Elle Cosimano: Finlay Donovan Digs Her Own Grave

Már meg is érkezett az új Finlay Donovan kötet, és mivel  nyáron olvastam (hallgattam) az előzőt, úgy döntöttem, hogy nem újrázok a folytatás előtt. Egyébként is találtam egy jó kis >recap< oldalt az eddigi összes Finlay-hez, amit nektek is ajánlok, ha felfrissítenétek az emlékezeteteket folytatás előtt. Természetesen spoileresek az összefoglalók, szóval csak óvatosan az előreolvasgatással! :)

Az emlékeim persze megint egy kicsit megkoptak az előző kötetről, pedig a végén igencsak merész dolgok történtek. A recap elolvasása és ahogy Elle Cosimano visszavezet a szereplői közé, azonban elegendőnek bizonyult újraolvasás nélkül is, hogy hamar bele tudjak helyezkedni Fin és Vero következő kalandjába. Ezúttal Mrs. Haggerty is központi szerepet kap, sőt be is költözik Finlay-hez egy időre, és persze ott vannak a gyerekek, Delia és Zach, apró-cseprő ügyei, meg Stephen és Nick.. Még Julian is felbukkan újra! 

Sajnos ezt csak SPOILER felirattal tudom idebiggyeszteni, de IMÁDTAM Mrs. Haggerty-t, hát belevaló egy nőci ez a vén tyúk, meg kell hagyni, és végre valaki foglalkozott is érdemben Finlay gyerekeivel, mert Finlay meg Vero gyakorlatilag csak ide-oda furikázza és pattintja őket, meg kb kibontanak nekik valami zacskós kaját és lerakják őket a tv elé... Na Mrs Haggerty megoldja az otthoni oktatástól kezdve a szobatisztaságig Finlay minden problémáját, és rendbe kapja kissé a gyerekeket. Amúgy örülnék, ha már tényleg elhagyná a narratíva a diaper bageket és a hasonlókat, szóval Zach szobatisztulása valódi hipp-hipp hurrá. :D  Mrs. Haggerty rulez! És akkor még az egyéb, könyvklub mögé bújtatott titkairól nem is beszéltünk! ;) SPOILER VÉGE! 

Élveztem ezt az epizódot is, hozza a megszokott humort és helyzetkomikumot, de lassabban építkezik, kicsit átvezetésnek érződik, valahogy kevesebb benne a dráma, és könnyebben megoldódik minden. Nem kellett úgy igazán izgulni a szereplőkért úgy érzem, még a hűtőládás etapban sem aggódtam igazán. Egy kicsit az az érzésem támadt olvasás közben, hogy ez egy töltelékkötet, és az ilyesmi inkább a második részekre szokott jellemző lenni. Ennek ellenére azért abszolút megérte elolvasni, nagyon kellemesen érzem magam Finlay-ékkel mindig, és érdekel a szereplők sorsa. Azt viszont lehet érezni, hogy a főgonoszos szálat mivel lezárták, nehezebb innen tovább indulni. Persze most is több minden maradt elvarratlanul, és cliffhanger a vége, ahogy azt már megszokhattuk. :) 

Kevesebb dolog történik, a regény feléig úgy éreztem szinte alig valami, de azért közben Cosimano szépen alakította a karakterek közti dinamikát is, ami szintén fontos rész. Legjobban az tetszett, ahogy Finlay és Nick kapcsolata fejlődik. 

Szórakoztató, kellemes Finlay Donovan, még ha kicsit takaréklángon égő epizód is. 

Várom a következő részt!