Elena Ferrante: Véletlen találatok

Szeretem Ferrante írásait, és bár a legutóbbi olvasmányom tőle - a tavaly olvasott Tékozló szeretet -, nem az én könyvem volt, akkor is megállapítottam, hogy erőteljes, szép szöveg, igazi Ferrantés írás, mégha nekem nem is tetszett annyira.

Idén a Véletlen találatokat szemeltem ki az életmű folytatására, ami egy, a Guardian számára írt, rövid cikkekből összeállított esszékötet. A tárcák időrendi sorrendben szerepelnek benne 2018. januárjától 2019. januárjáig. Előre meghatározott témákról írta a reflexióit, bár néha szabadon kezelve kissé el is tért a témáktól. Sok erős írás van benne, életbölcsességek, gondolatok halálról, szerelemről, barátságról, félelmekről, művészetről, függőségről, nőkről és a nők érvényesülési lehetőségeiről, és persze több magáról az írásról, az alkotás folyamatáról is. Élvezettel csemegéztem a témáiból, minden érdekelt, még ha nem is tetszett mindegyik egyformán (rövid írásokkal teli gyűjtemények általános átka ugyebár).

Az írások mind azonos hosszúságúak voltak, hiszen - gondolom - ugyanabban az előre meghatározott hasábban jelentek meg az újságban. Rövidségük miatt könnyebben belefogtam akkor is, ha tényleg csak néhány percem volt két elkészült homoksüti szemlélése közben.

Az illusztrációkat a Dániában élő olasz grafikusművész, Andrea Ucini készítette. Kellemes, lágy színösszeállítás jellemzi rajzait, egyszerű, sokszor szinte minimalista ábrázolásmód, ami mögött mégis metaforikus jelentéstartalommal bíró apró részletek sejlenek fel. Mindig van az egyszerűnek hitt képen valami felfedezésre váró, rejtett motívum is. Sokat hozzátettek a kötethez ezek az illusztrációk. 

Az is jó volt, hogy ki tudja miért, de az elejétől a Nápolyi regények filmsorozat narrátorának hangján hallottam a fejemben a mondatokat, olvasás közben. :) 

Néhány idézet, ami megfogott: 

"Végtére is régi önmagunk nem több holmi elmosódott színfoltnál, amelyet mostani énünk támfaláról szemlélünk."

"Sokkal fontosabb, hogy odafigyeljünk a rettegésben tartott emberekre, ugyanis az ő haragjuk a valódi veszélyforrás."

" (...) ha a történetmesélő szerepét önkényesen magunkra osztottuk, nem érdemes a majdani olvasók kegyeit keresnünk, igyekezzünk inkább a lehető legtöbb szűrőtől megszabadulni, hogy a szöveg a lehető legárnyaltabban reflektáljon az emberi létállapotra."

" Abban reménykedünk, hogy a lehető leghosszabb élet jut osztályrészül, amely azonnal befejeződik, amint kiderül, hogy immár semmilyen gyógymód nem szavatolja az elviselhetőségét."

"Ami engem illet, minden nőt rokon léleknek érzek, kit ezért, kit amazért: egyszerre ismerek magamra legkiválóbb és leghitványabb nőtársaimban. Létezik, szegzik nekem a kérdés gyakorta, hogy soha életedben nem találkoztál egyetlen hárpiával sem? Már hogyne találkoztam volna: tele van velük az irodalom meg az élet. De mindent összevetve, mégiscsak az ő oldalukon állok."

"(...)a megváltáshoz vezető úton elsősorban önmagunkkal, nem pedig másokkal szemben kell kíméletlen őszinteséget tanúsítanunk."

"Egy jól összerakott történet akkor körvonalazódik, ha a sztereotípiák gubójából kihámozzuk a való életet, amely - valódiságából és elevenségéből adódóan - ide-oda ficánkol, és nem hagyja tetten érni magát." 

Ez utóbbi idézet emlékeztetett Márquez élet- és írásszemléletére is. 

Az írásról szóló részek rendkívül sokszínűek. Szó esik az alkotói szabadságtól,  adaptációktól kezdve a naplózáson és központozás kérdésein át az álmatlanságig, sztereotípiákig, irodalmi újszerűségig mindenről. Érdekes betekintés volt ez, mintha kicsit oda lehetett volna ülni a sarokba Ferrante dolgozószobájába, láthatatlanul, és megtudni regényeinek titkait. 

A próza a szerzőre jellemzően kissé távolságtartó, néha egészen karcos, a formátumból, de Ferrante stílusából egyaránt adódóan kompakt, de közben változatos, friss, frappáns. Érdemes volt elolvasni. 

ZsebPotterek

Saját kép.

Tavaly jelentek meg a ZsebPotterek első kis színes kötetei, és azonnal kívánságlistára is tettem őket. Nemrég megkaptam szülinapomra a Harryről, Hermionéról és Ronról szóló részeket, és azon nyomban el is olvastam őket. 

Tudom, hogy ezek a kis „nézegetős” kötetek igazából nem sok mindenre jók, gyereknek sem igazán, bár, ha már tudja olvasni a könyveket, lapozgathatja, olvasgathatja őket, de ha még nem, akkor akár spoileres is lehet néhány dolog. Felnőttnek meg mire jó? Semmire, pont ez a legjobb benne, csak egy csepp nosztalgia a rajongóknak, egy kis színes-szagos HP-zés, mint az almanach. :) 

A Harry Potter-kötetben Natalie Smillie ilusztrációi nagyon illenek ehhez a mesés varázsvilághoz, és különösen tetszett, hogy milyen kedvesnek rajzolta meg a karaktereket.

A legjobb kis elrejtett humorforrás: Madam Pomfrey kezében a kalapkúra feliratú bájital. :D

Valamiért meg voltam győződve, hogy az összes kis könyvecske illusztrátora ugyanaz a személy, pedig egy rápillantás is elég lett volna a címlapokra, hogy kiderüljön, nem így van.

A Hermionéről szóló kötet illusztrátora, Laura Proietti egy kicsit máshogy fogta meg a szereplőket, és Hermionén kívül a többiek itt nem sikerültek annyira jól. Hermionét is szokni kellett, hogy kicsit Millicent Bulstrode szélességű (jójó tudom, no fatshaming :D), de összességében ez is pont olyan kis kellemes semmiség volt, mint a Harryről szóló. :) Élveztem átlapozgatni. 

A Ronos kötethez érve egyértelművé vált, hogy minden kötet illusztrátora a címszereplőt alkotta meg igazán jól, valahogy a többiek mindig vázlatosabbak maradtak, ami persze valahol természetes is. Ron megint picit máshogy van ábrázolva, mint a többiek, a sál egészen sálnak néz ki a nyakában pl, nem is rajznak, hanem egy valódi kötött holminak. Biztos van ennek a rajztechnikának valami neve. :) Olia Muza az illusztrátor ezúttal.

Ami még fura volt, hogy Makesz mennyire dühödt kis csatornapatkánynak van megrajzolva. :D

Nagyon tetszett ez a kötet is, kellemes kis HP-bonbon.

Belepillantó. :) (Az instagramra még
tettem pár másik képet is.)

Remek hétvégi perceket okoztak ezek a könyvek, kellemes kikapcsolódás volt elolvasni őket, a  HP-újraolvasással párhuzamosan pláne.

Jó hír, hogy október végén érkezik két újabb kötete a sorozatnak: Albus Dumbledore és Luna Lovegood. Én várom, és szeretném a gyűjteményemben tudni őket is. :) 

Érkeznek az újabb részek!

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Évek óta hallgatom, mennyire jó ez a Peter Wohlleben, és hogy milyen szuperül közel hozza a természetet, meg mennyire szórakoztató és érdekes, és hát most, hogy elolvastam végre tőle a cirka 7 éve várakozó Az állatok érzelmi élete című kötetet, egyetlen javaslatom van csupán: 

Olvassatok inkább Gerald Durrellt!

Merthogy ott aztán tényleg lehet tanulni ÉS szórakozni, sajnálom, de amit én etológiából eddig kaptam Durrelltől, az MESSZE messze, nagyon messze túlszárnyalja  Wohlleben bácsit. Természetesen tudom, azért más a műfaj, amiben alkottak, és elismerem, a kötet sok különböző, tudományos információt tartalmaz, mégis "össszedobáltnak" érződik, gyakran vált irányt, néha túl egyértelmű dolgokat mesél el, vagy épp nem mélyed el jobban egyes állatok szokásaiban, mond valamit, de nem sok tartalom van mögötte, csak némi találgatás. Sokat ugrál fajról fajra az egész kötetben, és különféle témák csapásirányát követve próbálja feltérképezni az állatok érzelmi életét, de az a helyzet, hogy míg Durrellnél még évekkel később is emlékszem egyes jelenetekre, mint például Cicely és Geronimo párharcára, vagy akár mondjuk egy olyan fajra, mint a teporingo vulkáni nyúl, addig Wohllebenről és az állatok érzelmi életéről az fog eszembe jutni, hogy hát igen, VAN. Mármint érzelmi élete az állatoknak. És hogy ezt eddig is tudtuk. 

Összességében korrekt, ámde csapongóan összerakott ismeretterjesztő kötet, rövid fejezetekkel, amely sokféle állatról oszt meg közepesen érdekes információkat, sajnos inkább kissé száraz stílusban. 

A fiamnak mindenesetre nagyon tetszett, hogy állatosat olvasok, és minden este az esti mese után még fel kellett olvassak ebből is pár oldalt neki. :) De erről is csak az jutott eszembe, hogy úristen, mennyire fogja imádni Durrellt! (És az is már csak néhány év talán!)

Május 2026

Forrás.

Májusban igyekeztem visszaszuszakolni a napi olvasást a menetrendbe, és esténként többet olvastam. Nagyon sokat haladtam az audiókkal is, most már a Főnix Rendjénél tartok a Harry Potterek sorában. :) Választottam olvasmányokat a várólista csökkentésből is, igaz, ezeket még nem fejeztem be, de jelenleg is folyamatban van 2 vcs. könyv, amiket júniusban mindenképp befejezek. Rengeteg szuper könyvet kaptam ajándékba a hónapban, amiknek mind nagyon örülök! ♥ 

Májusban 17 könyvet fejeztem be, ezek közül csak 4 volt könyv-könyv, bár ezzel is lehet vitatkozni, mert a ZsebPotterek apró, illusztrált kötetei sem épp egyenértékűek egy normális regénnyel, de mivel ezek azért mégsem a kisfiamnak való meseolvasás kategóriájába tartoztak, így aztán menjenek inkább a normál könyvek közé. Mese 13 db volt, látszik, hogy megint megjártuk a gyerekkönyvtárat, illetve kapott néhány új könyvet is a fiam, pl. gyereknapra is. :) A ZsebPottereken kívül, amiket egyébként szintén szülinapi ajándékként zsebeltem be a hónapban, még A Marlow Nyomozóklubot fejeztem be véééégre valahára. Sajnos nem tetszett, és nagyon megakasztotta a többi olvasásomat is.  

A májusi zsákmány 8 könyv: 

- Beatriz Serrano: Elégedetlenség

- Mészöly Ágnes: Hajónapló

- Alba de Céspedes: Tiltott füzet

- Mélissa Da Costa: Visszatérés

- Valérie Perrin: Colette

- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Harry Potter

- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Hermione Granger

- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Ron Weasley

Saját kép.

Az Elégedetlenséget magamnak vettem, a többit pedig ajándékba kaptam. A ZsebPottereket azonnal el is olvastam, és nagyon jólesett most a lelkemnek egy pár oldal kis varázsos semmiség megint, főleg az újraolvasással párhuzamosan. :) Írok majd róluk posztot is!

A blogra sajnos mindössze 2 bejegyzés került ki, a HP kötetekről ugyanis készült közben egy nagyobb, amiben az első négy kötet újrázásáról egyben írtam.

Könyvektől ezúttal sem szabadultam. 

Júniusban mindenképp szeretném befejezni a megkezdett könyveimet - és köztük a kissé beragadt Katalin utcát is -, valamint folytatni a vcs-könyvek sorát is, akár még egy másik Magdával is, és Maigret is kell a nyárra! :) Szerintem még a nyáron befejezem az 5-6-7. HP kötetet is, és nagyon birizgálja a fantáziámat egy Fever újraolvasás is, úgy tűnik ez egy ilyen év! :D

A többiek májusa: 

Dóri, Bea, Anett

Egyébiránt pedig, induljon a nyár! :) 

Forrás.

Harry Potter újraolvasás 2026 - 1-4. kötetek

Lám, csak eljött az idő újra, és akadt apropó is, a nagy Harry Potter újraolvasási projekt útnak indításához. Egyfelől, annyi csalódást okozó olvasmányom, és félbehagyásom volt már idén, hogy éreztem, csak a Roxfortban lelhetek békét. Másfelől pedig megérkeztek az Audible-re a full-cast audio verziók a könyvekből! Amikor elkezdtem az újrahallgatásokat, akkor még hiányzott azt hiszem a két utolsó rész, de időközben már teljes lett a sorozat. A férjem a végére is ért, dehát várható volt, hogy lehagy, engem mindig mindenki leelőz valahogy az olvasásban, akkor is, ha hetekkel előbb kezdek el valamit. :D (lásd könyvklubos könyveink, bocs!)

Gemini által generált kép (AI). 

Nagyon rég, 2018 végén - 2019 elején olvastam újra utoljára a Pottereket, akkor a Jim Kay-féle illusztrált kötetek addig megjelent három része indított el az úton. Elképesztően sok idő telt el azóta, de a lelkesedést pont ugyanolyan gyorsan megtaláltam. :) Most is mind a 7 kötetetet beterveztem újraolvasásra (nehéz is megállni, ha nekilendülök!), és ebben a posztban az első 4-ről írok néhány gondolatot. 

Robert Thorogood: A Marlow Nyomozóklub

Egy újabb nyomozóklub, ami nem tudott magával ragadni... Annak idején nagyon hamar félbehagytam A csütörtöki nyomozóklubot, nem jött be, és bizony azt hiszem ezzel is jobban jártam volna, ha kaszálom, de végül elolvastam. 

Kihagyott lehetőség a Marlow, mert az öreglányok vicces alapanyag lehetnének a nyomozóklubhoz, de teljesen sótlan és stílustalan marad az egész, iparosmunkaként megírt „párbeszédek”, és még részben ki is találtam a végét, pedig tényleg nagyon rossz vagyok krimi-megfejtésben. A Garda-tavas kriminél is így jártam, de az mondjuk tényleg egy égetnivaló darabja az irodalomnak, míg Thorogood könyve csak szimplán tucat-silány. Pedig az elején tetszett, remek felütéssel indít, meg is lepődtem, milyen tökös öreglány lesz a főhős, Judith Potts személyében, de hamar elmúlt az éjjeli meztelen úszás és a kisvárosi sorozatgyilkosság keltette izgalom. 

Nekem ezek a cozy mysterynek aposztrofált írások egyre kevésbé tűnnek cozynak; mintha valaki benézte volt ezt a műfajt valahol a kanyarban, és ami nem a silány és közhelyes könnyed romantikusba tartozik, és történik benne gyilkosság, azt betették a cozy mysterybe, jóvanazúgy. 

Túl hígak ezek a történetek, súlytalanok a szereplők, én nem oldódom fel az ilyesmiben, hanem inkább húzom a számat. 

Ha otthonos, kellemes krimis hangulat, akkor nekem még mindig AC és Simenon  a szint.

Lám, van felolvasás is?

Április, tavasz, lebegés

Forrás.

Április, ó április! ♥ Életünk egyik legemlékezetesebbje, pedig azért akadtak már emlékezetes áprilisok, nekem például 5 éve, amikor a fiam született. ♥ De félre személyes tartalmak, lássuk, hogy olvasás és könyvek szempontjából mit hozott ez a tavaszi szeles hónap.

Áprilisban 18 könyvet fejeztem be, ebből 3 volt könyv-könyv, a többi mese. Látszik, hogy ismét mentünk egy kört a gyerekkönyvtárban, valamint a húsvéti nyúl sem fukarkodott az új mesekönyvekkel :) A mesék közül kiemelkedő volt az Éjjel alszik a nap? (Momó és Max 1.) és a Kerék mesék nagykönyve, ami az előző hónap slágerének, a vonatosnak a testvére, valamint a Cicamozi, ami Miamona ajándéka volt. A könyvtári könyvek közül a Puffancs morog, gyomra korog nagyon bejött mindkettőnknek (azért az páratlan, amikor a fiam ebből idézve kiált rá egy másik kisgyerekre a játszótéren, hogy "te közveszélyes túrós rétes!" :D ), és a 3-5-8 perces mesék jóéjtmesés kötete. Ebből - talán az események mostani sodra miatt is - a fiam kedvence, amikor a Katica csoport óvodásai a Parlamentbe mennek törvényjavaslatot benyújtani az ott dolgozó pulikutyusoknak a délutáni alvás eltörléséről. :"D Spoiler alert: aztán felébrednek!

Na jó, azt hiszem kicsattanó jókedvem és személyes morzsáim mindenhogy át fognak ütni a sorokon. :) 

Ami a könyv-könyveket illeti, a sorozatos vcs-csalódások és félbehagyások óta semmihez sem volt kedvem, szóval a komfortkönyveimhez és újraolvasásokhoz, újrahallgatásokhoz fordultam. A három áprilisi könyv ennek eredményeképpen a HP 1-2-3 voltak. :) És egy percig sem bánom, hogy újra belevetettem magam a varázsvilágba, sőt. Egy összesűrített posztot tervezek is írni a mostani újrázás élményéről, és a full-cast audióról, mert most ebben a formában hallgattam őket. 

Sajnos az audiókra jutott csak idő, vagy volt csak lehetőség most is, a mesekönyveken kívül. Remélem, hogy ebben majd azért fordul a kocka, mert nagyon hiányzik az "egy regénnyel leülök a fotelbe" életérzés. 

Márciushoz hasonlóan áprilisban is 3 bejegyzés került ki a blogra, és ezek közül is különösen örülök annak, hogy végre sikerült megírnom az élménybeszámolómat Márquez csodás regényéről, a Száz év magányról, ami kedvencemmé is vált. 

Az eddigi visszafogottság után ezúttal 5 új könyvvel gyarapodott a könyvtáram, ezek közül 1 ajándék volt, szintén Miamonától, a másik 4-et pedig Libristóról rendeltem magamnak. (A mesekönyvek most is a fiam könyvtárának gyarapodását terhelik, nem az enyémet!!! :D )

- Isida Só: Még egy macskát receptre - Miamonától

- Joanne Harris: Vianne - egyszer már majdnem megvettem a Bestsellersben Bp-n, de Libristón olcsóbb volt

- Jessie Inchauspé: Glucose Revolution 

- Debbie Tung: Everything is OK

- Grant Snider: I Will Judge You by Your Bookshelf

Saját kép.

Ezúttal nem adtam el könyvemet semelyik platformon, de (főleg gyerek)ruháktól közben azért szabadultam. :) 

A várólista csökkentés a félbehagyások óta nagyon megbotlott nálam, de más is volt a fókusz eleve, szóval nem tragédia, hogy kicsit lemaradtam. Az a tervem, hogy május-júniusban lassan visszatérek az arról a listáról való olvasás priorizálásához a nagy újraolvasások mellett is. :) 

Saját kép.

A többiek áprilisa: 

Dóri, Anett,

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Igen, igen, igen! Elolvastam hát az Aureliánók és José Arcadiók nagy eposzát! A szépirodalom legnagyobb és legelvetemültebb szappanoperája elevenedik meg ebben a több generáción átívelő, hömpölygő nagyregényben. 

"Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendia ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, amikor az apja elvitte jégnézőbe."

Micsoda kezdőmondat! És micsoda folytatás következett! Nagyon meglepett, hogy a regény tényleg egy egybefüggő nagy áradat, és nincsenek fejezetek, tagolások, csak néhány kisebb törés, de akkor is megállíthatatlanul folyik tovább a cselekmény. A párbeszédek hiánya is tömbösíti a szöveget. Nehéz bármiféle fogódzót találni, illetve az elején kifejezetten féltem is letenni a könyvet, nehogy elveszítsem a fonalat. Egyébként is törekedtem rá végig, hogy még ha csak 2-3 oldalt is, de olvassak belőle napi szinten, különben nehezebb visszahelyezkedni ebbe a zsivalygó, szenvedélyes, mágikus és forró hangulatú eposzba. 

"(...) kezdte megsejteni, hogy a jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal."

10 év távlata

Forrás.

2026 első Témázása, ezen a csodaszép tavaszon egy olyan témával érkezik, amit nemrég a social media felületein kaptak fel: 2016 vs. 2026, avagy TÍZ  ÉV TÁVLATÁBAN. Egy kis nosztalgia, és az egy évtizeddel ezelőtti olvasások, élmények, rajongások és csalódások összevetése a mostanival. 

Magamtól is eszembe jutott néhány dolog 2016-tal kapcsolatban, de azért inkább más fogódzók mentén, és az olvasmányok kicsit összekeverednek az ezt megelőző, és az ezt követő évvel. Segítségül hívtam a 2016-ös összegzés posztomat, és az azévi olvasmánylistát. 

Arra emlékeztem, hogy sajnos 2016 volt az egyik olyan év, amikor nem sikerült a várólista csökkentős kihívást teljesítenem, de ezen túl, visszaolvasgatva, hogy mi is történt még, ért pár meglepetés az olvasmányaimmal kapcsolatban. 

2016 volt az év, amikor pl. végre elkezdtem olvasni a Strike sorozatot! Bizony, a Kakukkszóval csak ebben az évben ismerkedtem meg először. Az elmúlt évtizeden tehát végighúzódott a sorozat, és még nincs is vége! Azóta már a 9. epizódot várjuk. 

Innen nézve őrült sok, 81 könyvet olvastam, igaz volt köztük akkor is mese, de csak ~10 db. A posztok száma is elképesztő volt, 145 abban az évben, és az uborkaszezonnak nevezett júliusban is 9 bejegyzést tettem közzé. :') 

Megdöbbentő számomra, hogy mennyire sokat reciztem akkor még, 18 könyv volt 2016-ban, amit recenzióra kaptam! :O 

2016-ban ismertem meg Backmant és vált kedvencemmé Ove. ♥ Érdekes, hogy pont olvastam tőle idén év elején is, igaz, csak egy kis rövid szösszenetet. Ovét szívesen újráznám valamikor.

2016-ban újraolvastam az egész Fever sorozatot az akkori aktuális új rész, a Feverborn előtt. Ekkor olvastam a HP színdarabot is, Az elvarázsoltakat, a Horrorstört, a Madarak a dobozbant (köszi Anett a kölcsönzést! :D), de az Én, Livia, az Arkangyal éjjel és a Baby Jane is ebben az évben voltak! Tobzódásnak tűnik innen nézve az egész olvasmánylistám, amibe csak úgy hevenyészetten belefért Hawkingtól kezdve még 3 Maigret sztorin át David Sedarisig és Szabó T. Annáig MINDEN. És akkor a csalódásokról és félbehagyásokról még szót sem ejtettem - pedig az emlékezetes Marija Morevna olvasás is ekkor volt. 

Forrás.

Visszatekintve tényleg olyan, mintha akkoriban MINDENRE lett volna időm. Ennyi könyv, ennyi műfaj, rengeteg poszt - állandó jelleggel témáztunk is -, és akkor még hol vannak a könyves programok... ! :) Ekkor volt pl. Graeme Simsion könyvbemutató és dedikálás Mo-n, és ez remek élmény maradt, de Baráth Katalinnal is ebben az évben dedikáltattam, a Könyvhéten! Ezen a Könyvhéten volt az a záporeső, amit a Szamos ernyői alatt vészeltünk át, egy kupac blogger, nagyokat nevetve. :) Anettal 2016-ban ettük végig a HP és a titkok kamrája menüt, amit épp most nemrég, 2026 tavaszán olvastam újra. :)) Körbeértünk volna? :D Rowling mindenképp ott volt, és itt van, mind 2016-ban, mind pedig 2026-ban, ez örök!

Moziban láttam az Ove, az Inferno és a Legendás állatok (megintcsak Rowling!) filmet. Na ehhez képest a mostani nézet az, hogy 6 éve nem is voltam moziban. :') ... 

2016-ban még volt Bookdepository is. :') 

2016 egy nagyon vegyes év volt számomra, mert mondhatni nyugisan indult, és magánéleti válsággal ért véget. De az biztos, hogy olvasni nagyon sokat olvastam, és hogy valahogy "más" volt a világ. A covid előtti "normális" évek egyike volt, mint ahogy valamelyest az egész 2010-es évtized is az volt, legalábbis így visszatekintve.

Természetesen vannak olyan könyveim, amiket akkortájt vettem, és azóta sem olvastam még, óh, hát hogy ne lennének! Lehet, hogy lesz közülük, amit nem is fogok, de ez a jövő zenéje. És az is biztos, hogy 2016-ban is várólistás volt már a Száz év magány, amit csak idén sikerült elolvasni. :) 

Mindenesetre akár minden évben csinálhatnánk ilyen 10 éves visszatekintéseket, mert nagyon érdekesek! Nagyon kíváncsi vagyok ki mit fog kiemelni, mire emlékezett vissza, vagy épp mi volt a meghatározó, kedvenc olvasmánya ekkortájt. 

A témához bármikor lehet csatlakozni, írjátok meg, ti mit szerettetek olvasni 10 éve, miért rajongtatok akkor, van-e amit azóta sem olvastatok még el a polcotokról, és van-e amit idén is újraolvastatok, vagy újraolvasnátok. :) Mi tette emlékezetessé könyves szempontból 2016-ot? 

A többiek nosztalgiavonata: 

Anett, Dóri, 

Utóvéd (később csatlakozók): 

Forrás.

Március 2026

Forrás.

A lendület nem hogy kifogyott, de még csak nem is volt márciusban (bezzeg most ;))! :D Igaz ugyan, hogy 16 könyvet fejeztem be a hónapban, de ezek közül csupán 1 volt "könyv-könyv", az is a Száz év magány, ami inkább február fő olvasmánya volt, március első napján fejeztem be. Nagyon sokat gondolkodtam rajta és gondoltam rá azóta is, ami kétségtelenül az igazán jó könyvek ismérve. Az idei top5-ben biztosnak tűnik a helye, és néhány nappal a befejezés után kedvencnek is jelöltem. ♥ Annyira egyedi, semmihez sem hasonlítható történet, és a hangulatát sem fogom soha elfelejteni; megérdemli a kedvenc státuszt. Sajnos írni még mindig nem sikerült róla, egyszerűen nem jutok el odáig, hogy egy épkézláb poszt összejöjjön. De vázlat már van, mindenképp írok róla... valamikor.

A meseolvasások közül kiemelkedik Medvendel és a névtelen erdő és a Vonat mesék nagykönyve. :) Azért jutott ennyi újabb meseolvasás a hónapra, mert mentünk egy kört a könyvtárban ismét, és kapott néhány könyvet ajándékba is a fiatalember. Megejtettük az első igazi anya-fia könyvesboltos böngészést is, és nyilván azt is egy könyvvásárlás koronázta meg (a Vonat mesék). :)

A rendes könyvek olvasása valahogy kudarcra volt kárhoztatva egész márciusban. Két audiómat is félbehagytam, mindkettő vcs-listás is volt pedig, de sajnos annyira rosszul választottam, hogy csak szenvedésnek éreztem őket. Az egyik egy Alice Hoffman kötet, erről írtam is röviden, a másik pedig az Evvie Drake Starts Over, ami csupa One Day és Normális emberek utánérzést hozott az érdektelen karaktereinek érdektelen beszélgetéseivel, és még sport is volt benne (bah). Annyira szerencsétlennek éreztem magam mindezek után, hogy úgy gondoltam semmi más nem segít itt, csak a Harry Potter. :) Nekivágtam hát az újrázásnak a full-cast audio verzióval. 

Közben egész márciusban benne voltam (vagyok is) a Marlow nyomozóklubban, de sajnos annyira nehezen megy az olvasás, hogy nem tudom mikor fogom azt is befejezni. Pedig egész jónak tűnik eddig, de 1 hónap alatt 20%-ig jutottam csak. 

Saját kép. Az új szerzemény. 

3 bejegyzés született márciusban (még ezt is csodálom, hogy ennyi összejött), és 1 könyvvel lettem gazdagabb. Egy kis antikváriumi nézelődés során akadtam rá egy szép kiadású Iskola a határon kötetre, és végül nem tudtam otthagyni. Igaz, már van egy példányom a könyvből, de sosem szerettem igazán annak a kinézetét. 

3 könyvemtől szabadultam meg, Vinteden ill. személyesen adtam el őket. 

Saját képek a HP kiállításról.

Márciusban egy fontos programpont volt a Harry Potter kiállítás, amire még karácsonyra kaptam VIP jegyeket a férjemtől. Nagyon tetszett minden, nekem jó élmény volt, még ha látom is a hiányosságait, azért bele tudtam magam élni, és érdekelt. Varázslatosak voltak az egyes termek, a kiállított filmes tárgyak és a jelmezek is. Meglepő volt számomra, hogy milyen vastag anyagúak, rendes szövetből készültek voltak a jelmezek. Könnyebb, selymesebb anyagokat képzeltem el. A HP újrázáshoz is egyébként itt jött meg a kedvem - nyilvánvalóan. :) 

Lassan csökkennek, lemennek a "kötelező körök", amik elég sűrűek nálunk tavasszal, még áprilisra is jut azért, de remélem utána már többet tudok foglalkozni az olvasással, újra. Hogy a reményem csak hiú ábránd-e, kiderül. ;)  

A többiek márciusa: 

Dóri, Anett, 

És még egy kis HP ízelítő: 

A pálcák. 

Magical Me :)