Sarah Andersen: Herding Cats

Immáron harmadik éve kerül sor egy Sarah Andersen képregényre ilyenkor tavasszal, ugyanis nemrég jelent meg a Sarah's Scribbles collection harmadik darabja, a Herding Cats. Jó hír, hogy a Fumax természetesen ezt is hozza magyarul is a Könyvfesztiválra, Macskapásztor címen. 

A megszokott figurák és az ismerős témák remekül elszórakoztattak most is; Sarah szokásához híven olyan bosszantó, zavarba ejtő vagy nosztalgikusan kedves szituációkat rajzol meg, amihez abszolút tudunk kötődni saját életünk vicces, vagy épp cikis pillanatai miatt. A kis introvertált lányfigura nagyon közel áll a szívemhez, és most is akadt jó pár képkocka, amin magamra ismerhettem.

A kötetek hossza sajnos egyre-egyre csökken, ez a harmadik rész a legrövidkébb sajnos, és én úgy is éreztem, igazán fért volna még bele valami.

Az Adulthood is a Myth maradt a csúcstartó a sorban, mint eddigi legjobban összeállított kötetke. A Big Mushy Happy Lumpot is kedveltem, bár abban sok volt a szöveges rész is, amit igazából annyira nem kíván ez a képregény-formátum. A Herding Cats sajnos követi az előző rész nyomvonalát és a második felében ennek is van szöveges rész+ hozzá néhány kocka. Ez a rész a művészlelkeknek szól főleg, és az internet mint befogadóközönség alakulásáról, valamint önbizalomnövelő, motiváló tartalmú sorokkal van tele, hogy ha alkotni szeretnél, igenis alkoss, vedd figyelembe a kritikát, de a trollok rosszindulatúskodása ne tántorítson el.

Ez a pár sok mondjuk nagyon tetszett benne: 

"You are also capable of surviving pretty much anything. Think back to all the times you swore you couldn’t get through something. If you’re here, then you did get through it."

De ezen túl egy kicsit szűk keresztmetszetnek éreztem ennek a résznek a célközönségét. Nem csak, és nem főleg az alkotó (és itt főként rajzolót értek ezalatt) ember olvas Sarah Andersent szerintem. A cím pedig ily módon megtévesztő. Azt hittem sokkal több cicás kontentet kapunk majd. Kevesebb szöveget, több macskát! :)

Kedvenc képkockák (kattintásra megnőnek):

 /Az illusztrációk Sarah Andersen munkái./

Értékelés: 10/8

Sarah kockáit a facebookon is követhetitek. :)

Sarah Andersen: Big Mushy Happy Lump

Tavaly áprilisban olvastam Sarah Andersen első kis képregény-könyvét, amiben összegyűjtött egy adag Sarah's Scribbles klasszikust. Akadtak közte ismerősek, de bőven volt újdonság, és nagyon jól szórakoztam rajta. Nem volt kérdés, hogy a most megjelent második gyűjteményt is magamévá fogom tenni. A Big Mushy Happy Lump magyarul is jön, Puha boldog puffancs címmel a Könyvfesztiválra a Fumax Kiadó gondozásában. 

A kötetke hasonló az előzőhöz, mégis kicsit más. Több benne a plusz szöveggel ellátott, "narrált" rész, ami először zavart kicsit, mert általában nem szükséges kommentár a 4-6 kockás képregényekhez szerintem, de aztán megbarátkoztam a kis szövegrészekkel is, illetve azzal, hogy egy-két "fejezetben" vitt végig Sarah így egy hosszabb gondolatot, folyamatot: a macskákkal való megbarátkozását, vagy a pulcsilopkodásait például. :) A stílusa ezekben a hozzábiggyesztett mondatokban is laza és közvetlen, szóval tényleg nem olyan zavaró, csak furcsa. A témák leginkább a macskák, introvertáltság, túlgondolás, túlidegeskedés köré csoportosulnak, illetve persze jönnek a ciki helyzetek, a könyvmolykodás, öltözködési mizériák és a női vs. férfi barátságok. Szóval csupa olyan cucc megint, amivel könnyedén tudunk azonosulni, amiket néha mintha egyenesen a mi életünkből tettek volna ide, vágólapra. 

Íme egy kis ízelítő, kattintásra megnőnek a képek: 

Ez a kettő abszolúte én vagyok. :D 

 /Az illusztrációk Sarah Andersen munkái, google képkereséssel találtam őket./ 

Értékelés: 10/9 Egy hangyányit jobban tetszett az első összeállítás. Bár hozzászoktam, szerintem feleslegesek a hosszabban kommentált részek, és a fejezetesítés. 

Érdekes szavak, kifejezések:
aficionado - rajongó - ezt még soha sehol nem hallottam/láttam. :)

Sarah Andersen: Adulthood is a Myth

Ha az ember válságol, akkor a rövid könyvek valahogy jobban csúsznak, hát még egy képregény... :) Sarah Andersent biztos sokan ismeritek, magyarra lefordítva is szoktam látni képkockákat tőle, és elég felismerhető, hogy ezt vagy azt bizony ő követte el, jellegzetes a kis figurája és a mondanivalója is. A Sarah's Scribbles Collection most könyvben is megjelent, és a nagyon találó Adulthood is a Myth címet kapta. Bookdepositoryról rendeltem meg.

A kötetke csuda-aranyos! Rögtön megéreztem én is ezt az "igazándiból nem növünk fel soha" életérzést, amikor kicsomagoltam és rácsodálkoztam, majd veszettül elkezdtem simogatni a borítót, amin a cím és a pulcsi csíkjai kiemelkednek, és plüssből vannak! :)

Nagyon szeretem a szerző képregény-kockáit, és a stílusát - azt, ahogy tökéletesen megragadja a modern fiatal felnőttek aggodalmait, first world problemjeit, ellenszegülésü(n)ket a komolysággal szemben... Mindezt egy antiszociális karakterek keresztül mutatja be, akivel szerintem sok könyvmoly tud azonosulni. Lerántja a leplet: nem is növünk fel igazából, talán soha. Bemutat cikibbnél is cikibb helyzeteket, amik bizony néha megizzasztanak minket, kifejezetten női problémákat is elénk tár, mint például az állandóan kilógó melltartópántokat, és azt is, amikor Murphy törvényével gyűlik meg a bajunk. Párkapcsolat, barátkozás, hétköznapi ismerős szituációk garmadája kerül elő, amikkel könnyen azonosulhatunk. Az egyik kis kedvencem az volt, amikor meggyőzi magát a lányzó, ha a macskájával fog aludni éjjel, egyedül, akkor a cica majd megvédi... Nemrég én is benn altattam az amúgy kinti macskámat, mert egyedül kellett aludnom... Hát igen, felnőttség, egy illúzió vagy! ;)  

Szórakoztató fél órám volt vele. Igaz, sajnos a rajzok egy részét már ismertem a netről, de nem bánom, hogy megvettem, nagyon jólesett kicsit a humorába temetkezni. 

Egy kis ízelítő, kattintásra megnőnek:

Értékelés: 10/10