Anekdotázós ráadás

Forrás

Bár most nem témázunk, az egyik régebbi témázós posztunkat szeretném elővenni, és egy ráadást írni hozzá, mert úgy fest, engem tényleg üldöznek az irodalmi témájú történések, pedig nem keresem őket.. Ezekből pedig jópofa anekdoták születnek, amiket nem szeretnék elfelejteni. Vannak, amik csak eszembe jutottam azóta, és van olyan is, ami most nemrég esett meg velem, ez utóbbi sarkallt most arra, hogy végre megírjam ezt a régóta piszkozatként heverő bejegyzést. :)

Jöjjenek a vicces egypercesek, ismét! :)

Mottó lettél, bevésődtél... - majdnem témáztunk

A Témázunk csapatával időről időre kiszavazunk régóta forgó témákat, amik nem akarnak soha sorra kerülni, és így szabad prédává válnak. Így volt már az Elkaszált sorozatokkal, majd a Furabogarakkal most pedig a KEDVENC MONDATAINK - bevésődött, emlékezetes, frappáns szentenciák került "lapátra". 

Sokszor látok olyan teszteket, hogy ismerd fel ezeket a híres kezdő és zárómondatokat egy könyvből, és olyankor elgondolkodom, hogy vajon valóban ezek ragadnak meg legjobban? Szerintem a könyv elején még azt se tudjuk mi van, milyen lesz a viszonyunk, kik szerepelnek, mik a történetszálak... Igencsak ütős kezdőmondat kell ahhoz, hogy az nagyon megmaradjon, vagy újraolvasások, igazi szerelem a könyvvel. A zárómondat pedig, nos, általában ugye nem a "legjobb résszel" ér véget a könyv, a csattanóval, olyan mondattal ami pofon vág - ááltalában -, hanem még azok után a részek után van némi levezetés, epilógus, stb. Így a végső mondat is valahogy elsikkad. Megintcsak kivételek a nagyon ütősek, na de miért beszélek a levegőbe, mondok inkább példákat, úgyis példatár vagyok a többiek szerint, ha témázásról van szó. ;) 

Furabogarak - majdnem témáztunk

A Témázunk csapatával időről időre kiszavazunk régóta forgó témákat, amik nem akarnak soha sorra kerülni, és így szabad prédává válnak. Nemrég így volt az Elkaszált sorozatokkal, most pedig a FURABOGARAK - karakterek, akiktől élőben kitörne a frász, de a lapon kedveljük című téma került "lapátra", én viszont mindenképp szerettem volna írni erről is. :) 

Vannak olyan szereplők, akikről imádunk olvasni, de olyan szokásaik, habitusuk, vagy épp betegségeik, mániáik vannak, amiket igazából sosem tolerálnánk a való életben, sőt, lehet, hogy átmennénk a másik oldalára az útnak, ha csak meglátjuk őket...

Ezek a furabogarak mégis lehetnek szeretetreméltóak, kedvesek, és kedvelhetők, a hibáikkal együtt is. Vagy ha mégsem azok, attól még érdekes regényalakok lehetnek, akik hozzáadnak a történethez. Csak ne kelljen velük találkozni! ;)

Pont az egyik előző olvasmányomban fordult elő egy ilyen karakter, A Highgate temető ikreiben, Martin, az egyik mellékszereplő, aki OCD-s. Nem meri elhagyni a lakását, mindent kényszeresen fertőtlenít, dobozol, raktároz. Mániákusságát egy idő után a felesége is megelégeli. Martin borzasztó jó karakter, de rettenetes is egyben. Biztos vagyok benne, hogy én is megőrülnék, ha a bogarait el kéne viselnem, netán együtt élni vele. 

Aztán van egy csokornyi autista, vagy aspergeres szereplő. Ahogy már korábban megállapítottam, idén elég sok ilyen témájú könyv került a kezembe, és közös bennük, hogy ezek a furabogarak a főszereplők, akik nem tudnak rendesen beilleszkedni a társadalmi normákba. 

A legkedvesebb számomra a Rosie-project Don Tillmanje, a pedáns, rendszerető, kimért és totálisan antiszociális genetika professzor, aki még feleséget is tesztes kérdőív segítségével kíván találni magának... Semmi helye a spontaneitásnak az életében, az elvont poénokat nem érti, szociális szempontból katasztrófa ahogy viselkedik néha, akaratán kívül vérig sért másokat például. 

Dontól lehet, hogy az életben fennakadna rendesen a szemem, de rettentően szerettem olvasni róla, egy igazán értékes ember, csak be kell nézni kicsit a felszín alá.  Az a jó, hogy a regények ezt megengedik. Talán azért nem tudunk egyeseket elviselni, mert nem látjuk az összképet, csak az idegesítő vonásokat, azok kerülnek előtérbe. Na meg persze, ne legyek már ennyire jóhiszemű: nem sok mindenkinek van igazán romantikus vagy figyelemreméltó élete a furabogársága mögött. :) 

Az aspergeres szereplők közül Jacob, Jodi Picoult Házirendjéből egy középkategóriát képvisel nálam, betegségéből adódóan neki is vannak olyan dolgai, amit már nem vesz be az agyam, pl. egy papírt se lehet galacsinná gyűrni, mert rohamot kap tőle. 

Ennél még eggyel rosszabb Christopher A kutya különös esete az éjszakábanból, na ő már sok volt nekem, a normálistól annyira eltérő dolgai voltak, amiket már a könyvlapokon keresztül is nehezen fogadtam be: nyögések, állati hangok, agresszivitás, támadás, nem beszélés, állandó frusztráltság...

Nem akarom betegségekre kihegyezni ezt a posztot, de tény, hogy sokszor könnyű olvasni ilyen karakterekről, és megkedvelni őket, de a való életben nem könnyű velük együtt élni. 

Kicsit kedélyesebb vizekre evezve, eszembe jutott még az illusztris Durrell család és Spiro, a szok-szok sz betűvel beszélő görög barátjuk. Ők tipikusan az a társaság, akiktől a hasunkat fogjuk nevettünkben, a sok szerencsétlenkedésük, konfliktusaik, problémáik rendkívül szórakoztatóak, de ha teszem azt mi lennénk a szomszédságukban, nos, nem biztos, hogy lenne jószomszédi viszony... Elég csak Gerry állatimádatára és gyűjtögetéseire gondolni, nem lenne jó a kiskedvenc rovarjaiba, denevérjeibe, és egyéb ijesztő állatkáiba botlani lépten-nyomon, akiket persze mindig védelmez. Imádom a felnőtt Durrellről szóló könyveket is, elhivatottságát, állatszeretetét, de azért: nem biztos, hogy lettem volna a felesége. :D

Egy emlékezetes furabogár divatos kiegészítőkkel: Miss Ivy Hisselpenny, a Napernyő Protektorátus sorozatból. Cserfes, butácska, szórakoztató. :) Élőben viszont lehet, hogy a hajam kitépném tőle. Vagy az ő haját! :D

Nem kevésbé illusztris csudabogár Lisbeth Salander karaktere, aki vagány, menő, hallgatag, jég-hátán-is-megél típus. Odavagyok érte! Ugyanakkor átmennék az út másik oldalára, ha egy hasonló jellegű nőszemély masírozna ott. A kisugárzása azt hiszem nem lenne vonzó számomra az életben, de a Millenium sorozatban egyszerűen telitalálat, mint karakter. 

Eszembe jutott még ó, Bernadette... Az egyedi anyuka, egy igazi egyéniség, érdekes összetett karakter, ám mégis: vajon mit látnánk belőle az életben? Bezárkózik a négy fal közé, és furcsán viselkedik... Csak a lapokon keresztül tudunk igazán "barátságot kötni" vele. :)

És egy ikonikus HP-alak: Loony Luna Lovegood. ;) Need I say more? Egyébként ő kissé kakukktojás, mert bármennyire zizis is, és ezért megtestesítheti a furabogár kategóriát, vele biztos, hogy én is ugyanúgy barátkoznék, mint Harryék a könyvekben. :)

Forrás.

UPDATE: további furabogarak:
Britt-Marie, Eleanor Oliphant

Ti mit gondoltok a furabogár karakterekről? Van olyan, akit imádtok a könyvben, de lehet, hogy nem igazán kedvelnétek a való életben?

A képek illusztrációk. Forrás.

Elkaszált sorozatok - majdnem témáztunk

A Témázás első "kifutója" lett az Elkaszált sorozatok - és a vad indulatok, amiket kiváltanak belőlünk nevezetű téma, ami már régóta forgott, és mégsem került sorra. Szabad prédává válása után Nima írt róla először, és most én is követem a sorban, bár rendhagyó leszek. 

Az, hogy a kiadók folytatnak-e egy sorozatot ugyanis... nem sokszor érdekel. Mert fogom és megveszem az eredetit/angolt/. Vagy eleve azt olvasom, vagy úgy folytatom. Édes megelégedettséggel tölt el ilyenkor, hogy magamévá tettem az angol nyelvet, a kis szerelmemet, olyan szinten, hogy elolvashassam, megérthessem és élvezhessem a könyveket angolul. 

A kiadók sorozatelkaszálós döntései mögött bizonyára vannak számok, oszlopok és excel táblázatok, a rajongók azonban csak annyit látnak belőle, hogy a fene, nem tudom meg soha a végét, ott árválkodik majd az az egy-két-három könyv a többi folytatás nélkül...
Nem kétlem, hogy nehéz profitot termelni, sőt veszteséges is lehet kiadni egy harmadik részt, ha nem fogytak az előző kötetek sem, de néha biztos be kell vállalni ilyen döntéseket, és a többi könyv kipótolhatja a réseket a büdzsén. Amik miatt leginkább együtt érzek a magyar olvasótáborral, az a Tündérkrónikák, aminek jelenleg nincs ugye kiadója (Burned!!)...  De sajnálom azt is, hogy Alma Katsu trilógiájának utolsó darabja nem jelenik meg, nagyon szép könyvek, és kis híján megvettem őket akciósan a Könyvhéten, de ugye a harmadikkal mi lesz, és megint oda lyukadtam ki, hogy jó lesz ez nekem angolul, ha mégis el akarnám olvasni.
Jó kezdeményezésnek tartom az Athenaeumtól, hogy Darynda Jones Sírhant sorozatának harmadik részét az előjegyzésektől tették függővé, és ha összejön az elegendő mennyiség, kiadják. :) Ilyenekkel lehetne kísérletezni néha másoknak is. Hogy van benne kockázat? Nos, igen, mindenben van, amit úgy hívnak: üzlet.

A végigvitt sorozatok tök jók, és örülök a kezdeményezésnek, hogy sokszor elég szép tempóban érkeznek, ld. Déli Végek trilógia, Wayward Pines (bár utóbbiból én a filmsorozat nézésénél döntöttem :)), de erről már írtam a Kiadói ösvények témázós körben. A túl lassan csepegtetett sorozatokkal is be lehet fürödni, mert a szemfülesebbje akkor is az angol után fog nyúlni, ha túl soká kell várni. 

Na de nézzük más szemszögből is kicsit ezt az "elkaszált sorozatok" címet, címkét. Hogy például miket kaszáltam el én, olvasás szempontjából. ;) Merthogy ma már szinte mindenből sorozat van, minimum trilógia, de nem ritkák a 7-8-15-23 kötetből álló sorozatok sem, persze van amelyik epizodikus inkább. 

Az elmúlt években sok sorozatba kezdtem bele, de egy rakás van, amit nem folytattam, és amit nem is akarok. 

Ransom Riggs sorozata: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children. Nemsokára jön a harmadik kötet - Library of Souls -, de a második csalódás volt, hogy már nem akarok belevágni abba is, hiába ilyen csábító a borítója...

Nem nyert meg magának Jeaniene Frost sem, szóval nálam a Cat and Bones is nyissz lett, pedig Fever-pótlékként gondoltam befutónak.

Elkaszáltam továbbá a Fairy Oakot, Poison Diariest, Eoin Colfer Artemis Fowlját, Amber Argyle Witch Song sorozatát, Marie Lu: Legenda-sorozatát, Rupáner-Gallé Margót, Lawrence Block Scudder nyomozóját. 

És vannak, amik csak hangulatra várnak, például a True Blood, Charlaine Harris tollából, aminek az első kötetét nagyon szerettem, mégsem jutottam tovább... még. :) 


És a végére: nem kiadók kaszálták el az egyik kedvelt sorozatomat, hanem maga a kaszás, elvitte ugyanis magával Stieg Larssont, mielőtt megírhatta volna a Millenium további köteteit. :( Stieg Larsson már nem jön vissza, de a sorozatot David Lagercrantz folytatta, a következő rész most augusztus végén jelenik meg, Ami nem öl meg címen. Lisbeth Salander visszatér! :)

Egy korábbi sorozatos összegző posztom >itt< található, kicsit puskáznom kellett belőle ehhez a poszthoz is. Mostanában inkább az egyedülálló regények felé fordultam, és az epizodikus sorozatokhoz, de ez nem jelenti azt, hogy a sorozatok ellen lennék. :) A lényeg, hogy érdekeljen a sztori, akkor akár 20 részt is végigolvasok. :)

Ti mit gondoltok az elkaszált sorozatokról, és mik azok, amiket inkább ti kaszáltatok el? 

A képek illusztrációk. Forrás: google, pinterest.