A kedvencek örök kérdése és az örök kedvencek kérdései

A Témázás májusi körében az Örök kedvencek - mit olvasunk rongyosra? témával jelentkezünk, ami némileg szalonképesebb címet visel az előző, anekdotázós etapnál. ;)

Ezen a rongyosra olvasáson sokat gondolkodtam. Biztos-e, hogy az örök kedvenceket rongyosra is olvassuk? Nem inkább csak a fejünkben járkálva kopdosnak, ahogy felbukkanak, újra és újra figyelmet követelve? Jó-jó, persze vannak tényleg rongyosra olvasott példányok is, mégis némileg talán ellentétben áll ez a dolog. A kedvenc lehet, hogy azért nincs rongyosra olvasva, mert félünk hozzányúlni újra, nehogy a változások folytán amik bennünk és körülöttünk zajlottak az életben az előző találkozás óta, megmásítsák, eltorzítsák az élményt, ami az emlékeinkben él. De még az ilyen könyvmoly-félelmek ellenére vannak azt hiszem mindenkinek biztos pontok, bejáratott "rongyosok"... toprongyosok! Hehe, ma nagyon humorherold vagyok. :) 

Szóval beszélgessünk kicsit, rongyosokról, topokról, a kedvencek időtállóságáról... Mindig kedvenced lesz a kedvenced? 

Különféle listák alapján nekem elméletileg 61 kedvenc könyvem van, amik közt azért jócskán akadnak kicsit felejthetőbbek, régről felidézettek (jaj ezt hogy szerettem, de lehet, hogy annyira mégsem volt katartikus stb.), pár félmondat miatt kedvenccé válók, jókor-jóhelyenek, és vannak az igazán, a hűűha, a pofáncsapós, a még-most-is-felidézős, és a bejáratott toprongyosok is. 

Egyébként ha hiszitek, ha nem - remélem tigi figyel! - egy orosz könyv volt az az életemben, amit szó szerint szétolvastam, szétlapoztam. Szólás-mondásokat tartalmazott aranyos illusztrációkkal. Szüleimnek újra kellett köttetni a képes könyvet, mert imádatom tárgya nem bírta a nyüstölést egy idő után. 

Amiket már később többször is olvastam, és kedvencemnek mondhatok, az két sorozat. A gyermekkori és a felnőttkori guilty pleasure-jeim: Rowling Harry Pottere és a Karen Marie Moning Fever sorozata. Előbbi azért persze jobban vezeti a ranglistát, mint nagy meghatározó olvasmányélmény, és tényleg örökös kedvenc, és többször is került terítékre, papíron, hangosban, angolul, magyarul, de háztartásunkban található belőle orosz (na már megint!) és francia példány is. :) 

A Fevert, ha jól emlékszem már háromszor fogyasztottam el elejétől a végéig, és mindannyiszor ugyanannyira élveztem. 

Ennek a két sorozatnak a titka az otthonosság. Stabilan, biztosan hazaérkezünk bele, kedvelt helyre, kedvelt karakterek, szellemes, okos, szórakoztató dialógusok közé, és őszintén, kell ennél több?

Vannak aztán olyan kötetek, amiknek a hangulata, ha egyszer megérint, soha nem lehet elfelejteni. Lehet, hogy ezeknél a könyveknél nem emlékszem a szereplőkre, a történetszálakra, azok bonyolódására, de valami még most is, még mindig eszembe jut róluk, még ha az egyszeri olvasásuk  óta akár 15 vagy több év is eltelt már (többet nem vallok be, kínzás alatt sem ;))

Például a Szederbor Joanne Harristől, amiben ragyogón, néhány csíkban süt be a nap egy szürkés fészerbe, és ahol egy szellem társaságában lehet forgatni a bort az öblös pohárban, és ízlelgetni benne a szedret, a savakat, a napfényt... Vagy a Skylight Confessions Alice Hoffmantól, amiből egy szeles napon, egy autó motorháztetejének támaszkodva szemezgettem ki a betűket, és élveztem a családi drámát, a misztikus szépséget.

Az időutazó felesége, ami a romantikus irodalom egy igazán nekem való szeletének bizonyult, és apró hibái ellenére is örökre beírta magát a kedvenceim közé...

Az új élet, Pamuktól, akit tizenévesen fedeztem fel magamnak, és hú de büszke voltam, amikor Nobelt kapott, én meg már jóval azelőtt szerettem őt! :) Egy kis kertszögletben, kőasztalnál lapoztam az ulolsó, megdöbbentő lapjaiig, és máig érzem azt az üres, de mégsem rossz érzést, amit akkor hagyott bennem.

A Csokoládécipő, aminek nem szeretem a magyar címét, szintén Harris és eredetiben: The Lollipop Shoes, ami igazi szívdobogásos, úristen-mi-lesz-a-vége izgalmakat hozott, és közben mégis, volt ideje örök leckéket tanítani az emberekről, az emberi természetről Zozie de l'Alba alakján keresztül.

A Leány gyöngy fülbevalóval, amitől beleszerettem egy festménybe, egy festőbe, egy érzésbe, amit azóta sem kaptam még vissza könyvtől - de sejtésem szerint A babaház úrnője lesz az, ami visszahozza ennek emlékét.

A My Sister's Keeper, avagy A nővérem húga, ami az első Jodi Picoult könyvem volt, és állítom a mai napig, a legjobbal indítottam az életművet. Amikor a hátsó sorokban olvastam előadás alatt, és nem bírtam letenni, és amikor patakokban folytak a könnyeim a végén, azt sosem felejtem el, legyen bármilyen hatásvadász, és amerikaias is mások szerint, az egyik legjobb könyv a műfajban, témában.

Az Oszkár és Rózsa mami, egy kis gyöngyszem, Schmitt tollából, ami az egész életet sűríti be, játszi könnyedséggel a falatnyi történetbe, és mégis, elnehezül az ember szíve, ha csak rágondol, annyira "hatott", annyira megmaradt.

Aztán az Abigél, az Iskola a határon, a Nyakigláb Apó, a 35 kiló remény, a Selyem, a Pi élete, A padlásszoba kis hercegnője, a The Help és az Ajvé... megannyi olyan kedvenc, amik talán semmilyen magyarázatra sem szorulnak. 

 A padlásszoba kis hercegnője még talán a tényleg "rongyosak" közé sorolható, számtalanszor olvastuk, lapoztuk otthon, és a szép bordó gerince teljesen megkopott. :) Patinás. 

A kedvenceim közül még néhány, amit többször forgattam: 

- Philip Pullman Az Úr sötét anyagai trilógia - angolul és magyarul is

- Tolkien-től A babó

- Durrelltől a Családom és egyéb állatfajták

Nincs sok, amihez hozzányúltam újra, de általában megérzem, melyek azok, amelyek időtálló kedvencekként vonultak és vonulnak be az olvasmányélményeim közé, és melyikeket nem fogom újra kézbe venni.

A Nyakigláb Apót, A könyvtolvajt, Abigélt és még párat tervbe vettem újraolvasásra, és szerintem életem során még akadni fog jónéhány HP és Fever-maraton is. :) Mert jó belekapaszkodni ezekbe a kedvencekbe, belebújni az ismerős világukba, vagy épp némelyiket újra felfedezni, tobzódni a részletekben, amit elsikkadtak a felejtéssel. Még nem volt velem olyan, hogy koppantam volna - persze ez eredhet abból is, hogy igazán sokat nem olvasok újra -, de nem fogom azt sem akkora traumaként megélni.

Update: van a blogon is egy kedvenc címke, ott még lehet nézelődni, mert a posztba nem minden fér bele... de nagyon is idevaló lenne még pl. Jonas Jonasson könyve vagy a Sugar Queen... vagyvagyvagy... (túl lágyszívűen kedvencelnék?)

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, jelezzétek kérlek nekem, vagy bármelyik másik témázónak ha írtatok, és belinkelünk titeket is! :) 

A többiek posztja a kedvenc könyves témában:

Nima, Ilweran, Anaria, Miamona

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu, Reea, Bill, Andi, Katacita, Theodora, Nikkincs,

Eddigi összes témázásunk összes linkje pedig >itt<.

/A képek illusztrációk, forrás: www.weheartit.com, www.pinterest.com/