Harry Potter újraolvasás 2026 - A Félvér Herceg

Tudom, talán már elmondtam ezerszer, és mindig felemlegetem, de a Harry Potter and the Half-Blood Prince több okból is különleges számomra. Egyrészt a hatodik rész volt az, aminek sikerült kiütni a nyeregből az össze közül kedvenc Titkok kamráját annak idején. Másrészt, egy olaszországi nyaraláson olvastam el, és a történetnek köszönhetően volt pár hajnalig olvasós estém, és egészen konkrétan gyászban voltam a nyaralás felében, a végén lévő haláleset miatt, amit eltátott szájjal és patakzó könnyekkel olvastam. 

Emlékszem, sztoikus mélabúval néztem meg aztán azokban a napokban azt az sms-t, ami tájékoztatott róla, hogy felvettek az egyetemre. Olyan mellékesnek tűnt minden, mert teljesen a könyv hatása alatt voltam jó ideig. :D

Aztán, különleges helyet foglal még el nálam, hiszen ez volt az a kötet, amit elkezdtem  saját magam is lefordítani magyarra, így aztán sokat foglalkoztam a részleteivel. 

És végül, de nem utolsósorban, fontos számomra az is, hogy ebben a részben van az az idézet, ami sokszor megerősített és motivációs mantraként vitt előre aztán az egyetem éveiben, a vizsgákon. A "head held high", amivel én is megvívtam a saját csatáimat. 

"But he understood at last what Dumbledore had been trying to tell him. It was, he thought, the difference between being dragged into the arena to face a battle to the death and walking into the arena with your head held high. Some people, perhaps, would say that there was little to choose between the two ways, but Dumbledore knew – and so do I, thought Harry, with a rush of fierce pride, and so did my parents – that there was all the difference in the world."  ♥

De lépjünk kicsit visszább. A Főnix Rendje után nagyon lelkesen vetettem bele magam a következő részbe is, és meg kell mondjam, még mindig az egyik legjobbnak tartom. Imádtam újra felfedezni a részleteit, és megdöbbentő volt nyomon követni, mi minden változik egy-egy újraolvasás során. Megtöltötte a szívemet örömmel, izgalommal, bánattal, emlékekkel.

Nem értem, régebben miért nem szerettem vajon Ginnyt, miért nem gondoltam őket összeillő párosnak Harryvel. Blatantly obvious a mai szememmel nézve, hogy miért is valók egymásnak, és szerettem olvasni a Ginnyvel közös jeleneteket, és Ginny sziporkái abszolút megnevettettek. 

Kedvenc, amikor beszól Hermionénak is: 

"Oh, don't start acting as though you understand Quidditch, " snapped Ginny, " you'll only embarrass yourself."

Fierce!

Elképesztően sok minden fért ebbe a kötetbe is, csak kapkodtam a fejem. Természetesen most is szuper volt újrafelfedezni egyes jeleneteket, amik a feledés homályába vesztek. És rácsodálkozni ilyen részekre: 

“Voldemort himself created his worst enemy, just as tyrants everywhere do! Have you any idea how much tyrants fear the people they oppress? All of them realize that, one day, amongst their many victims, there is sure to be one who rises against them and strikes back!”

Nem emlékeztem, hogy Dumbledore és Harry együtt vannak az elején Dursley-éknél, és a fejeknek kocogó poharak komikus jelenete sem rémlett. :D Érdekes, pedig azt meg tudtam volna mondani, hogy DD és Harry együtt mennek Slughornhoz, de valahogy a szálakat mégsem mindenhol tudtam összekötni.

Sirius végrendeletéből Kreacher megöröklése kólintott fejbe, hát ezt teljesen elfelejtettem, azt hiszem annyira nem érdekeltek korábban a házimanók (a SPEW most is idegesített az előző kötetben), hogy ez az infó kiesett. 

Ebben a részben végre DD sokkal közvetlenebb Harryvel, és kezébe veszi a kikupálását, még ha nagyon foghíjas és különös oktatási módszerrel operál is. Ami meglepett, hogy igazából milyen kevés közös órájuk volt, és azokon mennyire kevés infó derült ki végső soron. A Merengőzések után pedig zitty, nekiugranak a végén a nagy kalandnak, szinte zéró megbeszéléssel... Felelőtlenség Dumbledore a neved?

“Let us step into the night and pursue that flighty temptress, adventure.”

Tudtam persze a plot twistet, hogy ezentúl nem Snape tanítja a Bájitaltant, de akkor is jött egyszercsak a felismerés, jaaa, igen, és így fel tudják venni a tantárgyat. :D Az órarendosztáskor egészen megható pillanat volt, amikor McGalagony megdicséri Neville-t. ♥ Több ilyen apróságon egészen elérzékenyültem az olvasás során.

Teljesen magával ragadott megint Harry és Scrimgeour kerti jelenete is (A Very Frosty Christmas), ami az egyik kedvenc részem, nem csak ebből a kötetből, de az egész sorozatból is, és szerintem remekül megmutatja Harry személyiségét, határozottságát, eltökéltségét. 

“He accused me of being Dumbledore's man through and through."

"How very rude of him."

"I told him I was."

Dumbledore opened his mouth to speak and then closed it again. Fawkes the phoenix let out a low, soft, musical cry. To Harry's intense embarrassment, he suddenly realized that Dumbledore's bright blue eyes looked rather watery, and stared hastily at his own knee. When Dumbledore spoke, however, his voice was quite steady.

"I am very touched, Harry.”

♥♥♥

Annyi, de annyi érdekes és izgalmas apróság volt ebben a részben, a kviddicsmeccsektől a szerelmi bájitalokon és bezoárokon át, a horcruxok mibenlétig, és a lehető legjobb kikapcsolódást nyújtotta ezúttal is. 

Luna♥,  Fred&George boltja, a megszeghetetlen eskü, a Sir/Professor poénok, az are you the imprint of a departed soul?, a herceg bájitaltan könyve, a Felix Felicis, a Sectumsempra, a megátkozott nyaklánc, Roonil Wazlib, R.A.B. ... Komoly, humoros, majd könnyfakasztó részek váltották egymást. Imádtam, imádtam, imádtam most is! Nyilván megkönnyeztem a végét. Többször is. 

“We'll be there, Harry," said Ron

"What?"

"At your Aunt and Uncle's house," said Ron, "And then we'll go with you wherever you're going."

"No-" said Harry quickly; he hadn't counted on this, he had meant them to understand that he was undertaking the most dangerous journey alone.

"You said it once before," said Hermione quickly, "that there was time to turn back if we wanted to. We've had time, haven't we? We're with you whatever happens.”

A 8 évvel ezelőtti újraolvasáshoz hasonlóan, az utolsó két kötetet szinte egy falatban habzsoltam be, és kicsit nehéz is volt most külön írni az egyikről egyszerre, mert kissé már most összefolynak az eseményeik a fejemben - blissful előkészület ez arra, hogy a következő újrázáskor megint a meglepetés erejével érjenek dolgok. :D 

Hamarosan hozom a posztot a befejező kötetről is, ami a legnagyobb katarzis volt a mostani újraolvasási projektben, még mindig az államat kaparom a földről.

Korábbi posztok a Félvér Herceg újraolvasásokról: 2011, 2019

Félévzárás 2026

Forrás.

Akárhogy is nézzük, már bőven az év második felében járunk. Mindig próbálom időben megírni ezt a szokásos, irányított kérdéssoros félévzárást (lánykori nevén Mid-Year Book Freak Out Tag), és mindig meglepődve konstatálom, hogy máris itt tartunk... Most sem volt ez másként, de sajnos a ráeszméllés után is hetekig ült piszkozatként a sok vázlatpont, hogy aztán végre augusztus végére sikerüljön megírni - miután rábeszéltem magam, hogy azért még mindig van értelme közzétenni. ;) 

 

Végigmazsoláztam az olvasásokat az év első feléből, és megpróbáltam átgondolni, milyen is volt összességében könyves szempontból ez a 6-7 hónap. 

Lássuk idén mik kerülnek nálam a különböző kategóriákba: 

13 évvel később, a Katalin utcában

Újrahallgattam Szabó Magda Katalin utcáját, amivel 2013-ban ismerkedtem meg először. Gyönyörű, súlyos és nyomasztó könyvnek találtam akkor is, és sajnos nagyon kusza is volt; nehéz volt megérteni. Bizakodva álltam neki újra, hiszen a Freskó is letisztult második olvasásra, méghozzá teljesen, és jobban megszerettem az újraolvasás által. A Mózest is még jobban szerettem másodjára, de az elsőre is nagyon tetszett, csak később még jobban tudtam értékelni, és más vetületei is voltak. 

A Katalin utcával nem volt ilyen szerencsém. Azt hiszem talán sosem fogom tudni rendesen értelmezni, vagy befogadni ezt a regényét Magdának, még ha valami zsigeri szinten hallani is vélem a lényegét. 

Érdekes módon most sokkal könnyebben boldogultam az első felével, és egészen gyorsan a helyére zökkent a szokásos ki-kicsoda. Egy ki segítséget igénybe vettem hozzá a netről, hogy ne kelljen állandóan gondolkodjak, melyik család hogy is van összerakva. Sajnos később Blankát és Irént megint összemosta az agyam (de miért??) A regény második fele aztán eléggé lógva maradt, és valahogy a végső üzenetet sem értettem meg. A "mi van?" érzés és a sok kérdőjel most is megmaradt. 

Gondolkodtam rajta, hogy ismét nekifussak, vagy csak legalább a második felének esetleg, hogy hátha letisztul, de annyit szenvedtem már ezzel a könyvvel, most is hetekre lelassított az olvasásban... Szívesen veszem inkább, ha valaki linkel valami értelmes értelmezést, esetleg akár olyat, ami ádámévától elmagyarázza az egész könyvet, vagy akár azt is, ha valaki leírja a saját gondolatait róla. Szerintem harmadszor ebben az életben már nem Katalin utcázok, de ki tudja.

Szép könyv, fájdalmas, nehéz. De az értelmezése is nehéz maradt, nem csak a témái. 

Harry Potter újraolvasás 2026 - A Főnix Rendje

Am-né-zi-a! :D A felejtés-bűbáj jótékony hatása most ennél a kötetnél kacsintott rám igazán. Merthát persze tudtam én, hogy a Főnix Rendje az a kötet, amiben sok szó van a Főnix Rendjéről (surprise, surprise), amiben Harry frusztrált és ideges, amiben megalakul Dumbledore serege, meg persze jön Umbridge, és az oktatásügyi rendeletek, és a titokzatos misztériumügyi főosztály...

Na de ki emlékszik már arra - hát én nem -, hogy ebben lettek prefektusok is, ebben vannak az RBF vizsgák, ebben van az okklumencia is, ebben jár Ginny Michael Cornerrel, ebben találkozunk újra Lockharttal! A legkisebb újra felfedezett, sírva röhögős részlet pedig: Parvati Patil a szempilláit a varázspálcáján bodorítja ebben a kötetben. xD

Annyi gondolatom támadt olvasás közben, és annyi mindent szerettem volna mesélni róla, hogy úgy gondoltam ez a rész mindenképp megérdemel egy külön posztot, és nem várom össze a többivel. 

Június, hőkupola, számvetés

Forrás.

Júniusban összesen 8 könyvet fejeztem be, és ezúttal egyenlő eloszlásban fordult elő 4 mese és 4 könyv-könyv, habár a Szabó Magdáról készült mesekönyv mindkét kategóriába beleillik. Sőt, még fel is olvastam a fiatalúrnak is. Mivel azonban saját magamnak szóló vásárlás volt, és a várólista csökkentésben is szerepelt idén, így a sima könyvek közé számoltam, nem meseolvasásnak. :)

A Harry Potter újraolvasás projekt júniusi befejezettje a Tűz Serlege volt. A másik 3 könyv-könyv pedig mind a vcs-listáról került ki, így már a nyár első hónapjában sikeresnek mondható a várólista projekt folytatása. 

A júniusi blogposzt-termés elég bőséges volt, 5 bejegyzést sikerült ugyanis kitenni, és ezekből ráadásul 2 olyan is volt, amiben több könyvről számoltam be. Egyben írtam a HP 1-4 újraolvasásról és a ZsebPotterekről is. Beszámoltam a Wohlleben könyvről, és Ferrante novelláskötetéről is. 

Nagyon tetszett a már említett, Szabó Magdáról szóló, A lány, aki szavakkal varázsolt - nem írtam róla külön -, és Ferrante novellái is. Wohlleben kissé kevés volt nekem, Durrellen nevelkedett léleknek. A Harry Potter 4 újrázás hozta a szokott szuperkomfortos szintet.

A mesekönyvek közül igazából mind jó volt, de kiemelném a 3-5-8 perces állatos meséket, amiknek néhány meséjén még én is hangosan röhögtem. :) Az Ismerd meg az esőerdei állatok hangját! pedig kvázi jobb ismeretterjesztő könyv volt, mint Wohlleben bácsié. ;D 

Új könyvem csak 1 db lett, a férjem meglepett a The Hallmarked Man paperback változatával. :) 

Saját kép.

Volt Könyvhét is júniusban, és szerencsére el is tudtam menni. Szuper volt találkozni barátokkal, és böngészni, nézelődni a standok közt, de most nem vásároltam, sem helyben, sem online nem garázdákodtam. Csak ajándékba vettem meg másnak két kötetet. :) De az élmény ugyanúgy nagyon jó volt. ♥

Szabadulni ezúttal sem szabadultam meg könyvektől, ezt kissé be kéne izzítani még a nyár folyamán, vagy ősz elején. 

Júliusban szeretném befejezni a HP6 újraolvasást, írni a Katalin utca újrázásról, Durrellt és Maigret-t olvasni - ez egyben haladás lenne a vcs-listával is, de rajtuk kívül is szívesen pipálnék még a listáról mást is. Meseolvasás biztos, hogy irgalmatlan sok lesz, nagyot könyvtáraztunk, és csak úgy faljuk a gyerekkel a könyveket. :D "Anya, én minden szép könyvet el szeretnék olvasni!"

Nagyon-nagyon szeretnék végezni az Édentől keletrével is, nem is azért, mert nem volna jó, sőt, tetszik, de olyan végtelennek tűnik. 

Mivel elértünk az év feléhez, ildomos lenne megírni a félévzárást is, a szokásos book taggel. Jó lenne, ha nem csúszna át augusztusra. :)

A többiek júniusa: 

Dóri, Bea

Forrás.

17 éves lett a blog!

Kedveseim, nagy örömmel, ámde már leragadó szemekkel jelentem be, hogy a mai napon TIZENHÉT ÉVES LETT A PUPILLA OLVAS! 2009. július 3-án döntöttem úgy, hogy lehetne valamit pötyögni az éterbe, mert miért ne, ha mások is... :) És ittragadtam. ;) Éljen a blogolás azóta már-már retróvá vált műfaja, és éljenek a könyvek továbbra is! 

Forrás.

A hagyományokhoz híven rögzítem a (freeblogos előzmények nélküli) statisztikát, mert ez máshol nem marad meg: ezzel a poszttal együtt jelenleg 1.423 bejegyzés található a blogon, több mint 10.400 komment, és 119 feliratkozott olvasó van. A látogatottsági számláló pedig 1.125.832-n áll. *harsonák és fanfárok* 

Köszönöm, hogy ilyen sokan ellátogattok hozzám, böngészni, olvasgatni, keresgélni, és kommentelni! 

Tartsatok velem továbbra is! ♥ 

Boldog 17. szülinapot, blog! 

Forrás.

Elena Ferrante: Véletlen találatok

Szeretem Ferrante írásait, és bár a legutóbbi olvasmányom tőle - a tavaly olvasott Tékozló szeretet -, nem az én könyvem volt, akkor is megállapítottam, hogy erőteljes, szép szöveg, igazi Ferrantés írás, mégha nekem nem is tetszett annyira.

Idén a Véletlen találatokat szemeltem ki az életmű folytatására, ami egy, a Guardian számára írt, rövid cikkekből összeállított esszékötet. A tárcák időrendi sorrendben szerepelnek benne 2018. januárjától 2019. januárjáig. Előre meghatározott témákról írta a reflexióit, bár néha szabadon kezelve kissé el is tért a témáktól. Sok erős írás van benne, életbölcsességek, gondolatok halálról, szerelemről, barátságról, félelmekről, művészetről, függőségről, nőkről és a nők érvényesülési lehetőségeiről, és persze több magáról az írásról, az alkotás folyamatáról is. Élvezettel csemegéztem a témáiból, minden érdekelt, még ha nem is tetszett mindegyik egyformán (rövid írásokkal teli gyűjtemények általános átka ugyebár).

Az írások mind azonos hosszúságúak voltak, hiszen - gondolom - ugyanabban az előre meghatározott hasábban jelentek meg az újságban. Rövidségük miatt könnyebben belefogtam akkor is, ha tényleg csak néhány percem volt két elkészült homoksüti szemlélése közben.

Az illusztrációkat a Dániában élő olasz grafikusművész, Andrea Ucini készítette. Kellemes, lágy színösszeállítás jellemzi rajzait, egyszerű, sokszor szinte minimalista ábrázolásmód, ami mögött mégis metaforikus jelentéstartalommal bíró apró részletek sejlenek fel. Mindig van az egyszerűnek hitt képen valami felfedezésre váró, rejtett motívum is. Sokat hozzátettek a kötethez ezek az illusztrációk. 

Az is jó volt, hogy ki tudja miért, de az elejétől a Nápolyi regények filmsorozat narrátorának hangján hallottam a fejemben a mondatokat, olvasás közben. :) 

Néhány idézet, ami megfogott: 

"Végtére is régi önmagunk nem több holmi elmosódott színfoltnál, amelyet mostani énünk támfaláról szemlélünk."

"Sokkal fontosabb, hogy odafigyeljünk a rettegésben tartott emberekre, ugyanis az ő haragjuk a valódi veszélyforrás."

" (...) ha a történetmesélő szerepét önkényesen magunkra osztottuk, nem érdemes a majdani olvasók kegyeit keresnünk, igyekezzünk inkább a lehető legtöbb szűrőtől megszabadulni, hogy a szöveg a lehető legárnyaltabban reflektáljon az emberi létállapotra."

" Abban reménykedünk, hogy a lehető leghosszabb élet jut osztályrészül, amely azonnal befejeződik, amint kiderül, hogy immár semmilyen gyógymód nem szavatolja az elviselhetőségét."

"Ami engem illet, minden nőt rokon léleknek érzek, kit ezért, kit amazért: egyszerre ismerek magamra legkiválóbb és leghitványabb nőtársaimban. Létezik, szegzik nekem a kérdés gyakorta, hogy soha életedben nem találkoztál egyetlen hárpiával sem? Már hogyne találkoztam volna: tele van velük az irodalom meg az élet. De mindent összevetve, mégiscsak az ő oldalukon állok."

"(...)a megváltáshoz vezető úton elsősorban önmagunkkal, nem pedig másokkal szemben kell kíméletlen őszinteséget tanúsítanunk."

"Egy jól összerakott történet akkor körvonalazódik, ha a sztereotípiák gubójából kihámozzuk a való életet, amely - valódiságából és elevenségéből adódóan - ide-oda ficánkol, és nem hagyja tetten érni magát." 

Ez utóbbi idézet emlékeztetett Márquez élet- és írásszemléletére is. 

Az írásról szóló részek rendkívül sokszínűek. Szó esik az alkotói szabadságtól,  adaptációktól kezdve a naplózáson és központozás kérdésein át az álmatlanságig, sztereotípiákig, irodalmi újszerűségig mindenről. Érdekes betekintés volt ez, mintha kicsit oda lehetett volna ülni a sarokba Ferrante dolgozószobájába, láthatatlanul, és megtudni regényeinek titkait. 

A próza a szerzőre jellemzően kissé távolságtartó, néha egészen karcos, a formátumból, de Ferrante stílusából egyaránt adódóan kompakt, de közben változatos, friss, frappáns. Érdemes volt elolvasni. 

ZsebPotterek

Saját kép.

Tavaly jelentek meg a ZsebPotterek első kis színes kötetei, és azonnal kívánságlistára is tettem őket. Nemrég megkaptam szülinapomra a Harryről, Hermionéról és Ronról szóló részeket, és azon nyomban el is olvastam őket. 

Tudom, hogy ezek a kis „nézegetős” kötetek igazából nem sok mindenre jók, gyereknek sem igazán, bár, ha már tudja olvasni a könyveket, lapozgathatja, olvasgathatja őket, de ha még nem, akkor akár spoileres is lehet néhány dolog. Felnőttnek meg mire jó? Semmire, pont ez a legjobb benne, csak egy csepp nosztalgia a rajongóknak, egy kis színes-szagos HP-zés, mint az almanach. :) 

A Harry Potter-kötetben Natalie Smillie ilusztrációi nagyon illenek ehhez a mesés varázsvilághoz, és különösen tetszett, hogy milyen kedvesnek rajzolta meg a karaktereket.

A legjobb kis elrejtett humorforrás: Madam Pomfrey kezében a kalapkúra feliratú bájital. :D

Valamiért meg voltam győződve, hogy az összes kis könyvecske illusztrátora ugyanaz a személy, pedig egy rápillantás is elég lett volna a címlapokra, hogy kiderüljön, nem így van.

A Hermionéről szóló kötet illusztrátora, Laura Proietti egy kicsit máshogy fogta meg a szereplőket, és Hermionén kívül a többiek itt nem sikerültek annyira jól. Hermionét is szokni kellett, hogy kicsit Millicent Bulstrode szélességű (jójó tudom, no fatshaming :D), de összességében ez is pont olyan kis kellemes semmiség volt, mint a Harryről szóló. :) Élveztem átlapozgatni. 

A Ronos kötethez érve egyértelművé vált, hogy minden kötet illusztrátora a címszereplőt alkotta meg igazán jól, valahogy a többiek mindig vázlatosabbak maradtak, ami persze valahol természetes is. Ron megint picit máshogy van ábrázolva, mint a többiek, a sál egészen sálnak néz ki a nyakában pl, nem is rajznak, hanem egy valódi kötött holminak. Biztos van ennek a rajztechnikának valami neve. :) Olia Muza az illusztrátor ezúttal.

Ami még fura volt, hogy Makesz mennyire dühödt kis csatornapatkánynak van megrajzolva. :D

Nagyon tetszett ez a kötet is, kellemes kis HP-bonbon.

Belepillantó. :) (Az instagramra még
tettem pár másik képet is.)

Remek hétvégi perceket okoztak ezek a könyvek, kellemes kikapcsolódás volt elolvasni őket, a  HP-újraolvasással párhuzamosan pláne.

Jó hír, hogy október végén érkezik két újabb kötete a sorozatnak: Albus Dumbledore és Luna Lovegood. Én várom, és szeretném a gyűjteményemben tudni őket is. :) 

Érkeznek az újabb részek!

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Évek óta hallgatom, mennyire jó ez a Peter Wohlleben, és hogy milyen szuperül közel hozza a természetet, meg mennyire szórakoztató és érdekes, és hát most, hogy elolvastam végre tőle a cirka 7 éve várakozó Az állatok érzelmi élete című kötetet, egyetlen javaslatom van csupán: 

Olvassatok inkább Gerald Durrellt!

Merthogy ott aztán tényleg lehet tanulni ÉS szórakozni, sajnálom, de amit én etológiából eddig kaptam Durrelltől, az MESSZE messze, nagyon messze túlszárnyalja  Wohlleben bácsit. Természetesen tudom, azért más a műfaj, amiben alkottak, és elismerem, a kötet sok különböző, tudományos információt tartalmaz, mégis "össszedobáltnak" érződik, gyakran vált irányt, néha túl egyértelmű dolgokat mesél el, vagy épp nem mélyed el jobban egyes állatok szokásaiban, mond valamit, de nem sok tartalom van mögötte, csak némi találgatás. Sokat ugrál fajról fajra az egész kötetben, és különféle témák csapásirányát követve próbálja feltérképezni az állatok érzelmi életét, de az a helyzet, hogy míg Durrellnél még évekkel később is emlékszem egyes jelenetekre, mint például Cicely és Geronimo párharcára, vagy akár mondjuk egy olyan fajra, mint a teporingo vulkáni nyúl, addig Wohllebenről és az állatok érzelmi életéről az fog eszembe jutni, hogy hát igen, VAN. Mármint érzelmi élete az állatoknak. És hogy ezt eddig is tudtuk. 

Összességében korrekt, ámde csapongóan összerakott ismeretterjesztő kötet, rövid fejezetekkel, amely sokféle állatról oszt meg közepesen érdekes információkat, sajnos inkább kissé száraz stílusban. 

A fiamnak mindenesetre nagyon tetszett, hogy állatosat olvasok, és minden este az esti mese után még fel kellett olvassak ebből is pár oldalt neki. :) De erről is csak az jutott eszembe, hogy úristen, mennyire fogja imádni Durrellt! (És az is már csak néhány év talán!)

Május 2026

Forrás.

Májusban igyekeztem visszaszuszakolni a napi olvasást a menetrendbe, és esténként többet olvastam. Nagyon sokat haladtam az audiókkal is, most már a Főnix Rendjénél tartok a Harry Potterek sorában. :) Választottam olvasmányokat a várólista csökkentésből is, igaz, ezeket még nem fejeztem be, de jelenleg is folyamatban van 2 vcs. könyv, amiket júniusban mindenképp befejezek. Rengeteg szuper könyvet kaptam ajándékba a hónapban, amiknek mind nagyon örülök! ♥ 

Májusban 17 könyvet fejeztem be, ezek közül csak 4 volt könyv-könyv, bár ezzel is lehet vitatkozni, mert a ZsebPotterek apró, illusztrált kötetei sem épp egyenértékűek egy normális regénnyel, de mivel ezek azért mégsem a kisfiamnak való meseolvasás kategóriájába tartoztak, így aztán menjenek inkább a normál könyvek közé. Mese 13 db volt, látszik, hogy megint megjártuk a gyerekkönyvtárat, illetve kapott néhány új könyvet is a fiam, pl. gyereknapra is. :) A ZsebPottereken kívül, amiket egyébként szintén szülinapi ajándékként zsebeltem be a hónapban, még A Marlow Nyomozóklubot fejeztem be véééégre valahára. Sajnos nem tetszett, és nagyon megakasztotta a többi olvasásomat is.  

A májusi zsákmány 8 könyv: 

- Beatriz Serrano: Elégedetlenség

- Mészöly Ágnes: Hajónapló

- Alba de Céspedes: Tiltott füzet

- Mélissa Da Costa: Visszatérés

- Valérie Perrin: Colette

- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Harry Potter

- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Hermione Granger

- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Ron Weasley

Saját kép.

Az Elégedetlenséget magamnak vettem, a többit pedig ajándékba kaptam. A ZsebPottereket azonnal el is olvastam, és nagyon jólesett most a lelkemnek egy pár oldal kis varázsos semmiség megint, főleg az újraolvasással párhuzamosan. :) Írok majd róluk posztot is!

A blogra sajnos mindössze 2 bejegyzés került ki, a HP kötetekről ugyanis készült közben egy nagyobb, amiben az első négy kötet újrázásáról egyben írtam.

Könyvektől ezúttal sem szabadultam. 

Júniusban mindenképp szeretném befejezni a megkezdett könyveimet - és köztük a kissé beragadt Katalin utcát is -, valamint folytatni a vcs-könyvek sorát is, akár még egy másik Magdával is, és Maigret is kell a nyárra! :) Szerintem még a nyáron befejezem az 5-6-7. HP kötetet is, és nagyon birizgálja a fantáziámat egy Fever újraolvasás is, úgy tűnik ez egy ilyen év! :D

A többiek májusa: 

Dóri, Bea, Anett

Egyébiránt pedig, induljon a nyár! :) 

Forrás.