselekménybe, tetszik a kettős jelentésű cím, a megoldás is, a hazugságok hálójának kibogozásával, és persze a szokásos kellemes elemek az ételekkel-italokkal-pipafüsttel, humorral, ezúttal a behavazott, "kivattázott" Párizsban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése