Elmaradások egy csokorban

Forrás

Nem sűrűn tartozom ennyi poszttal, mint most, de azért ez egy elég sűrű időszak, karácsony, szilveszter, újév, és az összegzések, számvetések ideje, amikor az utolsó befejezett könyvek néha kicsit elsikkadnak, pedig szeretnék írni róluk, de valami mindig elveszi az időt-helyet-elsőbbséget tőlük. Az utolsó három könyvem nagyon nem tartozik egy posztba, most mégis a "Katacita-módszerrel" egyszerre fogok írni róluk, ki-ki mazsolázgasson, hogy mi érdekli innen, én meg ígérem, nem leszek hosszú velük kapcsolatban. Egyik sem volt világrengető élmény, és most úgy érzem három nyúlfarknyi helyett jobban járunk egy zanza-poszttal. :)

Sarah Dessen: Someone Like You

Dessent már régóta ki szeretném próbálni, csak időről-időre elmegy a kedvem kicsit a ya-któl. Most viszont, amikor belefogtam végre - a várólista csökkentésnek köszönhetően -, éreztem, hogy beszippant, és hogy tetszeni fog. A történet Egy felejthetetlen év címen magyarul is megjelent. 

Scarlett és Halley barátságáról, szerelmekről, első szexről, tini-problémákról és talán nem spoiler ez sem, nem várt terhességről szól a kötet. Ugyan vannak benne klisék, és nem tudnám kiemelkedőnek vagy kedvencnek bélyegezni, a stílusa mégis magával ragadó volt, könnyed, pörgős és gördülékeny, némi izgalommal és valódi érzésekkel, a barátság, anya-lánya kapcsolat, kamaszkonfliktusok és az élet különféle buktatóinak élethű ábrázolásával. 

Fogok még Dessent olvasni, tökéletes kikapcsolódás, és mégis, azért vannak benne gondolatok és érzelmek dögivel.

10/7,5

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Forrás

Mondhatjuk régi tartozásnak, de mégsem az, mert nem terveztem igazán az olvasását soha, most mégis a kezembe akadt. A várakozásaimnak nem felelt meg, de lehet, hogy rosszkor nyúltam hozzá. Nem arról van szó, hogy nem kötött le, mert dehogynem, meredten figyeltem a küzdelmet a hallal, és a szimbolikát, csak valahogy nem éreztem "magaménak". 

Csalódott vagyok egy picit, mert egészében véve Hemingway nevének említésétől eddig mindig valami monumentális jutott eszembe, most meg inkább egy nyugdíjas Pi élete változat fog - csak Pi-ben sokkalta több volt ennél. 

10/4,5

Alice Hoffman: Property Of

Az utolsó, véghajrában elolvasott, 2014-es várólistacsökkentős könyv. Alice Hoffmannak egy időben minden könyvét beszereztem, amire csak rá tudtam tenni a kezem, ezt is antikváriumból vettem meg, és rettentő régóta várta már, hogy az ujjaim megfésülgessék a lapjait, most mégis leginkább egyenként kitépkedni szeretném őket, és rituálisan kidobni/elégetni/megenni (?) ezt a szart. :D

A Property Of egy fiatal lányról szól, aki beleszeret egy McKay nevű rosszfiúba, és bármit megtenne, hogy a bandájába, a banda nőihez (Property Of = a kanok nőstényei, te jóóóó ég), és hozzá tartozzon. Bandaháborúk dúlnak az Orphans és a Pack nevű bandák közt. Hidegvérű gyilkosságok, verekedés, erőszak, állandó drogozás. Mindez stílustalan és jelentéktelen párbeszédekben közölve, átitatva némi tiniszerelemmel, de nagynak és komolynak álcázva magát. Hadd hányjak! :D A birtoklós szerelemtől egyébként is hülyét kapok, lásd a Gyönyörű sorscsapást...
Az Orphans mellesleg brutál módon megtévesztett, mert belelapozva, évekkel ezelőtt, megláttam a nagy feliratokat (a banda dzsekijein vannak), és teljesen abban a hitben vágtam neki, hogy árvaházas sztori lesz....
A sok heroinozástól és a függés nem tudatosulásától szintén rosszul voltam..., az egyetlen szerencséje a könyvnek, hogy a legvége egy icipicit kárpótolt a szenvedésekért. De még így is vacak.
A borító is jellegtelen, és totális bullshit értékelések vannak a hátoldalon.

10/2 ... egy jobb napon egy igazán paprikás posztot is talán kihozott volna belőlem.