Emily Wilde tündérenciklopédiája már egy ideje rajta volt a radaromon, bár egy picit féltem tőle, hogy a szép külső mögött vajon rejlik-e elég tartalom, és vajon jó stílusú-e a könyv. Végül idén rátettem a várólista csökkentésre, és meghallgattam Audible-ről.
“One doesn’t need magic if one knows enough stories.”
Emily Wilde egy magának való tündérkutató, szerzet-kutató, avagy drüadológus a Cambridge-en, aki egy nagyszabású, átfogó enciklopédián dolgozik, és ehhez még egyetlen különleges tündérfajt (the hidden ones) kell felkutatnia, akik messze északon élnek. Norvégia a helyszín, és végig Emily jegyzeteit, naplóját olvashatjuk, amiben persze a tudományos dolgokba egy idő után sok minden más, személyes dolog is vegyül.
“If anyone were to claim greater happiness in their careers than I do in poking about sunlit wildwoods for faerie footprints, I should not believe it.”
Emilynek nem könnyű az emberekkel kapcsolatot teremteni, kissé antiszociális, már-már mogorva, sokszor nehéz neki értelmezni a szociális helyzeteket, amikbe belekerül, így aztán már elsőre sikerül picit megsértenie a falubélieket, Hrafnsvikben.
“I was delighted to sit in the corner with my food and a book and speak to no one.”
Emilyvel tart hű társa egy Shadow nevű kutya, és hamarosan csatlakozik hozzá valaki más is: egyetemi kutatótársa és riválisa, Wendell Bambleby, valamint Wendell két tanítványa.
Nagyon hamar belecsöppenünk a mágikusabb részekbe, megjelennek a "folk" különféle tagjai, átjárók, különleges fák, titkok, varázslatok, s mindez egy, a szó szoros értelmében varázslatos téli tájon bemutatva. ♥
"Perhaps it is always restful to be around someone who does not expect anything from you beyond what is in your nature."
Nagyon jólesett belemerülni ebbe a tündérenciklopédiás világba, és tetszett az alapgondolat, a világ, a kalandok. Emily és Wendell is kedves karakterek voltak számomra, és különlegessé tette a könyvet a naplózós, lábjegyzetes formátum. A mesék, amiket közben elmesélt, egytől-egyig lebilincselőek voltak, egészen elbódítottak, imádtam hallgatni ezeket a feljegyzések közti történeteket... De ugyanúgy izgalmas volt a cselekményben a lányok visszaszerzése a tündérektől, a barátkozás Poe-val, Ari kicserélése stb. Az elején a hétköznapibb dolgok is bejöttek, a tűzifa, az ételek, a helyiek vendégszeretetének részletezése. Különösen tetszettek az átjárók, és az ezeken keresztüli kalandozások - amúgy is nagyon szeretem az átjárós könyveket -, és egészen megigézett a havas-jeges-jégvirágos részletekkel teli tündérpiac, és az apró részletek, a kidolgozottság... Élmény volt olvasni (hallgatni) ezeket a szövegrészeket, annyira plasztikusan írt le mindent, és annyira magával rántott. Egészében is nagyon igényes, szép szövege van a könyvnek, tényleg kicsit visszamegy ezzel is az időben, hisz 1909-ben játszódik.
![]() |
| A magyar kiadás. |
A tündérek ebben a világban egyébként egyáltalán nem kedvesek, hanem nagyon is számító, furcsa, más népség, gondolkodásmódjuk nagyban különbözik az emberekétől. Sajátos szabályaik vannak, és rideg világaik veszélyesek is lehetnek. Mondaszerűen mesélnek róluk, de jelenlétük nagyon is adott, és Emily abszolút tudományos precizitással tanulmányozza őket.
A karakterekben érdekes módon keveredik az intellektuális, kisujjeltartós személyiségverzió a vadonban csatangolós, életveszélyes helyzetekbe kerülő kalandoros változatukkal, de talán pont ettől izgalmas mind Emily, mind Wendell. Nem gondoltam, hogy lesz köztük bármi kémia, de a sok egyéb mellett elfért ez is, szerencsére nem ez uralja a könyvet.
“I will never again believe you to be incapable of hard work."He shuddered, "Being capable is not the same as being inclined, Em.”
Egy jó kis, folklórra épülő, a cozynál azért akciódúsabb, mégis lassan építkező, csordogáló fantasy ez, azt hiszem érdemes lehet folytatni is, a kellemes történetszövés és a kis különc, tudós szerepők miatt, hiába volt kicsit döcögős számomra a vége.
Ti olvastátok? Hogy tetszett?



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése