2018. november 16., péntek

Cynthia Swanson: The Bookseller - Nővérek könyvesboltja

A Nővérek könyvesboltja egy hirtelen választás volt. Korábban ajánlották már, és a fülszövege alapján úgy véltem, tetszeni fog. Mostanában olvastam néhány csajosabb könyvet, és úgy gondoltam ez is beillik a könnyedebbek közé a sorba. Nem tévedtem nagyot, és szerencsére abból a szempontból is jól választottam, hogy nem egy gejl-romantikus történetről van szó, hanem ennél mélyebb dolgokkal is foglalkozik, és van benne egy kis csavar. 

A '60-as évek Amerikájába, Denverbe csöppenünk, az egyedülálló Kitty Miller életébe, aki barátnőjével, Friedával közösen vezet egy kis könyvesboltot. Kitty néhány éve már feladta a párkeresést, és élvezi a mostani életét. Azonban egyik éjszaka különös álomban találja magát. Néhány hónappal később jár az időben, már a következő év zajlik, és Kitty itt Katharyn Andersson, egy bizonyos Lars Andersson felesége, szép nagy otthonnal és gyerekekkel. Régebben egy ideig próbálta magára aggatni a komolykodó teljes nevét a Katharynt, de aztán visszatért a Kittyhez - ebben az újdonsült életben viszont mindenki Katharynnak hívja.

Az első pár álom még csak egy érdekes utazásnak tűnik egy alternatív valóságba, azonban az álmok egyre hosszabbodnak, bonyolódnak, és Kitty nem mindig ébred fel azokon a kritikus pontokon, amikor az ember érezni kezdi, kifulladt az álom, fel kellene ébredni. Túlságosan hétköznapi történésekben is hosszasan benne ragad, amik a való életet szokták jellemezni, nem az álmokat. A képek, az érzések egyre valóságosabb válnak, ugyanakkor Kitty érzi azt is, a másik, az eredeti élete is valóságos. Mi történik vele? Hogy tud ebből a körforgásból kikeveredni, melyik világban létezhet tovább? Ahogy a történet kibontakozik és bonyolódik, a látszólag könnyű döntéseket mindig valami elbillenti egyik, vagy másik irányba, és bizony nem is olyan könnyű megmondani, melyik lehetőség lenne jobb, mert mindegyikben van nyereség és veszteség is. Mindben van tragikus elem, csak másként. 

Tetszett, hogy az elején az álomvilág teljesen idilli, aztán apránként elkezdjük látni a teljes képet, értelmet nyernek az elejtett félmondatok is. Jó koncepció volt, és örültem, hogy a végén magyarázatot kaptunk mindenre, nem lett volna jó, ha elmaszatolja a szerző, hogy miért is történt az álomvilágba érkezés, de szerencsére volt mögötte gondolati tartalom. 

Az alcím szerintem túlságosan
árulkodó, de egyébként nagyon szép
a magyar kiadás.
Azt nem értettem, miért kellett a regényt a '60-as évekbe helyezni? Nem éreztem kényelmesnek, sőt, furcsa volt, mivel a szöveg, és úgy egyáltalán a kapcsolatok, viszonyrendszerek, kommunikáció nagyon mainak tűntek - ha a fejlettebb technikát akarta nagyon kihagyni belőle, akkor is lehetett volna a '80-as, '90-es évek... Néha meglepett egy-egy régebbi dolog, ami felbukkant. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy 50 évvel korábban járunk a mostaninál. Ez pedig azt jelenti, hogy nem sikerült jól megágyazni a korszaknak, néha kiestem a korból és a hangulatból, és tényleg feleslegesnek éreztem a visszadátumozást. 

Larsot nagyon szerettem, azt hiszem nagy vonzerő volt az álomvilágban (?) ő, és persze a gyerekek is, de mindig minden nem lehetett tökéletes. Mindkét életben hibádzott valami, és bár talán "könnyebb" lett volna a másik választás, ha van rá lehetőség, mégsem akartam volna másként befejezni én sem, és Kitty számára, és a magam számára is azt a valóságot választottam volna, ahol kikötött. Megnyugvással töltött el a vége. Többet nem árulhatok el az események folyásáról, mert akkor kevés maradna a felfedeznivaló, ez pedig tipikusan olyan regény, amit ki kell bontogatni fejezetenként, és a végén összeáll. 

Kicsit filozofikus, ahogy összeveti a kétféle életet de izgalmas is, ahogy összemossa az álmokat és a valóságot. Nem egy szokványos chick-lit, vagy romantikus regény; egyik címke sem illik rá igazán. Érdekes peremen egyensúlyoz, van, kicsit átbillen a mágikus realizmusba, aztán mégis megáll a végén a realitás szilárd talaján. 
Élveztem olvasni, jó a stílus, elgondolkodtató a mondanivaló és szépen mesél döntésekről, nehéz élethelyzetekről és az emberi kapcsolatokról. 

8/10

2018. november 12., hétfő

A legfrissebb megjelenések - képes poszt


Forrás.

Beindult a nagyüzem, és jönnek az újabb és újabb könyvek, amikkel már a karácsonyi ajándékozásra is lehet készülni. Lássuk, hogy én miket találtam érdekesnek a felhozatalból! Képes, görgetős, kevés szöveges poszt, bambulós hétfő estéhez ideális. ;) 

2018. november 10., szombat

Könyvbár - Harry Potter és a Tűz Serlege menü

Freudi, de a menü szó az első változatban, ahogy begépeltem, bizony 'menő' lett. ;) Ezzel az elírással is remekül jellemezhettem volna összefoglalóan a negyedik Harry Potter kötetből összeállított szuper menüsort, amit ismételten Zakkant bloggerina-kolleginával fogyasztottunk el a Könyvbár & Restaurantban. A november már negyedik éve Potteres hónap az étteremben, és természetesen tervezik végigvinni az egész sorozatot így, évente mindig egy kötetet bemutatva a történetre épülő ínycsiklandó fogásokkal. Aztán majd lehet folytatni a Legendás állatokkal is. ;)

A Harry Potter és a Tűz serlegéhez a következő pazar menüsort állították össze: 
  • Sötét jegy (merluzzo, lecsó, chorizo, kapor) 
  • Százfűlé-főzet (zöldfűszer-krémleves, gombák, kecskesajt) 
  • Sárkánytojás (kacsacomb-filé, céklás rizottó, fürjtojás) 
  • Labirintus (szarvashátszín, sütőtök-variációk)
  • A Tűz Serlege (kókuszos panna cotta, meggy, füge)

2018. november 6., kedd

Cosmopolitan Blogger Days 2018 - élménybeszámoló

Bár külön nem akartam bejegyzést írni róla, közkívánatra most mégis jöjjön akkor egy kis élménybeszámoló a Cosmopolitan Blogger Days 2018-ról, és arról, hogy is keveredtem én oda, és miért. :)

A Cosmopolitan Blogger Days-t október 26-27-én tartották a Groupamában. Az első nap inkább szakmai program volt (jelentsen ez bármit is :D), a másodikon pedig előadások és díjátadó az év ez-az-amazának. Az egész az igazán nagy és befolyásos bloggerek, vloggerek, influencerek körül forgott persze, mi kis könyvesbloggerek csak celebnézőbe mentünk, mondhatni. A programokat Steiner Kristóf és Sabján Johanna (Cosmo főszerkesztő) konferálták a nagy, virágos díszletek közt.

2018. november 5., hétfő

Sorozatmustra

Forrás.
A Témázunk ehavi választottja a Sorozatajánló - miket nézünk mostanában? lett, és bár ez nem egy szorosan könyves téma, azt hiszem egyrészt lehet könyvesre is venni a figurát - annyi jó adaptáció van -, másrészt pedig jó sorozatokat mindenki szeret nézni, így ötletforrásnak is nagyon szuperek lesznek a posztok, és mindenki találhat magának valami új néznivalót. Olvasási válságra is gyakran a legjobb gyógyír a sorozatnézés, nemde? ;)

A tévézés hőskorában, és főleg akkor, amikor még leginkább leckét kellett (volna) írni délután, vagy vizsgákra készülni, szerintem sokan kattantunk rá a humoros és drámai sorozatokra egyaránt. Én is sokat néztem a Rém rendes családtól a Jóbarátokon és a The Nanny-n át a Szívek szállodájáig és a Sandokanig sok mindent. Volt egy időszak, amikor az orvosos sorozatok voltak felkapottak - a Vészhelyzetből épp most láttam két rész ismétlést, és nosztalgikus élmény volt, de hogy ne csak ezt említsem, ugyanúgy ráfüggtünk a Dr. House-ra és a Grace Klinikára is. :) Aztán megtaláltak a csajos sorozatok is, mint a Szex és New York, a Született feleségek, vagy a kevésbé ismert The L Word Az elmúlt években aztán a nyomozós sorozatok élték virágkorukat, és minden tele volt/van Dr. Csonttal és különféle előjelzővel ellátott helyszínelőkkel. Hmm, most hogy belegondolok, elég sok (és sokféle) sorozatot néztem, ejha!

De térjünk a tárgyra, és lássunk néhány könyves sorozatot először, amiket a közelmúltban néztem. :)

Néhány hónapja bonyolódtam bele a Sherlock sorozatba Benedict Cumberbatch és Martin Freeman főszereplésével, és bár az első évad nekem néhol kicsit bonyolultnak, zavarosnak tűnt, a második évad végére elérték, hogy teljes mértékben és visszavonhatatlanul beleszeressek a sorozatba, Sherlock Holmes-ba, és Dr. Watsonba, és hogy bizony tűkön ülve drukkoljak nekik. Sherlock karaktere és ahogy Cumberbatch megformálja őt, egyszerűen briliáns! A gyors gondolkodás, a zseniálisan logikus következtetések, az elhadart okfejtések és a hamisítatlan angol hangulat egyszerűen magával ragadó. Az izgalom és a csavaros bűntények már csak hab a tortán. :)

Nyomozós sorozatból mostanában természetesen néztem még a Strike-ot is (poszt az 1-2., és a 3. évadról is van), és alig várom, hogy jöjjön a legújabb kötetből, a Lethal White-ból készült adaptáció is. :) Remek casting, noiros főcím, izgalmas cselekménybonyolítás, és a főhősök közt lassan bontakozó érzelmek.

Ha már Rowling, akkor azért megemlítem a The Casual Vacancy-(Átmeneti üresedés) ből készült 3 részes minisorozatot is, amiről korábban >itt< írtam. Ugyan nagyon más üzenete lett a végén lévő változtatásokkal, de azért érdemes megnézni.


Ugyan az, hogy "mostanában nézem" nem passzol teljesen hozzá, mert sajnos hosszú várakozás után még a jövő év valameddig várni kell a következő évadra, de mondhatjuk, hogy a könyves sorozatok közt fut azért a Trónok harca is még. :) Erről korábban >itt< írtam, bár az új részekről aztán nem esett már szó külön, de természetesen azokat is vártam és néztem. A könyvektől való eltérés engem nem zavart, lévén, hogy egy rész elolvasása után úgy döntöttem, maradok a filmváltozatnál, és azt fogom imádni. :))

A Wayward Pines sorozattal is úgy voltam, köszönöm, olvasni nem szeretném Blake Crouch könyveit, de megnézem szívesen. :) Fura, misztikus hangulatú sztori. A második évadba végül csak belekóstoltam, nem folytattam.



Tavaly télen fedeztem fel magamnak, hogy Durrellékről is készült sorozat, és bár elég szabadon kezeli a Gerry által megírt könyvek történetét, mégis egy igazán szórakoztató, vidám, bolondos sorozatot sikerült keríteni az állati és emberi csudabogarak köré Korfun, úgy, hogy mégis megmaradt a drámai vonal is.



A legfrissebb könyves /sorozatnézésem egyébként a Big Little Lies (Hatalmas kis hazugságok), de egyelőre egyetlen részig jutottam csak. :) A könyvet nagyon csíptem, és fogok majd külön írni a filmről is, ha végignéztem az évadot.


És most jöjjön néhány lista! 

Könyvből készül sorozatok közül még nem láttam, de érdekel (kiegészülhet még, ha ajánlotok jókat. ;): 

Az új Anne sorozat (Anne with an E
Terror (Dan Simmons)
The Handmaid's Tale - a könyvet nem szerettem, de mégis kíváncsi vagyok rá kicsit.
Agatha Raisin - csak az első részt láttam korábban, de egészen jó volt az adaptáció
Az új, BBC verzió Philip Pullman Az Úr sötét anyagai (His Dark Materials) trilógiájából

Nem könyves sorozatok, ami érdekelnek: 

Pushing Daisies
TheYoung Pope
Downton Abbey

Jelenet a Downton Abbey-ből.

Nem könyves sorozatok, amiket az elmúlt egy év során néztem, és kedveltem:


This is Us
Csengetett, Mylord? (Ivy!!! :D )

A This is Us szereplőgárdája.

Sorozatok, amik nem érdekelnek (vegyesen könyves és nem könyves): 

Twin Peaks
Thirteen Reasons Why
Stranger Things
The Walking Dead
Outlander
Once Upon a Time

A témához lehet csatlakozni poszttal, vagy csak ajánljatok egy jó sorozatot (vagy többet!)! :) Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek sorozatajánlója:

Anett, Dóri, Zenka, Nima, Anaria,

Utóvéd (később csatlakozók):

Bea

2018. november 1., csütörtök

Harry Potter - az első rész újrafelfedezése

Évek óta ígérgetem nektek is és magamnak is, hogy újraolvasom imádott kis kedvencemet, a Harry Potter sorozatot, de a tervezgetést aztán sosem követte bejelentés is, hogy valóban nekivágtam volna... Kicsit halogatva a dolgot, úgy esett, hogy 8 év elteltével tértem vissza a varázsvilágba, és nem bánom, hogy ilyen hosszúra nyúlt a kihagyás, mert így még nagyobb az újrafelfedezés öröme. :) 

2018. október 31., szerda

Októberi zárás

Saját képek.
Az ajtó előtt Harry Potternek kifaragott töklámpás világít (igen, villám alakú sebhely meg minden ;)), benn a kanapé sarkába befészkelődve pedig már a második Potter kötet újraolvasását is elkezdtem, szóval a meleg idő ellenére igazán őszi hangulatban mesélhetem el, hogy októberben 3 könyvvel gazdagodott a könyvtáram, és hogy egy szuper napot töltöttem el bloggerinákkal a Cosmopolitan Blogger Daysen. :) Ez utóbbi leginkább Szabados Ági előadása miatt érdekelt, de azért a "celebspottingot" is élveztem - még Hermione magyar hangját, Szabó Lucát is láttam. ;) Az október komótosan haladt előre, nem rohant el, és én is kicsit le tudtam lassulni. Talán ennek is köszönhető, hogy ezzel együtt 11 poszt született és hogy 7 könyvet is befejeztem a hónapban. Könyvértékeléseken kívül volt még izgalmas szerepjátékosdi, a sorozatvárólistám leporolása és lista a szerintem túlértékelt írókról is. 

Az olvasások közül a legjobban a Lethal White-ot vártam már, de ami a legjobban esett most, az holtversenyben két újraolvasás: A kis herceg és a Harry Potter első része voltak. Utóbbiról is fogok természetesen külön posztban is áradozni. ♥
A hónap csalódása a Rúnajelek volt Joanne Harristől, de sajnos koppantam Philip K. Dick-kel is kissé. 

Ahogy feljebb említettem, három könyv az októberi zsákmányom, íme: 

- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Sarah Perry: Melmoth
- Almási Kitti: Irigység, kibeszélés, rosszindulat


Három, egymástól nagyon különböző könyv, de mindnek nagyon örülök.

A Cosmo eseményen repi noteszt és tollat is kaptunk. :) 
Novemberre ígérhetek egy kisebb - khm, vagy inkább nagyobb - csokornyi Harry Potter posztot, mert most, hogy végre belelendültem az újraolvasásba, biztosan meg sem állok az All was well-ig ;) Hogy még több HP-content legyen, érkezni fog a The Crimes of Grindelwald a mozikba, és a forgatókönyv is úton van felém, illetve természetesen nem hagyjuk ki most sem Zakkanttal a soron következő Harry Potter menüt a Könyvbárban, amit ezúttal A Tűz Serlegéből főznek. ;) Varázslatos november lesz! :D

Ezeken kívül el fogom olvasni hamarosan a Védtelen halandókat és Almási Kitti  könyvét is, és tervezek párat az őszi terves és a vcs-listáról is kipipálni. :) 

A többiek októbere: 



2018. október 30., kedd

Robert Galbraith: Lethal White

“How often were you aware, while it happened, that you were living an hour that would change the course of your life forever?”


Strike és Robin visszatértek - és természetesen ismét együtt nyomoznak. :) A negyedik epizód igencsak érzelemdús lett, és meg kell hagyni, a bűntény is ebben a részben a legbonyolultabb, legszövevényesebb. Most sem kicsiben játszunk, miniszterek közt kell nyomozni, Robin még a Parlamentbe is beépül ál-gyakornokként, hogy megpróbálják felgöngyölíteni az először csak zsarolásnak tűnő ügyet. Az egészet azonban sokkal összetettebbé teszi egy évekkel ezelőtti, feltételezett gyermekgyilkosság, egy, a jelenben történt, öngyilkosságnak tűnő haláleset, egy vak sportminiszter és egy pár ló is... Szinte kibogozhatatlannak éreztem az egészet, annyi apró részlet volt, amik sehogy sem akartak összeilleni, de végül a mi Rowlingunk - khm, Galbraith-ünk - mégis sikeresen összerakta a képet egy briliáns és feszült jelenetben, ahol természetesen életveszélybe kerül a páros egyik tagja.

Rengeteg szereplő sorakozott fel a történetben, és emiatt már az elején úgy éreztem, igazán nagy segítség lett volna egy családfa, vagy egy régimódi felsorolás, mint a drámai művekben szokott lenni. A nagy Chiswell család beleértve az elhalálozott tagokat és mindenféle ex-nejeket, Jimmy, Billy és Flick, Geraint és Della Winn, Amir, Francesca és még jópáran egy elég kiterjedt gyanúsított-listát biztosítottak a nyomozáshoz. De akárkit is gyanúsítottam aktuálisan az elkövetéssel, csak a megérzés vezetett. Nem tudtam kitalálni a motivációt, és hogy ki lehet az elkövető, mert valahogy túl sok részlet hiányzott, amik csak később derültek ki. Hiába kaptunk néha egy-egy infómorzsát, a képet csak még szétesőbbnek éreztem ezektől. Pedig az elejtett apróságokra nagyon próbáltam figyelni - amiket csak megemlítenek, aztán hagynak lógni a levegőben... Persze izgalomban is tartott, hogy képtelen vagyok találgatni, olyannyira, hogy nem is vettem észre, hogy gyilkosság a könyv harmadáig nem is történik, addig nincs is hullánk,csak a korábbi események és a zsarolás körül forgunk.

“It was a glorious thing, to be given hope, when all had seemed lost.” 

A kötet erőssége szerintem igazán nem is a krimiszál most - legyen bár zseniálisan csavaros, több szálon futó és összetett -, hanem a főszereplők közti kapcsolat megváltozása. Mindenki sokkal inkább kimondja, vagy csak hagyja felszínre jutni az érzelmeit ebben a részben. Ha máshogy nem is, de a narrátoron keresztül is sokkal mélyebb betekintést nyerünk mind Strike, mind Robin lelkébe, és hogy mit éreznek egymással és önmagukkal kapcsolatban. A prológust ebből a szempontból (is) imádtam! Összességében is egy iszonyú erős része a könyvnek a prológus, és bár sosem kerestem Rowling krimijeiben a harrypotterességet, most ebben a részben mégis váratlanul rámköszönt, és jólesően megmelengetett. Nem akarom kielemezni, hogy vajon hogyan és miért, de annak az első előtti fejezetnek echte Harry Potter hangulata van, egyszerűen végigvonul rajta, a leírásokon, az érzelmeken, a karaktereken, mindenen! Imádtam! 

Ezt a kiadást várom...
Mattet persze gyűlöltem akkor is (és mindig is), és kissé haragudtam Robinra, de végső soron megértettem. Van, amikor az ember tud valamit, mégis időre van szüksége... Mindenféle spoiler nélkül erről még annyit merek mondani, hogy a mi Robinunknak azért jut még szép nagyjelenet ebben a könyvben, az esküvőn visszafojtott indulatok után! Nagyon szépen lett felépítve az egész Matt-Robin szál és a konfliktus. 



“I don’t mean Chiswell killing himself—”
“—it’s pronounced ‘Chizzle’—”
“—I mean you getting yourself into trouble for sneaking around the Houses of Parliament!”
“Don’t worry, Matt. I’ll make sure the police know you were against it. Wouldn’t want your promotion prospects compromised.”

Kedvenc részeim

- Prológus
- Strike a kórházban az unokaöccsével
- Robin versengése Barclay-val, meg egyáltalán, ahogy vágyik az elismerésre 
- Sírrablás!
- Robin elteszi a pezsgősdugót :))) 
- Ó és az sms - rájöttem. Mindkétszer. 

Forrás.

Amitől kissé indokolatlanul ugyan, de hülyét kaptam, hogy minden egyes fejezet előtt egy Henrik Ibsen: Rosmersholm idézet volt. Ezt a könyvet akár the Rosmersholm volume-nak is lehetne nevezni. Nem tudom miért, de már nagyon elegem volt belőle... Helyenként nem is éreztem helyénvalónak a kezdő idézetet. 

Összességében ez a kötet nem a kedvencem, ami magát a bűntényt illeti; ebben még mindig éllovasok a 2-3. kötet, holtversenyben. A szereplők közti viszonyrendszer alakulása, Strike és Robin érzelmei szempontjából viszont ez a rész adott eddig a legtöbbet, úgy érzem. :) 
Nem hiányzott belőle a dráma, a vérfagylalás, az intrika, de a humor sem.
Alig várom a folytatást! Egy kicsit tartalmazhat több Shankert (hiányoltam!) és Barclay-t is! ;) 


“Don’t be flippant, I’m serious—”“So am I,” said Robin, without heat. “I’m doing what I’ve got to do. I haven’t had a single panic attack for weeks. How’s your leg?”“Getting better. Doing my stretches. Watching my diet.”“You just ate half a potato field and most of a cow.”

Érdekes szavak, kifejezések:

- R&R: rest and recuperation / rest and relaxation
- MOT test - gépjármű műszaki vizsga
- bailiwick: működési kör, működési terület, joghatósági kerület
- self-immolation: önfeláldozás
- lassitude: fáradtság, bágyadtság
- deference: hódolat, tiszteletadás
- petulant: szeszélyes, ingerlékeny
- kip: alszik, lefekszik aludni
- injunction: tiltó végzés, tiltó rendelkezés
- melée: csetepaté, zűrzavar
- marquee: sátor
- morass: láp, mocsár, posvány
- preclude: meggátol
- squalor: mocsok, szenny
- desist: eláll vlmitől

2018. október 23., kedd

Kamera által homályosan


Az úgy volt... hogy gondoltam kipróbálom én is ezt a sokat emlegetett Philip K. Dick nevű szerzőt, mert nem járja, hogy semmit soha nem olvastam tőle, sőt, meglepődve kellett konstatálnom, már rég meg is halt szegény - azt hittem ugyanis, hogy olyan kortárs, aki jelenleg is alkot. A híres sci-fikből egy, az Agave által újra kiadott, egyébként 1977-est választottam, a Kamera által homályosant, méghozzá azért, mert a fülszövege megtetszett; amolyan titkosszolgálatos, rejtélyes könyvnek tűnt egy furcsa droggal a középpontban. A Csúcshatást (Alan Glynn: Limitless) juttatta eszembe elsőre, amit nem olvastam ugyan, de a filmet láttam többször is, és nagyon kedvelem. 

A Kamera által homályosan persze végül semmiben nem hasonlított a Csúcshatáshoz azon kívül, hogy valóban van benne egy drog, ami hatással van a főszereplőre. A H-anyagot mindenki használja, teríti, tenyérszám kapkodja be, és hosszútávú hatásaival látszólag nem törődnek. A világ tulajdonképpen mintha két részre oszlana: tele van drogossal és azokkal, akik ezekre a drogosokra vadásznak, hogy be tudják varrni őket akár a használatért is, de főként inkább felgöngyölíteni próbálják a dílerhálózatot, és eljutni az igazán nagykutyákhoz, hogy őket kapcsolják le. Csakhogy ehhez bizony be kell épülni, és bár meg lehetne elvileg játszani a drog használatát, mégis a legtöbb tégla maga is függővé válik, és súlyos károsodásokat szenved. A főszereplőnk, Bob Arctor is eléggé kikészül, miközben úgynevezett maszkafanderében, ami az egész testét egy kvázi beazonosíthatatlan, homályos folttá redukálja, folyamatosan jelent a központnak és feletteseinek mint Fred, a megfigyeljtéről, aki nem más mint... ő maga, Bob Arctor! Elmondása szerint is beépül Arctor baráti körébe, és a fejesek nem tudják ki ő a barátok közül, aztán időről időre elmegy a bekamerázott lakásból és visszanézi a holokamerák felvételeit önmagáról... A társalgások hol a meglepetés erejével érik, hol pedig be tudja fejezni a már azelőtt kimondott mondatait is, miközben egyre távolabb sodródik a valódi létezéstől, ahogy megcsalja a tér-, és időérzékelése is, és kezd kicsúszni a lába alól a talaj. 
A legérdekesebb részek ezek az önmegfigyelések voltak, és a váltások, amikor tudja és amikor nem tudja, hogy a megfigyelt alany tulajdonképpen önnön maga. 

A többi részben viszont elég sok a drogozás, szürreális és értelmet nélkülöző párbeszéd, hipnotikus, ijesztő jelenetek, amelyek nem is biztos, hogy megtörténnek. Egy igazi lecsúszott, surmó társaságról van szó, besúgókkal, egymás halálát akarókkal, kemény drogfüggőkkel, akik az őrület különböző szintjein lavíroznak a teljes összezuhanás előtt, és akik titokban akár maguk is lehetnek beépített emberek, vagy Fred/Bob Arctorok. 
Az elején nehezemre esett megkülönböztetni egymástól Barrist, Luckmant, Charles Frecket és Fredet is, aki ugye Arctor. Elég szerencsétlen megoldás volt, hogy ennyire hasonló nevű volt Freck és Fred, főleg az első néhány fejezetben totálisan összezavart, és összemosta őket az agyam. 

Dick elvont, szürreális, hallucináció-szerű és homályosan bizonytalan terepre navigált, ami megmondom őszintén nem egy kedvelt hely számomra. A züllött banda koszos lakásából és hervasztó drogügyleteiből mindig csak szabadulni vágytam. A szereplőkkel nem tudtam azonosulni és együttérezni, mert hát saját döntésük volt ez az egész züllés, ezt még maga Dick is megírja a könyv végén egy jegyzetben, sőt azt is, hogy nincs erkölcsi tanulság. Ezért pedig őszintén kár, mert reméltem, hogy valahova ki fog lyukadni Bob Arctor története és hogy talán gyümölcsözőek lesznek bizonyos erőfeszítései. 

A könyvet kiadja az Agave Könyvek
Rendeld meg >ITT<

Eredeti cím: A Scanner Darkly

Fülszöveg"Kamerák felszerelve. Indulhat a megfigyelés. 
De ki figyel meg kicsodát?


Fred kábítószeres ügynök, aki eltökélten próbál a H-Anyag nevű illegális, bár bizonyos körökben roppant népszerűségnek örvendő szer nyomára bukkanni. Ezért a külsejét teljes mértékben megváltoztató maszkafander segítségével felveszi a drogdíler Bob Arctor személyiségét, és ebben a szerepben ő is komoly fogyasztójává válik a H-Anyagnak. A kábítószernek azonban súlyos mellékhatása van: kettéhasítja fogyasztója személyiségét. Fred – a kábítószeres ügynök – tehát a titokban elhelyezett kamerák képein keresztül figyeli Bob Arctort – a drogdílert –, és közben fogalma sincs róla, hogy saját maga után nyomoz.

A rendőrök és a bűnözők mindig is szorosan függtek egymástól, de egyetlen regény sem dolgozta fel erőteljesebben ezt a perverz szimbiózist, mint Philip K. Dick 1977-ben született remekműve, amiből 2006-ban Richard Linklater kultikus filmet is forgatott Robert Downey Jr., Keanu Reeves és Woody Harrelson főszereplésével."


Fordítási kukacoskodás: "Tippelj, mire jöttem rá, kis híján a keményebb végén." ... the hard way? Ez a keményebb végén annyira magyartalan...
A 221. oldalon levő "gallyra megy" pedig fizikai fájdalmat okozott... Miért maradhatott ez így? Korábbi Agave könyvben is volt már ugyanez a hiba, integetek a szerkesztőknek/korrektoroknak még mindig hevesen: gajra!!! 

2018. október 22., hétfő

Nyitott és csukott óriáskígyókról - A kis herceg varázsa

Saját kép.
Antione de Saint-Exupéry: A kis herceg - avagy hogyan bocsátottam meg kedvenc idézetem átírását is. 

Számomra is annyira elképesztően hihetetlen, hogy muszáj írásban is rögzítenem itt: 22 év után olvastam újra A kis herceget... Az apropó pedig nem más, mint a Poket zsebkönyv verzió megjelenése, és az új fordítás, Dunajcsik Mátyás jóvoltából. Az illusztrált kötetecskét igazán gyorsan el lehet fogyasztani, egy napos délután is elég hozzá, én is kihasználtam az egyik utolsó ilyen ezen az őszön nemrég, és nem csak D-vitaminnal töltekeztem közben.

Annyi mindent előhozott a történet... A régi olvasásélmény megfakult már, és tényleg csak a nagyobb támpontokra emlékeztem belőle.
A külsőségekkel indítva: imádtam ezt a kiadást! Bár már a harmadik Poket, amit megvettem, de az első, amit el is olvastam. Annyira aranyos ebben a pici méretben és notesz-szerű formában! A papírminőség is szuper, olyan jó megfogni, és simogatni a szépséges rajzait. Tetszettek a néha-néha kiemelt félmondatok is, amik végiglebegnek az oldalakon.

Saját fotó.
A bölcsessége egyszerű ugyan, mégis nagyon igaz. A bolygók lakóinak segítségével bemutatott társadalomkritika és a felnőttlét prioritásainak felülvizsgálata, akik veszni hagyják a boldog pillanatokat és az igazán fontos dolgokat, ma is ugyanolyan aktuálisak, mint 22, vagy akár 75 évvel ezelőtt - akkor adták ki ugyanis először A kis herceget, 1943-ban.

Saját kép.
Egyszerű képekkel és szimbólumokkal dolgozik, és olyan dolgokat tanít, amiknek az igazságtartalma nem évül el, mert olyan alapvető és mélyen emberi dolgokról van szó - bizalom, barátság, magány, gondoskodás, de a nagy szavakon túl kisebb dolgok is, mint a rendszeresség, ahogy kitisztítja a vulkánjait a kis herceg, és rendben tart maga körül mindent apró bolygóján, nehogy aztán egyszer csak eluralkodjanak mindenen a majomkenyérfák. ;) Az alkoholista ember példáján keresztül a függőségről ad akkurátus képet, de persze az önimádó, a lámpagyújtogató és az üzletember is fontos üzeneteket közvetít. A rózsa készülődését, "öltözködését" olyan gyönyörűen írta le Exupéry...  Nem akarom agyonelemezni, mert úgy elvész a varázsa ezeknek az apró részleteknek. De bármely részét nézzük is, a bolygókat bemutatóst, a kis herceg és rózsa, vagy a kis herceg és a róka kapcsolatát fejtegetőt (amik talán nem is állnak távol annyira egymástól), rengeteg jelentésrétege van, és az ember a saját élethelyzetének megfelelőt olvashatja ki a sorok közül.

Hogy gyereknek való-e? Nem biztos, de én úgy látom igen-igen sokan olvastuk 8-10 évesen először életünkben, és valami mindenkinek megragadt belőle... Szóval olyan nagyon rossz csak nem lehet, még ha nem is mindent értettünk akkor belőle. 

A híres idézet mindig is az egyik kedvencem volt a könyvből, és szerencsére nem változtatott az új fordítás sokat rajta, így aztán megbocsátom, hogy kicsit megváltozott... de az én fejemben mindig úgy marad, ahogy először megszerettem, Rónay György fordításában: 

"– Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Ennek van a legszebb, legjobb ritmusa. Az összes változatot megnézhetitek ezen a wikipédia oldalon összeszedve. 


Nem írok összegző és pontozó értékelést hozzá... Olvassatok ti is kis herceget!