 |
| Saját kép. |
Korábban
már mutattam szép új szerzeményeimet, a két idei Libri-Jaffa karácsonyi különkiadást, amiknél először csak Kosztolányihoz húzott a szívem, de végül mindkettőt hozzáadtam a rendelésemhez.
Mindenképp szerettem volna sorra keríteni őket még az ünnepek alatt/körül, és ez szerencsére sikerült is. A megérzésem helytállónak bizonyult, így utólag, Kosztolányi közelebb állt hozzám, azt a kötetet is vettem előre. Most ebben a posztban mindkét olvasási élményről beszámolok. :)
Amit egységesen megállapíthatok a két kötetről, az a csodaszép kivitelezés. Nagyon igényes és ízléses kiadványok, tetszik, hogy a két borító össze is illik egymás mellé téve, mintegy kiegészítve egymást. Nagy Norbert illusztrációi kísérik a verseket és novellákat, és azon túl, hogy hangulatosnak találtam a képeket, meglepett, hogy ugyanaz az illusztrátor, annyira követte ugyanis a két szerző különböző stílusát is a képekkel. Szerintem ezért külön dicséret illeti. :)
Kosztolányi Dezső: Csodát nekem - Karácsonyi prózák és versek
Nem olvastam tőle sok mindent, de nagyon szeretem Kosztolányit, és örömmel vágtam bele a kötetbe. Olvastam értékelésekben, hogy sokan csalódtak, mert egy része a kötetnek A szegény kisgyermek panaszaiból áll, és mert nem minden írás karácsonyi, vagy mert szomorúak, nem jók hangolódni. Én ezzel abszolút nem értek egyet, és nekem nem okozott csalódást a kötet - de nem is vártam el tőle, hogy kizárólag karácsonyi hangulatot, témákat hozzon, és kizárólag csodát, emelkedettséget mutasson. Ezek szerintem olyan prekoncepciók, amik csak elrontani tudják az olvasás élményét. Kosztolányi csodálatos szerző, és a szavai a kevésbé ünnepi történetekben is képesek elringatni, megbabonázni. Számomra a versek is a helyükön voltak, gyönyörű képek villantak fel bennük:
"Az ablakon fehért fehérre hímez
a fagy, akár egy kínai leány.
Apám szivarja füstölög az útra,
és nesztelenül iszom a teám."
"Ódon, ónémet, cifra óra
áll a szekrényünk tetején,
szálló korok bölcs bámulója
közönyösen tekint felém."
"Hagyjatok szaladni még,
tündérekbe hinni.
fehér csészéből szeliden
fehér tejet inni."
 |
Hangulatkép a Kosztolányi
kötetből. Saját kép. |
Ami pedig a nehézségek, szomorúság, bánat, veszteség témákat illeti, hiába is terjed a nagy pozitivitás "járvány" mindenfelé, ezek a témák igenis a karácsonyhoz is kapcsolhatók. Sokszor gondol ilyenkor az ember az elvesztett szeretteire, vagy nehézségekre, amiket leküzdött az adott évben, valami szomorkás nosztalgia mindig belevegyül a karácsonyi fények nézegetésébe is - szóval ez valahogy mind-mind helyénvaló.
Az otthonnak van szíve rész volt a kedvencem, és a Vadregényes tél, a Feri, illetve a Prófécia című novellákat szeretném kiemelni, mint kedvenceket.
Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték - Változatok egy ünnepre
Óhatatlanul is összevetettem a Kosztolányi kötettel, és bár szeretem én Karinthyt is, meg értékelem a humorát, éles eszét, nekem minden szempontból jobban tetszett a Kosztolányi-féle hangolódás. De ez teljesen szubjektív lehet. Más a hangulat, egészében mások a történetek, a versek. Versből egyébként nagyon kevés van benne.
Karinthy más hangot ütött meg, kevesebb volt az olyan sor, mondat, amin megálltam tűnődni, vagy csak mert szép volt. Ő nekem valahogy mindig picit gőgös, és ezt a gőgöt most is érezni véltem néhol. Sajnos egy-egy történetet untam is, helyenként önismétlőnek is éreztem, sok hasonló téma, visszatérő elem volt. Ez pl. a szilveszteri, noteszes sztorikban már zavaró is volt számomra, annak ellenére, hogy egyébként zseniális ötlet a megmaradt, kidolgozatlan dolgok jegyzékének "végeladása", és maguk a felvázolt ötletmorzsák is.
Karinthy kétségtelenül nagy koponya volt, és remek gondolatai voltak, de nekem helyenként sok volt ez a nagy ego, kicsit magamtól távolabbinak éreztem az írásait, sőt, sajnos volt, amit nem is annyira értettem (A költő), vagy nem vagyok irodalmilag eléggé művelt, hogy értékelni tudjam (az irodalmi karikatúrák).
Legjobban az utópisztikus elképzelések tetszettek, mind az azokban megjelenő humor, mind az éleslátás miatt.
Kedvenc írások: És mi lehet még?..., Az inkarnátor, Gombócverseny és jó volt a Tíz elmúlt év híres pesti társasjátékai szekció is, bár kicsit használati utasítás jellege volt.
És végül, néhány hangulatos sor a Tündérországból:
"Hidegország lilaország - lila színe és lila szaga és lila íze van a levegőnek, és mindennek, amit levegő takar. A hóesés elállt, ködfátyolon át didereg a lila ég, fázik, összezsugorodva, náthásan pislog, feltűri felhőbundáját."
Ti megvettétek a karácsonyi köteteket? Mi a véleményetek róluk?
Adam Kay ismerős lehet már a This is Going to Hurt (Ez fájni fog) című kötet miatt, amit szintén idén olvastam. Ez a rövidke, ünnepi hangulatú kötet egy karácsonyi naplójegyzetekből álló anekdota-gyűjtemény az orvosból íróvá, és stand-upossá avanzsált szerzőtől, amiben elmeséli sok-sok szerencsétlen, végigdolgozott karácsonyának minden említésre méltó sztoriját, amik felváltva humorosak, meghatóak, szomorúak. Gyors olvasmány, és tényleg tematikus válogatás, csupa decemberi és karácsonyi ügyelet sztorija. Ez a szerencsétlen Adam az összes ünnepét benn töltötte a kórházban, válogatott nehézségekkel küzdve... Teljesen meg tudom érteni, hogy pályaelhagyó lett...
Aki pedig a hagyományosabb ünnepi hangulat híve, annak kötelező beszerzés (volt) idén a Libri exkluzív könyve; egy karácsonyi írásokat tartalmazó novellás kötet Szabó Magdától. A Daloljanak itt angyalok kívül-belül gyönyörű lett, öröm kézbe venni, és remek választás volt adventre. Szépséges illusztrációk törik meg a történetek sorát, amik közt volt néhány igazán megható, főleg az első szekcióban.
Első kellemes csalódásom karácsonyi témájú könyvvel kapcsolatban akkor ért, amikor a tárgyalótermi krimijeiről híres John Grisham Skipping Christmas (Elmaradt karácsony) című könyve talált meg. Jóféle családi komédia ez, sok szerencsétlenkedéssel, kellemetlenségekkel, helyzetkomikummal. Nem egy világmegváltó könyv nyilván, de igazán szórakoztató tud lenni. Film is készült belőle, lehet, hogy úgy ismerősebb: Christmas with the Cranks / Kelekótya karácsony. 
