Gayle Forman: If I Stay - Ha maradnék
Már egy pár éve felfigyeltem Forman könyveire, főleg azért, mert körülbelül mindenki odáig van értük, főleg ezért a két részes sorozatért. Úgy döntöttem ideje megismerkednem vele, és bár eleinte úgy éreztem egyszerű és szép ez a kis könyv, igazából egy kicsit csalódás volt... A végére úgy döntöttem a második kötetnek már biztosan nem adok esélyt. Nem volt rossz ez a könyv, csak valahogy az a bajom, hogy igazából jó se volt. Nagyon középszerűnek éreztem.
Kicsit értetlenül állok a milliónyi 5 csillagos értékelés és kisírt szemek előtt, mert nem éreztem kiemelkedőnek, vagy annyira meghatónak - egyszer-kétszer elszorult a torkom, de én könnyen sírok viszonylag, és ez nem az a könyv volt, amin tudtam. Hasonló műfajban a Csillagainkban a hiba nekem sokkal jobban megnyitotta a könnycsatornáimat, és érzelmileg jobban "nekem szólt", de ez nagyon szubjektív tud lenni.
Úgy éreztem a Ha maradnék néhol átesett a ló túloldalára, és túl szentimentálissá vált - a nagy élni akarás, meg életbe kapaszkodás, bwahh, én biztos nem maradnék, na de ez megint egy szubjektív dolog. Nem vette be a gyomrom ezt a "tiéd a döntés" dumát se. Na nehogymár ne az agykárosodás és egyéb szervi dogok döntsék el, hogy életben maradsz-e, hanem a testedből kiszállt lényed átgondolja és dönt... Nagyszerű gondolat, csak hülyeség.
Idegesítő volt, hogy minden olyan szörnyen tökéletes Mia körül. Maga Mia is. Tökéletes család, tökéletes kisöcsi, tökéletesen cool és hippi és jófej szülők, tökéletes boyfriend, aki mellesleg menő rockzenész. Ah. Tökéletes reggel a hószünettel... ami persze tragédiába torkollik, de akkor is, az egész szín olyan mázas, hogy ilyen nincs. Mintha azt akarta volna elérni Forman, hogy emiatt sajnáljam még jobban a család elvesztését. De mintha nem írna elég jól ahhoz, hogy ezt az egészet kibontsa rendesen.
A karakterek elég papírmasék maradtak, nincs sok mélységük. Kicsit közhelyesnek is éreztem, hogy hú, jótanuló, hibátlan, kiváló csellista Mary-Sue-nak atommenő rockzenész a pasija - akit a szülők is keblükre ölelnek azonnal, mert ennyire jófejek... Le szokott nekem csúszni a tiniszerelem a torkomon, most is Meg Cabot-ot olvasok, de valahogy nem volt jó ez a tálalás, az Adam-Mia páros nem volt szimpatikus, nem éreztem a vibrálást, az összetartozást, tulajdonképpen semmit.
A karakterek elég papírmasék maradtak, nincs sok mélységük. Kicsit közhelyesnek is éreztem, hogy hú, jótanuló, hibátlan, kiváló csellista Mary-Sue-nak atommenő rockzenész a pasija - akit a szülők is keblükre ölelnek azonnal, mert ennyire jófejek... Le szokott nekem csúszni a tiniszerelem a torkomon, most is Meg Cabot-ot olvasok, de valahogy nem volt jó ez a tálalás, az Adam-Mia páros nem volt szimpatikus, nem éreztem a vibrálást, az összetartozást, tulajdonképpen semmit.
A zene-vonal kifejezetten fáraszt a könyvekben, nem érdekel - nem vagyok egy nagy zenés -, így a csellózás, a zeneszeretet, a szülők rock-punk múltja se mozgatott meg bennem semmit.
Szép történet abból a szempontból, hogy az élni akarásra helyezi a hangsúlyt, érzelmi húrokat penget, de ezen felül elég üres maradt mégis. A vége meg nevetséges. SPOILER, kifehérítve: "Stay!"- és visszatér, végefőcím :D SPOILER VÉGE.
Értékelés: 10/4,5 Ahogy megírtam az posztot kissé még fel is húztam magam, így a végén a tervezett 5,5-ből ez lett... Átlagos, lighti olvasmány, de nem az én könyvem. A második rész, a Where She Went (Hová tűntél?) Adam szemszögéből íródott, beleolvastam az elejébe, de ez úgy érzem még kevésbé csúszna - abszolút surmóriadó, drug abuse, lecsúszott zenész, szóval csupa taszító körülmény.
Van belőle film is, brr, kiráz a hideg már a trailertől. 
Hasonlóképpen éreztem én is, bár nekem valami olyan jutott eszembe, hogy túlzottan szirupos volt. A filmet megnéztem, és szép volt benne a fényképezés, meg a zene is (igazából az vitte el!) és így a könyvvel együtt okés, de semmi magasztos, semmi emlékezetes. Adam nekem nem is tetszett, mint karakter (a filmben sem helyes :S) és az a szenvedés, amit lenyomnak a regényben. Jaj...
VálaszTörlésIgen, néhol én is úgy éreztem túl szentimentálissá vált. Nem rossz gondolat, de mégse az én szájízemnek való megvalósítás. A film nem érdekel, már a castingolt szereplők is nagyon antipatikusak, Adam meg tényleg kifejezetten csúnya és nyálas.
TörlésÉn anno 4 csillagot adtam rá (nem, nem értem, hogy miért, most már kevesebbet adnék), és a folytatás is megvolt, de ugyanezt éreztem. Annyira, de annyira idegesítő volt ez a tökéletesség és mázasság és Mia maga, csak eddig valahogy nem tudtam megfogalmazni.
VálaszTörlésNahát, olyan kommentekre számítottam, hogy menjek a sunyiba a véleményemmel... Ehhez képest, előkerülnek azok az emberkék, akiknél annyira szintén nem talált be a könyv. :O :)
TörlésNekem a folytatás már tényleg nem hiányzik, nem volt ez olyan jó... És pedig lépten-nyomon 5 csillag...
Amúgy a legtöbb sebész nem szeret olyat műteni, aki nem akar élni. Furcsa dolog ez, ha a lélek feladja, a test nem küzd úgy... Nem tudom, mennyire erősen jeenítették meg ezt a könyvben, de van benne igazság.
VálaszTörlésRemélem, azért nem olyan gáz a könyv, már megvettem... Ha mást olvastál az írótól, melyiket ajánlanád?
Persze, nem is az a bajom, hogy úgy gondolom nem számít a lélek, vagy az élni akarás, csak ebben a könyvben volt úgy tálalva, mintha tényleg ezen múlna az egész, hogy Mia eldöntheti mi legyen, és addig ott téblábol. :S
TörlésNekem nem tetszett, de sok sikerkönyvet állítok pellengérre (lásd a paprikás posztokat), szóval ebből nem kell messzemenő következtetést levonni, eddig emberrel nem találkoztam, aki nem szerette volna ezt a könyvet :D
Az kimaradt, hogy nem, nem olvastam mást a szerzőtől. Ez volt az első könyvem tőle.
TörlésRégen olvastam, de nekem se tetszett, tucatkönyv a műfajban, aminek már meghatós alműfaja is van.:)
VálaszTörlésAnnyira szétkoptatták már ezt a halott család-motívumot, teljesen súlytalanná vált és nem is kezelik jól.
Lassan klubot alapíthatunk. :)
Törlés