2026. június 6., szombat

Május 2026

Forrás.
Májusban igyekeztem visszaszuszakolni a napi olvasást a menetrendbe, és esténként többet olvastam. Nagyon sokat haladtam az audiókkal is, most már a Főnix Rendjénél tartok a Harry Potterek sorában. :) Választottam olvasmányokat a várólista csökkentésből is, igaz, ezeket még nem fejeztem be, de jelenleg is folyamatban van 2 vcs. könyv, amiket júniusban mindenképp befejezek. Rengeteg szuper könyvet kaptam ajándékba a hónapban, amiknek mind nagyon örülök!  

Májusban 17 könyvet fejeztem be, ezek közül csak 4 volt könyv-könyv, bár ezzel is lehet vitatkozni, mert a ZsebPotterek apró, illusztrált kötetei sem épp egyenértékűek egy normális regénnyel, de mivel ezek azért mégsem a kisfiamnak való meseolvasás kategóriájába tartoztak, így aztán menjenek inkább a normál könyvek közé. Mese 13 db volt, látszik, hogy megint megjártuk a gyerekkönyvtárat, illetve kapott néhány új könyvet is a fiam, pl. gyereknapra is. :) A ZsebPottereken kívül, amiket egyébként szintén szülinapi ajándékként zsebeltem be a hónapban, még A Marlow Nyomozóklubot fejeztem be véééégre valahára. Sajnos nem tetszett, és nagyon megakasztotta a többi olvasásomat is.  

A májusi zsákmány 8 könyv: 

- Beatriz Serrano: Elégedetlenség
- Mészöly Ágnes: Hajónapló
- Alba de Céspedes: Tiltott füzet
- Mélissa Da Costa: Visszatérés
- Valérie Perrin: Colette
- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Harry Potter
- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Hermione Granger
- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Ron Weasley
Saját kép.


Az Elégedetlenséget magamnak vettem, a többit pedig ajándékba kaptam. A ZsebPottereket azonnal el is olvastam, és nagyon jólesett most a lelkemnek egy pár oldal kis varázsos semmiség megint, főleg az újraolvasással párhuzamosan. :) Írok majd róluk posztot is!

A blogra sajnos mindössze 2 bejegyzés került ki, a HP kötetekről ugyanis készült közben egy nagyobb, amiben az első négy kötet újrázásáról egyben írtam.
Könyvektől ezúttal sem szabadultam. 

Júniusban mindenképp szeretném befejezni a megkezdett könyveimet - és köztük a kissé beragadt Katalin utcát is -, valamint folytatni a vcs-könyvek sorát is, akár még egy másik Magdával is, és Maigret is kell a nyárra! :) Szerintem még a nyáron befejezem az 5-6-7. HP kötetet is, és nagyon birizgálja a fantáziámat egy Fever újraolvasás is, úgy tűnik ez egy ilyen év! :D

A többiek májusa: 


Egyébiránt pedig, induljon a nyár! :) 

Forrás.


2026. június 5., péntek

Harry Potter újraolvasás 2026 - 1-4. kötetek

Lám, csak eljött az idő újra, és akadt apropó is, a nagy Harry Potter újraolvasási projekt útnak indításához. Egyfelől, annyi csalódást okozó olvasmányom, és félbehagyásom volt már idén, hogy éreztem, csak a Roxfortban lelhetek békét. Másfelől pedig megérkeztek az Audible-re a full-cast audio verziók a könyvekből! Amikor elkezdtem az újrahallgatásokat, akkor még hiányzott azt hiszem a két utolsó rész, de időközben már teljes lett a sorozat. A férjem a végére is ért, dehát várható volt, hogy lehagy, engem mindig mindenki leelőz valahogy az olvasásban, akkor is, ha hetekkel előbb kezdek el valamit. :D (lásd könyvklubos könyveink, bocs!)

Gemini által generált kép (AI). 


Nagyon rég, 2018 végén - 2019 elején olvastam újra utoljára a Pottereket, akkor a Jim Kay-féle illusztrált kötetek addig megjelent három része indított el az úton. Elképesztően sok idő telt el azóta, de a lelkesedést pont ugyanolyan gyorsan megtaláltam. :) Most is mind a 7 kötetetet beterveztem újraolvasásra (nehéz is megállni, ha nekilendülök!), és ebben a posztban az első 4-ről írok néhány gondolatot. 

2026. május 23., szombat

Robert Thorogood: A Marlow Nyomozóklub

Egy újabb nyomozóklub, ami nem tudott magával ragadni... Annak idején nagyon hamar félbehagytam A csütörtöki nyomozóklubot, nem jött be, és bizony azt hiszem ezzel is jobban jártam volna, ha kaszálom, de végül elolvastam. 

Kihagyott lehetőség a Marlow, mert az öreglányok vicces alapanyag lehetnének a nyomozóklubhoz, de teljesen sótlan és stílustalan marad az egész, iparosmunkaként megírt „párbeszédek”, és még részben ki is találtam a végét, pedig tényleg nagyon rossz vagyok krimi-megfejtésben. A Garda-tavas kriminél is így jártam, de az mondjuk tényleg egy égetnivaló darabja az irodalomnak, míg Thorogood könyve csak szimplán tucat-silány. Pedig az elején tetszett, remek felütéssel indít, meg is lepődtem, milyen tökös öreglány lesz a főhős, Judith Potts személyében, de hamar elmúlt az éjjeli meztelen úszás és a kisvárosi sorozatgyilkosság keltette izgalom. 

Nekem ezek a cozy mysterynek aposztrofált írások egyre kevésbé tűnnek cozynak; mintha valaki benézte volt ezt a műfajt valahol a kanyarban, és ami nem a silány és közhelyes könnyed romantikusba tartozik, és történik benne gyilkosság, azt betették a cozy mysterybe, jóvanazúgy
Túl hígak ezek a történetek, súlytalanok a szereplők, én nem oldódom fel az ilyesmiben, hanem inkább húzom a számat. 
Ha otthonos, kellemes krimis hangulat, akkor nekem még mindig AC és Simenon  a szint.

Lám, van felolvasás is?

2026. május 1., péntek

Április, tavasz, lebegés

Forrás.
Április, ó április! ♥ Életünk egyik legemlékezetesebbje, pedig azért akadtak már emlékezetes áprilisok, nekem például 5 éve, amikor a fiam született. ♥ De félre személyes tartalmak, lássuk, hogy olvasás és könyvek szempontjából mit hozott ez a tavaszi szeles hónap.

Áprilisban 18 könyvet fejeztem be, ebből 3 volt könyv-könyv, a többi mese. Látszik, hogy ismét mentünk egy kört a gyerekkönyvtárban, valamint a húsvéti nyúl sem fukarkodott az új mesekönyvekkel :) A mesék közül kiemelkedő volt az Éjjel alszik a nap? (Momó és Max 1.) és a Kerék mesék nagykönyve, ami az előző hónap slágerének, a vonatosnak a testvére, valamint a Cicamozi, ami Miamona ajándéka volt. A könyvtári könyvek közül a Puffancs morog, gyomra korog nagyon bejött mindkettőnknek (azért az páratlan, amikor a fiam ebből idézve kiált rá egy másik kisgyerekre a játszótéren, hogy "te közveszélyes túrós rétes!" :D ), és a 3-5-8 perces mesék jóéjtmesés kötete. Ebből - talán az események mostani sodra miatt is - a fiam kedvence, amikor a Katica csoport óvodásai a Parlamentbe mennek törvényjavaslatot benyújtani az ott dolgozó pulikutyusoknak a délutáni alvás eltörléséről. :"D Spoiler alert: aztán felébrednek!
Na jó, azt hiszem kicsattanó jókedvem és személyes morzsáim mindenhogy át fognak ütni a sorokon. :) 

Ami a könyv-könyveket illeti, a sorozatos vcs-csalódások és félbehagyások óta semmihez sem volt kedvem, szóval a komfortkönyveimhez és újraolvasásokhoz, újrahallgatásokhoz fordultam. A három áprilisi könyv ennek eredményeképpen a HP 1-2-3 voltak. :) És egy percig sem bánom, hogy újra belevetettem magam a varázsvilágba, sőt. Egy összesűrített posztot tervezek is írni a mostani újrázás élményéről, és a full-cast audióról, mert most ebben a formában hallgattam őket. 
Sajnos az audiókra jutott csak idő, vagy volt csak lehetőség most is, a mesekönyveken kívül. Remélem, hogy ebben majd azért fordul a kocka, mert nagyon hiányzik az "egy regénnyel leülök a fotelbe" életérzés. 

Márciushoz hasonlóan áprilisban is 3 bejegyzés került ki a blogra, és ezek közül is különösen örülök annak, hogy végre sikerült megírnom az élménybeszámolómat Márquez csodás regényéről, a Száz év magányról, ami kedvencemmé is vált. 

Az eddigi visszafogottság után ezúttal 5 új könyvvel gyarapodott a könyvtáram, ezek közül 1 ajándék volt, szintén Miamonától, a másik 4-et pedig Libristóról rendeltem magamnak. (A mesekönyvek most is a fiam könyvtárának gyarapodását terhelik, nem az enyémet!!! :D )

- Isida Só: Még egy macskát receptre - Miamonától
- Joanne Harris: Vianne - egyszer már majdnem megvettem a Bestsellersben Bp-n, de Libristón olcsóbb volt
- Jessie Inchauspé: Glucose Revolution 
- Debbie Tung: Everything is OK
- Grant Snider: I Will Judge You by Your Bookshelf

Saját kép.


Ezúttal nem adtam el könyvemet semelyik platformon, de (főleg gyerek)ruháktól közben azért szabadultam. :) 

A várólista csökkentés a félbehagyások óta nagyon megbotlott nálam, de más is volt a fókusz eleve, szóval nem tragédia, hogy kicsit lemaradtam. Az a tervem, hogy május-júniusban lassan visszatérek az arról a listáról való olvasás priorizálásához a nagy újraolvasások mellett is. :) 

Saját kép.

A többiek áprilisa: 


2026. április 23., csütörtök

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Igen, igen, igen! Elolvastam hát az Aureliánók és José Arcadiók nagy eposzát! A szépirodalom legnagyobb és legelvetemültebb szappanoperája elevenedik meg ebben a több generáción átívelő, hömpölygő nagyregényben. 

"Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendia ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, amikor az apja elvitte jégnézőbe."

Micsoda kezdőmondat! És micsoda folytatás következett! Nagyon meglepett, hogy a regény tényleg egy egybefüggő nagy áradat, és nincsenek fejezetek, tagolások, csak néhány kisebb törés, de akkor is megállíthatatlanul folyik tovább a cselekmény. A párbeszédek hiánya is tömbösíti a szöveget. Nehéz bármiféle fogódzót találni, illetve az elején kifejezetten féltem is letenni a könyvet, nehogy elveszítsem a fonalat. Egyébként is törekedtem rá végig, hogy még ha csak 2-3 oldalt is, de olvassak belőle napi szinten, különben nehezebb visszahelyezkedni ebbe a zsivalygó, szenvedélyes, mágikus és forró hangulatú eposzba. 

"(...) kezdte megsejteni, hogy a jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal."

2026. április 20., hétfő

10 év távlata

Forrás.
2026 első Témázása, ezen a csodaszép tavaszon egy olyan témával érkezik, amit nemrég a social media felületein kaptak fel: 2016 vs. 2026, avagy TÍZ  ÉV TÁVLATÁBAN. Egy kis nosztalgia, és az egy évtizeddel ezelőtti olvasások, élmények, rajongások és csalódások összevetése a mostanival. 

Magamtól is eszembe jutott néhány dolog 2016-tal kapcsolatban, de azért inkább más fogódzók mentén, és az olvasmányok kicsit összekeverednek az ezt megelőző, és az ezt követő évvel. Segítségül hívtam a 2016-ös összegzés posztomat, és az azévi olvasmánylistát
Arra emlékeztem, hogy sajnos 2016 volt az egyik olyan év, amikor nem sikerült a várólista csökkentős kihívást teljesítenem, de ezen túl, visszaolvasgatva, hogy mi is történt még, ért pár meglepetés az olvasmányaimmal kapcsolatban. 

2016 volt az év, amikor pl. végre elkezdtem olvasni a Strike sorozatot! Bizony, a Kakukkszóval csak ebben az évben ismerkedtem meg először. Az elmúlt évtizeden tehát végighúzódott a sorozat, és még nincs is vége! Azóta már a 9. epizódot várjuk. 

Innen nézve őrült sok, 81 könyvet olvastam, igaz volt köztük akkor is mese, de csak ~10 db. A posztok száma is elképesztő volt, 145 abban az évben, és az uborkaszezonnak nevezett júliusban is 9 bejegyzést tettem közzé. :') 
Megdöbbentő számomra, hogy mennyire sokat reciztem akkor még, 18 könyv volt 2016-ban, amit recenzióra kaptam! :O 

2016-ban ismertem meg Backmant és vált kedvencemmé Ove. ♥ Érdekes, hogy pont olvastam tőle idén év elején is, igaz, csak egy kis rövid szösszenetet. Ovét szívesen újráznám valamikor.
2016-ban újraolvastam az egész Fever sorozatot az akkori aktuális új rész, a Feverborn előtt. Ekkor olvastam a HP színdarabot is, Az elvarázsoltakat, a Horrorstört, a Madarak a dobozbant (köszi Anett a kölcsönzést! :D), de az Én, Livia, az Arkangyal éjjel és a Baby Jane is ebben az évben voltak! Tobzódásnak tűnik innen nézve az egész olvasmánylistám, amibe csak úgy hevenyészetten belefért Hawkingtól kezdve még 3 Maigret sztorin át David Sedarisig és Szabó T. Annáig MINDEN. És akkor a csalódásokról és félbehagyásokról még szót sem ejtettem - pedig az emlékezetes Marija Morevna olvasás is ekkor volt. 
Visszatekintve tényleg olyan, mintha akkoriban MINDENRE lett volna időm. Ennyi könyv, ennyi műfaj, rengeteg poszt - állandó jelleggel témáztunk is -, és akkor még hol vannak a könyves programok... ! :) Ekkor volt pl. Graeme Simsion könyvbemutató és dedikálás Mo-n, és ez remek élmény maradt, de Baráth Katalinnal is ebben az évben dedikáltattam, a Könyvhéten! Ezen a Könyvhéten volt az a záporeső, amit a Szamos ernyői alatt vészeltünk át, egy kupac blogger, nagyokat nevetve. :) Anettal 2016-ban ettük végig a HP és a titkok kamrája menüt, amit épp most nemrég, 2026 tavaszán olvastam újra. :)) Körbeértünk volna? :D Rowling mindenképp ott volt, és itt van, mind 2016-ban, mind pedig 2026-ban, ez örök!
Moziban láttam az Ove, az Inferno és a Legendás állatok (megintcsak Rowling!) filmet. Na ehhez képest a mostani nézet az, hogy 6 éve nem is voltam moziban. :') ... 
2016-ban még volt Bookdepository is. :') 

2016 egy nagyon vegyes év volt számomra, mert mondhatni nyugisan indult, és magánéleti válsággal ért véget. De az biztos, hogy olvasni nagyon sokat olvastam, és hogy valahogy "más" volt a világ. A covid előtti "normális" évek egyike volt, mint ahogy valamelyest az egész 2010-es évtized is az volt, legalábbis így visszatekintve.

Természetesen vannak olyan könyveim, amiket akkortájt vettem, és azóta sem olvastam még, óh, hát hogy ne lennének! Lehet, hogy lesz közülük, amit nem is fogok, de ez a jövő zenéje. És az is biztos, hogy 2016-ban is várólistás volt már a Száz év magány, amit csak idén sikerült elolvasni. :) 
Mindenesetre akár minden évben csinálhatnánk ilyen 10 éves visszatekintéseket, mert nagyon érdekesek! Nagyon kíváncsi vagyok ki mit fog kiemelni, mire emlékezett vissza, vagy épp mi volt a meghatározó, kedvenc olvasmánya ekkortájt. 

A témához bármikor lehet csatlakozni, írjátok meg, ti mit szerettetek olvasni 10 éve, miért rajongtatok akkor, van-e amit azóta sem olvastatok még el a polcotokról, és van-e amit idén is újraolvastatok, vagy újraolvasnátok. :) Mi tette emlékezetessé könyves szempontból 2016-ot? 

A többiek nosztalgiavonata: 


Utóvéd (később csatlakozók): 

Forrás.



2026. április 13., hétfő

Március 2026

Forrás.
A lendület nem hogy kifogyott, de még csak nem is volt márciusban (bezzeg most ;))! :D Igaz ugyan, hogy 16 könyvet fejeztem be a hónapban, de ezek közül csupán 1 volt "könyv-könyv", az is a Száz év magány, ami inkább február fő olvasmánya volt, március első napján fejeztem be. Nagyon sokat gondolkodtam rajta és gondoltam rá azóta is, ami kétségtelenül az igazán jó könyvek ismérve. Az idei top5-ben biztosnak tűnik a helye, és néhány nappal a befejezés után kedvencnek is jelöltem. Annyira egyedi, semmihez sem hasonlítható történet, és a hangulatát sem fogom soha elfelejteni; megérdemli a kedvenc státuszt. Sajnos írni még mindig nem sikerült róla, egyszerűen nem jutok el odáig, hogy egy épkézláb poszt összejöjjön. De vázlat már van, mindenképp írok róla... valamikor.

A meseolvasások közül kiemelkedik Medvendel és a névtelen erdő és a Vonat mesék nagykönyve. :) Azért jutott ennyi újabb meseolvasás a hónapra, mert mentünk egy kört a könyvtárban ismét, és kapott néhány könyvet ajándékba is a fiatalember. Megejtettük az első igazi anya-fia könyvesboltos böngészést is, és nyilván azt is egy könyvvásárlás koronázta meg (a Vonat mesék). :)

A rendes könyvek olvasása valahogy kudarcra volt kárhoztatva egész márciusban. Két audiómat is félbehagytam, mindkettő vcs-listás is volt pedig, de sajnos annyira rosszul választottam, hogy csak szenvedésnek éreztem őket. Az egyik egy Alice Hoffman kötet, erről írtam is röviden, a másik pedig az Evvie Drake Starts Over, ami csupa One Day és Normális emberek utánérzést hozott az érdektelen karaktereinek érdektelen beszélgetéseivel, és még sport is volt benne (bah). Annyira szerencsétlennek éreztem magam mindezek után, hogy úgy gondoltam semmi más nem segít itt, csak a Harry Potter. :) Nekivágtam hát az újrázásnak a full-cast audio verzióval. 
Közben egész márciusban benne voltam (vagyok is) a Marlow nyomozóklubban, de sajnos annyira nehezen megy az olvasás, hogy nem tudom mikor fogom azt is befejezni. Pedig egész jónak tűnik eddig, de 1 hónap alatt 20%-ig jutottam csak. 

Saját kép. Az új szerzemény. 

3 bejegyzés született márciusban (még ezt is csodálom, hogy ennyi összejött), és 1 könyvvel lettem gazdagabb. Egy kis antikváriumi nézelődés során akadtam rá egy szép kiadású Iskola a határon kötetre, és végül nem tudtam otthagyni. Igaz, már van egy példányom a könyvből, de sosem szerettem igazán annak a kinézetét. 
3 könyvemtől szabadultam meg, Vinteden ill. személyesen adtam el őket. 

Saját képek a HP kiállításról.
Márciusban egy fontos programpont volt a Harry Potter kiállítás, amire még karácsonyra kaptam VIP jegyeket a férjemtől. Nagyon tetszett minden, nekem jó élmény volt, még ha látom is a hiányosságait, azért bele tudtam magam élni, és érdekelt. Varázslatosak voltak az egyes termek, a kiállított filmes tárgyak és a jelmezek is. Meglepő volt számomra, hogy milyen vastag anyagúak, rendes szövetből készültek voltak a jelmezek. Könnyebb, selymesebb anyagokat képzeltem el. A HP újrázáshoz is egyébként itt jött meg a kedvem - nyilvánvalóan. :) 

Lassan csökkennek, lemennek a "kötelező körök", amik elég sűrűek nálunk tavasszal, még áprilisra is jut azért, de remélem utána már többet tudok foglalkozni az olvasással, újra. Hogy a reményem csak hiú ábránd-e, kiderül. ;)  

A többiek márciusa: 


És még egy kis HP ízelítő: 




A pálcák. 

Magical Me :) 

2026. március 8., vasárnap

Alice Hoffman: The World That We Knew

“If you do not believe in evil, you are doomed to live in a world you will never understand. But, if you believe in it, you may see it everywhere, in every cellar, in every tree, along streets you know and streets you've never been on before.”

Ilyen remek sorokkal indít Alice Hoffman regénye, a The World That We Knew, azonban sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Alice Hoffman az évek során Gaimanhez hasonlóan átcsúszott nálam a kiszámíthatatlan szerzők közé. Van, hogy nagyon imádom, amit ír, van, hogy egyáltalán nem értem, ugyan mit is szeretek Hoffmanban. Nos, ez a könyve az utóbbi kategóriába tartozik. Viszont csak egy pár sort fogok idevetni róla, hiszen kb. 30%-nál azt mondtam ne tovább, nem pazarlok rá több időt, és félbehagytam. Addigra is már nagyon meguntam, hogy újrahallgatok részeket, nem köt le, nem találom, hol tartottam, stb. Ez nem jellemző nálam az audióknál, szóval rögtön éreztem, hogy nem stimmelünk a könyvvel. 

A témaválasztás erős, második világháború, zsidóüldözés. Belevisz némi misztikus szálat is, életre hívnak benne ugyanis egy gólemet, ami a Lea nevű lánykát hivatott megvédeni a köteten át. Érdekes egybeesés, hogy itt is gólemről volt szó. Egyik előző olvasmányomban, Dan Brown könyvében szintén fontos szerepet játszott ez a mitikus lény. 

Nem igazán sikerült kapcsolódnom a történethez, a történelmi fikciós és a misztikus részeket egyaránt unalmasnak éreztem. Sajnos valamiért viszkettem a szereplők nevétől is, tudom, ez piszlicsáré apróságnak tűnik, de valahogy kínzásnak éreztem volna azt is, hogy továbbra is Ettie, Lea és Ava nevei visszhangozzanak a fejemben a felolvasás további óráiban is. Valamint a nem párhuzamos tekintetű kishölgy is idegesített a borítóképen - khm, tudom, külsőség ez is, de akkor is. 

Próbáltam különféle napszakokban, különböző lelkiállapotban hallgatni, de minden alkalommal az egyik fülemen be, a másikon ki lett a végeredmény, és sajnos a felolvasásnak is nagy szerepe volt ebben, elég rossz felolvasót választottak, aki motyog. Olyan volt, mintha őt sem kötné le igazán a szöveg. 
Hiába tettem a várólista csökkentős könyvek közé, a The World That We Knew most oly módon csökkenti a várólistámat, hogy félbehagyottan kerül le róla. 

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok már Alice Hoffmant olvasni, várnak még tőle könyvek, de azért nem örülök az ilyen bicsaklásoknak. A The Ice Queen szerepel tőle még az idei vcs-listán, az össz TBR listámon pedig még több másik cím is. 


2026. március 7., szombat

Február 2026

Forrás.
A lendület természetesen megtört februárban, ez valahogy törvényszerű azt hiszem, és bár felújítási projektek már nem annyira jönnek ezen a tavaszon, vagy csak kisebb dolgok, mégis, már most látom, mennyire sűrű lesz a következő időszak is... Ez sok jót nem ígér az olvasással és blogolással kapcsolatban. A meseolvasások viszont meg fognak szaporodni, illetve már meg is szaporodtak, mert a jó időben nagyobb lelkesedéssel csatangolunk el a könyvtárig is, és ez alkalmanként legalább 8 új mese olvasását hozza magával. :) 

Sajnos már eltelt február közepe is, mire befejeztem a hónapban az első olvasmányomat, a The Overdue Life of Amy Bylert, és végül nem is akadt társa, csak mesekönyvekkel szaporodott a lista. Februárban így csak 6 könyvet olvastam el, és ebből 5 mese volt. Viszont azért az mindenképp megemlítendő, hogy ennek ellenére azért február fő olvasmánya a Száz év magány volt, csak a befejezése csúszott át márciusra. :) S míg Amy Bylerről sikerült már írni, Márquez könyvéhez még kell találjak magamnak egy sávot, amikor agyam is lesz összeszedni a gondolataimat a nagy eposzról, ami mindenképp az év egyik legfontosabb olvasmánya volt. 

A mesék közül A föld alatt meglepően jó volt, szerző nincs, a linken megtaláljátok a könyvet. Bár úgy tűnt, kicsiknek való, nagyon aranyos verses sorai, és a sok-sok föld alatt élő állat bemutatása is remekül sikerült. Tetszett még a Bori és a meseünnep is, bár az végül nem jött haza a könyvtárból velünk, csak helyben olvastuk el. 

A hónapban összesen sajnos csak 2 poszt született, ami önmagában is látványos visszaesés a januárhoz képest, de ismét bebizonyosodott: nem tudom tartani a tempót hosszú távon, még mindig. A 2 bejegyzés is még januári olvasmányélményekről szólt.

Beszerzésem nem volt februárban, és nem is szabadultam meg könyvektől. Volt viszont egy jó kis könyves-barátnőzős programom, ahol könnyesre nevettük magunkat a csajokkal, és beszélgettünk Marie Pavlenkótól Moningig mindenféle olvasmányról. :) 

Februári terveim közül nem sok teljesült, sajnos filmnézés, sorozatnézés sem volt, egyszerűen sehol nem találok a napjainkban erre időt... De nagyon szeretném megnézni a Száz év magány Netflix sorit, és a Száll a kakukk fészkére filmet is (már mióta). 
Könyvpakolás és várólista gyomlálás sem valósult meg most.
Remélem azért a márciusom ennél kicsit pezsgőbb lesz! :D A szép időnek nagyon örülök, feltölt a napsütés. :) És kilátásban van egy újabb barátnős, nyerítős, könyvezős találka is, hurrá! :) 

Mini tavaszi tervező

- Száz év magány poszt 
- a várólista csökkentős könyvekkel haladni 
- várólista szanálás
- könyveladások felpörgetése
- az éves tervekből továbbiak megvalósítása, pl az újraolvasási projektek elkezdése
- elolvasni A Nap őrzőjét
- olvasni valami krimit is

A többiek februárja: 


2026. március 2., hétfő

Anya elszabadul

2019 és 2023 után ismét visszatértem Kelly Harmshoz, és nem csalódtam most sem. A The Overdue Life of Amy Byler már jó ideje a radaromon volt, idén feltettem a várólista csökkentős könyvek közé, és már év elején meg is hallgattam Audible-ről. 

Szerintem méltánytalanul mellőzött ez a könyve is a szerzőnek, de a magyar borítót elnézve nem is csoda, ha nem sokan figyeltek fel rá, fura lett a tipográfia, és nem hangsúlyozzák a könyves tartalmat sem, pedig a kötet címszereplője egy elcsigázott könyvtáros anyuka. Amyt három éve elhagyta a férje és azóta mindent egymaga old meg a két gyerekkel. Észre sem vette, mennyire szüksége lenne a pihenésre, és arra, hogy kiléphessen a robotpilóta üzemmódból és az anyálkodásból. A férje - akitől időközben elválni is elfelejtett - azonban egyszercsak újra felbukkan, és szeretne a gyerekekkel tölteni némi időt, mondjuk a nyári szünetből egy hetet. Az egy hétből aztán később több lesz, de már hét nap is elképzelhetetlenül csodásnak tűnik, amikor nem a mindennapi élet apró-cseprő dolgaival kell megküzdenie, hanem önmagával foglalkozhat, és lazíthat. Hóbortos barátnői révén egy teljes makeoverben is részt vehet, amit egyikőjük, Talia divatmagazinja le is dokumentál. A cikkek által igencsak felkapottá válik Amy és a #momspringa is, ahogy elnevezik ezt a bizonyos "anya elszabadul" hetet a  social media felületeken. :) 
A név egyébként az Amishok "rumspringa" kifejezésének átirata. A rumspringa az a szabad időszak a kamasz Amishok életében, amikor szabadjára engedik őket, hogy kipróbáljanak olyasmiket, amik a közösségben tiltottak. Majd eldönthetik, hogy aztán továbbra is a közösség tagjai akarnak-e lenni, vagy nem. 

Amy is fejest ugrik hát mindenféle olyan tevékenységbe, amire egy ideje nem volt lehetősége. Vakrandikat szerveznek neki, átalakítják a ruhatárát, frizuráját, megdesignolják a szemöldökét is. :) Sőt, még egy könyvtáros kongresszuson is részt vesz közben, ahol előadja egy ötletét az olvasás népszerűsítésére a fiatalok körében. Amikor először mérlegelte, hogy mit is kezdjen azzal a potya egy héttel, amiről szó volt a nyári szünet elején, és gyakorlatilag elsőre az jut eszébe, hogy tanulhatna valami újat, és hogy keres továbbképzést, hát felhorkantam. :D Anyám!! Évek óta nem pihentél, de a most adódó potya pihenés egy részét is elkonferenciázod?! Persze a döntés jó volt, a képzésen is találkozik érdekes emberekkel, és tényleg kikapcsoló számára ez a közeg; a könyvtáros projektje is beindulhat, és az egy hét anyaszabi is bőven megnyúlik aztán. 

A gyerekei persze hiányoznak neki, és ahogy belekóstol ebbe a nagy szabadságba, más életbe, hirtelen meg is ijed az egész helyzettől. Na meg a kis flörtnek induló dolog Daniellel nyár elején, kicsit komolyabbnak tetszik, semmint, hogy csak úgy lemondjon róla. Találnak-e majd valami megoldást, úgy, hogy mindkettőjüknek van gyerek is a képben, és hogy más városban élnek? 
Amyt egy vészhelyzet rántja ki aztán dilemmáiból, és a reality check sok mindenre jó lesz, talán helyre is tudják rakni a korábbi kérdéses dolgokat a családdal, és Daniellel is. 

Bár kissé felszínesnek tűnhet talán a makeover és a külsőségek miatt, azért bőven megtelik fontos tartalommal is a kötet, és remekül példázza, mennyire szüksége lenne minden anyának a #momspringákra. Amynek persze különösen, hiszen széltoló férje miatt évek óta egyedül boldogul mindennel, és szinte már nem is tudja, hogy kéne kikapcsolódni. Ez a nyár mindent megváltoztat, és jobbra fordít az életében. A kötet végén a vészhelyzetet éreztem csak egy kissé túlzónak, lehetett volna valami csekélyebb dolog is, ami követeli a figyelmét, nem ennyire életveszélyes krízis, és akkor nem fordul át melodramatikusba a zárás. 
Szerettem a karaktereket, nem egydimenziósak, és elég színes palettát festett belőlük Kelly Harms. A korábbi köteteiben is kedveltem a szereplőit. 

Szórakoztató olvasmány, jó témaválasztás; okosan, humorosan, érzékenyen tálalja az anyaság nehézségeit, a szabadság és felszabadultság varázsát, és az ezzel kapcsolatos bonyolult érzéseket is. 
Jó szívvel ajánlom igazából bárkinek, aki szereti az igényesen megírt, nem kaptafa chick-liteket, amiben nem csak a nyálrománc a fősodor, hanem vannak valódi dilemmák, érzelmek is. Pluszbónusz minden könyvmolynak a könyvtáros-könyves téma a könyvön belül, és persze az olvasásnépszerűsítés. :)