Burning Bright

Nem szeretem a cirkuszt, cirkuszi történeteket, és a lovakat sem, Tracy Chevalier-t viszont igen, úgyhogy mindenképp el szerettem volna olvasni a Burning Bright-ot, ami már ezer éve ült a polcomon. Szerencsére bármilyen "hátrányból" indult is, nagyon jó élmény lett. 

Annak idején tejesen elvarázsolt Chevalier Leány gyöngy fülbevalóval című regénye; magával ragadott Hollandia, a 17. század, és Vermeer festészete is. Csodálatos regény, hatására több hasonló olvasmányt is választottam még magamnak akkortájt (A jácintkék ruhás lány, Tulipánláz), és persze Chevalier életművét is szerettem volna folytatni. 

A Burning Brightot kerek 15 éve vettem meg, szóval nem kapkodtam el a dolgot. Mégse bánom, hogy pont most került a kezembe, mert nagyon szükségem volt erre a lassú folyású, szép történetre. Klasszikusan "jó" olvasmány lett belőle, ami nem kiemelkedő ugyan, de tényleg nagyon kellemes volt olvasni. 

A regény a 18. század végén játszódik, Londonban, főszereplői pedig a Kellaway család, akik új életet szeretnének kezdeni egy tragédia után, és vidéki életüket a zsúfolt városi létre cserélik le. Piddletrenthide-ból Londonba kerülni nem kis változás, de hamar beilleszkedik a család. Székek készítésével foglalkoznak, azonban egy idő után más feladatok is várnak rájuk munkaadójuknál, Philip Astley-nél, aki cirkuszi előadásokat szervez. Astley intézi el Kellawayék lakhatását is, és hamarosan kiderül, hogy a szomszédságukban nem más lakik, mint a költő-festő William Blake. 

Jem Kellaway szinte rögtön barátságot köt Maggie Butterfielddel, aki mesterien eligazodik a londoni sürgés-forgásban, és észrevétlenül vonja maga után a kissé tapasztalatlan Jemet is. Több ízben átlógnak Blake-ék kertjébe, vagy csak figyelik őket a fenti ablakokból. Mr. Blake sokszor beszélget is velük, és ők nagyon élvezik ennek a különös férfinek a társaságát. A felnőttek persze ferde szemmel nézegetik Blake-et radikális nézetei, nonkomformitása miatt. Érdekes volt, ahogy bemutatta Chevalier, hogy a távoli francia forradalom milyen hatással volt az angolokra. 

A főszereplőkön kívül életteli és érdekes mellékszálak, mellékalakok is voltak, és bár a cselekmény inkább lassú folyású volt, nem túl eseménydús a regény, mégis nagyon élveztem olvasni. Egyáltalán nem volt unalmas, nagyon hangulatos kötet. Egyedül azt sajnálom, hogy William Blake kissé halovány maradt, nem volt annyira központi szerepe, mint mondjuk Vermeernek a Leány...-ban. Ennek ellenére a jelenléte nagyon erőteljes a regényben, akármikor megjelenik, még ha csak egy villanásra is, rögtön mindenféle érzelmet felkavar. Talán szándékos volt, hogy inkább a háttérben maradt, nem ő volt a középpontban, hanem a fiatalok, és végülis jó is volt így. A befejezése nyitott, de nekem nem volt hiányérzetem. 

Ajánlom mindenkinek aki szereti a szép regényeket, és Chevalier többi könyvét, tényleg kellemes olvasmány. 

Angolul csak óvatosan, csodás tájszólásos párbeszédekkel van teli, szóval nyelvtanuláshoz nem annyira alkalmas. :D pl: "-It be a lovely day.  -Yes it do." "What do your pa make? - Money if he can." (:D).

Nekem bejött, szeretem ezt a kissé faragatlan angol beszédet is hallgatni. :) (audiobook verzió mellett döntöttem)

Érdekes szavak, kifejezések: 

- laburnum tree: aranyeső

A könyv magyarul Ártatlanok címen jelent meg.

További szép borítók.