Éjjel-nappal Budapest

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás 

Az ember valami értékeset sejtene egy ilyen igényes borító mögé. Ehhez képest amit kaptam, egy hosszan elnyújtott, dedós és érdektelen Éjjel-nappal Budapest színvonalú történet volt, beteges és idióta szereplőkkel. 

Felpaprikázott poszt, és spoilerek. Én szóltam! 

Ajándékba kaptam ezt a könyvet tavaly, és úgy éreztem illene elolvasnom. Vonzó külseje miatt hamar elhessegettem a rossz érzéseimet, amik miatt korábban nem vettem meg magamnak. De figyelmeztető lehetett volna, hogy már a fülszöveg olyan buta és semmitmondó. 

Semmi problémám a szerelmes történetekkel, tényleg. Bár nem olvasom halomszámra, szeretem a romantikus regényt, az igazi szerelmet, ami nekem olyan, mint Az időutazó felesége, a Büszkeség és balítélet, a The Sugar Queen vagy akár Kinsella szerencsétlenkedő szerelmesei. Ami ebben a kötetben van, attól viszont menekülök. Dedós huzavona álkonfliktusokkal, gyermeteg megoldásokkal, állandó se veled - se nélküled, ami egy őrülten hányingerkeltő happy endbe torkollik.  Gimme a bucket!

De nem is ez a legbosszantóbb az egészben, mert hát láttunk már ilyet, tehetségtelen a szerző, lapos és brazil szappanoperás a könyv... Az igazán vérlázító része a dolognak azonban a karakterekben van. Ebben a könyvben mindenki idióta. Travisszel az élen. Travis Maddox a pasi főszereplő, akiért mindenki bomlik (???), aki erős és izmos és tetkós és wauuuu, vonyít minden csaj utána, mint farkas a teliholdra, holott Travis másról se híres, mint arról, hogy megdönti a létező összes csajt, csak egyszer, aztán adieu. Mindenből szín kitűnő, bár soha nem tanul semmit, kisportolt teste van, pedig soha nem jár kondizni, vagy bármit sportolni... Az egyetemi tandíját és egyéb költségeit pedig illegális verekedésekből fedezi, ahol - kitaláltuk? - MINDIG ő győz. Mert legyőzhetetlen. Sose gyakorol persze, de kib*szottul magabiztos, egy-egy-egy undorító, bunkó, idegbeteg állat! :@ Bottal nem piszkálnám meg.

És őt kéne szeretnünk. Vagy drukkolnunk hogy összejöjjön üresfejű sablon-semmilyen Abbyvel, akibe persze olyan halálosan beleszeret, hogy innentől soha többé egyetlen egyéjszakás kaland sem, hanem csak AbbyAbbyAbby, ja bocsánat, Galamb, ahogy ő elnevezi. 

Travis birtoklási vágya egész egyszerűen szólva beteges lesz. Nem normális, ahogy viselkedik, orvosi eset. És csak hápogtam, csak néztem, ahogy minden el van nézve neki, ahogy mintha senkinek fel se tűnne milyen egy idegbeteg őrült... ??? Amikor Abby elhagyja - hahh ilyen többször is van ám a kötetben, amikor hirtelen örökre szakít a gerlicepár -, akkor Travis betöri a tükröt a szobájában, megüti az unokatestvérét és barátját (!!!), elhajít a szoba másik végébe egy hifit, majd zsanérostól letépi az ajtót is a szobájáról :D Hát szóljatok hozzá :D Hogy lehet HOGY LEHET egy ilyen karakter köré történetet írni, úgy hogy ő lenne A PASI. ??? HOGY?! *kiborulás a maximumon* 

Amit hőseink végigvisznek a könyvben, az egy oltári nagy kavarás. Kavarás, kavarás hátán. Barátok vagyunk, de nem, de én féltékeny vagyok, jelenetet rendezek, jaj ne haragudj, jaj feküdjünk le, de inkább szakítsunk, nem lehetek veled, megölök mindenkit, csak az enyém vagy, jaj imádlak, örökre a tiéd vagyok, soha többé nem akarlak látni, legyünk barátok, nem bírunk barátok lenni, örökre imádlak.... Ááááááááá. Én ettől a falnak megyek. 

Folyamatos a káromkodás, a verekedés - valakinek mindig épp folyik az orrából, a szeméből, a szájából a vér -, a piálás és a soft pornó. Minden egyes alkalommal whiskyt vedelnek, húzóra, hogy ezt figyeljétek: hogy lenyugodjanak :D... Travis bagózik, piál, mégis fitt és egészséges, és feszülnek rajta az izomkötegek :D Kiakasztó pillanat volt még, amikor az egyik lényeges (?) cselekményelem részeként egy buliban Abby fogadásból megiszik 15 felest. 15 felest a rohadt életbe! :D Egy 19 éves kiscsaj, néhány óra leforgása alatt. 20 dollárosokért! :D Akut alkoholmérgezés. :'D Sírok. 

Egyéb nyalánkságok között még reklámozza a védekezés nélküli szexet is, amikor Abbyke totál nyugodtan legyint hogy á, ő most a ciklusa ennyiedik napján van, nem érdekes, hogy Travis egy dühkitörése nyomán kidobta a fióknyi kotonját!? Most komolyan. KI akar erről olvasni? 

Én nem vagyok álszent, vagy prűd, és nem azt mondom, hogy az ember nem piál, nem bulizik, vagy nem szexel. Vagy hogy nem lépi néha túl a határokat, a szabályokat, főleg egyetemistaként. De nem vesz részt illegális alagsori verekedéseken. Nem nyakal be nő létére üveg whiskyket. Nem megy el a józan esze egy ilyen palitól, mint Travis. 

Travis dühkitörései ijesztőek, és ahogy korábban írtam, a viselkedése egyszerűen nem normális. Aki ránéz Abbyre azt megveri. Mit megveri, félholtra veri! Volt egy srác, akinek a fejével beveri egy autó fényszóróját! Kiabál, dühöng, csapkod, aztán siránkozik, könyörög, papuccsá válik, Galambozik. Atya. Úr. Isten. 

Teljesen irracionális, ahogy viselkedik, irányíthatatlan impulzív dührohamaival egyenesen közveszélyes. Kezelésre szorul. Diliházban vagy börtönben lenne a helye. 

A konfliktusok, és sajnos az egész naaaaaaaaaaaaaagy titok Abby múltjában, ami éltette bennem a reményt, hogy ki lehet még ebből hozni valamit, nevetségesek, gyerekesek, hiteltelenek. Bekeveredik a sztoriba - ezt figyeld - a Maffia (!!)  - a nagybötűs! - de persze Abby&Travis save the day, lazán simán összepókereznek több tízezer dolcsit, Travis gyakorlatilag félkézzel leveri a Maffia (M!!!) két legerősebb személyi verőlegényét, mire a Maffia (M!!!) felfogadja verekedni, amit aztán végül - mivel Abby ezért oh fájdalom, megint elhagyja! - lazán-simán visszautasít: figyelj Bennysrác, mégse megyek. Oké, semmi gond, csőváz! WTF?  

Travis beteges rajongása, szerelme Abbyért rögeszmévé válik. A csuklójára tetováltatja a becenevet... Feleségül akarja venni... Összetöri a telefonját, mert különben nem tudná megállni, hogy ne hívja Abbyt. ?! Féltékenysége, és a durva jelenetek amiket produkál... nincsenek szavaim se...

Abby leginkább egy káposztához hasonlóan IQ-light státuszban szerepeli végi a könyvet, bár meg kell mondani néha igazán sikerül neki egész a hülye picsáig feltornászni a szintet, és kicsit megszívatni a körülötte lévő összes pasit, még a rendesebbjét is. Teljes következetlenségben váltogatja az emancipunci hozzáállást, azzal a beteges jellegű elkötelezdődéssel, amit Travistől már láttunk. Vagyis, lerövidítem: Mi az hogy a tiéd vagyok? Nem vagyok senkié, nem vagyok senki tulajdona! vs. néhány oldallal később: Örökké a tied vagyok. A Tied. Hozzád tartozom. Mrs. Maddox vagyok. Magamra is tetováltatom én is. 

MiértMiértMiért olvassunk ilyet? 

Hogy kellőképp trashy legyen az egész, megkoronázzák kapcsolatukat 19 évesen egy vegasi esküvővel, plusz Abby is gazdagodik egy tetkóval. Hát hű. 

És kapaszkodjunk meg: ebből még két kötetnyit írtak, ugyanis trilógia. Hogy én nem fogom kézbe venni az biztos. Ez is bőven sok volt, hogy kiakasszon. 

450 oldalon! 450! 

Értékelés: értékelhetetlennek nem fogom mondani, mert meg kell, hogy mondjam, az első része még egészen fogyasztható volt - bár ez kétségtelenül azért van, mert egyrészt olyan végtelenül primitív az egész párbeszédes szövege, másrészt meg lázas betegen kezdtem neki, és olyankor jobb ugye olyat olvasni, amit még egy amőba is felfog... Van néhány - néééhány - apró kis rész, amin még nevettem is, bár lássuk be, amikor a High School Musicalre hajazó menzai éneklés-performansz játszódott, már inkább sírtam :D 

Ezért, és a gyönyörű külsejéért kap egy pár pontot: 10/2, de ez ne tévesszen meg senkit, a karakterek és a szenvelgés tönkre vágják, bármilyen gyönyörű is, egy sorscsapás ez a könyv, nomen est omen. 

D-I-S-A-S-T-E-R