2021. július 21., szerda

Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Kicsit furán érzem magam, hogy miért is olvastam el ezt a könyvet, miért is érdekelt valakinek a gyászfeldolgozása, vagy csak maga a tragédia; miért kerestem fel ezt a szomorú eseményt. Teljesen kimaradt, és ismeretlen volt nekem ez a baleset, pedig biztos tele volt vele a sajtó akkoriban, és fel is kaptam volna rá a fejem, ha más miatt nem, hát Málta miatt, ahol én is jártam már. 

Öt éve a tengerbe veszett ott egy magyar fiú, Bence. 
Nagyon őszinte írás ez a könyv arról, hogy is történt minden - mindenféle megelőző eseménnyel, családi szálakkal, kapcsolatokkal, jelekkel, amik talán ide mutattak, amiket talán csak később címkéz fel az ember "jelnek", mert valamibe kapaszkodni kell, valahogy fel kell dolgozni a feldolgozhatatlant, és tovább élni.

Angela Murinai története szomorú és nehéz, és mégis színes és életigenlő. Biztosan segített a történet kiírása, hiszen az írás terápiás hatású dolog, de enélkül is érezni, hogy Angela olyasvalaki, aki a jég hátán is megél, és előbb-utóbb talál valamit mindenhol, mindenben, ami boldoggá tudja tenni, ami előreviszi. Például néhány hófehér követ, amikre festeni lehet. Tisztában van a hibáival, és elnézi magának, amikor nem tud mintaanya lenni, amikor nem hoz jó döntést, vagy amikor igenis ki kell ordítani a kocsi ablakán az összes feszültségét, bele a világba. 

Nem tépázott meg a könyv különösebben egyik ponton sem, de nem is az a célja, hogy megroppantson, megríkasson, nem hatásvadász, csak mesél. Elmeséli a bánatát. 
A stílus kellemesen olvasmányos, gördülékeny, a nehéz téma ellenére kicsit nyár- és tengerillatú, hangulatos. Sokszor említve van a híres Azúr-ablak (bár azt nem tudom miért az angol nevén) - ami azóta leomlott -, és a sárgás tónusok, a máltai sárga színű házak sora. 

Nem gondoltam, hogy a múltból is ennyi részlet előkerül, apróbbak-nagyobbak, a gyerekekről, gyerekektől, illetve a család többi tagjáról, de így lett kerek egész. A házasságot, a férjjel való kapcsolatot  nagyon furcsálltam, de én is ismerek ennyire kétlaki embereket, szóval van erre példa bőséggel. Ettől még benne élni én biztosan nem tudnék, nekem ez túlságosan szétszakadt kapocs, ahhoz, hogy ezt még egyáltalán házasságnak hívhassam. De sok egyéb másban is másként viselkedtem volna; például, azt hiszem, nem hagytam volna el a szigetet a test megtalálásáig (ha nem kerül elő, akkor talán sosem), viszont amikor elhagyom, nem tudtam volna visszatérni oda. Mégis megkapónak éreztem, hogy ott lett eltemetve, és hogy milyen sok szeretetet, figyelmet kapott a család a helyiektől, legyen bár különböző a nyelv, a kultúra, a vallás. Vannak dolgok, amik összekovácsolnak.

A másik két fiút nagyon sajnáltam, nem is tudom melyikőjüket jobban - a megmenekülés igazságtalannak tűnő terhe is éppoly nagy, mint a megérzés és figyelmeztetés figyelmen kívül hagyása miatt érzett tehetetlen düh.

Egyik kedvenc részem amikor kiáll a hegyen a szélbe Angela, a fehér kendőjével... Furcsa, mert akár végtelenül szentimentális is lehetne ez a kép, mégsem az. Talán mert az élet írta az egészet ilyenre.

Érdekes olvasmány volt, más, mint amit vártam, több. Örülök, hogy megismerhettem. 

>Itt< olvashatók részletek a könyvből, a szerző facebook oldalán

A könyv a Libri Kiadó Saját Szoba Könyvek-sorozatának része, amely személyes, női perspektívából bemutatott történeteket gyűjt egybe, amelyek témájuk súlyosságával és keresetlen őszinteségükkel megrendítenek és továbbgondolásra késztetnek. (Forrás.)

Fülszöveg: "Hogyan ​lehet megbirkózni az egyik legnagyobb veszteséggel, amely érhet bennünket, a gyermekünk elvesztésével? Mit tehet egy anya, hogyan élhet tovább tátongó sebbel a lelkén?
Gozo. Forrás.


Angela Murinai három kamasz fiával nyaral a csodálatos Gozo szigetén, amikor legidősebb gyermekét elsodorja egy áramlat és belefullad a tengerbe. A Mikor feltámad a szél azonban több mint gyászkönyv, nem csupán az anyai fájdalomról és túlélésről szól. A személyes történeten túl szembesít bennünket az anyaság nehézségeivel, a nőket érő erőszakkal, a család, a házasság vagy a hit kérdéseivel. Szól a szeretetről és az emberi jóságról, valamint a döntés erejéről – arról, hogy a legnagyobb sorscsapások idején is képesek vagyunk meghatározó döntéseket hozni és kézben tartani az életünket.

Angela Murinai a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán diplomázott, majd néhány évig tanítóként dolgozott. 2014 óta írja Gumiszoba című blogját, ahol közéleti kérdésekkel, nőpolitikával, társadalomkritikával foglalkozik. 2018-ban két fiával Németországba költözött, és azóta is ott él.

2016-ban egy családi nyaralás során balesetben elveszítette legidősebb, akkor 18 éves fiát. Négyévnyi gyász után döntött úgy, hogy megírja azokat az érzéseit, melyekkel azóta is együtt él. A Mikor feltámad a szél egyszerre szól veszteségről, családról, gyökerekről és örökségről, elmúlásról és túlélésről."

2021. július 18., vasárnap

Futártempóban, Budapest utcáin

A ritka alkalmak, amikor verseskötetet veszek a kezembe, szinte csak Hegyi Zoltán Imrére redukálódnak egy ideje, akinek nemrég jelent meg az új gyűjteménye, a Futártempó, és akitől mindig szívesen olvasok. 

Mint a korábbi köteteknél, úgy itt is azt éreztem, hogy a személyes ismeretség, és az ismerősség érzése sokkal közelebb hozta hozzám az írásokat. Pár információmorzsa innen-onnan mindig beilleszthető a kirakós darabkái közé, és ettől picit más arca lesz az írásnak.

"Istenek ideje van,
fém-szürke felhőket püföl 
egy északi ököl félálomban elhajított kalapácsa."
/Megtérés/


Tetszett. Tetszik. A cím, a térkép, a sebességtől elmosódás, a versek maguk. 
Egy igazi, hamisítatlan körkép a mostani, a mai Budapestről.
Plasztikusan jelenik meg a futárkodás a biciklivel, a sok meleg étellel, amiket a város gyomrából valahogy az egyének gyomrába kell juttatni, legyen bár szeles-mocskos ítéletidő is éppen. Kicsapódó kocsiajtókkal, index nélküli vak-kanyarodásokkal, kitörő, fröcsögő indulatokkal nehezített a pálya, és ezek a körülmények mind ismerősek, otthonosak, a maguk kicsit szomorú módján. Zajos, nehéz lépcsőházajtók, kongó léptek fel és lefelé, átadások, bepillantások... Társadalmi metszet, futárszemüveg alakú kivágáson át szemlélve. 

"Állunk és eszünk az utcán.
Van bennünk valami közös.
Szégyentelen és szégyellt, 
konok rokonság."
/Street Food/

A Bűnevésről volt a kedvenc szekcióm, a legtalálóbb elnevezés pedig a Bezárabazária volt, ami természetesen már a(z első) covid-lezárás idején történteket mutatja be. 

"Megszokhatatlan a botrány
szomszédságában mosolygó
harmónia."

"Nehéz a világnak velünk, és
ezért nehéz velünk a világ -"
/Felvételen rögzített tények/

Nagyon megfogott ez az idézet, mert én is épp egy kicsit olyan időszakban voltam az olvasásakor, amikor állandóan azt éreztem, nem emlékszem még az előző napszak történéseire sem, törlődik: 

"A kaland valahol monoton lihegéssé lesz, 
ha már nem szálazódik önmagává benne 
egyetlen elem sem. Mi történt? Semmi,
mondom este a kedvesnek, mert kitörölte
belőlem a reggelt a délelőtt, a délelőttöt
a dél, a delet a délután, ebben a mindent
összemosó, kurva esőben." 
/Eső időben/

Kiemelem még A kis hülyéről 1-2 verseket, amiben remek párhuzam van egy-egy "pórázzal" és a tovalendüléssel - min múlik egy tragédia, mit idéz fel egy nyomokban hasonló villanásokat tartalmazó jelenet... 


"Ne csaljon meg a látszat.
Az élet tényleg akkor a legélhetőbb, 
a maga ritmusában, amikor
egyáltalán nem érdekes."
/Helyrebillen/


Köszönöm az élményt, várom a következő kötet(ek)et. :)

2021. július 9., péntek

Mit olvasunk nyáron?

Forrás.
Gyorsan csatlakozom utóvédként a júniusi Témázáshoz is, ami a Nyári könyvek téma volt, és hát jól is néznék ki, ha ezt őszig halogatnám! :) 

Nyáron mindig valamiféle más dimenzióba kerül az ember, aminek több oka is van: a meleg (ha szerencsénk van, akkor csak meleg, nem hőség...), a nyaralások, a vízpart, a késői sötétedés, és persze gyerekkorunkban a végeérhetetlennek tűnő vakációk... :)
Ezek miatt nekem valahogy mindig más volt, és máshogy is maradt meg a nyári olvasás, és a nyári olvasmányok, amik azért témájukban nem feltétlenül voltak nyáriasak és könnyedek. Külön pont volt a nyaralásra készülésben, hogy milyen könyvek kerüljenek a pakkba, és élénken élnek az emlékezetemben, hogy mik voltak nálam. Van valami utánozhatatlan abban, amikor tényleg pihenés, kikapcsolódás, szabadság alatt feledkezik bele az ember egy történetbe. Vagy többe.

Általában többet olvasnak az emberek nyáron, mert ilyenkor még az is pakol valami olvasnivalót a bőröndbe, ami jól jön majd a strandon, aki egyébként nemigen forgat könyveket. Ilyenkor bizonyára előkerülnek azok a kötetek, amik a karácsonyfa alatt voltak, és amikre rávágta az ember korábban, hogy majd a nyári szabadságán elolvassa. Évekig jártam a Balatonpartra strandolni, és minden nyáron telis-tele volt olvasó emberekkel, amit tök jó látni, ugyanakkor persze az is igaz, hogy nekik nagy részük máskor nem ilyen lelkes könyvmoly. Az igazi könyvmolyok ehelyett nyáron gyakorta beleesnek egy kisebb-nagyobb olvasási válságba (hurrá :D). Persze ez elmúlik, és azért lelkesen pakoljuk a fél várólistánkat, legalábbis gondolatban, a csomagba, ha nyaralni készülünk, vagy akár csak valami kis staycation van kilátásban az erkélyen, a kertben, a ventillátor előtt a kanapén... 

Ha a nyárra gondolunk, egyből a könnyedebb olvasmányok, strandkönyvek ugorhatnak be, mert szó mi szó, a kis semmiségek könnyebben csúsznak, amikor folyik rólunk a naptej, de nem szoktam direkt könnyű, nyárias, vagy nyáron játszódó könyveket választani. Egész évben olvasok mindenféle műfajt és témát, és így nyáron is egyéb szempontokat veszek inkább figyelembe, hangulat, könyvek hossza, praktikusabb méret stb. A nyári könyves tervlistámon akadt már kifejezetten havas, téli könyv is, nem tiltja azt semmi. :)  
Persze szinte mindig túlterveztem, és több könyvet vittem magammal, mint amit be tudtam habzsolni.

Forrás.


Én szeretem a nyarat, jobban mondva régebben szerettem, mert ami most fut kánikula címszó alatt, az már embertelen, és nem igazán csábít a szabadban való olvasásra, ami a nyári olvasmányok egyedi atmoszféráját biztosítja. -.-'

Forrás.

Hiányoznak ezek a hangulatok...: 

... a gyerekkori vakációk, amikor az időtlenség érzésében úszva lehetett olvasni, és egyik könyvet fogni a másik után, kinn egy árnyas verandán, vagy benn a sötétített szobában, kitekeredve a fotelben  
... a surrogó hangok a tenger, vagy a Balaton felől, ahol mindjárt el is lehet bóbiskolni az árnyékban a napágyon egy szelíd órácskára a könyvvel a hasunkon... :)
... két fürdés közt a fűben fekve szárítkozás, a könyvet csak vigyázva téve le a fűbe, aztán a lopásgátlós törölközővel letakart strandtáskába visszarejteni ;D
... a nyaraláson vett könyvek - mert mégis elfogyott az olvasnivaló, vagy csak megcsapott az érzés, mi lesz, ha elfogy! :O 
Gyerekkoromban egyszer így kaptam meg A halak jelleme című kötetet, Gerald Durrelltől, hogy után az egész életművét beszerezzem. :) 

Ami nem hiányzik annyira, azok a a kötelező olvasmányok, amiket augusztusban el kellett kezdeni olvasni... Emlékszem mennyi ideig bele voltam ragadva A kőszívű ember fiaiba, és annyira szerettem volna valami mást olvasni. Még a viaszosvászon terítő mintáját is látom magam előtt, amin a nyitott könyv hevert. 

Forrás.
Sok más kép is beégett, és nem feltétlenül azért, mert maga a könyv lett volna emlékezetes, egyszerűen csak megmaradtak, bevésődtek az olvasós képek. Nyaraló lépcsőjén ülve, elvonulva a napos oldaltól olvasgattam Alice Hoffman Hetedik mennyországát például, aztán villan a kép a fűben, a pokróc mellett heverő könyvekről: A virágok vére, Dafke, Az ötödik gyermek, SAA: The Girl Who Chased the Moon, The Sugar Queen, mind kísértek a partra, változatos egyveleg. 
Balatonon sokszor olvastam a Kindle-en is, Moningot, vagy a Once a Witchet - emlékszem arról a blogposztot hajnalban írtam meg egyszer, amikor még csendes volt az egész ház, és én nagyon korán ébredtem fel. :) 

Sokszor jött velem Agave reci nyaranta, Baráth Kata Arkangyal éjjele, vagy a Veron sorozat valamelyik kötete, a Nő kutyával és holddal, a Kontroll is kísértek a Balcsira. 
Most, hogy visszagondolok, a legelső reciket, amiket kaptam szintén vittem magammal, akkor épp Horvátországba: A jó pasi kézikönyve és a Sors és önismeret voltak ezek. Unokabátyám még cikizni is próbált érte (velük nyaraltunk), egész addig, amíg ki nem derült, hogy a kiadótól kaptam, véleményért cserébe. ;D Akkor mennyire jólesett menőzni ezzel. ;) 
Látta a horvát tengerpartot a Problemszki szálloda és A kiút is (Csernus). 

Egy régebbi olaszországi nyaraláson olvastam Joanne Harristől a Holy Foolst, ami kicsit nehezebb olvasmány is volt, mint gondoltam, nem annyira illett a felszabadult nyári életképhez, ami körülvett. :)
Szintén Olaszországba jött velem a Gentlemen and Players, első olvasásakor. 
Egy másik olasz kalandozáshoz sok-sok Agatha Christie-t vittem. Akkor olvastam A titokzatos stylesi esetet és a Függönyt is, azaz Poirot első és utolsó kalandját egy omnibus kötetben. Azon a nyaraláson kb. kétnaponta bedaráltam egy könyvet, állandóan csak olvastam. Egy ideig aztán AC szünetelt, felváltotta Simenon, most pedig közösen vannak jelen, nyaranta is - tavaly nyáron több beficcent belőlük egymás után. Pár éve a férjemmel együtt faltunk csomó Maigret kötetet a teraszon heverészve, hú de jó volt az is. :) Persze ő mindig gyorsabban végez velük. :D 
A krimik szerintem egyébként nagyon illenek a nyárhoz, de bármely más évszakban is szívesen olvasom őket. A déli regények is nyár-illatúak, férjemmel első közös balatonozásunkra el is kísért a Szikomorfán születtem :) , de nyáron olvastam (hallgattam) A segítséget is.


Itthoni nyári emlékek közé tartozik az első belelapozás a Briliáns barátnőmbe, a csíkos nyugágyon; emlékszem, megcsapott az érzés, hogy indul a kaland Ferrantéval! 

És ti miket olvastok nyáron, mi esik jobban, vannak visszatérő szerzők ilyenkor? Lehet most is csatlakozni a témához! :)


A többiek nyári könyves bejegyzései:
DóriBabó Buca, Larawyn, Readinspo, Sister

Utóvéd (később csatlakozók): 


2021. július 3., szombat

12 éves lett a blog!

2009. július 3-ájának délelőttjén indítottam el a könyvesblogomat, így aztán ma örömmel jelenthetem be, hogy TIZENKÉT ÉVES lett a PUPILLA OLVAS! :) Hurrá-hurrá! A kis könyves sarkam azóta is aktív, és lelkesen vezetem az olvasmányélményeimet, könyves tervlistáimat és összegzéseimet benne. Kedvenc hobbim és elfoglaltságom színtere nem sokat változott az évek során, azt leszámítva, hogy korábban a freeblogon indult el, és futott évekig, tulajdonképpen még sablont se cseréltem azóta, hogy átjöttem a blogspotra. :D... 

Forrás.

A hagyományokhoz híven rögzítem a statisztikát most is, mert ez máshol nem marad meg: ezzel a poszttal együtt összesen 1188 bejegyzést lehet olvasgatni - a freeblogról nem minden jött át persze -, és 118 feliratkozott olvasó van. A látogatottsági számláló 535028-on áll most.

Köszönöm, hogy benéztek hozzám! Továbbra is szeretettel várlak benneteket a kis könyves zugomba: gyertek olvasni, böngészni, kommentelni, ajánlani! :) Bár mostanában kevesebb időm jut elszöszölni a bejegyzésekkel, azért változatlanul fogok írni - meg persze olvasni is, amennyi a csövön kifér! :D 


Boldog 12. szülinapot, blog! :)

Forrás.


2021. július 2., péntek

Júniusi zárás

Forrás.
Alattomban július lett, úgyhogy gyorsan összegzem a kis satnya júniust, ami nem volt kiemelkedő sem olvasások, sem beszerzések szempontjából, egyedül a hőmérő higanyszála verdeste a plafont... Most egész kellemes ebben az átmeneti őszi hűvösben lenni ahhoz képest. :)

A június nekem így alakult könyves szempontból, ismét csak pontokba szedve: 

- befejeztem 10 könyvet
- ezek közül 6 aprócska mesekönyv volt, ajándékba kapott is, és ajándékba szántak is, amiket előolvastam :) 
- a többi mind április-májusról csúszott még át
- kivéve egy verseskötetet, a Futártempót, amiről még nem sikerült írni, de már készül a poszt, két mondat/napos sebességgel :D 
- az elolvasott kisbabás könyvekről és két Írországban játszódó hangoskönyvről 1-1 zanzaposztot rittyentettem
- pótoltam a kimaradt májusi témázást is, amiben könyves példaképeinket vettük sorra
- mielőtt elmúlik a nyár, megírtam a nyári tervlistámat, kicsit rövidítve - meglátjuk ebből is mi lesz... :)
- így összesen 6 bejegyzés született a hónapban
- egyetlen könyvvel gyarapodott a könyvtáram, Baráth Katalin: Afázia című új könyvével, amire nagyon kíváncsi vagyok

Saját kép.
Sajnos picit megakadtam az olvasásokkal, nem volt kedvem hangosozni sem egy ideig, és pont egy, az elején nehezen belerázódós audiót fogtam ki, a The Rose Code személyében, ami még csak most kezd belendülni, 20%-nál. De mostantól haladni fogok vele, már érzem. :) 
Szegény rövidke Maigret és a varázslatos szigettel sem sikerült haladni, valahogy egy kis ideig semmi nem csúszott, csak az a pár lapozós mesekönyv. Hello my friend, kis nyári olvasási válság.

Júliusban viszont szeretném végre kiseperni ezeket a "beragadt" olvasmányokat az aktuálisan olvasottak közül, és szépen sorra venni a nyári tervlistás krimiket és poketeket.


A többiek júniusa: 



2021. június 27., vasárnap

Könyves inspirációk és példaképek

Forrás.
El vagyok picit maradva a Témázunk bejegyzésekkel, de utóvédként mindenképp csatlakozom a posztokhoz, így először a májusihoz, ami a Könyves példaképek című téma volt. A példaképeket lazán értelmezve kezeltük, így csokorba lehetett szedni a minket inspiráló szerzőket, bloggereket, vloggereket, vagy más, az irodalommal, könyvekkel kapcsolatos személyeket, influenszereket, de akár könyvszereplőket is. :) 

Kicsit rövidítve fogom előadni a mondandómat, és felsorolásszerűen mutatom be a könyves világból azokat, akik példaképként állnak előttem, vagy "csak" motiválónak, inspirálónak tartom őket, változtattak a gondolkodásomon, és vittek valamerre; hatásukra olvastam, vagy épp nem olvastam valamit. :) 

Inspiráló szerzők 

Koránt sem meglepő, hogy van átfedés a kedvenc szerzőkkel. :)

- J.K.Rowling - óriási, amit alkotott, és ahonnan, amilyen körülmények közül ki tudott emelkedni. Olvasóvá tett egy egész generációt, és hihetetlen világot adott nekünk, amibe mindig jó visszatérni, hazatérni. :) ♥ Persze nem csak a Potter van, ami Rowling, de ez mindenképp kiemelten kezelendő, amikor példaképekre gondolok. 
- Gerald Durrell - az állatvilág iránti szeretete, empátiája és elkötelezettsége igazán kivételes.
- Szabó Magda - nincs még valaki, aki így tudja hajtogatni a szavakat, hol ostorrá, hol selyemkendővé...
- Michelle Obama - intelligencia, méltóság, motiváció, optimizmus, erő.

És még két, elég különböző figura, akiktől ugyan még nem olvastam, de a könyveikre is kíváncsi vagyok, és akiket összeköt, hogy az életpályájuk, kisugárzásuk, felfogásuk, és bölcsességük egyaránt követendő, és igazán példaértékűek - legalábbis szerintem:

- David Attenborough 
- Barack Obama

Kivételes karakterek
Forrás.

- Albus Dumbledore - Harry Potter
- Hermione Granger - Harry Potter
- Hans Hubermann - A könyvtolvaj


Bloggerek
 

Lobót szeretném kiemelni külön, mert miatta kezdtem el  blogolni. :) Nem szeretnék egy felsorolásba belemenni, amiből aztán véletlenül kihagyok valakit... Nagyon sok mindenkit követek, és szeretek olvasni, mind motiválóak vagytok, és szuper, hogy van egy jó kis régi motoros bagázsunk, kisebb-nagyobb fluktuációkkal, visszatérésekkel, újrakezdésekkel. ♥ Olvassuk és kommenteljük egymás posztjait, ajánlunk egymásnak könyveket, vagy épp lebeszéljük a másikat valamiről, ami biztosan nem tetszene neki. :) 
Rengetegszer fordul elő, hogy egymás hatására veszünk meg és olvasunk el valamit. Legutóbb például Sister miatt vettem meg a Babilon bárkáját, és főleg miatta tervezek Attenborough-t is olvasni, de ő győzött meg arról is, hogy kell nekem A piros notesz (kedvenc is lett!). Heloise hatására olvastam nemrég a Betolakodókat, korábban Nikkincs miatt A hóleányt, de számtalan más példát is tudnék még hozni. Ezek a személyes kapcsolatok, kapcsolódások a legmotiválóbbak számomra, és imádok veletek könyvekről beszélgetni. ♥

Youtube, Instagram, podcastok és egyebek

- Szabados Ági - bár engem kifejezetten sok új dologra, új könyvek olvasására nem motivált, azért egy "kapudrog" volt a könyves podcastok felé, és dicséretes az olvasásnépszerűsítő hatása, a NIOK-tól kezdve a Lapozz a 99-re podcaston át a Könyvnyerőig és a Mutasd a polcod videókig. :) 
- Libramore és Popkult, csajok satöbbi podcastok
- Jen Campbell - az egyetlen külföldi booktuber, aki mellett kitartok egy ideje, bár nem nézem mindenét, de mindig figyelemmel követem a posztjai, storyjait és videóit. 
- Egy csomó könyves insta fiók, akiket nincs energiám kikeresgetni, booocs, de akiket követek, nekik mind nagyon szeretem nézegetni a tartalmait, és sokszor gyűjtök onnan ötleteket, könyveket. :) 
- A rengeteg könyves hírlevél, és úgy en bloc az online könyves élet, a könyves platformok, amiket böngészve mindig találok újdonságokat, amik érdekelnek. 

A többiek posztjai a témában, egy kicsit ők összeszedettebbek voltak: ;) 


2021. június 26., szombat

Nyári tervek 2021

Forrás.
Mielőtt elmúlik itt hirtelen az egész nyár egy szempillantás alatt (máris június végét tapossuk, te jó ég!), gyorsan összeállítom a nyári terveimet, ne maradjon már ki ez az évszakos lista, annak ellenére sem, hogy nem olyan sokat fogok tudni olvasni előreláthatólag. :) 

A következő rövid listával készülök tehát a nyárra, avagy ezeket a könyveket szeretném befejezni, elolvasni az elkövetkezendő időszakban:

A megkezdett könyveim

- Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget - 10%, még csak belekaptam 
Kate Quinn: The Rose Code - Audible hangoskönyv, így a képen nem szerepel, szintén nagyon az elején járok 5% környékén, bele kell még rázódnom, mert nagyon elaprózva hallgattam ezt a kevéskét is

Saját képek.

A további tervek

- Georges Simenon: Maigret revolvere - a férjem nemrég olvasta, és nagyon dicsérte, szóval idevele!
- Agatha Christie: N vagy M - rettentő régóta a polcon csücsül, és a krimi könnyen, gyorsan csúszik nyáron
- Kosztolányi Dezső: Édes Anna - ebből érettségiztem, és régóta szeretném újraolvasni, mert bizony már nagyon hiányosak az emlékeim róla...
- Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok - ez a két kis Poket pont kézbevaló lesz, amikor csak egy kezem van éppen. :) 
- Vekerdy Tamás: Jól szeretni - nemrég kaptam ajándékba ♥


Meglátjuk ezekből mennyi jön össze, melyikekhez marad is meg a kedvem, és hogy mi más kerülhet még a nyári olvasásos kupacba.
Nem sikerült kifejezetten nyárias hangulatú képeket csinálni, de én ugyan ki nem megyek most a hőségbe még fotózni is... :D A kalap azért ott van. ;)


A nyári tervlista állását itt is vezetni fogom: 1/7


És ti mit olvastok még idén idén nyáron? 

2021. június 24., csütörtök

Daniel Höra: Betolakodók

Daniel Höra könyve volt a sorban a tizenkettedik a várólista csökkentésben, úgyhogy vele pipálhattam ki az idei kihívást. :) Heloise ajánlóposztja győzött meg, hogy kell nekem is ez a könyv, és bár azt hiszem nem olvasnám el újra, mert nagyon nyomasztó, azért mindenképp megérte kézbe venni. A sötétsége, kegyetlensége miatt, és hogy emellett mégis ifjúsági regényként aposztrofálják, emlékeztetett picit A Hold legsötétebb oldalára. 

Fülszöveg"Benjamin árva gyerek, a nagynénjével és családjával a tizenöt évesek egyhangú életét éli egy sosemvolt kis németországi községben, Bütenowban. Ám a falu nyugalmát egy nap megzavarja valami: idegenek érkeztek a nagyvárosból, megvették a régi udvarházat, és az a tervük, hogy rendbe hozzák maguknak.

Eleinte mindenki gyanakodva figyeli őket, nem értik, mit akarnak ezek itt, az isten háta mögött. Ám az új lakók közösségi aktivizmusukkal lassanként megnyerik a falusiak jóindulatát, Benjamin is összebarátkozik a fiúkkal, sőt még valami szerelemféle is szövődik közte és a lány között. Valami mégsem stimmel. Nagyon nem. Benjamin egyszerre látja és nem akarja látni, és mire ráeszmél, mibe keveredett, már késő..."

Kemény és nagyon félelmetes könyv, manipulációról, szélsőséges eszmékről, elvakultságról, gyűlöletről és erőszakról... Mindez persze a közösségi aktivizmusba van bebugyolálva - egy darabig. Hagyományőrzés, az idősek segítése, közösségépítés, táncos programok, biogazdálkodás, összetartás, ami elsőre talán (talááán) jól is hangozhat, bár engem rögtön kiver a víz az ilyen emberektől, és a közösség szó agyonhasználásától is, a bigott fanatizmustól pedig rögtön korlátozva érzem magam és feszélyezettséggel vegyes undorral a képemen menekülök. Ebből a sok szépen hangzó közösségi dologból aztán hamarosan kibontakozik a valóság, és csak úgy csöpög le a lapokról a nemzetiszocializmus, idegenellenesség, kirekesztés, és hamarosan a kegyelmet nem ismerő valódi erőszak is, főleg az ikrek, Gunther és Konrad felől. Persze Reinhold az igazi bábmester, aki okosan húzza vissza időről-időre az elszabaduló indulatokat. 
Mániásan rá vannak kattanva az ikrek a lőszerekre, fegyverekre, hadgyakorlatozásra a majdani háborúhoz, amit vizionálnak... De puszta kézzel is bemosnak bárkinek, aki szerintük az ellenségeik közé tartozik.

Benjamin, a főszereplő fiú mindössze 15 éves, és mivel saját pót-családjában sem találja a helyét, könnyen és gyorsan odacsapódik Reinholdékhoz. Fiatal és tapasztalatlan még ahhoz, hogy elsőre átlásson a szitán. Eleinte a felújításban segít az udvarház körül, aztán később már szinte oda is költözik. Közte és a Freya közt szerelem-féle is szövődik, bár ez is inkább egy ragacsos hálónak tetszik néha, amiből nincs menekvés. 
Jóindulattal és kedvességgel, de igazából tapadósan, és elvárásokkal tele viszonyulnak az udvarháziak Benhez, miközben estéről estére próbálják benne elültetni megszállott náci eszméik magvait. Észrevétlenül építik fel ennek a szellemi börtönnek a falait, és Ben sokszor védelmükre kel a kialakuló kötődés és elköteleződés érzése miatt, még akkor is, amikor érzi, hogy nagyon nem stimmelnek a dolgok. Egy ideig lehet is hitegetni magad: dehát nem halt meg senki... ... dehát nem történt semmi jóvátehetetlen... ...

A könyv erőteljes jelenettel, egy meneküléssel kezdődik, és innen tekintünk vissza a kezdetekre, hogy a végén összeérjen múlt és jelen, és kiderüljön, van-e menekvés egy ilyen szituációból, és ha igen, akkor mégis hogyan. 

Fogalmam sem volt, hogy lehet egy ilyen sztorit "jól" befejezni és lezárni, de Höra mutatott egy tényleg pazar megoldást. Igazán bravúros volt szerintem ezt meglépni. 
Fontos és mindig aktuális könyv és téma, ami kalauzolhatna irodalmibb mélységekbe, de így az igazi, a még alakulóban lévő személyiség befolyásolásán keresztül bemutatva.

Kellett egy kis idő mire elrendeztem magamban ezt a könyvet, megviselt. 


2021. június 14., hétfő

Kisbabás könyvek

Forrás.
A gyerekneveléssel kapcsolatos könyvek sem maradhattak ki a sorból a mostanában olvasott könyvek közül, bár picit már megcsömörlöttem az ilyen jellegű szakirodalomtól, és azt hiszem legközelebb már csak A suttogó 2-t fogom elolvasni, de addig inkább a szórakoztató és szépirodalom felé fordulok újra. ;)

A szinte mindenki által ismert A suttogó titkai 1-et olvastam el nemrég, a Tracy Hogg - Melinda Blau szerzőpárostól, és a kicsit kevésbé ismert Békés éjszakák, vidám nappalok című magánkiadású kötetet Dr. Dénes Ivett-től. Közös volt a két könyvben, hogy találtam bennük hasznos, bejelölésre érdemes dolgokat, és hogy valóban adnak jó támpontokat, egyszerű útmutatásokat, ugyanakkor a kicsit amerikaias stílus és módszertan is összeköti őket. Meg az, hogy kezdem keverni a tartalmukat a közös téma, az alvás tekintetében, és hogy sok minden "kiesett" már most, így tényleg kénytelen leszek felütni, ha útmutatásra lesz szükségem. 

2021. június 7., hétfő

Két hangoskönyv, amiket összeköt Írország

Forrás.
A hangoskönyvezés remek módszernek bizonyult, hogy azért néhány könyvet a magamévá tegyek az előző hónapban is. Köszi felolvasók, köszi Audible, köszi férjem, aki vesz nekem kreditet! :*

Ebben a zanzaposztban két hangosról hozok rövid értékelést, Emma Donoghue: The Pull of the Stars, és Amy Harmon: What the Wind Knows című könyveiről. Minkettő elég népszerű mostanában, és megjelentek magyarul is, Hívnak a csillagok, illetve Csak a szél tudja címen. Írországban játszódnak, és bár szuper karakteralkotás jellemzi őket, valahogy mégis inkább középszerűek maradnak nekem. 


Emma Donoghue: The Pull of the Stars

A szerzőtől korábban a Room-ot olvastam, ami nagyon tetszett, és 2013-ban be is került a top5-be. A The Pull of the Stars ezt nem tudta megugrani, de azért nem bánom, hogy megismerkedtem vele. 

Olyan volt, mint egy sűrű műszakokat bemutató duplaepizód a kórházsorozatokból, de a Spanyol Nátha idején, 1918-ban, egy dublini lázas-szülészeti osztályra helyezve, ahol az influenzával megfertőződött kismamákat ápolják. 
Értem a népszerűségét; a feszes tempó és az érdekes körítés valóban bevonzza az embert, a drámai történések, tragédiák, amik lejátszódnak a kis osztályon ez alatt a pár nap alatt, meg pláne, de mégse tartom azért annyira kiemelkedően jónak. Főként a végét nem. Két dolog is elrontotta számomra az élményt: túl direkt elhelyezéssel egy leszbikus szerelmi szál, aminek nem volt igazából sok értelme, és előzménye sem, illetve egy kissé túldramatizált irgalmas szamaritánus tett, ami nekem már túlzás volt, és mártírkodásnak tetszett.

Kihasználja a szerző, hogy a szülés, születés mitikus, veszélyes, kiszámíthatatlan légköre milyen csalogató tud lenni, és bár tény, hogy alapos kutatómunka van mögötte, orvosilag, történelmileg hitelesen mutat be mindent, és nem spórol a nyers és részletes leírásokkal sem, valahogy mégse sikerül teljesen jól összefognia az egész történet-gombócot. A minidráma a végén szétcsúszik, pedig tényleg remek karakterekre építkezik: az orvosnő - Kathleen Lynn -, a nővér - Julia Power - és az önkéntes segítő - Bridie Sweeney - alakja is jól megrajzolt, egymásra való hatásuk sem elnagyolt, vagy eltúlzott, és megkapó a bajtársiasság, amit mutatnak egymás felé, valamint az is, hogy eszköztelenül, áldatlan állapotok, puritán körülmények közepette is megpróbálják a maximumot nyújtani mindenkinek, fáradhatatlanul. 

Amy Harmon: What the Wind Knows

Nem mentem messzire, és Donoghue után Amy Harmonnal kalandoztam tovább Írországban, de szintén főként a múltban. A What the Wind Knows egy nagyon ír, nagyon romantikus történet, történelmi-politikai háttérrel, jó karakterekkel, és egy csipet misztikummal, időutazással.

Anne Gallagher, szeretett nagyapja, Eoin (kiejtve amúgy Owen) hamvait szeretné elszórni a tóban, amikor különös dolog történik... Áthatolhatatlan köd száll le, és Anne egyszercsak egy puskával találja szemközt magát, az 1920-as években, ahol azt hiszik a nagy hasonlóság miatt, hogy ő Eoin korábban eltűntnek hitt anyja... Anne belebújik a régi Anne bőrébe. De visszajut valaha saját jelenébe? Vissza akar egyáltalán?

Szép, hangulatos, érzelmes sztori volt, bár nagyon lassú, és nem lett igazán maradandó, vagy kiemelkedő, nem szerettem bele annyira a szerző stílusába, hogy rárepüljek a többi könyvére. Összességében kellemes élmény volt, és díjazom, hogy tényleg voltak érzelmek, kapcsolódás, szikra a két szerelmes között (ez fájón hiányzott a nemrég olvasott The Lost Girls of Parisből), de rémesen kiszámítható volt minden a végén. Esetleg valami plusz csavar, több háttérsztori jobb lett volna, a sok felesleges ír hazafiasság helyett... Az ír történelem, függetlenségi háború, Michael Collins alakja egy távoli háttérnek is elég lett volna, kifejtve unalmas volt, és nem adott igazán hozzá a történethez. Persze lehet, hogy mást el tud kapni az ír hazafiasság, és ez a mindent átható szellemiség, de nekem nem volt sok hozzáadott értéke. 

A Yeats versek hangulatosak voltak, de a legjobb Thomas verse volt az egészben.

“Don't go near the water, love.
Stay away from strand or sea.
You cannot walk on water, love;
The lough will take you far from me.”

Kedvenc karakter: Thomas Smith, egyértelmű :)

Néhol picit önismétlő volt a könyv, és a kezdeti események után a közepe nagyon leült, mintha nehéz lett volna kitöltenie a szerzőnek eseményekkel, kalandokkal a fejezeteket. Aztán pedig elcsordogáltunk az egyértelmű, és kicsit szentimentális végkifejlethez, és elmorzsolhattunk pár könnycseppet. :)