Többször megfogadtam, nem olvasok több gyereknevelős könyvet, ez a Montessori témájú lesz az utolsó, hiszen ezt nemrég vettem meg, és tényleg érdekelt a szemlélet. Vekerdy persze kivétel lesz, tőle még szeretnék olvasni, de ő talán eleve más, inkább pszichológia, mint konkrétan gyereknevelés.
Meg kell mondjam, bár a Montessori tipegőnek valóban voltak használható gondolatai, működőképes kommunikációs stratégiák, szimpatikus eszközök, vagy csak maga az eszköztelenség, az egyszerűség, ami tetszett, és amit néhol eddig is alkalmaztam tudattalanul, ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ez a könyv is mennyire fel tudott baszni. :)
És nem, nem vagyok hajlandó finomkodni, meg nem káromkodni, éppen elég büntetés, hogy a gyerek mellett a francos példamutatás miatt évekre vissza kell alacsonyodni egy szófogadó szintre saját magadnak is, ami nevetséges, és agyonhallgatott dolog.
Ami igazán végletekig felbosszantott, az a rengeteg életkorbeli besorolás, ami a könyvben van. NE nyomasszátok már az anyákat ezekkel!
Egyébként értelmetlen, mivel következetlen is volt... Amivel először felidegesített, hogy ollóhasználatot kezdjünk egy éves kortól (bwrahahaaha), azt utána a könyv végi táblázatban már egy évvel későbbre sorolja, de a mosogatógép kipakolásában való segítséget meg 3+-nak jelöli amit az én 2- gyerekem is vidáman csinál *facepalm*.
A gyerekek nem egyformák.
Mielőtt aztán rituálisan elégettem volna a könyvet, megfogadtam a férjem tanácsát, és ignoráltam az életkori dolgokat inkább - szerencsére a könyv is főleg más vonalon mozgott tovább a következő fejezetekben. Be akartam fejezni, mert a könyvmoly agyban ott motoszkál mindig a hátha. Hátha lemaradok valami jóról, fontosról, hátha innentől értékesebb tartalom jön, hátha a végén a táblázat megértéséhez átfogó olvasás lett volna szükséges. Nos, a válasz természetesen nem lett, és megint kilyukadhatunk oda, hogy
a, nincs olyan gyereknevelő könyv, vagy módszer, ami egyszerű megoldásokat tud mindenre, megváltás is not coming.
b, kivonatolva kb. 15-30 oldal lenne ami tényleg értékes/érdekes információ tartalom, csak hát ugye egy Montessori-pamflettel nem lehet annyit keresni, mint az egész színes-szagos marhára redundáns könyvvel
c, a kivonat egy részét már tudtad eddig is, mert nem vagy hülye
Ennyi, ennyi, ennyiiiii, az összes gyereknevelős "szakirodalom" esszenciája! Szívesen! :D
Máshol is olvastam, csipegettem fel morzsákat a Montessoriról, ismertem a filozófia és az eszközök egy-egy részét, de hogy ne legyek igazságtalan, írok pár dolgot, ami tetszett benne:
- hisztikezelés, a gyerek érzelmeinek elismerése
- a kommunikáció mássága, a "nem" minél kevesebb használata, hogy tényleg legyen értelme, amikor nemet mondasz, igennel kezdődő mondatok, megerősítések
- non-konvencionális válaszok, csak ezeket valóban nehéz beépíteni a mindennapokba, mert csípőből úgyis ugyanazokat akarnád mondani, mint a te szüleid mondtak, vagy mint a többi anyuka mond (nem szabad, hányszor mondjam, semmi baj, helyesbítések stb.)
- tárgyilagosság, ítélkezésmentes mondatok, egyszavas irányítás (cipő!), rengeteg megfigyelés
- minél kevesebb segítség, a sikerélmények eléréséhez, önállósághoz
- amikor megmutatunk valamit, nem kell folyamatosan magyarázni (meg amúgy se kell!)
- lassítás a mindennapokban - hogy tényleg lehessen sietni, amikor kell
- kevesebb általános dicséret, más formában tálalva, mint hogy "ügyes vagy!"
- néhány Montessori eszköz, + az alacsonyan, elérhető szintben lévő akasztók, pakolófelületek jelentősége
- néhány elemet észrevettem, hogy alkalmaznak a bölcsiben is, pl. szép teríték, üvegpohár (!)
De sajnos voltak olyan dolgok is, amik kiviszik a hajamat. Ez a sok kézműveskedés, meg maszatolás, időigényes babrálás, hát ez nekem no-go. Nagyon idegesítő, hogy a vízzel való foglalatoskodásoknál harmincszor leírja hogy készítsünk oda rongyot, amivel feltörölhetjük a vizet! -.-
Ezen kívül pedig a jegyezzük fel a jegyzetfüzetbe, készítsünk elő mindent tálcákon, meg polcokon, meg zsákocskákban, meg szókészletkosár, eszem-faszom..., hát kinek van erre ideje amúgy a munkája, esetleges többi gyereke, meg a gyenge próbálkozások közt, hogy a saját mentális egészségét is megőrizze (fizikairól, meg sportról már nem is beszélek inkább)?
Ja és ha idegesek vagyunk ne legyünk idegesek, kerekedjünk felül rajta - köszi!... 🤡
Ami még hozzáadott a bennem kialakult, kellemetlen, viszketős érzéshez, az a nyálas hangnem, és a közhelyhalmaz, ami a végefelé eluralkodott.
Szóval, összegezve, a Montessori jó módszer, nem akarom én elásni, sőt, alkalmazom is részeit, de az is igaz továbbra is, hogy nem írtak olyan könyvet, ami számomra igazán kellemes, értelmes, jól fogyasztható formában tálalná a gyereknevelést. Montessori sem tudott ezen változtatni, shame.
U.i.: A toddlerre kellene legyen egy másik szó, mint a "tipegő"... Vagy ettől is csak nekem áll fel a szőr a hátamon?