Robert Galbraith: Lethal White

“How often were you aware, while it happened, that you were living an hour that would change the course of your life forever?”

Strike és Robin visszatértek - és természetesen ismét együtt nyomoznak. :) A negyedik epizód igencsak érzelemdús lett, és meg kell hagyni, a bűntény is ebben a részben a legbonyolultabb, legszövevényesebb. Most sem kicsiben játszunk, miniszterek közt kell nyomozni, Robin még a Parlamentbe is beépül ál-gyakornokként, hogy megpróbálják felgöngyölíteni az először csak zsarolásnak tűnő ügyet. Az egészet azonban sokkal összetettebbé teszi egy évekkel ezelőtti, feltételezett gyermekgyilkosság, egy, a jelenben történt, öngyilkosságnak tűnő haláleset, egy vak sportminiszter és egy pár ló is... Szinte kibogozhatatlannak éreztem az egészet, annyi apró részlet volt, amik sehogy sem akartak összeilleni, de végül a mi Rowlingunk - khm, Galbraith-ünk - mégis sikeresen összerakta a képet egy briliáns és feszült jelenetben, ahol természetesen életveszélybe kerül a páros egyik tagja.

Rengeteg szereplő sorakozott fel a történetben, és emiatt már az elején úgy éreztem, igazán nagy segítség lett volna egy családfa, vagy egy régimódi felsorolás, mint a drámai művekben szokott lenni. A nagy Chiswell család beleértve az elhalálozott tagokat és mindenféle ex-nejeket, Jimmy, Billy és Flick, Geraint és Della Winn, Amir, Francesca és még jópáran egy elég kiterjedt gyanúsított-listát biztosítottak a nyomozáshoz. De akárkit is gyanúsítottam aktuálisan az elkövetéssel, csak a megérzés vezetett. Nem tudtam kitalálni a motivációt, és hogy ki lehet az elkövető, mert valahogy túl sok részlet hiányzott, amik csak később derültek ki. Hiába kaptunk néha egy-egy infómorzsát, a képet csak még szétesőbbnek éreztem ezektől. Pedig az elejtett apróságokra nagyon próbáltam figyelni - amiket csak megemlítenek, aztán hagynak lógni a levegőben... Persze izgalomban is tartott, hogy képtelen vagyok találgatni, olyannyira, hogy nem is vettem észre, hogy gyilkosság a könyv harmadáig nem is történik, addig nincs is hullánk,csak a korábbi események és a zsarolás körül forgunk.

“It was a glorious thing, to be given hope, when all had seemed lost.” 

A kötet erőssége szerintem igazán nem is a krimiszál most - legyen bár zseniálisan csavaros, több szálon futó és összetett -, hanem a főszereplők közti kapcsolat megváltozása. Mindenki sokkal inkább kimondja, vagy csak hagyja felszínre jutni az érzelmeit ebben a részben. Ha máshogy nem is, de a narrátoron keresztül is sokkal mélyebb betekintést nyerünk mind Strike, mind Robin lelkébe, és hogy mit éreznek egymással és önmagukkal kapcsolatban. A prológust ebből a szempontból (is) imádtam! Összességében is egy iszonyú erős része a könyvnek a prológus, és bár sosem kerestem Rowling krimijeiben a harrypotterességet, most ebben a részben mégis váratlanul rámköszönt, és jólesően megmelengetett. Nem akarom kielemezni, hogy vajon hogyan és miért, de annak az első előtti fejezetnek echte Harry Potter hangulata van, egyszerűen végigvonul rajta, a leírásokon, az érzelmeken, a karaktereken, mindenen! Imádtam! 

Ezt a kiadást várom...

Mattet persze gyűlöltem akkor is (és mindig is), és kissé haragudtam Robinra, de végső soron megértettem. Van, amikor az ember tud valamit, mégis időre van szüksége... Mindenféle spoiler nélkül erről még annyit merek mondani, hogy a mi Robinunknak azért jut még szép nagyjelenet ebben a könyvben, az esküvőn visszafojtott indulatok után! Nagyon szépen lett felépítve az egész Matt-Robin szál és a konfliktus. 

“I don’t mean Chiswell killing himself—”

“—it’s pronounced ‘Chizzle’—”

“—I mean you getting yourself into trouble for sneaking around the Houses of Parliament!”

“Don’t worry, Matt. I’ll make sure the police know you were against it. Wouldn’t want your promotion prospects compromised.”

Kedvenc részeim: 

- Prológus

- Strike a kórházban az unokaöccsével

- Robin versengése Barclay-val, meg egyáltalán, ahogy vágyik az elismerésre 

- Sírrablás!

- Robin elteszi a pezsgősdugót :))) 

- Ó és az sms - rájöttem. Mindkétszer. 

Forrás.

Amitől kissé indokolatlanul ugyan, de hülyét kaptam, hogy minden egyes fejezet előtt egy Henrik Ibsen: Rosmersholm idézet volt. Ezt a könyvet akár the Rosmersholm volume-nak is lehetne nevezni. Nem tudom miért, de már nagyon elegem volt belőle... Helyenként nem is éreztem helyénvalónak a kezdő idézetet. 

Összességében ez a kötet nem a kedvencem, ami magát a bűntényt illeti; ebben még mindig éllovasok a 2-3. kötet, holtversenyben. A szereplők közti viszonyrendszer alakulása, Strike és Robin érzelmei szempontjából viszont ez a rész adott eddig a legtöbbet, úgy érzem. :) 

Nem hiányzott belőle a dráma, a vérfagylalás, az intrika, de a humor sem.

Alig várom a folytatást! Egy kicsit tartalmazhat több Shankert (hiányoltam!) és Barclay-t is! ;) 

“Don’t be flippant, I’m serious—”“So am I,” said Robin, without heat. “I’m doing what I’ve got to do. I haven’t had a single panic attack for weeks. How’s your leg?”“Getting better. Doing my stretches. Watching my diet.”“You just ate half a potato field and most of a cow.”

Érdekes szavak, kifejezések:

- R&R: rest and recuperation / rest and relaxation

- Hang fire

- MOT test - gépjármű műszaki vizsga

- bailiwick: működési kör, működési terület, joghatósági kerület

- self-immolation: önfeláldozás

- lassitude: fáradtság, bágyadtság

- deference: hódolat, tiszteletadás

- petulant: szeszélyes, ingerlékeny

- kip: alszik, lefekszik aludni

- injunction: tiltó végzés, tiltó rendelkezés

- melée: csetepaté, zűrzavar

- marquee: sátor

- morass: láp, mocsár, posvány

- preclude: meggátol

- squalor: mocsok, szenny

- desist: eláll vlmitől