Mira Grant: Feed - Etetés

Elhúzódott a Feed olvasása, és pechemre pont a Trónok harcával együtt futott; két "monstrum", és bár az igaz, hogy előbbi közel nem olyan vastag, de apró betűi miatt nagyon telítettek az oldalai. 

A Feed megint egy zombis könyv, amiket én állítólag nem szeretek, de amire mindig rácáfol egy, vagy akár több olvasmány is. Most is ez történt. Ez a könyv megint egy zombis regény, amiben nem is igazán a zombi a lényeg. Az emberről, és az emberi reakciókról, a társadalmi következményekről szól. Bloggervilág, hírszerzés, újságírás, amerikai elnökválasztási kampány, politikai összeesküvések, merényletek... Gondolnátok ilyesmit a borító és a cím mögé? Plusz két vírus találkozása, ami nem jól sült el, de mindennek már 30 éve, szóval nem fejetlen rohangálás van a zombik elől, hanem kidolgozott stratégiák, járványügyi egységek, kiváló fertőtlenítés, állandó fertőzöttség-tesztelés. 

A regény 2040-ben játszódik és a főszereplők egy maroknyi blogger: Georgia és Shaun Mason, akik testvérek, de a Feltámadáskor örökbe fogadták őket, nem a valódi szüleikkel élnek, és Buffy, aki polgári nevén Georgette Meissonier, lepkelelkű versírogató lány, ugyanakkor tech-zseni. Rajtuk kívül még jónéhány helyettes, tudósító, terepmunkát végző irwin, béta-blogger erősíti a Világvége Afterparty elnevezésű szervezetet. A média a fertőzéshullám elején a sorozatos tagadással elvesztette hitelét, igazán csak a blogokból lehet tájékozódni, ez vált az elsődleges hírcsatornává. A bloggerek tulajdonképpen újságírókká avanzsáltak. Az információs technológia kulcsfontosságú, poloskák, kamerák, diktafonok mindenütt, akár az ékszerekbe is beépítve, és ezekkel gyakran élőben is közvetítenek a blogra.

Hogy mi is ez a zombi-dolog? Ebben a regényben javarészt fertőzötteknek emlegetik a zombikat, de a szokásos jegyek ugyanazok, mint máshol: agyműködés leáll, harap, csócsál, terjesztve a vírust, vagy épp megesz. Lassul, oszlik, hörög, akadozó mozgása van, fejbe kell lőni... 

A vírust az emberek szabadították magukra. Felfedezték ugyanis a közönséges nátha ellenszerét, ami egyébként magától is villámgyorsan elterjedt volna - tulajdonképpen megakadályozhatatlanul - , valaki mégis egy partizánakció keretében terítette a levegőben. Ez a vírus azonban a kísérleti, rákbetegekbe oltott egyéb vírussal együtt valami szörnyűt hozott létre. A Kellis-Amberlee-nek nevezett vírus-kombináció aktivizálódása zombivá teszi az embert. Ahol fertőzéshullám tör ki, ott karantén lesz, brutális fertőtlenítések történnek. A járványügy igazi nagyhatalom.

Az emberek hozzá vannak szokva az állandó teszteléshez, különféle megbízhatóságú vértesztelő egységek vannak mindenkinél és mindenhol, veszélyes hulladék gyűjtő zacskókkal egyetemben, és a saját otthonodba is csak negatív véreredménnyel juthatsz be. Pozitív eredmény esetén a saját garázsod is karanténná alakulhat és kinyiffant, how sweet. :D

A társas érintkezések csökkentek, az emberek nem szeretnek tömörülni, sokan lenni egy helyen, kezet fogni, ölelkezni. A világ megváltozott. 

A Kellis-Amberlee vírus a 18 kg-nál kisebb állatokban nem tud aktivizálódni ,de vannak aki így sem akarják feladni az állattenyésztést, lovakat tartanak például. Rém kényes téma az állatoké, sorozatos összeütközések vannak belőle, fontos politikai ügy. 

A fő téma mégsem ez lesz, hanem az elnökválasztás, és a kampány, amelyre Georgiáék bloggercsapatát választják ki, hogy az egyik nagy esélyes, Ryman szenátor kampányáról tudósítsanak. A megbízatástól előléphetnek alfa bloggerekké, és értékeléseik is hamarosan az egekben járnak, kész főnyereménynek tűnik a dolog... egészen addig, amíg nem történnek furcsa dolgok... A politika és a hírszerzés hálójában, merényletek szemtanújaként és célpontjaként bloggereinknek hamarosan szembe kell nézni azzal, hogy az igazságnak milyen nagy ára van. 

A cím ebből a szempontból is telitalálat - etetés, beetetés, blogfeed (felül az ám nem karmolásnyom a borítón, hanem az RSS jele :)). A szerző nem félt a merész húzásoktól, nem szokványos könyv, egyszerre horror, disztópia, kémregény és politikai dráma. 

Jó stílus, és lassan kibontakozó világ, apránként csepegtetett információk, nem várt fordulatok.

Tetszett, hogy Georgia ilyen hűvös volt, távolságtartó, és hogy ennek ellenére sikerült igazán szimpatikus karakterként bemutatni. Retinális Kellis-Amberlee-ben szenved, ami egy külön érdekesség volt: a szeme fertőzött, és ettől tág a pupilla, extrém fényérzékenység jellemző. Napszemüveggel, vagy speciális kontaktlencsével védekezik. Az elején mindig azon izgultam, hogy fenn fog akadni a retinális fertőzöttség miatt egy vizsgálaton. :D Shaunnal való szoros testvéri kapcsolata nagyon szépen volt ábrázolva. 

Két kritikai megjegyzésem van. Az egyik, hogy szerintem túlírt. Mínusz 100 oldal jót tett volna neki, hiába volt jó, úgy éreztem sose érek a végére, és csak rágtam rágtam a piskótáját. 

A másik, hogy a blogbejegyzések maguk szerintem nem jók, nem dobják fel a szöveget, hótt unalmasak, ez alapján én nem olvasnám ezeket a blogokat, nem hitették el, mitől jó író George, Shaun és Buffy. Buffy főleg nem, de mondjuk a "mesélők" versei és zombi-szerelmes történetei lennének egyébként is az utolsók, amiket elolvasnék a neten. 

Értékelés: 10/8 Az információ hatalom, de az információ birtoklása néha igen veszélyes is lehet... Ez nem egy lövöldözős zombiölős könyv, sokkal inkább brutális politikai-hírszerzési thriller. Erős nyolcas. A cselekményvezetés, a szereplők, a merész elemek és bizony néhol szívdobogtató végjelenetek miatt remek. Az időhúzások, toporgások, kevéssé meggyőző blogbejegyzések levonnak az értékéből.

Ó, és még valami! Ez NEM YA! Felnőtt, dolgozó emberek vannak benne, nem tinik, nincs szerelmi szál vagy szerelmi háromszög, éljen, éljen! :)

A könyv a Newsflesh trilógia első kötete, de önálló regényként is tökéletesen megállja a helyét. További epizódok: 

2. Deadline

3. Blackout

+ van még valami feledik rész is, San Diego 2014 címen. 

Ez volt a 8. könyv az idei várólista csökkentős kupackámból. :) Majdnem jó ütemben haladok, hogy kivégezzem mind a 24-et! (a lista 9. és 10. áldozatait is olvasom már)