Furabogarak - majdnem témáztunk

A Témázunk csapatával időről időre kiszavazunk régóta forgó témákat, amik nem akarnak soha sorra kerülni, és így szabad prédává válnak. Nemrég így volt az Elkaszált sorozatokkal, most pedig a FURABOGARAK - karakterek, akiktől élőben kitörne a frász, de a lapon kedveljük című téma került "lapátra", én viszont mindenképp szerettem volna írni erről is. :) 

Vannak olyan szereplők, akikről imádunk olvasni, de olyan szokásaik, habitusuk, vagy épp betegségeik, mániáik vannak, amiket igazából sosem tolerálnánk a való életben, sőt, lehet, hogy átmennénk a másik oldalára az útnak, ha csak meglátjuk őket...

Ezek a furabogarak mégis lehetnek szeretetreméltóak, kedvesek, és kedvelhetők, a hibáikkal együtt is. Vagy ha mégsem azok, attól még érdekes regényalakok lehetnek, akik hozzáadnak a történethez. Csak ne kelljen velük találkozni! ;)

Pont az egyik előző olvasmányomban fordult elő egy ilyen karakter, A Highgate temető ikreiben, Martin, az egyik mellékszereplő, aki OCD-s. Nem meri elhagyni a lakását, mindent kényszeresen fertőtlenít, dobozol, raktároz. Mániákusságát egy idő után a felesége is megelégeli. Martin borzasztó jó karakter, de rettenetes is egyben. Biztos vagyok benne, hogy én is megőrülnék, ha a bogarait el kéne viselnem, netán együtt élni vele. 

Aztán van egy csokornyi autista, vagy aspergeres szereplő. Ahogy már korábban megállapítottam, idén elég sok ilyen témájú könyv került a kezembe, és közös bennük, hogy ezek a furabogarak a főszereplők, akik nem tudnak rendesen beilleszkedni a társadalmi normákba. 

A legkedvesebb számomra a Rosie-project Don Tillmanje, a pedáns, rendszerető, kimért és totálisan antiszociális genetika professzor, aki még feleséget is tesztes kérdőív segítségével kíván találni magának... Semmi helye a spontaneitásnak az életében, az elvont poénokat nem érti, szociális szempontból katasztrófa ahogy viselkedik néha, akaratán kívül vérig sért másokat például. 

Dontól lehet, hogy az életben fennakadna rendesen a szemem, de rettentően szerettem olvasni róla, egy igazán értékes ember, csak be kell nézni kicsit a felszín alá.  Az a jó, hogy a regények ezt megengedik. Talán azért nem tudunk egyeseket elviselni, mert nem látjuk az összképet, csak az idegesítő vonásokat, azok kerülnek előtérbe. Na meg persze, ne legyek már ennyire jóhiszemű: nem sok mindenkinek van igazán romantikus vagy figyelemreméltó élete a furabogársága mögött. :) 

Az aspergeres szereplők közül Jacob, Jodi Picoult Házirendjéből egy középkategóriát képvisel nálam, betegségéből adódóan neki is vannak olyan dolgai, amit már nem vesz be az agyam, pl. egy papírt se lehet galacsinná gyűrni, mert rohamot kap tőle. 

Ennél még eggyel rosszabb Christopher A kutya különös esete az éjszakábanból, na ő már sok volt nekem, a normálistól annyira eltérő dolgai voltak, amiket már a könyvlapokon keresztül is nehezen fogadtam be: nyögések, állati hangok, agresszivitás, támadás, nem beszélés, állandó frusztráltság...

Nem akarom betegségekre kihegyezni ezt a posztot, de tény, hogy sokszor könnyű olvasni ilyen karakterekről, és megkedvelni őket, de a való életben nem könnyű velük együtt élni. 

Kicsit kedélyesebb vizekre evezve, eszembe jutott még az illusztris Durrell család és Spiro, a szok-szok sz betűvel beszélő görög barátjuk. Ők tipikusan az a társaság, akiktől a hasunkat fogjuk nevettünkben, a sok szerencsétlenkedésük, konfliktusaik, problémáik rendkívül szórakoztatóak, de ha teszem azt mi lennénk a szomszédságukban, nos, nem biztos, hogy lenne jószomszédi viszony... Elég csak Gerry állatimádatára és gyűjtögetéseire gondolni, nem lenne jó a kiskedvenc rovarjaiba, denevérjeibe, és egyéb ijesztő állatkáiba botlani lépten-nyomon, akiket persze mindig védelmez. Imádom a felnőtt Durrellről szóló könyveket is, elhivatottságát, állatszeretetét, de azért: nem biztos, hogy lettem volna a felesége. :D

Egy emlékezetes furabogár divatos kiegészítőkkel: Miss Ivy Hisselpenny, a Napernyő Protektorátus sorozatból. Cserfes, butácska, szórakoztató. :) Élőben viszont lehet, hogy a hajam kitépném tőle. Vagy az ő haját! :D

Nem kevésbé illusztris csudabogár Lisbeth Salander karaktere, aki vagány, menő, hallgatag, jég-hátán-is-megél típus. Odavagyok érte! Ugyanakkor átmennék az út másik oldalára, ha egy hasonló jellegű nőszemély masírozna ott. A kisugárzása azt hiszem nem lenne vonzó számomra az életben, de a Millenium sorozatban egyszerűen telitalálat, mint karakter. 

Eszembe jutott még ó, Bernadette... Az egyedi anyuka, egy igazi egyéniség, érdekes összetett karakter, ám mégis: vajon mit látnánk belőle az életben? Bezárkózik a négy fal közé, és furcsán viselkedik... Csak a lapokon keresztül tudunk igazán "barátságot kötni" vele. :)

És egy ikonikus HP-alak: Loony Luna Lovegood. ;) Need I say more? Egyébként ő kissé kakukktojás, mert bármennyire zizis is, és ezért megtestesítheti a furabogár kategóriát, vele biztos, hogy én is ugyanúgy barátkoznék, mint Harryék a könyvekben. :)

Forrás.

UPDATE: további furabogarak:
Britt-Marie, Eleanor Oliphant

Ti mit gondoltok a furabogár karakterekről? Van olyan, akit imádtok a könyvben, de lehet, hogy nem igazán kedvelnétek a való életben?

A képek illusztrációk. Forrás.