 |
| Csak nyálcsorgatásnak. ;) Forrás. |
Az első, ami eszembe jutott, az alcímhez kapcsolódva az, hogy az újraolvasások során milyen az, amikor másként élünk meg valamit a könyvben. Sokan azért is félnek újra kézbe venni régi kedvenceiket, mert mi van, ha most nem nyújtja majd ugyanazt az élményt, mi van, ha esetleg teljesen másnak látja majd a sztorit, a karaktereket, és átszíneződik a régi élmény is?
Szerencsére elég nagy és általános könyvmolyprobléma a túl sok könyv, túl kevés idő alaptézis, így sokszor nem jut idő újraolvasásra.
Nekem javarészt jó élményeim voltak az újraolvasásokkal. Bár változtam az évek során, a Harry Potter eddig még sosem okozott csalódást, akárhányszor vettem újra kézbe. Szeretek visszatérni Karen Marie Moning Fever sorozatának világába is, bár az is igaz, a legutóbbi alkalommal megállapítottam, hogy most már hogy 10 könyvessé bővült a sorozat, kissé hosszadalmas az elejétől újrázni mindet az új kötetek megjelenése előtt.
Philip Pullman Az Úr sötét anyagai trilógiáját még gyerekkoromban olvastam többször is, és imádtam újraélni, aztán talán 7 éve, amikor elővettem az első részét kicsit gyerekesnek éreztem, nem elég kidolgozottnak, ott valami elveszett az eredeti élményből sajnos.
 |
| Forrás. |
Annak ellenére, hogy érhetnek csalódások, tervezek újraolvasni több könyvet is a könyvtáramból, bár többnyire a nyugdíjas éveimre kell ezt beterveznem azt hiszem, mert annyi más olvasnivaló is van... ;)
Egy rövid lista azokról, amiket szeretnék újrázni:
- Joanne Harris Csokoládé, Csokoládécipő
- Jean Webster: Nyakigláb apó/Kedves Ellenségem!
(Egyébként mennyire igényli szerintetek az olvasótábor a linkelést? Mert most először renitenskedem, és nem töltök még nem tudom mennyi időt, hogy belinkeljem ezeket a posztokat mind... :D
UPDATE: a linkelés mellett szavaztatok, pótoltam. ;) )
Az újraolvasásoktól függetlenül is másként csapódnak le élmények, máshogy érintenek témák, és ezzel át is térek konkrétan az ízlésváltozásokhoz kapcsolódó dolgokra. Furcsa dolog volt rádöbbennem talán 1,5-2 éve arra, hogy egy jó csomó könyv, amit bespájzoltam magamnak, már nem igazán érdekel, vagy maximum tényleg egyszeri olvasásra, és aztán rögtön meg is szabadulnék tőle. Rengeteg, az aktuális érdeklődésemnek megfelelő könyvet halmoztam fel a 2008-2012 közötti időszakban, amiknek a java részét ma már nem akarnám a polcon tudni. Rákattantam a chick-litekre például, és sok-sok ifjúsági ezazamazt is megvettem. Ezt a két műfajt annyira már nem keresem, kevesebbet olvasok belőlük, mert többször csalódtam. A ya műfaj felhígult, sokszor egykaptafa történeteivel nem szeretek már annyit próbálkozni, és rájöttem, hogy a chick-litek közt is a legtöbb valami tucatromantikus, amit kifejezetten nem kedvelek.
Nagyjából tudom, hogy mi az amit szeretek, milyen témák és szerzők felé nyúlok szívesen, és kevésbé szeretem tágítgatni a komfortzónámat, mint régen, amikor szinte automatikusan utánakaptam én is bárminek, ami hirtelen népszerűnek tetszett. A birkaviselkedést elkerülendő, sokszor kivárok inkább, hogy ha már nem friss a könyv, akkor is biztosan akarom-e még, nehogy csak magával vigyen mindenki más lelkesedése. Ez alól kivétel lesz most nemsokára A hableány és Mrs. Hancock, amit bloggerek tucatjai várnak és fognak egyszerre olvasni nemsoká. :D
Egyáltalán nem meglepő az életkor előrehaladtával másként gondolkodni témákról, de ettől még érdekes megfigyelni ezeket a változásokat magunkon. A könyves ízlésre vonatkoztatva úgy értem ezt, hogy sokszor szembeötlő számomra, hogy az első szerelmek, az éretlen kapcsolatok mennyire tudnak zavarni. Eltávolodtam a problémakörtől, nem tud lekötni. Van, amiből egyszerűen "kinövünk".
A felelőtlenség, céltalankodás, linkeskedés is egyre jobban zavar; a surmóság, ahogy ezt össze szoktam foglalni. Road-tripes és bandázós könyvek ki tudnak akasztani rendesen (Papírvárosok, A hollófiúk). Valahonnan előbújik ilyenkor a felelősségteljes felnőtt belőlem, és öregesen bezzegezni van kedvem (és kicsit ilyenkor megriadok magamtól).
Ha valamiben hirtelen érintett lesz az ember, bennfentesnek érezve magát másként gondolkodik az adott fikcióról és máshogy érzi magát tőle. Ilyenkor szinte kiugorhatnak sorok a könyvből, amik jelentőségteljessé válnak, pedig másnak talán nem mondanak semmit, csak belesimulnak ugyanúgy a cselekmény vásznába. A saját élethelyzetünk hívja elő ezeket a kidomborodó mondatokat.
Úgy mondanék ilyesmire is példát, de ezekre a legnehezebb, ráadásul néha túl bensőséges élmények is, nem megosztásra valók. :)
A műfajokon-témákon kívül a szerzők életművén is lehet méricskélni az ízlésváltozást. A kedvencnek kikiáltott szerzők is kieshetnek idővel a pikszisből, főleg, ha nem tudják meghaladni a sikert, a minőséget, amivel annak idején meghódítottak maguknak. Vannak, akiktől kedvenc marad egy valami (vagy annak a valaminek az emléke ugye), de az új könyveik iránt már nem annyira érdeklődöm (Cecelia Ahern, Sophie Kinsella Gail Carriger), és vannak akikkel roppant hullámzó a viszonyom, és azért hellyel-közzel felfigyelek amikor megjelenik tőlük valami új, vagy van is esetleg még amit pótolni szeretnék az életműből (Alice Hoffman, Neil Gaiman).
Néhány évvel ezelőtt érdekes felfedezés volt, hogy kissé unalmasnak találtam egy Agatha Christie-t. Hosszú időt hagytam ki akkor, évek teltek el amióta utoljára olvastam tőle, és mégsem a kellemes ismerősség fogadott, és a vágy, hogy további köteteket faljak tőle, hanem inkább teljesen eltántorított a hosszú felvezetés, a sok szereplő bemutatása, és nehezen küzdöttem el magam a végéig. Bevallom ez után az élmény után nyergeltem át Simenonra, és benne megtaláltam valamit, ami azóta is mellette tartott. Érdekes, mert a Maigret krimik sem a gyorsaságukról híresek, mégis megragadott a hangulat, a leírások jellege, a kevesebb szereplős, egyszerűbb, mégis csavaros bűntények, ahol nem is mindig a nagyjelenet a lényeg, amikor lelepleződik a tettes, hanem az odavezető út, a lélektani elemek és a miértek.
Összességében egyébként az elmúlt évek során, néhány pontban összefoglalva ezek változtak leginkább a könyves ízlésemben:
- többször és szívesebben nyúlok szépirodalomhoz, keresem a komolyabb könyvek társaságát
- kerülök néhány műfajt, aminek egyes elemeiből "kinőttem"
- a kedvelt szerzőim közül is merek az oldalvonalra állítani embereket, a listák és dobogók nem kell, hogy ugyanazokat tartalmazzák mindig
- a pszichológiai témában nem csak Csernus létezik akivel egyet tudok érteni - hanem ott van még például Almási Kitti vagy Popper Péter is -, nem tartok már minden mást üres szónoklatnak automatikusan ;)
- nem repülök rá mindenre, ami kicsit is érdekesnek hangzik - pláne nem veszem meg azonnal
- a könyves komfortzóna jó hely, nem mindig érdemes nagyon más dolgok felé kitekinteni, mint amik egyébként érdekelnek
 |
| Forrás. |
A végére még megemlítem kakukktojásként az egyik nagyon furcsa élményem arról, hogy mi van, ha valami másként csapódik le. Én sem számítottam rá, mert még nem volt rá korábban példa, de egy alkalommal teljesen mást kaptam egy könyvtől, amikor a magyar olvasás után újraolvastam angolul is... Ez a Flavia de Luce első része volt, aminek érdekes módon eredeti nyelven semmi stílusa nem volt, a fordítás viszont remek hangulatú lett. Ilyen variáció is van... :)
A témához lehet csatlakozni saját poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben! Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is! :)
Én igazából azt vettem észre, hogy nekem nem szűkül a paletta, hanem bővül. Pl. régen utáltam a krimiket, most meg egyre jobban kedvelem őket. A Sci-fi felé is kezdek nyitni. A többi viszont marad. Mondjuk eléggé félek, hogy már nem kötnek le a csajos urban fantasyk, egy ideje eléggé taszít maga a hangulat, vagy nem tudom. Nem merek most ezért Moning regénnyel sem kezdeni...
VálaszTörlésSzia Zenka! :) Igen, ez tök érdekes, mert egyfelől szűkül (biztosabb választások), másfelől viszont bővül (maga az ízlés változása, életkorral való érdeklődés változása, vagy ajánlásra olvasás), és tapogatózunk más, ismeretlenek felé, hogy megnézzük mi fér bele az ízlésünkbe, és mi kandikál ki túlságosan. :)
TörlésLehet, hogy már nem annyira köt le egy bizonyos téma - mint téged most a csajos urban fantasy (Nahát, még Barrons sem csábít?! :D), szerintem érdemes addig kerülni, amíg így érzel, mert a hangulati beállítódáson nagyon sok múlik, és ha rossz élmény lesz, lehet hogy rögtönítélő bíróságként veted el, pedig máskor megint tetszene. :)
Hát kerülöm is!
TörlésJó kifejezés ez a "kinövünk belőle". Én néha úgy sajnálom, hogy már nem adja ugyanazt az élményt. Pl. többször felmerült már többünkben, hogy milyen jó lenne a HP-t újra szűz szemmel olvasni, mint először, mikor még nem tudtuk, mi lesz belőle.
VálaszTörlésAzt hiszem, én leszek az, aki a hableányost kihagyja. Az essexi kígyóval is így jártam, hogy mire elolvastam volna, teljesen elment tőle a kedvem.
A szerzőkről nem írtam, pedig ez is jó példa, hogy néha a kedvenc szerzőnktől is "elmegy a kedvünk". Vannak szerzők, akiknek nem áll jól a műfajváltás, de lehet, hogy csak mi hagyjuk el őket csalárd módon valahol menetközben. :)
Ú, igen, a HP tipikusan olyan könyv, amit jó lenne újra újként megélni teljese mértékben! Meg a csavaros könyvek, krimik is ilyenek, például Joanne Harristől az Urak és játékosok.
TörlésNahát, pedig lehet, hogy tetszene az essexi. :) A hableánnyal lehet hogy mind befürdünk... (!) :D De remélem nem így lesz. ;) Jók a megérzéseim.
A szerzőkkel kapcs.: igen, van akinek nem áll jól a műfajváltás, meg az újjal kísérletezés. Van akinek megy több minden is, de ott meg lehet, hogy téged mint olvasót nem érdekel annyira a másféle könyve.
Hát nemtom az essexit... Annyira vegyeseket olvastam, de egyvalami kb. mindegyikben azonos volt, akár tetszett az illetőnek, akár nem, hogy lassúcska, és nem sok minden történik benne. Ez nem nem vonz.
TörlésNa, igen, Rowlingnál maradva, az Átmeneti üresedés sose lesz a kedvencem, a krimijei is inkább csak átlagosak/jók, mint kiválóak. Most újra gyerekkönyvet ír, ami nem HP, arra nagyon kíváncsi leszek, hogy sikerül-e ismét berántania.
Igen, tök érdekes vonása ez az essexinek, hogy lassú, meg csak csordogál, mégis annyi minden van benne, totál sok és sokrétű mellékszereplőkkel és mellékszálakkal. Csak picit felszínes marad ebben-abban.
TörlésNekem bejöttek Rowling felnőtt irományai is, de ha mese jön, tuti, hogy lecsapok arra is. ;) Kíváncsi leszek, hogy az megint annyira be tud-e rántani majd, mint a Potterek (hajaj, lesznek itt elvárások! :O :D)
Hú, de lesznek ám. :D Bár néha azt gondolom, a HP-t semmi sem fogja tudni megugrani... :/
TörlésÉn is úgy érzem, de nagyon jó lenne, ha mégis kaphatnánk egy másféle, de mégis nagyon maradandó élményt. Akárhogy is lesz, biztos nem fogom kihagyni. ;)
TörlésJa, igen, és én szeretem, ha van link, nem kell keresgélni, ha valamit visszaolvasnék. :) De persze, az is megoldható.
VálaszTörlésNahát, nem gondoltam, hogy fogok kapni választ is erre. :D Ugyanitt: ó basszus, akkor linkelgetek ezentúl is. :D :D
Törlés:D Hát látod? :D Van rá igény. :)
TörlésHuh, az ilyen bespájzolós könyvek nálam is ott állnak, pakolgatom őket. Az meg nagyon jó érzés, amikor nem számítunk rá és mást kapunk egy könyvtől angolul olvasva, mint korábban magyarul, vagy éppen fordítva. Igaz, hogy lassabban haladok az angollal, de néha össze sem lehet hasonlítani az élményt. Nagyon jól összefoglaltad a téma lényegét, jó volt olvasni.
VálaszTörlésKár volt őket felhalmozni (?)... legalábbis egy jó részüket. Tényleg annyit változunk az évek során, hogy a fele már lehet hogy egyáltalán nem az érdeklődési körünk...
TörlésNekem általában jobban bejönnek eredetiben a dolgok, de amit linkeltem, az pont ellenpélda volt, ott a fordítás adott neki "hangot" és hangulatot. :) Érdekes eset. :)
Ezt én is észrevettem magamon, hogy az ifjúsági meg YA regényeknél én szinte mindig Team Parents vagyok :D nehéz együttéreznem a főhőssel, ha sorra csinálja a tipikus tinédzserhibákat :D és olyankor mindig arra gondolok én is, hogy úristen-de-öreg-lettem :D
VálaszTörlésés igen, tényleg nekem is pont ez az időszak az kábé, (2008-2012) amikor felhalmoztam egy csomó olyan könyvet, ami most már egyáltalán nem hoz lázba. Ez pont akkor történt, amikor beléptem a blogok világába, és a lelkendező posztok hatására minden könyvet meg akartam venni és elolvasni, amiről csak írtak :) és ott voltak még az Alexandrás akciók, amikor tök jó áron lehetett hozzájutni csomó könyvhöz. Most már egy csomót szelektáltam belőle, plusz tanulságnak is jó volt így utólag, hogy az ilyen mértékű könyvfelhalmozás nem annyira jó dolog.
Team Parents, ahh, ez milyen szuperül összegzi ezt a vonalat, kösz! :D :D Igen, én is nagyon "öregnek" érzem magam tőle, de valóban többnyire az értelmesebb és felelősségteljesebb döntésekkel vagyok én is ezeknél a ya-knál. Egyébként érdekes, most eszembe jutott egy ellenpélda is, a Shiver (Stiefvater), ott annyira elhanyagolták a szülők a lányukat, könnyű volt az ő pártján maradni.
TörlésSzerintem egy csomóan akkor voltunk könyvgyűjtögető életmódban. ;) Jött a sok blogos-netes behatás, és hát a pénztárcánk bánta... vagy esetenként csak a polcon a hely, mert az olcsókból is hajlamosak voltunk mindent és bármit begyűjteni ami kicsit is érdekelt. A Szandi akcióknál én is torony magasságú könyvoszlopokat vettem meg, csak hát minek. :D
Nagyon jól összeszedted Pupi - spájzolás rám is jellemző volt, de az utóbbi években volt amiről lemondtam, túladtam mert nem megy, nem vonz már az a sztori. Ezért lenne jó minden beszerzést azonnal elolvasni, vagy egy éven belül legalább :D
VálaszTörlésYA-aknál nekem is a bugyutaság, a nem életszerű dolgok nem jönnek be és már nem tudnak szórakoztatni, néhány kivételtől eltekintve.
Ja és jó dolog belinkelni a posztokat ;)
Plusz egy pont a linkelésnek ;) - én például szoktam rájuk kattintani :)
TörlésKöszi Dóri, örülök, ha tetszett! :)
TörlésÉn is túladtam jópár ilyen könyvön már, és még fogok is, nem érdemes tartogatni őket.
Jó lenne ez az egy éven belüli olvasási ütemterv valóban, csak szinte lehetetlen, főleg az olyanoknál, mint én, ahol a várólista régebbi része is elegendő olvasmány kb. 5-6 évre...
A logikátlanság, bugyutaság zavaró, életszerűtlen dolgok is eltántorítanak, egyetértek.
Na tessék, még ketten a linkelés mellett... :D De legalább tudom, hogy akkor érdemes vele dolgozni, és kattintotok is rájuk néha. :D
Szia, PuPilla!
VálaszTörlésElég hosszan gondolkoztam azon, hogy mit tehetnék hozzá ehhez a remek összefoglalóhoz, de végül csak sikerült kiötölnöm valamit. :)
A HP-t eddig kétszer olvastam. Az egyik barátnőmtől kaptam kölcsön a köteteket, aztán elképesztő késztetést éreztem, hogy nekem is a polcomon legyen a sorozat. Nem bírtam sokáig, hogy olvasatlanul álljanak ott a kötetek, ezért újra elolvastam az összeset. :) Mostanában is nézegettem, hogy de jó is lenne megint...
Egy időben én magam is spájzolós voltam és bőven van olyan könyvem, ami mostanában már nem vonz olvasás szempontjából - ahogy Nálad is ez a helyzet -, ellenben erős késztetést érzek arra, hogy megszabaduljak tőlük. Csak nem tudom, hogy kinek kellenének.
Szia! :)) A HP-t én már párszor újráztam, és most is szeretném már egy ideje, ezúttal pedig az lesz benne az újdonság, hogy az első hármat illusztrált verzióban fogom élvezni. ;) Szerintem szuper mindig visszatérni hozzájuk: a Roxfort mindig az otthonunk lesz. ;)
TörlésNéha meglepő módon gyorsan elkel valami olyasmi, amiről nem gondoltam volna, hogy érdekel bármit is. De voltak olyan könyvek is, amiket hosszú évek alatt sem tudtam sehova elpasszolni és végül bevittem egy könyves kávézóba, ahonnan vinni is lehet, meg otthagyni is, mások örömére. :) (Vinni nem vittem, győzelem! :D)
Én bírom a linkeléseket, és tovább is kattintok sokszor (de nyilván nem akarok pluszmunkát neked :D). Tök jó lett a posztod, és valahogy én is így látom, hogy az évek alatt tapasztal az ember, és másként jönnek le az élmények, érzések, és persze mi is komolyodunk. Régen én nagyon csőlásában voltam, csak lightos chicklit-et olvastam, és Vörös pöttyös könyveket, meg Coelhot, és semmi mást sem. Aztán megismerkedtem a gagyi krimikkel, majd a jókkal is, és olvastam jó YA-t és NA-t is, de sajnos ezekből sokban csalódtam. Tuti, hogy sok olvasmányomat már nem úgy látnám az évek távlatából, hogy anno, biztos nem adnék rá 5/5-öt, mert már arra sem emlékszem hogy ki volt a főszereplő pl, de az akkori Anettnek tetszett, és a mostani Anett nem áll le vitázni a régivel :D Én szeretek kikacsingatni a komfortzónámból, de azért nem megyek túl messzire, mert onnan sokat kell szaladni visszafelé, és az nem jó.
VálaszTörlésAkkor linkelgetek. ;) Örülök, ha kattintotok rá. ;)
TörlésJaj nagyon jót derültem a kommenteden, "a mostani Anett nem áll le vitázni a régivel :D" :D Az a helyzet, hogy ha akkor régen éppen jólesett, akkor igenis jó olvasmány volt. Az már más kérdés, hogy mai fejjel nem ugranál bele, vagy nem szívesen választanád. Sokat változunk, de nem kell leírni a régi jó emlékeket, azok akkor pont a legjobbak voltak és kész. ;)
(Gondolkodtam itt azon, hogy én miért maradtam le erről a körbeposztról, de aztán ráébredtem, hogy egész nap barátnőztem :D)
VálaszTörlésJaj, a könyvspájzolás nálam is alapvető hiba, meg az is, mások kedvenc íróitól veszek meg valamit, aztán koppanok :))
Nálam tavalyig a szépirodalom nagyon ment, akár a kortárs magyar is, de idén nyögvenyelősen olvasok sznob műveket - habár ehhez lehet, hogy hozzátesznek a nagyon okos, művelt molytársak is, akik szívesen osztják az észt. :P
Idén szakkönyv, ismeretterjesztő könyv, önsegítő-pszichológia-biznisz diliben szenvedek, időnként muszáj magamra szólnom, hogy két okosító mű között tartsak legalább egy-egy napnyi szünetet.
YA-t mi sem veszünk, legutóbb már a 15 éves nagylány is mondta, hogy anya inkább ne, viszont a fantasy, sci-fi még mindig izgalmas.
De idén rengeteg béna felnőtt női hősnővel is találkoztam, young adultba hajlókkal, meghökkentő módon női író tollából :/ pont ebben a hónapban mondtam vissza egy recit azzal, hogy ez nekem sok, csöpögős, nem megy.
Csatlakozz, ha van kedved! :))
TörlésÉn már szerencsére nem spájzolok, néhány éve átálltam a tudatosabb vásárlásra, és próbálok nem elcsábulni mindenre, ami csak megtetszik, vagy amiről egy kis jót hallok. Sajnos nem mindig megbízható a mások ajánlása.
Jók ezek a pszicho-könyvek de néha valóban ki kell szakadni közülük kicsit. :)
A YA nagyon egy kaptafára megy. A külnlegesebbeket úgy kell vadászni, és óriási merítésből ráadásul. Az elfuserált hősnők pedig tényleg nagyon idegesítőek tudnak lenni, főleg ha szuperokosnak, talpraesettnek vannak bemutatva, és ebből semmi sem látszik a cselekedeteikben.