Meik Wiking: Hygge

Julie Caplin The Little Café in Copenhagen című könyve miatt kezdtem érdeklődni a hygge iránt, és mindenki Meik Wiking könyveit ajánlotta a témában. Valamikor korábban is felfigyeltem már rájuk, de mivel nem igazán szoktam életmód könyveket olvasni, a periférián maradt.

A könyv valóban gyönyörű, élmény lapozgatni. Kétoldalas képek is tarkítják, sok az infografika benne, kellemesek a színek, rajzok, a szedés is. Elég hyggelig olvasni. :)

De azért némi kritikával is kell illetnem. Számomra egy jó része olyan volt, mint egy női magazint olvasni - amiket valamikor vásárolgattam, de aztán leszoktam róluk. Picit az az érzésem volt, egy újságokból összegyűjtött, többrészes cikksorozatot olvasok a hyggéről, kellemes, de néhol kicsit ismétli is magát, kevés új tartalommal teli listákat sorakoztat fel (hygge kívánságlista, hyggekészlet vészhelyzetre, hyggekatalizátorok, 10 filléres hyggeelfoglaltság... - ugye hogy női magazinos cikkcímek?), néhány ismeretterjesztő jellegű infó itt-ott betűzve, pajtiskodó hangnem, sok kép, stb.

Valamennyire aztán leküzdötte ezt a magazin-szindrómát, és voltak érdekes részek is. 

A legjobb részek az ismeretterjesztő infókkal megtűzdeltek voltak számomra: a lámpákról, fényekről, dán szokásokról, Koppenhágáról szólók. Néhány statisztika is tetszett, főleg ilyen színes-szagosan, de azért vannak köztük bőven lebutítottak is. 

Saját képek.

Sajnos engem a receptek is idegesítettek, ezeket csak átlapoztam, sose olvasok el recepteket. 

Hazudnék, ha azt mondanám nem tudtam meg többet a hyggéről, mint hogy gyertyák és párnák kellenek hozzá, ;) de mégis kicsit másra számítottam.

Ettől függetlenül tényleg nagyon jó volt kézbe venni ezt a könyvet, szerintem fogom nyitogatni, nézegetni többször, és azért el tudtam belőle tenni a megfelelő üzenetet magamnak, hogy a hygge az élet egyszerű örömeinek értékelése. :) És magunknak kell megtalálni mit tudunk és mit szeretnénk beépíteni a mindennapjainkba a hygge elemei közül. Kellemes nosztaligával idéztem fel, hogy régen én is mennyire a hygge pillanatoknak éltem. ♥

Egyébként jó lenne, ha a boldogságkutatás lenne a legfőbb dolog, amivel foglalkozni kell a mai világban. De azért örülök, hogy a dánoknál van ilyen is. 

"(...) kérdezzük meg magunktól, hogyan rendezné be a nappaliját egy viking mókus."

Mindenképp lapozzatok bele a Hyggébe, ha tehetitek! Megnyugtató hangnemű, kellemes és szép könyv, nem kell rajta sokat gondolkodni, kikapcsol, eltereli a figyelmet a napi rohanásról és apróbb-nagyobb gondokról.
Fogom olvasni Az emlékteremtés művészetét is Meik Wikingtől nemsokára, kíváncsi vagyok rá. 

Októberi zárás

Saját képek.

Eltelt az október, és így visszatekintve igen-igen eseménydúsra sikerült, több szempontból is. Végre újra eljutottam a Könyvfesztiválra, csodás októberkezdés volt ez, Anettel nagyon jót bandáztunk, és az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk. :) Az épületek kissé át lettek variálva, de a megszokott helyszín, a Millenáris, nagyon sok nosztalgikus emléket felhozott bennem. A szombat mindig zsúfolt, rendszerint nem szerettem ezen a napon részt venni a feszten, de most így jött ki a lépés, és igazából nem annyira zavart a tömeg sem. Anett rábeszélt, hogy álljunk be a Veres Attila sorba, így végül az új szerzemény, A valóság helyreállítása dedikáltan jött velem haza. :) Ezen kívül magamnak nem, de a gyereknek nagyon sok könyvet vettem, örültem, hogy meg tudom őket nézegetni, és válogattam egy adagot. Megvettem pl. a Tölgyerdő meséi hiányzó köteteit. Örülök, hogy kiadták újra a már nem kaphatókat is.

A mesestóc. 

Októberben 4 könyvet fejeztem be. Igen érdekesen alakult a hónap, mert sokáig úgy tűnt, egy könyvvel sem haladok, aztán a végére megsokasodtak a befejezett az olvasmányok. Az Ink Black Heart volt persze az, amit sokáig olvastam (hallgattam), amint befejeztem, kicsit meglódultam a többivel is. Elolvastam a nemrégiben kapott Hyggét, Blake Crouch-tól az Upgrade-et, és egy Simenont is. Ez utóbbival teljesítettem az idei várólista csökkentő kihívást is, juhé! A Maigret és az öreg szerelmesek ugyanis már a 12. kipipált cím volt a listámról. Persze még folytatom az onnan való szemezgetés is, azóta bele is fogtam egy újabb Maigret-be. ;)

A blogra 3 posztot sikerült írni októberben, ami nem olyan rossz, de ennél remélem több is összejön ebben a hónapban - sok az elmaradt könyvajánló, és mindenről szeretnék írni. :) 

A zsákmány.

A felnőtt-zsákmányom 6 könyv volt, a képről most szerencsére nem maradt le semmi. ;) Hármat vettem, hármat pedig ajándékba kaptam.  

- Veres Attila: A valóság helyreállítása

- Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete  

- Baár Tünde: A mezítlábas grófnő 

- Sólyom Anna: Macskabár 

- Molnár T. Eszter: Hidegkút

- Simone Davies: Montessori tipegő

Mindre nagyon kíváncsi vagyok! 

A többiek októbere: 

Dóri, Amadea

Szeptemberi összegzés

Saját képek.

Mielőtt megint kéthavi gyűlik össze, inkább külön elmesélem még, mi történt szeptemberben nálam könyves fronton. :) 

Számokban kicsit csalóka lenne, ha leírnám, hány könyvet is írtam fel olvasottnak, ugyanis az történt, hogy végre bejelölgettem, felírtam egy nagy adag gyerekkönyvet, de ezeket nyilván nem mindet most olvastam - ugyanakkor gyakorlatilag minden nap olvasom őket. :'D A gyerekkönyveken és lapozókon kívül két "rendes" könyvet fejeztem be szeptemberben: a régóta megkezdett Halásznegyedet, amiről azóta írtam is, és a féltégla Troubled Bloodot, ami újraolvasás volt az új rész előtt. Ez utóbbiról nem lesz külön bejegyzés most, de annyit azért összességében el kell mondjak róla, hogy baromi jólesett ez a könyv, még mindig kedvenc, imádom! Remek volt az újrafelfedezés, nagyon sokat felejtettem belőle, és így újra élvezhettem összerakni a kirakóst. :) A krimi és a magánéleti szálak is egyszerűen tökéletesen vannak szőve.  

Ami a gyerekkönyveket illeti, örülök, hogy kicsit elkezdtem összerendezni mi is van meg, mit olvastam el, miből szeretnék beszerezni több más kötetet is. Még két nagyobb adagban szeretném felvinni ezeket a könyves elmaradásokat a kis listáimra. A Goodreadsen való pontos adminisztrálást feladtam, ami fenn van, bejelölöm, ami nincs, kimarad az ottani statisztikámból. Mégiscsak a kockás füzet az igazi? :D 

A blogra nagyon kevés időm jutott szeptemberben is, sajnos. Mindössze két bejegyzés született, azok is zárás és tervek voltak.

Új beszerzésem öt volt a hónapban:

- Georges Simenon: Maigret és az éjjeli utas

- Jeff VanderMeer: Kolibri szalamandra - ez a kettő előrendelés volt az Agavétól, csak a megújult honlap miatt beakadt/elveszett a rendelésem, így csak szept kaptam meg végül (de nagyon rendesek voltak, segítettek :)) 

- Robert Merle: Állati elmék - elcsábultam az új, Kapszula könyvtár kiadásra. Sosem olvastam még Merle-t, de nagyon kíváncsi vagyok rá. 

- Mark Seal: Vadvirág - Nikkincstől kaptam ajándékba ezt a régóta kívánságlistán levő kötetet. :)

- Meik Wiking: Hygge - ezt pedig a férjemtől kaptam, és sajnos lemaradt a képről, elfelejtettem, mert épp olvasom, és másutt volt. :( :/

A többiek szeptembere: 

Dóri, Amadea

Donatella Di Pietrantonio: Halásznegyed

Ritkán ugrok neki ilyen gyorsan folytatásoknak, de nagyon-nagyon megörültem, hogy milyen hamar jött nálunk is A visszaadott lány következő része, és annak még inkább, hogy Nikkincstől meg is kaptam ajándékba. :) 

Az már sajnos a  körülmények szomorú kis összjátéka volt, hogy ahogy korábban említettem, ez a szegény pici könyvecske gyakorlatilag az egész nyarat velem töltötte, annyira nem sikerült leülni vele és belemélyedni rendesen. Áldozatul esett az ilyenkor szokásos újrakezdésnek is, mert az ember elfelejti, mi is volt, hogy is volt az első 20-25 oldalon, amit olyan lelkesen behabzsolt egy jó hónappal korábban... De azért amikor végre nekiveselkedtem rendesen, vitt magával, és könnyű volt újra belehelyezkedni a jellegzetes hangulatba, amit Donatella Di Pietrantonio teremt. 

"Olyan pontos emlékeket őrzök a lakásról, hogy még ma is fel tudnám sorolni minden jellegzetességét: az ingatag járólapot a fürdőszobában, amely megzörrent, ha ráléptünk, és a fény játékát a falakon. Arra ébredtünk hogy halkan kattan egyet az ablak, amikor a napfény melegétől hirtelen kitágult az üveg."

A második rész kicsit más, mint ahogy az előzőben haladtunk. Nem ott folytatódik, ahol A visszaadott lánynál elbúcsúztunk a szereplőktől, és nem is lineáris, ahogy az időben halad. A főszereplők felnőttek, és hol közelebb sodródnak egymáshoz, hol távolabb kerülnek. A kötelék persze mindig ott van köztük.  A továbbra is névtelen elbeszélő egy francia városkában tanít, amikor egy telefonhívás miatt váratlanul haza kell mennie Pescarába. Az olvasó is csak később tudja meg ennek pontos okát, addig pedig emlékek közt csapongunk, ide-oda ugrálva az időben. Ez kicsit zavaró volt eleinte, de azért összeáll a történet. 

Adriana és nővére nagyon különböző életutat járnak be, de mindkettejüknek jutnak hasonló jellegű tapasztalások. Ferrante Nápolyi regényeiben is hasonló, ahogy Lila és Lenú kapcsolata alakul, bár az összetettebb és részletesebb is. Adrianaéknál is tulajdonképpen az történik, hogy az egyik "megszökik", a másik "marad", nem tudnak mindketten kitörni a korábbi helyzetükből. 

"(...) Adriana mezítláb ment ki az erkélyre a ruhában, amelyet az előző heti esküvőn viselt. A szellő hullámokban lebegtette a szoknyát a lába körül, olyan volt, mint egy szeletnyi tenger." 

Adriana a zűrösség és vadság megtestesítője, nehéz vele egy hullámhosszon maradni, akárcsak Lilával. Nagyon tetszett most is a fordításban, hogy milyen jól érezni Adriana mondataiból, csak néhány ragozásból, pattogósabb végből, hogy ő máshogy beszél (talán ez volt a Ferrante könyvekben a "nyelvjárás"). 

A Pieróval való kapcsolat érdekes volt, tetszettek a leírások, és meglepő fordulatot hozott, én nem számítottam rá. 

"Téli vasárnapokon néha ahhoz sem volt kedvünk, hogy felkeljünk a kanapéról, és kilépjünk a város utcáira. Csontig melengetett minket a két összepárosított magány."

Nagyon hiányoltam a könyvből Adalgisát, kíváncsi lettem volna mi van vele és az új családjával... És sajnos Giuseppének is vajmi kevés szerepe volt, alig jelent meg. Lesz vajon folytatás, előkerülhetnek ezek a szereplők? 

Szikár, olaszos, életszagú könyv volt, mégis kellemes olvasmány sorstörténetekről, kapcsolatokról, kötelékről.  Egy leheletnyit kevésbé tetszett, mint az első kötet, de összességében méltó folytatás, és abszolút ugyanaz a hangulatiság. 

Donatella Di Pietrantonio itt járt Magyarországon a Könyvfesztiválon, és dedikált is, de sajnos most lemaradtam róla. 

Elle Cosimano: Finlay Donovan Knocks 'Em Dead

Júliusban olvastam a Finlay Donovan első részét, és most látom csak, hogy mindkét kötetet egyformán 4-4 nap alatt sikerült "ledarálni", ami nálam jelen pillanatban elég jó teljesítménynek számít. :) Csak úgy száguldott a második rész is, ami egyébként villámgyorsan megjelent a Könyvfesztiválra magyarul is, Finlay Donovan mindent visz címmel az Agavénál.

A Finlay Donovan Knocks 'Em Dead szerencsére nem szenvedett "középső rész szindrómában" - egyáltalán nem ült le a sztori, szó sincs töltelékkötetről, nincsenek felesleges körök, hogy aztán valahogy ugyanoda lyukadjon ki az egész, ahol már az első rész végén is tartottunk. Nem kell félni az ehhez hasonló hibáktól. Finlay és Vero hozzák a formájukat. :) Előbbi ismét egy leadási határidő szorításában éli a mindennapjait - mert hát nem lehet folyton rosszfiúkat eltenni láb alól, néha be kell szolgáltatni egy-egy újabb kéziratot is... Meg hárítani bizonyos kedves rendőrök érdeklődését... Utóbbi pedig kordában tartja a háztartást, a gyerekeket, a könyvelést, a pénzügyeket... Vagy mégsem? Veróval kapcsolatban azt hiszem számíthatunk még néhány érdekes fordulatra, és ne aggódjatok, ez nem spoiler, csupán el lett hintve néhány dolog, ami még kibontásra vár, például rejtélyes múltbéli titkok. Reméltem és remélem továbbra is hogy nem fog megrendülni a bizalom Finlay és Vero közt, mert szuper párost alkotnak, ahogy azt az első részben is bizonyították már. 

Az első rész igen izgalmasnak ígérkező függővéggel zárult, ennek a kibontása, felgöngyölítése teszi ki a cselekmény jó részét. Finlay nyomozni kezd egy titkos női fórum tagjai után - ahol a férjére is vérdíjat tűztek ki-, sőt, megpróbál beépülni is. Ki lehet Fedup és Easyclean? Hogyan védheti meg Deliát és Zach-et, amikor Stevennel vannak, ha Stevenre potenciálisan épp egy profi bérgyilkos vadászik? És vajon mi okból akarja valaki likvidálni épp Stevent? Finlay persze szerencsétlenségére éppen rosszkor rossz helyen bukkan fel többször is, és akár gyanúba is keverheti magát...

Aztán újfent felbukkan a maffia is, és Feliks Zhirov, aki ugyan börtönben csücsül épp, de azért nem rest mozgatni a szálakat a háttérből, miközben minden követ megmozgat, hogy kiszabadulhasson... Finlay-ben emberére talál - izgalmas volt a közös jelenetük a börtönben, és nagyon intelligensen építette fel a szerző ezt a részt, nincs hiba. 

De akad más egyéb is: titkolózás, sportautó elkötés és száguldozás, egy fagyasztóláda és hajmeresztő tartalma, akció, akció hátán, és szerencsére ezek mellett a humor sem hiányzik. 

Nagyon csíptem Finlay anyját is ebben a részben, és kíváncsian várom a továbbiakat. ;)

Januárban érkezik - legalábbis eredetiben - a harmadik rész, a Finlay Donovan Jumps the Gun. Én biztosan olvasni fogom, tökéletes kikapcsolódás ez a sorozat. :) 

Őszi tervek 2022

Forrás.

Utoljára pont egy éve írtam évszakos tervlistát, azóta sajnos nem sikerült eljutni a tervezésig sem, nem hogy esetleg egy adott lista pipálgatásához... De nem baj, tudtam, hogy előbb-utóbb újra eljön az ideje ennek is. ;) Most viszont nem a klasszikus 6-8-12-kitudjahány könyves listámat hozom, hanem ömlesztve sok mindent, hogy mit is tervezek az őszre - persze könyves szempontból. :)

A némileg így is redukált őszi könyves tervek pedig a következők valának: 

- Befejezni végre Donatella Di Pietrantonio könyvét, a Halásznegyedet, amit május végén kezdtem el (aztán egyszer újrakezdtem, mert túl sokat pihent az első két fejezet elolvasását követően), így aztán e-g-é-s-z nyáron pislogott rám különféle bútorok tetejéről és táskáim belsejéből, de valahogy nem sikerült előrevenni, mindig volt más, hétköznapi feladatok, vagy épp sok-sok hangoskönyv furakodott elébe. 

Egyébként tetszik, de kicsit nehéz az időbeli ugrásokat követni (és jót tesz/tenne neki, ha inkább két nagy falatban olvasnám).  Szerk.: elfelejtettem kitenni a kész posztot (no comment),  így ez a pont azóta már éppen teljesült is. :)

- Kijutni a Könyvfesztiválra, esetleg egy dedikálásra is, Veres Attilának ugyanis új könyve jelenik meg, és talán beleférhetne egy találkozás is. Plusz a baráti találkozások. :))

- Az őszi megjelenések közül az előbb említett Veres Attila könyvet várom leginkább, aminek címe A valóság helyreállítása. Ez biztos beszerzés lesz. 

- Kipipálni a várólistacsökkentős kihívást, aminek teljesítéséhez már csak egy könyvet kell elolvasnom a listámról. :) Esélyesek: Domenico Starnone: Hurok, Georges Simenon: Maigret és az öreg szerelmesek, Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság. Persze a teljesítés után is szívesen folytatom a listát, jó kis összeállítás lett idén úgyis. :) 

- Kicsit szűkíteni a tátongó rést az elolvasott és adminisztrált gyerekkönyvek közt... Nyehh, nem szeretem a pontatlanságokat, megőrülnék, ha az egyiket fel tudnám vinni Gr-en, a másikat nem, és különböző számú olvasmányt mutatnának ezek a listák stb. Év végéig jó lenne felvinni pótlólag is a hiányzókat. 

- A Strike-projekt: elkezdtem a The Ink Black Heartot, az új részt, de annyira homályosak az emlékeim a Troubled Bloodról - ami pedig kedvenccé is vált -, hogy inkább "gyorsan" újrázom, mielőtt tényleg belevágok az új epizódba. Már amennyire gyorsan be lehet darálni 1073 oldalt. :D Dehát ez egy piszok jó könyv - nothing like Anna Karenina ;D -, szóval nyilván nem szenvedés, vagy büntetés, nagyonis élvezem újra felfedezni. A bűntényről több minden megmaradt, de a személyes dolgokból kevésbé. 

- Az idén beszerzett könyvek közül is olvasni valamit/valamiket még, pl. Almási Kittit, vagy Ferrantétól a Véletlen találatokat. :) De a Gyerekfejjel is most aktuális, nem szeretném soká halogatni. 

- Piszkálja a csőröm A vidéki templom titkai című könyv is, olyan kis cosy-nak tűnik, lehet, hogy elolvasom ősszel. 

Nos, ennyi lenne most az én kis hektikus listám, és persze ezeken kívül is kedvemre olvasni, és lehetőség szerint posztolni is a könyvekről. :) 

Ti mit terveztek őszre? 

Július-augusztus 2022

Saját képek.

Ismét kéthavi zárással jelentkezem, és tekintve, hogy csak egy-egy könyvvel gazdagodtam július-augusztusban, talán jobb is így. :) Persze a gyerekkönyveket nem számolva. Mert azokból mostanában is megint beficcent egy adag, de a legkevésbé sem bánom. ♥

De lássuk azért kicsit részletesebben a két hónap történéseit. Ma egyébként augusztus 25. van, amikor elkezdem írni ezt a posztot, így talán sikerül időben kikerülnie, és nem csak szeptember közepére. :D

(...) Hahaha, mire ezután a mondat után visszajutottam ide, már bőven szeptember van. :D 

JÚLIUS

Júliusban 11 könyvet fejeztem be, de ebből csak három volt regény, a többi lapozó, mesekönyv, mondókáskönyv - felelevenítettem pl. Füzesi Zsuzsa klasszikus mondókáskönyveit. 

Igazán jól sikerült válogatni, nagyon jó könyvek estek erre a hónapra. Lori Gottlieb-tól a Maybe You Should Talk to Someone, ami ötvözte az önsegítő könyv és a regény műfaját, nagyon jólesett, de két sorozatkezdő kötet meg aztán végképp elrabolta a szívemet! Elle Cosimano Finlay Donovanje és a Romantic Escapes első része, Julie Caplin: The Little Café in Copenhagen olyan szuperek voltak, hogy mindenképp folytatom mindkét sorozatot, sőt Finlay második részét augusztusban már be is kebeleztem. :) 

Egy könyvvel lettem gazdagabb, Almási Kittitől A Te döntésed című kötetet kaptam meg ajándékba a kívánságlistámról - köszi Kata! :) 

Júliusban 4 posztot írtam a blogra, ezek az előző havi elmaradt könyvajánlók voltak, havi zárós poszt, és a 13. blogszülinapról is megemlékeztem. :) 

Életem eddigi legnagyobb használt könyv-eladás üzletét bonyolítottam le júliusban, egy kedves moly ugyanis 13 eladó könyvemtől szabadított meg egyszerre, főleg angol nyelvűektől, de néhány magyartól is. Hurrá! A többi, polcon csücsülő, már szanált könyvemet el akartam adni egy könyvfelvásárlónak - nem mondok nevet... -, akik annak ellenére, hogy a nekik írt emailem ELSŐ SORA az volt, hogy több angol nyelvű eladó könyvem van, megvárták végül, hogy listázzam, lefotózzam a könyveket (napokba telt a gyerek melletti tempómmal), majd közölték, ja hát ők nem vesznek angol könyveket, mert nincs rá kereslet. Dude, wtf? Hogy ne lenne rá kereslet? És miért nem lehet ezt előre elmondani? Pláne ha fel is merül a téma... Amit megvettek volna, arra pedig elég nevetséges árajánlatot kaptam... 

Egy másik bosszantó könyves dolog is történt júliusban, vagy legalábbis én ekkor fedeztem fel, hogy már nem lehet mezei felhasználóként könyveket felvinni a Goodreadsre, csak könyvtárosként... Ehhez viszont tesztet kell írni, azon meg (elsőre) elhasaltam, és őszintén szólva semmi kedvem erre pazarolni az időmet, hogy megtanuljam a szabályokat, és kvázi vizsgázzak ebből... Pfff. De így egyre jobban kezd megint tátongani a szakadék a felvitt-elolvasott-felolvasott gyerekkönyvek közt. Totál elveszi a kedvem, hogy az egyik a molyon nincs fenn, a másik a Goodreadsen nincs. Én csak kipipálni akarnék mondjuk 10 lapozót, amit nézegettünk a fiammal, de ehhez lassan egy délelőttnyi adminisztráció szükséges - és a Gr- változások jóvoltából segítség nélkül már nem is megy, kéregetni kell, hogy valakik vigyék fel helyettünk... :(

És saját gyerek. :D 

AUGUSZTUS

Augusztusban 5 könyvet fejeztem be, ezek közül 3 volt regény, a másik 2 mesekönyv. Abszolút a Finlay Donovan második része volt a legjobb a hónapban, alig várom a következő epizódot! Írni még nem írtam róla, de fogok hamarosan. :) 

Egy nagyon régi adósságot, és várólista csökkentős könyvet (idén már a 11.!) is kipipáltam a hónapban, a The Secret Life of Beest, ami viszont sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 

Csalódás volt a Lowcountry Boil is, aminek viszont abból a szempontból örülök, hogy a fentebb említett két sorozaton kívül ennek a többi része már nem adódik a végtelen várólistámhoz - nem fogom folytatni. 

Ebben a hónapban végre, végre, végre le tudtam ülni posztokat írni, igaz, majdnem egyszerre írtam meg a sok bejegyzést, vagy legalábbis a nagyjából kész vázlataikat, és részben a telefonról is irkáltam, amit egyébként nem szeretek annyira. 6 poszt került ki összesen, amivel rekorder hónap lett az augusztus! A megkésett félévzáró bejegyzésen kívül a többi mind könyvajánló/kritika volt. 

Augusztusban szintén egy új szerzeményem volt, de ezt én vásároltam magamnak (-31%): Karolien Raeymaekers Gyerekfejjel. Nagyon kíváncsi vagyok rá, remélem lesz benne hasznosítható dolog. 

Nagyon meglepődtem, és totál feldobódtam, amikor ebben a hónappban kaptam egy e-mailt egy kedves olvasómtól, aki szólt, hogy a Red Bus Books működik online webshopként - check it out -, és aki nagyon örült a "posztzuhatagnak". ♥ :)))

Bár nem ígérem, hogy fenn tudom tartani ezt a tempót, azért szeretnék szeptemberben is megint sokat írni, és persze olvasni is. :) 

A többiek júliusa: 

Dóri, Amadea, Kata

és augusztusa: 

Dóri, Amadea, Kata

Susan M. Boyer: Lowcountry Boil

Akkor figyeltem fel erre a regényre, amikor tavaly a Könyvmolyképzőnél megjelent magyarul, Délvidéki pezsgés címmel. Aztán amikor idén bekerült az Audible-ben egy 1-et fizet, 2-t kap akcióba, akkor lecsaptam rá, miért is ne alapon. 

Sajnos nem vagyok elájulva, azt kell mondjam. Immár a második déli regény, ami csalódást okoz, A méhek titkos élete után. Abban legalább a hangulat megvolt. Itt nem is nagyon lehet érezni, hogy Dél-Karolinában vagyunk, úgy éreztem nem tudta megteremteni a miliőt, nem volt meg a kellemes kisvárosi feeling sem. A történet egy murder mystery sorozat első része, amiben Liz Talbot a főszereplő nyomozó. 

Az rendben van, hogy egy sorozatkezdő résznél sok mindent, és sok mindenkit kell bevezetni, és ezáltal érződik is, hogy ez az első rész, és még rengeteg minden fog történni a szereplők viszonyrendszerében, de azért általában azt illik megugrani, hogy a kedves olvasó ne fulladjon bele egy névtengerbe, amit ráborítanak, mint egy adag rákot a fedélzetre a halászhálóból... -.- Borzasztó sok név jött szembe már az elején, és ciki vagy nem ciki, még a végére se tudtam, most akkor John, Macky és Robert kicsodák? Grace és Kate is csak valahol 70%nál került a helyére, hogy jaaa, ja ők azok értem, a ki kinek a kije. Ez biztos nem csak az én figyelmetlenségem volt. A karakterek nagy része sajnos elég érdektelen is, fakók, és bizony Liznek sincs valami sok személyisége. Azt meg meg kéne már szüntetni, hogy bizonyos állandóan mantrázott tevékenységével jellemeznek egy szereplőt... Attól, hogy mindig nála a Sig 9 pisztolya, és hogy mindig fertőtlenítgeti a kezét, még nem lesz személyisége, tulajdonságai, jelleme... Ez nem jellemzés, ez megmarad az iskolás fogalmazás szintjén.

A történetben rengeteg az akció, de valahogy mégis nagyon nehezen halad előre, toporog. Szerintem nevetséges az is, hogy Nate - Liz nyomozótársa - végig a reptérről próbál csak bejutni a cselekménybe, és a könyv végén ér csak oda... mondjuk róla valószínűleg a többi részben majd többet hallani - de engem annyira nem tudott megvenni a szerző stílusa és a sztori maga, hogy folytassam.

A paranormális szál elment, kicsit Bűbájos boszorkák utánérzésem volt tőle, egy olyasmi '90-es évekbeli sorozatot el tudnék képzelni ezzel a tartalommal. Egy korábban meghalt barátnő, Colleen szegődik Liz mellé, őrszellemkent, és segít neki lavírozni a kis sziget eseményei közt. 

Az akciódús jelenetek közül persze a legmozgalmasabb a finálé, mindenféle üldözéssel, de az én kedvenc részem a könyv közepe táján volt - most hogy belegondolok az egyetlen igazán jó jelenet :D -, amiben Merry, Kristen (Kirsten?) és öööö, az a pacák... Troy? Tray? Trevis? Affranc... szóval ők hárman keverednek vérfagylaló dolgokba, és mindennek Liz is tanúja lesz... (ez így talán azért nem spoiler). 

A megfejtés bonyolult, és sokrétű, egy másik szellemet is kb. visszahoz a sírból, de  mégse  valami izgalmas. Sok a részlet, sok a hát mögött vakarózás. Az mondjuk tetszett, hogy a szerelmi szál nem volt nagyon tolva, és inkább leépítette Liz a végén is a fazont. :D 

Nekem ez a mystery inkább fárasztó volt kissé, semmint érdekfeszítő. Valahol mondjuk örülök is, hogy nem bonyolódom bele a Romantic Escapes és a Finlay Donovan után egy újabb sorozatba. Liz Talbotból van már 10 rész is (angolul), szóval bizonyára a hiba az én készülékemben van, de ettől a délvidéki sztoritól én nem annyira pezsegtem fel. 

Sue Monk Kidd: The Secret Life of Bees

A méhek titkos életének kis használt, olcsó, angol példányát még Nitával vettem sok-sok évvel ezelőtt, amikor még létezett a Red Bus angol könyves antikvárium. Sokáig aszalgattam a polcon, de most az idei várólista csökkentés keretein belül végre sor került rá is.

Bevallom, sosem láttam a könyvből készült filmet, csak hallottam róla, ahogy a könyvről is, általában jó véleményeket.

Nem tudom mi lett volna, ha más déli regények előtt olvasom el, de azt hiszem nem tett jót neki, hogy eddig várt a sorára, és bizony elébe tolakodott pár igen jó élmény, pl. A segítség. De ha nem is akarjuk hasonlítgatni, akkor is úgy érzem, ez a könyv egy kicsit gyenge, felszínes, elnagyolt, és nem igazán szólított meg. A jellegzetes déli felépítettség, és a "hang" megvan, de a hangulat nincs.

Lily Owenst egész életében végigkíséri egy halvány fél-emlék, amikor is elsült egy pisztoly, és az édesanyja meghalt. Lilyt T.Ray, az apja neveli, és Rosaleen, az egyik náluk dolgozó fekete nő. 

Amikor Rosaleen bajba keveri magát, és börtönbe, majd egy újabb bántalmazás után a börtönkórházba kerül, Lily kezébe veszi sorsukat, kiszabadítja Rosaleent, és Tiburonba mennek. Hogy miért épp oda? Lilynek csak néhány apróság maradt meg az édesanyjától, és ezek közt van egy fekete Madonnás kép, hátoldalán az írás pedig: Tiburon, Dél-Karolina. Így lyukadnak ki a Boatwright testvéreknél, akik a Fekete Madonnás mézet készítik. August, June és May befogadja őket, és nem tesznek fel túl sok kérdést. ... Biztonságban érezhetik magukat náluk, és a méhek közt, bár lassan azért lesz, akinek szemet szúr, hogy mit keres a fehér kislány a sok fekete nővel. 

Lagymatagnak éreztem ezt a történetet. Nem igazán tudott együttérzést kiváltani belőlem, valahogy érdektelen maradt számomra Lily sorsa, elbeszélőnek is nagyon szürke volt szerintem. A történet felnövéstörténetnek is gyengécske, kalandoknak is eléggé híján van. Mindenen mintha lenne egy kis hangtompító, semmi se csattan igazán, az a régmúltból elhangzó pisztolylövés is el van csak kenve, nincs feloldozás, nincs semmi igazán szívfacsaró - még az egyetlen igazán tragikus pillanat is olyan whatever marad, mert hát már mióta lógott ez a levegőben... 

Végtelenül idegesített Rosaleen butasága is, igazán csepegtethettek volna ebbe az asszonyba valami szerethetőt, ha már Lilynek ő jutott mint pótanya. 

A fekete szobor körüli rituálék is furák, túlzottak voltak, egyszerűen baromságnak tűnt - pedig eladhatta volna jobban ezt a szálat is a szerző. 

Jók az alapok, abszolút lehetne erre építeni - szökés, énkeresés, múltbéli titkok, nővérek méhészettel, stb. Mégsincs semmi komfortos ebben a regényben. Számomra egy férc maradt, ami nem igazán tudott megfogni. Sótlan volt az egész, sőt íztelen - se édes, kedves pillanatok nem voltak, se humor, se igazi, bénító keserűség. A mézkészítést se szerettem, a méhek iránt se keltette fel az érdeklődésemet, igazából semmire se ösztökélt, semmi érzelmet nem tudott kiváltani. 

Ha így érzek a könyvvel kapcsolatban, vajon van értelme megnéznem a filmet? Az jobban sikerült? 

Julie Caplin: The Little Café in Copenhagen

Alig hiszem el a szerencsémet, hogy egymás után - jó persze pár mesekönyv mindig közbeékelődik -, sikerült rányúlnom két olyan regényre, amik remek szórakozást jelentettek. :) 

Finlay Donovan kalandjai után a Julie Caplin kötet is egy olyan választás volt, aminél alig vártam, hogy folytathassam a sztorit, hogy visszatérjek a szereplőkhöz, és megtudjam, hogy alakul a sorsuk. Ráadásul mindkét könyv sorozatkezdő rész, szóval az a nagy helyzet, hogy Elle Cosimano és Julie Caplin olvasások bizony várhatók még a jövőben; mindkét sorozatot el akarom olvasni. :) Caplin könyvei a Romantic Escapes címet kapták, és eddig 8 kötet van a sorozatban, amelyek közül 6 már magyarul is megjelent.

Az egyes részekben mindig más és más országban játszódik a sztori, és az első kötet alapján ez tényleg számít is, szerves része a történetnek. Az Egy csésze kávé Koppenhágában abszolút belebolondított Dániába, a dán életérzésbe, a hygge-be, és ha tehetném, azonnal utaznék is, felfedezni Koppenhágát.

Az sem tántorított el, hogy ismét kicsit romantikus sztoriról van szó, és örülök, hogy bele mertem ugrani, mert szerencsére sokkal többről szólt a regény, mint amit az összejönnek-e és hogyan jönnek össze problémakör adhat. A főszereplő, Kate élete nem a várt irányba fordul, amikor nem őt, hanem sunyi pasiját léptetik elő a cégnél. Kate viszont kap egy új megbízást, csak úgy mellékesen, lehetetlen rövid határidővel, egy új áruházzal kapcsolatban, ami a hygge életérzést hozná el Londonba. Szegény Kate persze azt se tudja eszik vagy isszák a hygge-t, de lakótársával, Connie-val belevetik magukat a dologba, és mindez olyan jól sül el, hogy Kate hamarosan Koppenhágában találja magát egy kis PR túrán, egy csokornyi újságíróval együtt, akiket neki kellett összeverbuválni, hogy megismerjék a hygge-t, a dán boldogságot, és aztán hírt is adjanak róla az ötnapos kirándulás végeztével.

Az újságírók hajkurászása során akad össze Kate egy Benedict nevű, igen pokrócmód viselkedő férfival, aki nyilván a későbbi love interestté válik majd, sok-sok kaland révén.

A csapat, akit Kate-nek tyúkanyó módjára össze kell tartania, terelgetnie, felvigyáznia, igencsak vegyes társaság. Annak rendje és módja szerint persze rögtön lesznek klikkek is, valaki mindig eltűnik, vagy elkésik, esetleg kiborul, vagy megsérül... Nincs is szerintem ami jobban összekovácsolná az embereket, mint az, ha egymás útitársai lesznek. :D Ez itt is bebizonyosodik.

Igaz, vannak haloványabb szereplők is, de mindenkit közelebb hoznak az olvasóhoz a kalandok, és mindenkinek lehet kicsit drukkolni valamihez. Főleg persze Kate-nek, hogy nehogy retorziók érjék a munkahelyen a dán túra miatt, és hogy minden a lehető legjobban alakuljon - a szerelmi életét tekintve is. ;)

Kedveltem, ahogy alakult a történet Bennel, jó volt a partin való külön találkozás, és az is, hogy Ben nem a tökéletes és feddhetetlen lovag képében tűnt fel, hanem igenis épp rossz napja volt, és faragatlan volt - mindannyian tök máshogy viselkedünk a különféle élethelyzetekben, normalize being Ben! Én is lehet elküldöm a 'csába, ha valaki felhív így a semmiből, és megpróbál beszervezni valamibe, ami épp nem jókor talál meg.

Jók voltak a kisebb-nagyobb botrányok, kalandok, a városnézés. Egyedül talán a vidámparkos részeket untam. Illetve szerkezetileg fura volt, hogy mennyi volt még vissza, miután már hazaértek az útról. Nem tudtam mi lesz vajon még a bonyodalom ezután. Bár kétségtelen, hogy az utazás eseményei voltak jobbak, azért még maradt a történetben szufla a végére.

A legeslegvége talán egy picit szirupos lett, de ennyit megbocsátottam neki, amúgy nagyon kellemes élmény volt az olvasás, és zsong a szívem a hygge-ért és Koppenhágáért. ♥ Szeretnék olvasni Meik Wiking könyveket is a hygge-ről.

Az ajánlást nagyon köszönöm Suhakatának, neki köszönhetem ezt a szuper élményt, és új belebolondulást. :)

Tokió, Párizs, Dublin here I come, jöhetnek a következő Julie Caplinek. :) A második rész amúgy Brooklynban játszódik, és az egyik eddigi mellékszereplő, Sophie lesz a középpontjában.