2021. október 2., szombat

Szeptember - 2021

Saját kép.
Elkezdtem olvasni a többiek havi zárását, és jé, volt Könyvhét... Nekem ez most teljesen kimaradt, már egyszer rácsodálkoztam, amikor mondták páran, hogy mennek, és most újra, mert nekem bizony vásárlási láz nélkül telt el a visszatérő Könyvhét hónapja.

Milyen volt a szeptember? Könyves program nélkül is elég sűrű, vegyes, és nem éreztem, hogy gyorsan reppent volna el. A megjelenéseket figyelgetem ugyan - és készül majd egy poszt is valamikor róluk -, de annyira nem kapkodtam semmi után. A mindenkinél befigyelő Addie LaRue kötetet pedig már múlt hónapban próbálgattam - és kaszáltam is igen hamar. :) Így végül most is csak két könyvvel gazdagodtam - mindkettő ajándék volt.

- Vekerdy Tamás: Belső szabadság
- Popper Péter: Ne menj a romok közé!

A blogon nem volt sok élet, szeptemberben mindössze 4 bejegyzés született: őszi olvasási terv, újabb témázás, iskolai környezetben játszódó könyvekről,  és zanzaposztok az olvasott könyvekről. 
Szeptemberben 6 könyvet fejeztem be, és mindenből sikerült csipegetni, elég változatos összeállítás sikeredett. Két mesekönyv és két poket is helyet kapott, utóbbiak közül az egyik egy régi kötelező, az Édes Anna újrázása volt, ami nekem most valahogy nagyon illett a szeptemberhez. Ezeken kívül pedig olvastam még egy Maigret-t, és egy könnyed, könyves chick-litet is. 
Az októbert pszichológiával kezdtem, egy Popper kötettel, és aztán krimikkel szeretném folytatni a sort. Az iskolás posztok miatt nagyon megjött a kedvem előrevenni A titkos történetet is, Tartt-tól. Remélem hó végén valami hasonlóan eklektikus kavalkád jön majd össze, mint a szeptemberi "társulat". :) 

Egyébként olvashattam volna éppenséggel többet is, de újra ráfüggtem picit a sorozatokra a Netflixen, és ledaráltam a New Amsterdamot, a Sex Education új évadát, és most pedig a Downton Abbey van (végre) soron... Nagyon élvezem most ezt a fajta kikapcsolódást, de azért kicsit már hiányoztak a könyvek, és hó végén visszatértem inkább hozzájuk. 

Októberben a sorozatozás is folytatódik  persze, de szeretnék majd haladni az olvasási terveimmel is. Mondjuk audiobookból beválasztottam egy jó hosszút, Obama Promised Landjét, és nem is voltam még nagyon ráhangolódva, hogy belemerüljek rendesen - ki fog tartani egy darabig a 29 órányi felolvasás, talán egész év végéig?... :) 

A többiek szeptembere: 



2021. szeptember 30., csütörtök

Vegyesvágott - Nina Hill és két Poket

Az elmúlt két hétben befejezett könyveimről úgy döntöttem, egy posztban számolok be, mert ahogy ránéztem a röviden megírt értékeléseimre, igazából úgy éreztem, nem is kell tovább ragozni, ezúttal mindent elmondtam pár mondatban. Úgyhogy hiába, hogy nagyon eltérő könyvekről van szó, most egymás mellett foglalhatnak itt helyet: The Bookish Life of Nina Hill, 100 szóban Budapest 2020, Édes Anna


Abbi Waxman: The Bookish Life of Nina Hill

Ki is ne tudná magát Nina Hill helyébe képzelni? Könyvek közt él és könyvek közt dolgozik, könyvklubokat szervez és kvíz-esteken vesz részt, ahol a trivia királynője - mindenről tud valami felesleges apróságot, és még macskája is van, Phil. :)
Nagyon könnyen tudunk szerintem azonosulni mi könyvmolyok egy ilyen hősnővel, ez teszi kellemessé a könyvet.

Azonban összességében kissé felejthető, nincs nagy storyline, minden megmarad a kellemes, biztonságos szinten, a feelgoodság uralkodik végig. Jókedvre derítő, könyves témájú romantikus, se több, se kevesebb.
Magyarul az Egy könyvmoly élete címet kapta, először azt hittem, hogy túlságosan átlag ez a cím, és a borítóterv is, de így utólag igazából illik hozzá. 


100 szóban Budapest 2020 

Ha már a 2018-ast, és a 2019-est is olvastam, gondoltam jöjjön az ominózus 2020-as is. Szerencsére nem kellett megvennem, kölcsön tudtam kérni. Nem egy nagy valami, se önmagában nézve, se a többi válogatáshoz viszonyítva. A legtöbb történet elég semmilyen volt nekem, volt aminél nem is értettem, miért találtatott jónak, és főleg elég jónak a beválogatásra.

Fáradtan is tudtam olvasni, ez volt a legnagyobb előnye. Az illusztrációk nekem nagyon tetszettek benne, és volt néhány jól összerakott pársoros, de összességében kissé csalódás. Legfőképpen azért, mert pont egy ilyen különc évről szólna, és mégse jön át a 2020-as hangulat, alig van szó benne a koronáról, és mindazzal, amit hozott az életünkbe. Talán ha két történet említi. Lehet, hogy valakinek pont ettől szimpatikus ez a kötet, hogy nem erre fókuszál, nekem viszont hiányzott, és ha már éves szinten jelenik meg, akkor legyen köze az adott év hangulatához is - főleg, ha az ennyire meghatározó. 

Kedvencek voltak: Ki segít kinek, Hétköznapi történet, Mondtam a mamának, A bácsi botja

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Már kötelező olvasmányként is szerettem, és érettségin is ezt húztam tételként, mégis, számomra is hihetetlen módon szinte teljesen törlődött az agyamból... Ez az újraolvasás így most voltaképpen egy újramegismerés volt. Szégyen, avagy nem, egyszerűen ilyen az emberi agy, úgy tűnik, de semmire sem emlékeztem belőle, azon kívül, hogy Anna egy cseléd volt... a hol is? Vizyéknél... már ez sem ugrott be, csak amint olvasni kezdtem. Bámulatos módon a végkifejlet is teljesen kiesett, sajnos el is hintette valaki, amikor mondtam, hogy újraolvasom, arra nem gondolván, hogy én erre nem emlékszem... A Jancsis eset maradt meg inkább halványan.
Érdekes, hogy amit viszont előhívott valahonnan az emlékezetem, az Moviszter doktor gondolatmenete az emberiségről, és az egyes emberről - szinte újra láttam magam előtt az irodalom tanárnőnket, ahogy kiemelte ezt a részletet.

Mindenesetre bármennyi is derengett emlékképként, mindenképp jó élmény volt újra ringatózni a mondatain - Kosztolányinak olyan írásmódja van, hogy néha tényleg egyenesen bódító, hiába hogy hétköznapi történésekről mesél.
Nagyon tetszett a Poket kiadás és az illusztrációk is benne. Hogy a szöveg mennyiben változott így, cenzúra nélkül, nem tudom megítélni, és összehasonlításnak sincs nálam a középiskolai példányom.
Nem tudnám ma már elemezgetni, és nem is szándékozom - én most csak élvezetből olvastam, és ez felszabadító volt. De azért egyszer elolvasnám a jegyzeteimet, tételemet róla, mi is az, amit nem vettem észre.

2021. szeptember 27., hétfő

Iskolás regények, regényes iskolák

Forrás.
Itt van az ősz, itt van újra, és ezzel visszatért a kis nyári szünet után a Témázás is, egy nagyon időszerű témával: Vissza az iskolapadba! - kedvenc iskolában, egyetemen játszódó történeteinkről írunk. ;)

A könyvmolysággal, az olvasás szeretetével szerintem valamelyest kéz a kézben szokott járni egy kis grafománia, írószermánia is, és az, hogy bár szerettük a nyári szünetet, és a nagy nyári olvasásokat, azért vártuk is a sulit, a tankönyvosztás miatt - átböngésztünk rögtön mindent -, az írószervásárlás miatt -, sok szép színes füzet, ceruza és vignetta -, és a könyvek, füzetek csomagolása miatt - csomagolópapír válogatások, fóliázás... :) Szóval volt a sulikezdésnek egy ilyen mellékes kis varázsa is, az izgalmak közt, amit a tanévkezdés rejtett.
 
Persze valahogy sokkal másabb (és jobb is), amikor nem az iskolapadba való visszaülést jelenti a szeptember. De ettől függetlenül néha szeretek visszatérni az iskolába, méghozzá történetek által. Az iskolában játszódó, tanéven keresztül átívelő, és főleg a bentlakásos iskolás történetek mindig is vonzottak, mivel érdekes, zárt környezetet teremtenek, saját szabályrendszerrel, mikrokultúrával, a társas kapcsolatok izgalmas hálójával. Mind a fantasynek, mind a realisztikus irodalomnak szerintem remek közeg ez. Persze sokszor mazsolázni kell, hiszen sok lett a young adult, new adult könyv, amiben van ugyan iskolai/egyetemi helyszín, de mind egy kaptafa, vagy nagyon a romantikus irányvonalat képviseli.

Forrás.


Kedvenc, kedves iskolában játszódó könyveim:

- Nyilván, mivel mással is kezdhetnék itt is - mint minden pozitív felhangú könyves felsorolást -, mint a Harry Potter sorozattal... :) A roxforti kastély bentlakásos varázslóiskolája vitán felül az egyik legcsábítóbb regényes sulihelyszín, ahova szerintem bármelyik Potter fan gondolkodás nélkül beköltözne, és még a méteres hosszú esszéket is lelkesen körmölnénk a pergamenre, ha közben tagjai lehetünk a házunknak, ejtőzhetünk a klubhelyiségünkben, lakomázhatunk a Nagyteremben, és szurkolhatunk a házunk kviddics csapatának. ;) Emlékszem, a legelső olvasáskor milyen élénken, elevenen jelent meg előttem a Griffendél klubhelyisége, a hálótermek felé tartó lépcsővel, a kandallóval, fotelekkel... a hosszú asztalok a Nagyteremben, telis-tele finomabbnál finomabb ételekkel, a szeszélyes lépcsők, amik mozognak, és néha eltérítenek, a rengeteg portré és más festmény a kőfalakon, a könyvtár titkai a sima és a zárolt részlegen is... Többen is megállapítottuk már, hogy a HP sztorit akkor is szívesen olvasnánk, ha csak a diákok hétköznapi életét mesélné ebben a környezetben, annyira otthonos. ♥

- Ami rögtön ezután eszembe jut, ha iskola + könyv a téma, az Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, ami egy határszéli katonaiskola zárt közösségébe enged betekintést. Kötelező olvasmány volt nekem, és az első igazi olyan kötelező, amit tényleg imádtam (és kedvenc könyveim közé került). Nagyon szeretném újraolvasni, mert már megkoptak az emlékeim róla, csak az érzések maradtak meg, és köztük az az igazi jóleső, amikor nyakig belemerül az ember egy könyv világába, még ha az katonás, nehéz, könyörtelen is néha. BB, Medve, Elefes, Ereklye, piff! :) 

- Kellemes és meghatározó emlék az iskolában játszódó könyvek közül Szabó Magda Abigélje is, amit én viszonylag későn ismertem meg. A háborús körülmények az árkodi kollégiumba kényszerítik Ginát, vagyis Vitay Georginát, a történetben, ahol boldogulnia kell a furcsa új szabályok közt, be kell illeszkednie a a többi lány közé. 

- Remek, intelligens, csavaros, iskolai helyszínen operáló regény Joanne Harris Gentlemen and Players (Urak és játékosok) című kötete, amit tavaly újra is olvastam. Huhh, ránéztem a linkeléskor... 2019 volt az a "tavaly", ennyit az időérzékünkről! :O ...

Krétaporos hangulat, órarendi változások, teremcserék, papírmunka, tantestületi ülések, és persze kisstílű ármánykodás, intrika és botrány minden mennyiségben.
Lett egy lazán kapcsolódó folytatása is a könyvnek, a Different Class, ami szintén a St. Oswald Fiúiskolában játszódik (a magyar címe ez is), és méltó folytatás, de az Urak és játékosok marad nekem a kedvesebb közülük. 

Iskolában játszódó könyvek közül még említés szintjén néhány, amiket olvastam: 

... gyerekként (is): 
- Peter Freud Laura könyvei
- Louis Sachar könyvek: Laura titkos társasága, Bradley, az osztály réme
- Jacqueline Wilson könyvek
- A Pál utcai fiúk
+ kiegészítés Sister posztja után: 
  • Fehér Klára: Mi, szemüvegesek, Bezzeg az én időmben
  • Marcello D'Orta könyvek :)

... krimik, amik sulis helyszínen játszódnak: 
- Georges Simenon: Maigret az iskolában
- Agatha Christie: Macska a galambok között

... iskolai lövöldözés témájú könyvek: 
- Jodi Picoult: Nineteen Minutes (Tizenkilenc perc)
- Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről 

... és egyéb iskolás sztorik: 
- Mats Strandberg, Sara B. Elfgren Engelsfors trilógiája
- Tanár úr kérem
- Meg Cabot Neveletlen hercegnő sorozata
- Soman Chainani Jók és Rosszak iskolája sorozata

Plusz a várólistás iskolapados könyveim: 
- A Szent Johanna gimi sorozat
- Janne Teller: Semmi
- Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban

Ti szeretitek az iskolai környezetben játszódó könyveket? Mik a kedvencek, mit ajánlanátok még? :) A témához most is lehet csatlakozni saját poszttal, vagy írjátok meg a véleményeteket kommentben! ;) 

A többiek sulis posztja:


Utóvéd (később csatlakozók): 



2021. szeptember 6., hétfő

Őszi tervek 2021

Saját képek.
A nyári listámból több minden megmaradt, de nem túl motiváló egyben tolni magam előtt ugyanazokat a könyveket (helló évtizedes példányok a várólistámon! :D), szóval sebtiben összeállítottam egy friss listát őszre.

Íme, ezeket a könyveket tervezem elolvasni mostanában: 

Kosztolányi Dezső: Édes Anna - 30%-nál járok, a képről lemaradt, mert a gyerekszobában maradt. :) Ezzel nyitottam a szeptembert. 
Abbi Waxman: The Bookish Life of Nina Hill - audio, 60%-nál tartok. 

- Georges Simenon: Maigret albérletben
- Georges Simenon: A Majestic pincéi - a régi kiadású Simenonok elfogyasztása folytatódik majd ezzel a két Albatrosszal. ;) 
- Popper Péter: Felnőttnek lenni - egy kis pszicho, amit nemrég kaptam Miamonától. 
- Agatha Christie: The Hollow - vcs-lista tovább apasztása, és hát krimiből sose elég, de ezúttal Poirot! 
- Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány 


Nem tervezem túl most sem, és persze abszolút variálható, hogy ebből mi lesz, de hozzájuk van most éppen kedvem, szívesen olvasnám már őket - kb. hirtelen 25 másikkal együtt! :D 
 
Az őszi tervlista állását itt is vezetni fogom, ahogy szoktam: 2/7

2021. szeptember 2., csütörtök

Két régi Albatrosz

Elővettem a régebbi kiadású krimijeimet, és gyors egymásutánban elolvastam közülük egy Agatha Christie-t és egy Simenont. :) Utóbbi sokkal jobban tetszett, de nagyon örülök, hogy előbbit is végre "leolvastam" a polcomról. ;) Kedvet kaptam egyébként ezeket a régebbi kiadányokat forgatni, egész más a hangulatuk. 

Egy-egy rövid értékelést írtam most erről a két nyomozásról: 

Agatha Christie: N vagy M

Időtlen idők óta szemezek ezzel a kötettel a polcon... Valamikor kettő is volt belőle, teljesen ugyanolyan, azt hiszem egyet eladtam, most meg két különféle kiadás van itthon, mert a férjem is hozott egyet a könyvtárunkba. :) 
Nagy meglepetésemre ezt Göncz Árpi bácsi fordította! 

A Tommy és Tuppence páros senkinek nem nagy kedvence szerintem, legalábbis biztos nincsenek igazi versenyben Poirot-val és Miss Marple-lel. Ahogy visszakerestem az olvasmányaimat, csak egy könyvet olvastam, amiben ők a főszereplők, azt is már jó rég, a Balhüvelykem bizsereg címűt (By the Pricking of My Thumbs). Nem hagyott bennem semmi emléket sajnos.
Ez a történet se igen fog, de egy kriminek, kémtörténetnek éppen elment. 

Tommy és Tuppence Beresford keseregnek, hogy semmi hasznosat nem tudnak tenni a háborúban, nincs munka, mindenhová a fiatalokat teszik be, pedig ők is szeretnének tenni valamit. Ebből a méla búskomorságból rángatja ki őket aztán Grant kapitány ajánlata, és kerülnek hirtelen a Sans Souci penzióba, ahová elvileg az Ötödik Hadosztály egy kémje is befészkelte magát. Azt sem tudni, nő vagy férfi, N vagy M fedőnéven. Bár a megbízatás csak Tommynak szólt, Tuppence is megtalálja a módját, hogy ne kelljen távol lennie férjétől, és ne csak a kötögetésével, és a fonalak színeivel bíbelődjön. 

Az igazi bajom az elejével volt, ami végtelenül bárgyú... Végletekig hazafias érzelmű házaspár, akik tenni akarnak valamit a hazáért a háborúban, bah. Örülnének, hogy biztonságban van a seggük... Tuppence kötöget és siránkozik, és az egész valahogy borzalmasan mesterkélt volt, mintha Agatha Christie nem tudta volna, hogy is kezdje el ezt a sztorit. Később belendült, és érdekes volt, jó a helyszín is, zárt közösség a penzióban, mindenki gyanús valamiért... Nem jöttem rá, ki lesz a hunyó, és hogy is zárul majd, pedig ott voltak a nyomok szépen elhintve. 

A vége kissé szirupos, visszatért az első fejezetek hangulata.
Újraolvasásra nem tartom érdemesnek.



Georges Simenon: Maigret revolvere

Kellemesen el lehet időzni a random képekből összeállított, fura borítón, aminek a végére mégis valahogy nagyon passzolt a hangulata a könyvhöz. Megszokta a szemem. :) 
Maigret ebben a részben Párizsban és Londonban is nyomoz, amikor a megérzéseire hagyatkozva elkezd kutakodni egy fiú után, aki meglátogatta őt otthonában, majd mégsem várta meg, hogy hazaérjen, ellenben ellopta a felügyelő revolverét a szalonból. Vajon mi célból? Mit tervez a fegyverrel? Maigret hamarosan bérházakban kérdezősködik, megleli a fiú apját, és nem sokkal később egy képviselő hulláját is a pályaudvar csomagmegőrzőjében... Hogy áll össze mindez, mi az összefüggés, és hogy kerül Maigret Londonban a Savoyba, ahol nem mindig sikerül italhoz jutnia, és a forgóajtót figyelve egy egész napon át éhezni kényszerül, hogy aztán kiadós luxusvacsorát fogyasszon el az étteremben? 

"Emlékezett rá, hogy balra van egy bár. Szomjas volt. Az üvegajtó felé tartott, de hiába próbálta kinyitni.
– Fél tizenkettőkor nyitunk, uram!
Elkomorult. Külföldön mindig így jár."

Ez a regény sokkal inkább hasonlít Simenon roman dur köteteire, nem a krimiszál erős benne: ki sem kristályosodik teljesen a miként, és a hogyan, csak a miért. A lélektani vonal, szociológiai elemek az hangsúlyosak, és a felügyelő emberségessége, amivel szinte megment néha egy-egy leendő elkövetőt valami végzetestől, pont a jó pillanatban beavatkozva, elbeszélgetve vele, elnyisszantva a cselekvések folyamatát. 

"Egy bisztró előtt eszébe jutott a tegnapi ánizsos likőr, amely olyan jól illett a születő nyárhoz. Bement, rendelt egyet a bárpultnál (…)"

"Elfelejtett kávét rendelni, megtörölte a száját, kivette a faliszekrénybe dugott konyakos üveget, és töltött egy pohárral."

Maigret persze ebben a könyvben is rengeteget iszik... Néha örültem volna, ha kap egy kis vizet is, mert én már szinte rosszul voltam a sok whiskeytől, ánizslikőrtől, bortól és sörtől. Plusz konyak. :O 

"– (…) Gondolom, sörük nincs.
– De igen, uram. Milyen sört parancsol?
Mindenféle sör volt: holland, dán, német, sőt egy olyan francia márka is, amelyet Maigret nem ismert.
Franciaországban egyszerre két üveggel rendelt volna annyira elcsigázottnak érezte magát, de itt nem mert."
A londoni nagy vacsorán kívül Pardonéknál is esznek párszor, tőkehalvagdalék és borjúfej teknőc módra jut ki erre a kötetre, amihez a jó doktor választ mindig megfelelő bort. :)

Nagyon sajnáltam szegény Maigret-t, amikor a szálloda hallba volt kárhoztatva, és ételt ott nem szolgáltak fel neki, sőt, néha italhoz se jutott már, amikor bezárt a bár...

"– Ugyanazt, uram?
– Nem, egy szendvicset kérek.
– Bocsánat, uram. A hallban tilos ételt felszolgálnunk.
Maigret sírni tudott volna dühében.
– Akkor hozzon, amit akar. Rendben van! Hozzon whiskyt."

Vicces volt a zsebből, titokban elmajszolt tábla csokoládé, és persze a feszengés is, ami angolhonban rászállt Maigret-re, a nyelvtudás hiánya, vagy az angolos modor és egyéb kellemetlenségek miatt, amik miatt nem tudja otthon érezni magát - pl. amikor "kinézi" a szobalány a folyosóról..., vagy amikor nem pipázhat, csak szivarozhat az étteremben. Tetszett aztán, ahogy visszaszerezte magabiztosságát, és jó kedélyét is. 

"– Tényleg nem akarsz inni semmit?
– Csak vizet.
Maigret azért rendelt magának egy üveg bort, rajnait. Magas, kecses, zöld színben játszó talpas poharakat tettek eléjük, a talp egy árnyalattal sötétebb volt."

Ó, és egy kedves szereplő tért vissza, akivel pont az előző Maigret kötetben találkoztam: Pyke! :) Igaz, most nem sok időt töltöttek együtt, de nagyon örültem a fel-felvillanásának, és hogy segített nyomozni.
Ezen kívül nem hiányzott ebből az epizódból sem sok-sok telefonálgatás, egy dús keblű fiatal lány, aki kelleti magát Maigret-nek, és a házmesternék sem. 

Hiába, egy jó Maigret sosem rossz, és egy jó Maigret ezzel a sok étel-itallal, Pardon doktorral, Madame Maigret-vel, a Szajnával és pipafüsttel: életérzés

2021. augusztus 31., kedd

Nyárzárás

Saját képek.
Most, hogy megjött a hűvösebb idő, áttérhetünk a meleg miatti nyavalygás helyett a szokásos, "jaj, hogy hussant el az augusztus, hovatovább az egész nyár?" kezdetű etűdbe. :D De tényleg, hova lett a nyár? Ki mondta, hogy máris szeptember lehet? Mindenesetre azt hiszem kb. vihetem egyben át a nyári listámat őszinek, sok minden megmaradt olvasatlanul. *sóhaj*

Augusztusban 2 könyvet szereztem be, A bűnbakot Georges Simenontól, Agave előrendelésben, és a Catherine Certitude-öt Patrick Modianótól, a Líra hőség akciójából - ahonnan persze zsákmányoltam pár gyerekkönyvet is megint. ;) 

8 könyvet fejeztem be a hónapban, ebből 4 "rendes" könyv volt, és 4 mese, bár nem annyira a lapozó fajtából, hanem amik már kicsit nagyobbaknak szólnak. Abszolút krimis volt az augusztus, volt benne Maigret, Agatha Christie és még Stuart Turton rendkívül egyedi murder mysteryje is belefért a hónapba, Evelyn Hardcastle 7 haláláról.
Olvastam még egy könyvet kisbabával játszható játékokról, de sok újdonságot nem mondott. A mesék közül a legjobb Eric Litwin Peti, a macska sorozata volt. Irtó cuki sztorik ezzel a sztoikus macskával, aki meg se rezzen, ha más színű lesz a cipője, vagy elvesznek a gombok az ingéről. Nagyon szórakoztató és színes élmény. :) 
Peti, a macska nagy fazon

A blogra ezzel együtt 7 bejegyzést írtam, juhé! A Témázás nyári szüneten volt, úgyhogy főként könyvajánlók voltak, meg egy gyors, és picit megkésett félévzárás is. 

Hmm, úgy tűnik így visszanézve, hogy a hűvösebb időtől tényleg felélénkültem, bár azt tényleg nem gondoltam volna, hogy már a fűtés is menni fog kicsit augusztusban.

Szeptemberben is szeretnék krimiket olvasni továbbra is (a Maigret revolverét nemsoká befejezem), és persze gyártok majd egy proper őszi olvasási listát is. 
A teázós szezont meg már rég megnyitottam, és ti? ;) 

A többiek augusztusa: 

2021. augusztus 27., péntek

Stuart Turton: The Seven Deaths of Evelyn Hardcastle

Először is: Köszönjük,  Amadea! :D Amadea posztja és lelkesedése keltette fel nemrégiben többünk érdeklődését is az Evelyn Hardcastle 7 halála című könyv iránt, és sokan kézbe vettük a hatására. Én inkább a fülembe tettem mondjuk, az Audible-ön is fenn volt ugyanis. 


"How do you stop a murder that’s already happened?

At a gala party thrown by her parents, Evelyn Hardcastle will be killed - again. She's been murdered hundreds of times, and each day, Aiden Bishop is too late to save her. Doomed to repeat the same day over and over, Aiden's only escape is to solve Evelyn Hardcastle's murder and conquer the shadows of an enemy he struggles to even comprehend--but nothing and no one are quite what they seem.

Deeply atmospheric and ingeniously plotted, The Seven Deaths of Evelyn Hardcastle is a highly original debut that will appeal to fans of Kate Atkinson and Agatha Christie."

Most, hogy így utólag elolvastam a fülszöveg ajánlását, könnyű beazonosítanom, hogy nekem az Agatha Christie-s jelleg nyerte el a tetszésemet, és a Kate Atkinsonos dolgokkal voltak gondjaim - tőle már egyszer félbehagytam egy time loopos könyvet (Life After Life). :)

Amikor elkezdtem olvasni, nem is gondoltam volna, hogy ez egy időhurok történet, és hogy még ezen a témán is tud csavarni egyet a szerző a különös szabályokkal, a sok szállal, sok szereplővel, akiknek a bőrébe is bújhatunk, és nem csak kívülről nézegetjük őket. Ez a sokszemszöges, időutazással megspékelt alaphelyzet adja Evelyn Hardcastle murder mysteryjének savát-borsát, és akkor még ott van maga a bűntény is, amit fel kell fejtegetni, és ahogy kibomlik, egyre több titok bukkan fel a múltból, egy korábbi gyilkosságból is, aminek épp az évfordulóján rendezik meg a bált Blackheath-ben... Láthattunk már murder mysteryt, amiben sok a bonyodalom, és persze öngyilkosságnak tűnő gyilkosságot is, amit aztán nehéz bizonyítani, hogy mégsem az, de ilyet, mint ez az eset, biztosan nem. :)


Kicsit Groundhog Day (Idétlen időkig) is az egész, ahogy ugyanaz a nap ismétlődik, de itt más szemszöget kapunk minden nap, és nagyon érdekes az is, hogy a főszereplő mennyire azonosul az adott karakterrel, hogyan befolyásolja a gondolkodásmódot, logikát, hogy ki is épp a "bábuja", akivel lépni tud. Az adott személyiség erőteljes vonásait ugyanis nem lehet kiiktatni - aki kegyetlen és dühös volt, annak nehéz fékezni a tetteit, aki pedig intelligens és rafinált, azzal könnyű együtt dolgozni, és rálelni a hiányzó láncszemekre.

Aidan Bishop nem semmi fába vágja a fejszéjét, de eltökélten göngyölíti fel a nyomokat, és a jámbor Bell doktortól kiindulva, aki teljes amnéziával, csak Anna nevére emlékezve "esik bele" in medias res a történetbe, eljut 7 másik hoston át a megoldásig. Az út azonban nagyon kanyargós, minden képlékeny, és mégis előre kikövezett, és a múltban rengeteg sötét titok lappang, ami elsőre, de még hetedjére is alig-alig látszik... Mi Blackheath rejtélyének a kulcsa? Mi ez az egész morbid játék vajon, és kicsoda Anna? Ki a többi játékos, akik szintén a megoldást keresik, hogy kijussanak az útvesztőből? Mert a hurok újra és újra ismétli önmagát, ha 8 nap alatt nem sikerül megfejteni a gyilkosságot, az emlékek azonban törlődnek... Mióta játssza vajon ezt az elmeháborodott társasjátékot Aiden, és mégis miért? 

Rendkívül okos, izgalmas, sötét és egyedi koncepció, nagyon csavaros a megoldandó bűntény, és rengeteg a kis belső játszma a vendégek közt is. A hangulata vészjósló, komor, borzongató. 

Volt néhány elem, ami nem tetszett nekem, szerintem ezek belekeverése nélkül is megállta volna a helyét a történet, és akkor nem lettek volna furcsa mellékzöngék - de lehet, hogy ezek csak számomra voltak zavaróak. Nem tetszett pl. a plague doctor: túlmisztifikált volt a jelenléte játékmesterként, valamint a másik alak felbukkanása különösen cringe volt nekem. Aztán Anna múltja... totál felesleges kavarás volt, és sokat változtatott a véleményemen róla, meg Aidanről is..., felforgatja a viszonyokat; plusz a footman előli menekülés is már kezdett kissé unalmassá válni a végére. A zárás lehetett volna frappánsabban elkanyarítva, nem egészen értettem egyet ezzel a megoldással, de baromi nehéz is befejezni egy ilyen regényt, az biztos. És egy kicsit rövidebbre is lehetett volna húzni, mondjuk egy jó 100 oldallal, akkor feszesebb lett volna a tempó. 
Ravencourt és Jim Rashton voltak a kedvenc hostjaim.

Érdekes szavak, kifejezések:
mezzanine - félemelet, magasföldszint


Ti is olvastátok? Mit gondoltatok róla? 

2021. augusztus 18., szerda

Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

"Annyira vasárnap volt, hogy az már émelyítő. Maigret sokszor elmondta, félig tréfásan, félig komolyan, hogy már az ágyából megérzi a vasárnap szagát, és még csak a szemét sem kell kinyitnia hozzá."

Valószínűleg úgy vonul be az olvasmányaim közé ez a Maigret kötet, mint az a rész, amit a legtovább olvastam... :) Kétszer újra kellett kezdenem, annyira kizökkentem a hangulatából, mire újra kézbe tudtam venni egy-egy megszakítás után. De nem bántam egyáltalán, ittam a szavait, mondatait, élveztem Porquerolles szigetének varázsát, és a hamisítatlan Maigret-hangulat mellett a sok-sok újféle elemet is. 

A felügyelőt ebben a kötetben árnyékként követi Pyke, a Scotland Yard embere, aki tanulmányozni jött bűnüldözési módszereit. Maigret nem tudja elengedni magát, el-elbizonytalanodik, gondolatait gyakran a megfelelési kényszer irányítja, hogy vajon mit is vár el tőle ez a Pyke, hogy viselkedjék, hogy nyomozzon? Mi van, ha majd úgy megy haza, hogy ott azt meséli, ennek a Maigret-nek nincs is "módszere"?

"Mit gondolhat róla ez a Scotland Yard-os ember? Eljött, hogy tanulmányozza a „Maigret-módszert”, és Maigret-nek nincs módszere. Csak egy nagydarab, kicsit bumfordi embert talált itt, akit nyilván a francia hivatalnok prototípusának lát."

Egy különös telefonhívást követően Pyke-kal maguk mögött hagyják az esős Párizst és Porquerolles szigetére utaznak, hogy kiderítsék, ki és miért ölte meg Marcellint, aki halálának estéjén nagy hangon büszkélkedett a Bárka nevű kocsmában, hogy Maigret a barátja...

"– Nem szereti a Földközi-tenger?
– Tulajdonképpen nem szeretem azokat a helyeket, ahol elszáll a munkakedvem.
– Mert dolgozni szeret, ugye?
– Nem is tudom.
Ez igaz volt. Egyfelől minden alkalommal méltatlankodott, ha valamilyen ügy megzavarta békés mindennapjait. Másfelől mogorva lett és ingerült, ha néhány napig békén hagyták."

Porquerolles igazán egyedi atmoszférájú, különös hely, ahol mintha megállt volna az idő, és mindenkit mindig ugyanott találni, ugyanazokban a ruhákban, ugyanazon tevékenységek közben. Belterjes kis közösség, ahol minden út a kikötőbe vezet, a Cormoran hajó ingázása határozza meg a napokat, délután pétanque-oznak, és mindenki a Bárkában gyűlik össze este, ahol leginkább a fehérbor fogy.

"– Ízlik a borunk?
– Nagyon ízlik.
– Az újságok szerint maga csak sört iszik. Marcellin viszont azt mondta, hogy ez nem igaz, maga nem ijed meg egy flaska calvadostól sem."

Maigret-nek azért sikerül mást is innia, whiskey-znek is egyet Pyke-kal, de esznek is: pacalt és likőrös palacsintát, bármi is legyen az. :)

Bírtam, ahogy Pyke a szigetre érve hirtelen levetkőzte hivatalos formáját, és azonmód elment strandolni, majd egy szál úszógatyában sétálgatott Maigret-vel és a helyi nyomozóval, Lechat-val.

Kedvenc idézet:

"Maigret megtörölgette az arcát, és nem tudta eldönteni, hogy felvegye-e a zakóját. A Yard nyomozója nem vett zakót. Már most is meleg volt. De a főfelügyelő nem engedhette meg magának, amit vékony kollégája, hogy ne hordjon nadrágtartót, és egy nadrágtartós férfi mindig olyan, mint egy piknikező szatócs."


Hangulatos, humoros, időtlen nyári krimi. :) 

2021. augusztus 8., vasárnap

Andy Weir: Project Hail Mary

Nagyon megörültem, hogy Andy Weirnek új könyve érkezik, és annak meg pláne, hogy amikor elkezdtek csordogálni az első vélemények róla, szinte mindenkinek nagyon tetszett. Amint tudtam, meg is kaparintottam én is magamnak. 

Az Artemis felejthető története után ismét egy marsi-szintű sztori és egy Mark Watney-szintű főszereplő, Ryland Grace személyében. :) A marsit nagyon szerettem, a könyvet és a filmet is, és jó érzés volt valami hasonló stílusú írásba csöppenni. 

A Project Hail Mary (A Hail Mary-küldetés) egy nagyon szórakoztató, mégis közben az agyat is megdolgoztató, tudományos körítésben úszó, szellemes űr sci-fi, váratlan problémákkal, nehézségekkel, izgalmakkal. 
In medias res vág bele Weir a sztoriba, és az amnéziás, önmagát egy űrhajón találó férfi főszereplővel együtt fejtheti vissza az olvasó, hogyan és miért is kerülhetett oda, és mi a küldetése célja... Ryland Grace eleinte még a nevére sem emlékszik, ami pedig kritikus információnak számít, hogy bejuthasson az űrhajó vezérlőjébe. Automatizált rendszerek, steril gépezet működtet mindent, és tartotta életben Rylandet is, mesterséges kómában. 
Az emlékfoszlányokból hamarosan kibontakozik, hogy a Földet hatalmas veszély fenyegeti az ún. asztrofágok miatt, akik elkezdik kvázi "kihűteni" a Napot, és a Föld is rohamosan hűlni kezd - paradox módon most előnyt jelent, és néhány plusz évet ad, hogy az emberiség szépen felmelegítette az üvegházhatással a bolygót, sőt, aztán még mesterségesen melegítenek is rajta egy kicsikét. A tudósok felértékelődnek, az emberiség megmentésére tett törekvések pedig mindent felülírnak. Egy erős akaratú, hatalmas befolyással rendelkező nő irányítja a szálakat a Földön, Stratt, aki előtt kénytelen mindenki meghajolni, méghozzá tüstént, hiszen nincs vesztegetni való idő. A Hail Mary-küldetésnek maga az előkészítése is hosszú évekbe telik. 


“I penetrated the outer cell membrane with a nanosyringe.
"You poked it with a stick?" 
"No!" I said. "Well. Yes. But it was a scientific poke with a very scientific stick.”

Grace egyébként tanár, aki egy korábbi tudományos értekezése miatt kerül Stratt látóterébe, és lesz fokozatosan az egyik legfontosabb ember a küldetésben, amikor rájön egy s másra az asztrofágokkal kapcsolatban - arról nem is beszélve, hogy az elnevezés is tőle származik. 
Élvezet összerakni Grace-szel együtt a kirakós darabkáit a lassan-lassan visszatérő emlékekkel, tudományos körítésben - aminek a logikai menete is mindig a helyén van -, de ennél sokkal izgalmasabb dolgok is várnak még főhősünkre. Van néhány igen meglepő történés amiket tátott szájjal olvastam, vagyis hallgattam a hangoskönyv verzióban. Szuper az előadás is egyébként, Ray Porter felolvasásában, mindenféle hangeffektekkel. :) 

Nehéz ennél többet mondani  a könyvről spoilermentesen. Sem az űrbéli kalandok, sem a küldetés kimenetele nem olyasmi, amiről anélkül lehetne szót ejteni, hogy lelőnék valami poént. :) 

Úgyhogy most következik egy pici spoileres szekció. 

!!!SPOILER!!!

Wow, hát nem gondoltam, hogy földönkívülieket is valóban belevisz majd Weir, de amit végképp nem gondoltam, hogy ilyen zökkenőmentesen simul majd bele a történetbe az egész, hihetően tudományos alapokat kap ez a másik faj, és Rocky egy imádnivaló lény, a pókszerű külső ellenére. Fantasztikus karaktert kreált Rocky képében Weir, az idei egyik kedvenc szereplőm lesz, nem is kérdés. 

“Grumpy. Angry. Stupid. How long since last sleep, question?”

Amikor felbukkant a furcsa másik űrhajó, a végsőkig, egészen Rocky megjelenéséig azt hittem, hogy az is emberi gépezet, csak Grace nem emlékszik, hogy meg van beszélve a majdani találkozás. Este, elalváshoz tettem be a fülembe, amikor ez a rész jött, hát mondanom sem kell, annyira izgalmas volt, hogy nem tudtam elaludni, csak hallgattam tovább. :D 
Remek, ahogy Weir kitalálta és levezette, hogyan kommunikál Grace és Rocky egymással, hogyan tanulják meg egymás nyelvét, mértékegységeit, szokásait, hogyan értik meg egymás humorát. 
Rendkívüli az, amit összehoznak ők ketten, hogy megmentsék a bolygóikat. 

“I spend a lot of time un-suiciding this suicide mission.”

A vége pedig szerintem a lehető legjobban lett lekerekítve. Nincs könnyes visszaérkezés a Földre, de nincs öngyilkos alakulat sem, még ha néhányszor nagyon is arra billen a mérleg nyelve... 
Kicsit meghatott a vége, és azt hiszem, ha Ryland Grace helyében lettem volna, én is így döntök. :) 


!!!SPOILER VÉGE!!!


“I leaned to Dimitri. “Are all Russians crazy?”
“Yes,” he said with a smile. “It is the only way to be Russian and happy at the same time.”
“That’s…dark.”
“That’s Russian!”

Okos, nagyon szórakoztató, és humoros sci-fi, nagyszerű narrációban (mind Ryland Grace-re, mind Ray Porterre értendő! :))  csak ajánlani tudom, főleg ha A marsi is bejött. A bevált receptet használta Weir, de mégis meg tudott újulni benne.

Újraolvasós-hallgatós lesz. :)

2021. augusztus 6., péntek

Félévzárás 2021

Forrás.
Egy kis késésben vagyok ismét, mert az évnek már valahogy észrevétlenül elhagytuk a felét, de azért még talán belefér augusztus elején a féléves áttekintés, úgyhogy csatlakozom idén is a szokásos book tagünk kitöltéséhez. (Korábban Mid-Year Book Freak Out Tag nével futott.) 

Lássuk, hogyan mazsoláztam végig a kérdéssor alapján az eddigi 2021-es olvasmányaimat, és mik a tervek még.