2018. július 19., csütörtök

Újdonságok és hírmorzsák gyűjteménye

Forrás.

Egy ideje már aszalom ezt a posztvázlatot a piszkozataim között, de valahogy nem akaródzott elég tartalomnak összegyűlnie hozzá, hogy valóban jogosan viselje a címbe tett "gyűjtemény" nevet. ;) Mintha kicsit lassan éledezett volna minden az esőáztatta Könyvhét után, kevesebb megjelenésről csordogált infó, és annyira nagy vágyakozást nem is ébresztettek bennem a belengetett újdonságok Azóta viszont változott a helyzet, és most lassan minden napra jut valami újdonság. Lássuk mikre vetettem szemet, milyen apróhírek örvendeztettek meg mostanában:

2018. július 18., szerda

Karen Marie Moning: High Voltage - rövid vélemény

"Did he think I would beg him to stay? Never. People had to want to stay, choose to be with you, or it meant nothing."

Már egy ideje befejeztem a Fever sorozat legfrissebb epizódját, a High Voltage-ot, mégsem született meg róla a bejegyzés hosszú ideig, mea culpa. De természetesen nem azért nem írtam róla, mert nem tetszett. Viszont most, több hét távlatából, és előzetes jegyzetek híján inkább egy rövidebb posztra szorítkozom. Enjoy! :)

FIGYELEM! Ez a könyv egy sorozat 10. kötete, a korábbi kötetekre nézve elkerülhetetlenek a spoilerek! 

A Song of Making eléneklése és a világ megmentése után járunk két évvel, és Mac helyett visszakapjuk Danit narrátornak, de már a megújult, felnőtt Danit. Rejtélyes dolgok történnek: a fae-k visszahúzódtak egy időre, aztán egyszercsak elkezdenek eltünedezni a felnőttek, egy csomó árvát hátrahagyva... Valami ősi és mély titok ébredezik a földben, és talán botorság volt azt hinni, hogy egy olyan rettenetes horderejű dolog, mint a Song of Making eléneklése csupáncsak visszalendíti a dolgokat a régi kerékvágásba... Ennél sokkal nagyobb változásokat hozott létre, de ezeknek idő kell(ett) a kiteljesedéshez. Ryodan egy időre elmegy, Mac és Barrons sincsenek sehol, és ami még aggasztóbb, egyik napról a másikra az ikonikus BB&B is köddé válik. Dani borzasztóan egyedül érzi magát; barátai nélkül teljesen egyedül maradt a városban. Nem csak körülötte, de vele is megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Annak idején, amikor megölte a Huntert, keze "megsérült", és most ez a sérülés terjedni látszik, miközben valami képesség is ébredezik Daniben. Mi történik vele, és ki tud segíteni rajta, ha épp senki nincs a közelben? Halálos fenyegetést fog-e jelenteni ezentúl azokra is, akiket szeret? Küzdjön-e ellene, vagy ez valami olyasmit, amit úgysem tud megakadályozni, és el kell fogadjon? Őrlődését és az erő különféle megnyilatkozásait a múltba tekintő, gyerekkoráról és korábbi szenvedéseiről mesélő részek szakítják meg. 

“Because I know a priceless truth: when someone has done everything in their power to mangle your wings beyond recognition, to slice them to shreds so that they can never be used, there is only one way to win.
Fly.”

Igaz, hogy  60%-ig nagyon lassan építkezett a történet, sok üresjárat volt és alig történt valami, de ami utána következett, az mindenért kárpótolt. Nagy felfedezések, nagy áldozatok, nagy érzelmek könyve lett a High Voltage és egy igazán elmélyülő kapcsolaté Dani és Ryodan közt. Szeretem őket együtt, még ha kicsit néhol sziruposabb is lett a kelleténél. Ryodanen egy leheletnyit túl sokat finomított ehhez a viszonyhoz Moning, és ettől akadtak karakteridegen dolgok a viselkedésében. 

“Love doesn't build cages. It builds stairways to the stars.”

Két érdekesség, amit beleszőttek a történetbe, és nagyon-nagyon tetszett: 
Red thread és a Googolplex. :) 
És még egy kis apróság: Ryodannek megtudjuk a teljes nevét (gondolom amit ebben a pár évszázadban használt :D), és imádom! ♥
Amit pedig kifejezetten élveztem, hogy volt egy egész oldalnyi BBC-s Sherlock utalás, és én pont mostanában néztem meg a sorozatot és szerelmesedtem bele totálisan, szóval csak úgy szívtam magamba ezeket a részeket, és szinte ugráltam tőle örömömben, hogy itt is visszaköszönt hozzám a nagyszerű detektív. ;) 


"You don't grieve love; you celebrate that you had it."
10/9

2018. július 16., hétfő

Alkonyattól pirkadatig a Nyugat nagyjaival - irodalmi zombiirtás

Csepella Olivér: Nyugat + zombik


Amikor hosszú évekkel ezelőtt először gyűrűzött be a zombi-had az irodalomba, és nem csak önálló kötetek által hódította a borzongani vágyó közönséget egy lehetséges apokalipszis rémképével, hanem különféle szépirodalmi alkotásokat is megfertőzött, úgy gondoltam, ennél nem létezhet kapitálisabb baromság. Gondoljunk csak a Büszkeség és balítélet meg a zombikra. Azóta sok minden változott, és nyitottam a zombis könyvek felé (World War Z, Kiéhezettek, Feed). Egy zombikkal kevert, klasszikus alakokkal dolgozó képregény a 10 évvel ezelőtti énem számára valami olyasmi lett volna, amit élből elutasítok. Mostanában azonban jobban élvezem a furcsa kombinációkat, talán nyitottabb is lettem, és ki tudja miért, de éreztem, hogy nekem ez tetszeni fog. Habár vegyes vélemények érkeztek róla, és sokat kellett várni a megjelenésére, mégis tudtam, hogy a polcomon a helye. :) 

A kötet érdekessége, hogy közösségi finanszírozásból jöhetett létre, csak némileg csúszott a szerző a határidővel (dehát ez olyan "magyarosan" megszokott, nem? :D). 

"- Tessék, jegyajándék. 

- Köszönöm, nem hiszek a fegyverekben. 
- Pedig léteznek"


A Nyugatosok nagyjai a történetben összegyűlnek a New York kávézóban, hogy megünnepeljék Babits születésnapját. Ady, Karinthy, Kosztolányi, Tóth Árpád és Babits ötösfogatához később csatlakozik Móricz Zsigmond és Csáth Géza is. Amikor este elszabadul a pokol, és a kávéház vendégei vérszomjas, a Nyugatosok vérét követelő zombihordává változik, Kata, a pincérnő siet még a bagázs segítségére. Babits mély érzelmekkel viseltetik a hölgy iránt, és az est folyamán a veszélyes helyzet és a halál szele közelebb is legyinti őket egymáshoz. 

"BABITS: Kata! Én… Én… szeretem magát! 

KATA: Akkor tegeződjünk!"


Rendkívül szórakoztató a stílus, sziporkákkal, utalásokkal, frappáns beszólásokkal és idézetek ferdítésével van tele, és ezek nagy részéhez nem is kell akkora nagy irodalmi háttértudás, de nyilván ahhoz, hogy mindent észrevegyen az ember, ismerni kell a szerzőket és műveiket. 
Három kedvenc poénom lett, de természetesen magasan a legjobb a Csinszkás pár kocka. :D 

Forrás. A képek kattintásra megnőnek.

De szakadtam a röhögéstől akkor is, amikor Karinthy felkiáltott a zombisereget pusztítva: "Így irtok én!", és később a "Szabad-e sírni a kárpitok alatt?". :"D

"- Hoztál valami jó piát?
- Nincs nálam, csak ópiát."

Látszik, hogy Csepella Olivér szívét-lelkét beleadta a párbeszédekbe, poénokba, rímekbe, az alakok kidolgozásába, és abba, hogy kinek mit adjon a szájába. A hangeffekteket külön szeretném még kiemelni, tetszett, hogy mennyire nem szokványosak voltak: bemm, csukk, tüss, bumm-piű. :D 

Forrás.

"- Kezdjen mesélni, még mielőtt elsül a puskám. Apuskám."

A cselekménybe belevegyül egy misztikus szál is egy ősi magyar táltossal, és némi időutazással megfűszerezve. A fejezetek közt kapunk bepillantást ebbe a történetrészbe, és a végére nagyjából kikristályosodik, hogy mi köze is van a zombitámadáshoz. Szerintem a sámánozásból lehetett volna kevesebb is, vagy valami kisebb jelentőséggel bíró dolog, mert kicsit nagy falatnak bizonyult mindezt összehozni. Összességében rövidíteni is lehetett volna, és akkor talán nem fullad ki. Mert én is azt éreztem, amit a többség is kifogásolt a könyvvel kapcsolatban: az eleje pörög, teli van eredetiséggel és jó ötletekkel, és látszik, hogy átgondolt, de aztán az akciójelenetek kerülnek előtérbe, túlzsúfolttá válnak a képek, kevesebb a verbális kommunikáció, nincsenek olyan jó jelenetek, kaotikus lesz az egész. Néhol nehéz értelmezni is, mi történik épp a csata hevében, kihez tartozik egy szövegbuborék, de ennél zavaróbb az, hogy szétesik a történet is, mintha csak a feléig lett volna jól átgondolva és kidolgozva, elveszik a struktúra. A táltossal kapcsolatos misztikus dolgok szerintem itt válnak túl nagy falattá. Ezeket a részeket vendégrajzoló készítette, ahogy néhány másik képet is, ezáltal jól elkülönül az álombeli szál és a Nyugatosok jelenében játszódó. A rajzolás nekem egyébként bejött, a vendégrajzolók közül jócskán kiemelkedik Csepella Olivér stílusa, és szerintem szuper ez a sárga-fekete-fehér kombináció, és a játék azzal, hogy milyen hátteret kapnak az élők, és milyet az élőhalottak. :) A Nyugatosok figuráinak arca részletes, jellemző és kifejező lett. Jó színek, találó rajzok, és kézbevaló, kényelmes kötés. :)

(Az viszont sajnálatos, hogy ennyi év munka után, és egy viszonylag kevés szöveget tartalmazó könyvben, hogy maradhatott benne ennyi typo.)
Forrás.


"A ZOMBI-HORROR ZSÁNERÉBEN JÁRTAS OLVASÓ BIZONYÁRA MEGISMERI AZ OLYAN, ÚJRA ÉS ÚJRA ELHANGZÓ MONDATOKAT, MELYEKET BALSORS ÉS HALÁL KÖVET. ILYEN MONDAT PÉLDÁUL, HOGY: 
Ketté válunk. [Babits]"


A történet és a cselekmény lebonyolítása, maga a "rendezés" emlékeztetett az Alkonyattól pirkadatig című filmre. 

Értékelés: 10/8 Kicsit vajszívűen felpontoztam, de hát lehet erre kevesebbet adni, ha hibáitól eltekintve annyit, de annyit nevettem rajta hangosan?! :) Előre VadNyugat! :D 

Örömmel vennék kézbe mást is a szerzőtől, akár egy egész sorozat készülhetne az irodalom nagy alakjaival újszerű helyzetekben, nem akkora szentségtörés ez. :) 

2018. július 15., vasárnap

Georges Simenon: Maigret és a pikárdiai gyilkosságok

A Maigret és a pikárdiai gyilkosságok, az Agave következő darabja a sorozatban, ezúttal egy olyan kötet volt, ami már korábban megjelent magyarul, Maigret és a kicsi Albert címen. Nekem azonban az eredeti címe tetszik legjobban: Maigret et son mort - Maigret halottja. A felügyelő ugyanis szinte saját halottjának tekinti a kötet elején leszúrt férfit, aki halálát megelőzően egész nap hívogatta Maigret-t, hogy követik...

Calvadosszal, sörökkel és sonkás szendvicsekkel átvirrasztott, nyomozós éjszakák várnak a rendőrségre, és az ügyről hamarosan kiderül, hogy sokkal bonyolultabb, mint amilyennek első ránézésre tűnt. Néhány további halott, egy összehangolt rendőrségi razzia és a lóversenypályán tett látogatások után lassacskán aztán összeáll a kép, és Maigret talán végre hazatérhet Madame Maigret-hez kialudni magát... 

A hangulat természetesen most is kellemesen Simenonos volt, a Szajna vizének csobogásával, a hajnali fényekkel, a rakparttal és a sok kis kocsmával, ahol Maigret és kollégái megfordulnak telefonálgatni, megfigyelni és felhajtani némi itókát. ;) A megszokottnál azonban sokkal mozgalmasabb epizód volt, és ez nem csak a bűntény összetettségéből fakadt. Maigret aktívabb, beszédesebb és valamivel pimaszkodóbb is volt ebben a részben. A Coméliau bíróval folytatott telefonbeszélgetése, és Madame Maigret hüledezése közben kétségkívül a könyv legjobb jelenete, bár csak kicsivel marad el a nagyszabású rendőrségi razziától, amit a gyilkos felkutatása érdekében tartanak egy egész városnegyedben. 

A korábbi magyar
kiadás.
Azon túl, hogy ki kell deríteni, ki is volt a telefonálgató emberke, miért találják meg másutt, mint a gyilkosság tényleges helyszíne, kik furikázhattak a városban egy sárga Citroënnel aznap éjjel, ott van folyamatosan a levegőben, a kérdés, hogy mindennek mi köze van a címben szereplő pikárdiai gyilkosságokhoz? Maigret-nek nem kevés energiát kell belefektetnie a szálak kigabalyításába. 

Értékelés: 10/9,5 Még mindig bolondul szeretem a rakpart leírását a hajnali fényben, a régi ügyek félmondatos felemlegetését, a mindig türelmes és megértő Madame Maigret-t, és ezt a kellemes és "retró" életérzést hozó nyomozást, sok-sok csilliárdos taxizgatással, fülkékből és kocsmákból telefonálgatással és rengeteg, munka közben ledöntött alkohollal.
Egyedül talán a végén nem tetszett a felvetés Maigret-től a gyermekkel kapcsolatban... Szerintem ez felesleges volt, és nem is vezetett volna jóra az ötlet.

Kiadja az Agave Könyvek. Rendeld meg >ITT<! 


Fülszöveg: "Maigret felügyelőnek nehezen indul a napja. Egy szenilis asszonyság attól tart, hogy az összes rokona meg akarja mérgezni, majd egy ismeretlen egész nap hívogatja a főfelügyelőt, mert meg van győződve arról, hogy az életére törnek. Miután hajnalban egy holttestet találnak a Concorde téren, felmerül a gyanú, hogy az előző napi telefonálóé, és Maigret úgy érzi, személyesen kell vállalnia a nyomozást. Az elkövető kézre kerítése során a kötekedő, kritikus hajlamú Coméliau vizsgálóbíróval is meggyűlik a baja. A felügyelő ezúttal is mindent megtesz azért, hogy beleélje magát az áldozat helyzetébe, és az sem okoz gondot a számára, hogy az elkövető fejével gondolkodjon, így lassan feltárulnak előtte az ügy részletei…"

A margóra: Sajnos a kötetben maradtak hibák, pedig a Simenon könyveknél elég jó szokott lenni a rosta. Elütés, névelőhiba, ragozási hiba és igekötős hiba is van benne sajnos, ami kicsit megakasztja itt-ott az élményt. Azt viszont már fordítói/szerkesztői hibának tudom be, hogy a szível és a szívlel szavakat sikerült felcserélni és nem megfelelően használni. :(
Nem értem azt sem, ebben a kötetben miért Brasserie Dauphine szerepel, mikor ezt legtöbbször le szokták fordítani Dauphine sörözőnek. 

2018. július 6., péntek

Mid-Year Book Freak Out Tag 2018

Forrás.
Akárhogy is nézem, bizony eltelt az év fele, és ilyenkor szoktuk kitölteni ezt a "féléves könyves kiakadás taget". Idén eddig úgyis csak egyszer volt book tag a blogon, épp ideje egy újabbnak. :) 
Jó áttekinteni ilyenkor az eddigieket, bár megmondom őszintén az előző évekhez képest jóval kevesebb könyvnél járok idén június végéig, szóval nem akkora halmazból történik most merítés.

Szerencsére különféle tervekről is szól ez a book tag az év második felére vonatkozóan, úgyhogy nemcsak áttekintés, de előre tekintés is. ;) Lássuk 2018-ban miket pakoltam az egyes kategóriákhoz: 

2018. július 4., szerda

Júniusi zárás

Forrás.
A június úgy röppent el, mintha nem is lett volna, de szerencsére a nyár még mindig tart, sőt, van akinek csak esetleg most kezdődik a vakáció, a nyaralás, a szabi. :)

A fellélegzős, hűvösebb napok nekem kifejezetten jólestek, és élveztem, hogy minden beszorult Celsiusocskát ki lehetett tessékelni egy nagy szellőztetéssel. Az olvasási kedvem is visszatérőben van, de sajnos júniusról még nem zengedezhetek nagy történeteket ilyen szempontból... Hó elején nagy lendülettel befejeztem két könyvet is (az egyiket ráadásul a vcs-listáról, hurrá!), és azt gondoltam ez a lendület ki fog tartani egész hónapban, ehhez képest viszont azóta sem sikerült bárminek is a végére jutnom. Az egyik júniusi olvasmányról még a posztot sem írtam meg frissiben. Ami késik, nem múlik, mindenképp írni fogok a High Voltage-os élményről azért. ;)  

Sajnos egy félbehagyás is nehezítette a dolgomat: alaposan megakasztott a Beartown, aminek kétszer is nekiálltam, de végül úgy döntöttem nagyon nem fog csúszni, és inkább nem erőltetem.

Ami a beszerzéseket illeti, a könyvheti beszerzéseken túl - ami valljuk be, azért elég visszafogott lett -, is lett zsákmányom még, méghozzá ajándékok révén, így összesen 5 könyvvel zárom a hónapot. Kaptam néhány használt angol könyvet is, de ezeknek egy részét nem szeretném megtartani, így nem kerülnek be a zárásba sem. 

A júniusi zsákmány tehát

- Csernus Imre: A harcos - könyvhét, musthave. :) 
- Veres Attila: Éjféli iskolák - reci, alig vártam a szerző új kötetét, már olvasom.
- Lugosi Viktória: Vándorhomár - szintén könyvheti szerzemény, az Ajvé nagy kedvenc volt.
- Wass Albert: A funtineli boszorkány - ajándék
- Lionel Shriver: A Mandible család - ajándék

Saját kép.

Mivel A funtineli boszorkány háromkötetes szépen megnyomja a kupacot. :) Annak idején Miamona emlékszem nagyon szerette, és már akkor el szerettem volna én is olvasni. És egyébként most esett csak le, hogy a címben nem két l van, hanem csak egy... :$
A Vándorhomárról Nikkinccsel is beszélgettünk, és egy elszólás folytán átkeresztelte Tékozló homárra. :D

Saját kép.

Ami a blogos aktivitást illeti, 10 bejegyzés született júniusban, amibe jutott egy kis témázás a bloggerkedésről, és sorozatnézős poszt is, megnéztem ugyanis végre a Strike harmadik évadát. :) Alig várom már a következő kötetet!

Jelenleg négy könyvet olvasok párhuzamosan és most már tényleg szeretném elfelejteni idénre a beragaditisz jelenségét, és inkább sorban olvasni őket. ;) A Maigret és a pikárdiai gyilkosságokat még ma szeretném befejezni, nem sok van belőle és a Throne of Glassnak is a felénél járok, pár napon belül kivégzem. Júliusra hozok elmaradt könyves posztot is, és remélhetőleg sok másik irományt is. ;) Szeretnék néhány könyvet elolvasni a vcs-ről is, főleg a krimiket, amiket a nyári tervekbe is betettem. De semmivel nem rohanok, ahogy sikerül. ;) 

A Poket könyvekkel mi a helyzet amúgy mostanság? Nem lesznek új címek? Én már nagyon várom őket! :) 

A többiek júniusa: 

2018. július 3., kedd

Blogszülinap - 9 év

Stílszerűen a bloggerlét elemezgetése után érkezett el a jeles alkalom, amikor is örömmel jelenthetem be, hogy KILENC ÉVES lett a PUPILLA OLVAS! A szemfülesek és a régi motorosok persze tudják, hogy nem a blogspoton indult a történet, hanem a freeblogon még 2009-ben, egy szép nyári napon, amikor Lobo bejegyzéseitől megihletődve én is megragadtam a billentyűzetet - és bizony azóta el sem akaródzik engedni. ;)

Forrás.

Mint minden évben, most is jöjjön egy pici statisztika, de épp csak annyi, hogy ne szaladjatok tőle világgá, és ez is csak azért, mert már hagyomány, és mert máshol nem őrződik meg ilyenformán. 
Jelenleg ezzel a poszttal együtt számolva 849 bejegyzés közül lehet böngészni a blogon, és 117 feliratkozott olvasó van. A látogatottsági számláló 336624-en áll most.  Köszönöm, hogy benéztek hozzám könyvekről olvasgatni! :)

Ide szoktam még írni a kommentek számát is, de képzeljétek, valamit változtattak, mert már nem mutat róla összesítést a blogger... Mindenesetre tavaly 5800+nál jártunk és ~1200-zal nő egy évben ez a szám, szóval hozzávetőlegesen 7000 komment érkezett már, ami szupersoknak hangzik. :) Köszönöm, hogy ezzel is élővé teszitek a blogot!

Hamarosan hozok új könyves posztot is, a lányokkal tovább folytatjuk a témázást, és olvasgatom a nyári terves és várólista csökkentős listám könyveit is tovább. A tartalom nem fogyott el, a forma marad - még ha unjátok is esetleg az állandó sablonomat :D -, szóval tartsatok velem továbbra is! :)

Köszönöm ezt a 9 évet veletek! Várlak titeket továbbra is a blogon, olvassatok, ajánljatok, böngésszetek és kommenteljetek, ahogy a csövön kifér! ;) 

Boldog 9. szülinapot a blognak! :) 

Forrás.

2018. június 30., szombat

Bloggerlét

Forrás.
A Témázós csapattal ezúttal az "Egy könyvesblogger élete - antikvározástól a posztírásig" című témát választottuk, ami eléggé önmagunkról mesélős téma.

A bloggerlétről időről-időre megjelennek írások, és sokszor hegyezik ki ezeket a recenziós példányok kérdésére, illetve arra, hogy milyen is a jó könyves blog, hogyan "kell" könyves blogot írni, mik ennek a szabályai. Na, pont ezek azok, amikről nem szeretnék beszélni. A recitémát nagyon lerágtuk, és nem fogok érvelni ellene vagy mellette; én magam kissé belefáradtam a határidőre olvasásba, és alig-alig vállalok recit. Azt pedig többször elmondtam, hogy szerintem a blogolás egy rendkívül szabad műfaj. Ne korlátozzuk magunkat felesleges szabályokkal. ;)

2018. június 20., szerda

Én a vízilovakkal vagyok - nem a medvékkel

Kétszer lendültem neki, kis kihagyással, de ez a könyv egyszerűen nem csúszik nekem. Másodszori nekifutásra sem jutottam tovább... Pedig olvastam már Backmantól mást is, sőt kedvenc könyvem is került ki ezek közül az olvasmányok közül, mégsem tudom megemészteni az újabbat. A Beartown (Mi vagyunk a medvék), olyan, mint egy sűrű és poros massza, amit nem tudok letuszkolni a torkomon. Bizonyára nagyon sok minden érdekes történik benne a kisvárosi környezetben a szereplők közt, és van bőven dráma, intrika, és titkok, de rájöttem, hogy nem is vagyok rájuk kíváncsi. 

Kevin, Benji és Amat nem mozgattak meg eléggé, a szereplők és viszonyaik kuszák, és nincs türelmem kivárni, hogy ez letisztuljon a következő fejezetekben. 
Ha pedig nem élvezem a könyv olvasását, minek erőltessem tovább?

A medvék nálam most elbuktak, a hoki nem tud felcsigázni, és úgy döntöttem, én a vízilovakkal vagyok. 

Medvék, meséljetek, nektek miért tetszett annyira ez a könyv?

Forrás.

2018. június 16., szombat

Nyári tervek 2018

Forrás.
Tavaly elfelejtettem nyári terveket csinálni, mert túl későn kaptam észbe, és már augusztus volt akkor, de talán így június közepén belefér még a tervezgetés. Az iskolásoknak elvégre csak most kezdődik a nyári vakáció. ;) 
Mindig túltervezem magam, és rengeteg könyvet stócolok fel, de most megpróbáltam egy párat lehúzni a listáról, hogy ne legyen olyan irdatlan nagy kupac könyv. Az évszakos tervlistákat egyébként rendre nem teljesítem, és mindig van néhány olyan "mumus" regény, ami már évek óta vándorol egyik listáról a másikra. Emlékeztek, hogy a Galbraith-féle Kakukkszó hány listát megjárt? Külön örömünnep volt, amikor végre lekerült! :D). Ilyen most a Leányrablás Budapesten, de a Szikomorfán születtem is... Már jóóó ideje csak tervbe véve vannak, és eddig ott is maradtak mindig. 
De majd most (talán - mondja a kicsike hang)! :D

Íme, ezt a 12 könyvet tervezem ezen a nyáron elolvasni (de összesen remélhetőleg ennél többet, csak legfeljebb mást is :D): 

Nyári terves kupacka.

Georges Simenon: Maigret és a pikárdiai gyilkosságok - reci, már elkezdtem
- Georges Simenon: Maigret és a mamlasz unokaöcs - vcs, rövid, nyaralásra való
Georges Simenon Maigret és a víg kompánia - vcs, és miért ne olvasnék ennyi Maigret-t? :) 
- Almási Kitti: Bátran élni - kis frissen kapott pszicho
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem - vcs- és listaveterán
- Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten - még egy vcs- és listaveterán
- Veres Attila: Éjféli iskolák - reci, már elkezdtem
- Fredrik Backman: Beartown - elkezdtem, de kissé megakadtam, viszont folytatni akarom (UPDATE: félbehagytam)
- Joyce Maynard: Lány a hegyen - vcs, kölcsönkönyv, megtörik-e a "lány"-os thrillerek átka? 
- Hiraide Takasi: A macskavendég - rákívántam
- Dr. Csernus Imre: A fájdalom arcai - vcs 
- Dr. Csernus Imre: A harcos - ez meg az új könyve a dokinak :) 


És kiterítve is.
Szóval ezek a tervek, nincs persze kőbe vésve semmi, ha máshoz támad kedvem, azt fogom lekapni a polcról. ;) Mindenesetre szeretek listázni, és jópár könyvet szeretnék kipipálni nyáron a vcs-listámról is, a krimik és pszichológiai könyvek pedig könnyen csúsznak. :) 

Ti terveztek, vagy spontán válogattok nyári olvasmányokat? :) 
Többet olvastok nyáron, mint máskor?