A Nővérek könyvesboltja egy hirtelen választás volt. Korábban ajánlották már, és a fülszövege alapján úgy véltem, tetszeni fog. Mostanában olvastam néhány csajosabb könyvet, és úgy gondoltam ez is beillik a könnyedebbek közé a sorba. Nem tévedtem nagyot, és szerencsére abból a szempontból is jól választottam, hogy nem egy gejl-romantikus történetről van szó, hanem ennél mélyebb dolgokkal is foglalkozik, és van benne egy kis csavar.
A '60-as évek Amerikájába, Denverbe csöppenünk, az egyedülálló Kitty Miller életébe, aki barátnőjével, Friedával közösen vezet egy kis könyvesboltot. Kitty néhány éve már feladta a párkeresést, és élvezi a mostani életét. Azonban egyik éjszaka különös álomban találja magát. Néhány hónappal később jár az időben, már a következő év zajlik, és Kitty itt Katharyn Andersson, egy bizonyos Lars Andersson felesége, szép nagy otthonnal és gyerekekkel. Régebben egy ideig próbálta magára aggatni a komolykodó teljes nevét a Katharynt, de aztán visszatért a Kittyhez - ebben az újdonsült életben viszont mindenki Katharynnak hívja.
Az első pár álom még csak egy érdekes utazásnak tűnik egy alternatív valóságba, azonban az álmok egyre hosszabbodnak, bonyolódnak, és Kitty nem mindig ébred fel azokon a kritikus pontokon, amikor az ember érezni kezdi, kifulladt az álom, fel kellene ébredni. Túlságosan hétköznapi történésekben is hosszasan benne ragad, amik a való életet szokták jellemezni, nem az álmokat. A képek, az érzések egyre valóságosabb válnak, ugyanakkor Kitty érzi azt is, a másik, az eredeti élete is valóságos. Mi történik vele? Hogy tud ebből a körforgásból kikeveredni, melyik világban létezhet tovább? Ahogy a történet kibontakozik és bonyolódik, a látszólag könnyű döntéseket mindig valami elbillenti egyik, vagy másik irányba, és bizony nem is olyan könnyű megmondani, melyik lehetőség lenne jobb, mert mindegyikben van nyereség és veszteség is. Mindben van tragikus elem, csak másként.
Tetszett, hogy az elején az álomvilág teljesen idilli, aztán apránként elkezdjük látni a teljes képet, értelmet nyernek az elejtett félmondatok is. Jó koncepció volt, és örültem, hogy a végén magyarázatot kaptunk mindenre, nem lett volna jó, ha elmaszatolja a szerző, hogy miért is történt az álomvilágba érkezés, de szerencsére volt mögötte gondolati tartalom.
 |
| Az alcím szerintem túlságosan árulkodó, de egyébként nagyon szép a magyar kiadás. |
Azt nem értettem, miért kellett a regényt a '60-as évekbe helyezni? Nem éreztem kényelmesnek, sőt, furcsa volt, mivel a szöveg, és úgy egyáltalán a kapcsolatok, viszonyrendszerek, kommunikáció nagyon mainak tűntek - ha a fejlettebb technikát akarta nagyon kihagyni belőle, akkor is lehetett volna a '80-as, '90-es évek... Néha meglepett egy-egy régebbi dolog, ami felbukkant. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy 50 évvel korábban járunk a mostaninál. Ez pedig azt jelenti, hogy nem sikerült jól megágyazni a korszaknak, néha kiestem a korból és a hangulatból, és tényleg feleslegesnek éreztem a visszadátumozást.
Larsot nagyon szerettem, azt hiszem nagy vonzerő volt az álomvilágban (?) ő, és persze a gyerekek is, de mindig minden nem lehetett tökéletes. Mindkét életben hibádzott valami, és bár talán "könnyebb" lett volna a másik választás, ha van rá lehetőség, mégsem akartam volna másként befejezni én sem, és Kitty számára, és a magam számára is azt a valóságot választottam volna, ahol kikötött. Megnyugvással töltött el a vége. Többet nem árulhatok el az események folyásáról, mert akkor kevés maradna a felfedeznivaló, ez pedig tipikusan olyan regény, amit ki kell bontogatni fejezetenként, és a végén összeáll.
Kicsit filozofikus, ahogy összeveti a kétféle életet de izgalmas is, ahogy összemossa az álmokat és a valóságot. Nem egy szokványos chick-lit, vagy romantikus regény; egyik címke sem illik rá igazán. Érdekes peremen egyensúlyoz, van, kicsit átbillen a mágikus realizmusba, aztán mégis megáll a végén a realitás szilárd talaján.
Élveztem olvasni, jó a stílus, elgondolkodtató a mondanivaló és szépen mesél döntésekről, nehéz élethelyzetekről és az emberi kapcsolatokról.
8/10
