A karácsonyi malac stílusosan karácsonyra érkezett hozzám, a fa alá, és a két ünnep között szerencsére bele is tudtam vágni az olvasásába. Picit sajnálom, hogy nem sikerült 2021-ben befejezni, mert bizony odacsücsülhetett volna a csonka top5-ös listámra, szóval gondolatban biggyesszük őt oda, megérdemli. ;) Efelől nem is volt szemernyi kétségem sem, könnyedén és csont nélkül repül a többi kedvenc közé.
Cselekményleírást tartalmaz a következő bekezdés!
A karácsonyi malac-izgalmas és szívmelengető mese. Jack, a főszereplő kisfiú életében sok-sok változás történik: válnak a szülei, költöznie kell, új iskolába beilleszkedni, új pótapukája és mostohatestvére lesz. Amíg Püsmac, a kedvenc játéka vele van, addig nincs azonban nagy gond, vele szavak nélkül is mindent meg tud beszélni, és Püsmac megérti őt. A név egyszerűen a plüssmalac szóból jön, amit Jack egészen kicsiként "püsmac"-nak mondott. A kis malacka sok viszontagságon ment már keresztül: elvesztette szemeit, amiket aztán anya gombszemekkel pótolt, megfakult a színe, elkoszolódtak csülkei, és kajla lett az egyik füle. Sokszor meg kellett forduljon a mosógép dobjában is. De a pocakbogyói ugyanolyan kellemesen zörögnek, és hű, megértő társa maradt Jacknek.
A baj akkor köszönt be, amikor egy csúf veszekedés során Jack mostohanővére dühében kihajítja Püsmacot az autópályán száguldó autó ablakán...
Jack vigasztalhatatlan, és a kárpótlásul vett karácsonyi malac, úgy érzi, nem helyettesítheti régi barátját. Elhatározza, hogy megkeresi Püsmacot, azonban a játékok egyszercsak útját állják, és más megoldást indítványoznak a fagyos úton bóklászás helyett... Szenteste van, a csodák ideje, amikor minden megelevenedik, és az új játék, a karácsonyi malac, vállalja, hogy elkalauzolja Jacket az Elveszettek Birodalmába, ahol most Püsmac is van, megannyi más, elveszett tárggyal egyetemben.
Igazi régivágású mese/meseregény kerekedik ebből a küldetésből, és az Elveszettek Birodalmában egymást érik a kalandok. Fantáziadús és szívhez szóló, de nem szirupos, és a többrétű tanulság sem lett didaktikus. Kifejezetten jó élmény volt olvasni, és elmerülni benne, megismerni az Elveszettek Birodalmának különböző szintjeit, városait, szereplőit. Egyszerű, de fontos, gondolatok fogalmazódnak meg egyre komplexebb módon, a használati tárgyak elkallódásától egészen az olyan dolgok elvesztéséig, mint amilyenek a hatalom, a boldogság, a becsvágy, vagy épp a remény...
Remekül ki vannak találva a különféle városok: Pótolható, Baj-Hogy-Nincs-Meg, Hiányoltak Hona, és az őket benépesítő szereplők színes hada. Brilla seriff különösen tetszett, de említhetném akár Uzsit (Halival!), Kompaszt, és az kárbecslőket is, akik amolyan fogdmegekként működnek ebben a világban. Ó és persze ott a főgonosz, a hatalmas és rettegett Veszejtő, aki megsemmisíti a Siratatlanok Pusztájában kóborló elveszetteket, akik már igazán senkinek sem kellenek... Jacknek és a karácsonyi malacnak előle is rejtőzködniük kell, miközben versenyt futnak az idővel is: éjfélig haza kell érniük az Elveszettek Birodalmából.
Gyönyörűek a fekete-fehér illusztrációk a könyvben, az új részeknél kétoldalas képek vannak, de néhol a fejezetek közt is akad egy-egy egyoldalas rajz; Jim Field nagyon eltalálta a hangulatot, és mindig jó részeket ragadott ki a történetből. Nekem a borítókép is tetszik, amit sokan kritizáltak (ijesztő a malac, furcsa a kisfiú, stb.).
A magyarított nevek-helyek is telitalálatok, nem csalódtam Tóth Tamás Boldizsárban. Igaz, Püsmac neve nekem az elején idegesítőnek hatott, de hamar levetkőztem ezt a kis ellenérzést.
A karácsonyi malac története olyan, mintha a Toy Story és az Agymanók (Inside Out) keveredne egymással, karácsonyi köntösben. Megelevenedő játékok, barátság, bátorság, veszteség, a bonyolult érzelmek, változások feldolgozása, egy eleven és komplex fantáziavilágban, amiben játszi könnyedséggel érezhetjük magunkat újra gyereknek.
Szeretném majd valamikor eredetiben is elolvasni, és nagyon jó lenne, ha esetleg készülne belőle majd animációs film is. :)
