Frida Kahlo: Napló

Hirtelen felindulásból megvettem egy Poket automatából Frida Kahlo naplóját, és nagyon meglepődtem, hogy a többi Pokethez képest milyen vaskos kiadvány. Nem gondoltam volna, hogy az eredeti napló teljes egészében benne van a könyvben, az összes szöveggel, festménnyel, vázlattal, firkával együtt, mindenestül.

Zavaros, de egyben érdekes élmény is volt olvasni ezt a szürreális, szavakból és képekből álló káoszt. Gyakran csak néhány odavetett félmondat van az oldalakon, egy-egy képpel, egymásra írt dolgok, átsatírozások, javítások, portrék, skiccek, majd ismét hosszú, gyöngybetűs oldalak. Nagyon változatos a kép. 

A sorok közt és a rajzokon megjelenik a Diego iránti olthatatlan szerelem, a sok kín, betegség, a műtétek, amiket Frida végigszenvedett, és időről időre politikai nézeteinek is hangot ad.

A szövegrészek közt virágos elválasztó oldalak vannak, ami nagyon hangulatos. 

A kötet elején van két bevezető írás, előszó jellegűek, az egyik Szabó T. Annáé, a fordítóé, ami először nagyon tetszett, de aztán kissé túllihegettnek éreztem, túlkomponált mondataival, elemzésével. Vannak benne nagyon eltalált dolgok is, de a fordítás alaposságának önfényező felvezetése után pl. nekem csalódás volt maga a fordítás, mert azt hittem ez a sok munka érzékelhető is lesz a fordításon, extra jelentésrétegek és hömpölygő líraiság tör majd fel, de valahogy... nem. Bizonyára elmélyedt benne a fordító, és Frida életében, művészetében is, de ha nem írja le mennyire, az talán üdvösebb lett volna. 

Összességében örülök, hogy elolvastam, és engem arra buzdított, hogy továbbra is írogassam nyugodtan akár a félmondataimat is, ha úgy tetszik, a könyves noteszembe, a határidőnaplómba, bárhová. Mert érdemes, akkor is, ha nem vagyunk Frida Kahlók. Töltsük meg és ne rakjuk félre a szép füzeteinket! Felesleges valami nagyobb, szebb, elképzelt, valójában nem létező feladatra tartogatni őket. 

Hamarosan megnézem a Salma Hayek főszereplésével készült filmet is Frida Kahlóról, nekem ez eddig valahogy kimaradt, csak részleteket láttam belőle. 

Néhány kép a naplóból: 

Saját fotók.

Ismét egy zanzaposzt - Erin Kelly, Adam Kay, Szabó Magda

Néhány mostanában olvasott könyvről hozok most megint rövidebb véleményeket.

Erin Kelly: The Sick Rose

Erin Kellyvel tavaly év elején ismerkedtem meg, akkor olvastam a The Poison Tree című könyvét, ami egy kellemesen összetett, sötét hangulatú, titkokkal teli regény. Jó volt ráakadni, nem tudni előre róla semmit... Nagyon megtetszett a szerző stílusa, így most az audible-en egy másik könyvére esett a választásom.
A The Sick Rose (The Dark Rose címen is megjelent egyébként) is ügyesen vegyíti és bontakoztatja ki a múltbéli titkokat, terhelt múltú karaktereket és a jelenben zajló drámai folyamatokat. Paul és Louisa életében egyaránt történtek olyan dolgok, amiket inkább kitörölnének, amik mázsás súlyként ülnek a vállukon. Állandó árnyként vetül életük minden más aspektusára egy-egy korábbi tettük, egy-egy döntés szörnyű következménye. Ez hozza össze is őket, azonban arra nem számítanak, hogy a kitárulkozás milyen következményekkel járhat, és hogy akár életveszélybe is sodorhatja őket.
Lassan építkező regény, hangulatos, ízlelgetni lehet a mondatait. Nagyon tetszik, ahogy Erin Kelly történetet tud szőni, van valami ami magával ragad benne. Érdekesek a problémafelvetései, az erkölcsi dilemmák, elgondolkodtató, holott néha nagyon is köznapi dolgok történnek benne, vagy legalábbis valami nagyon hétköznapi dologból alakul ki frusztráció, konfliktus, sorsfordító helyzet.
Mégis, összességében erősebb volt a The Poison Tree ennél a sztorinál, úgy érzem.
Láttam, hogy többen kritizálták a lezárást, az epilógust, nekem viszont az (is) tetszett. Szeretem a merész lezárások utáni, látszólag nyugalmas részt, ami igazából szintén tele van feszültséggel, és még valami kiderül ilyenkor, hadd emésztgesse az olvasó azt is, útravalónak.

Adam Kay: 'Twas the Nightshift Before Christmas (Mert szülni karácsonykor kell)


Adam Kay ismerős lehet már a This is Going to Hurt (Ez fájni fog) című kötet miatt, amit szintén idén olvastam. Ez a rövidke, ünnepi hangulatú kötet egy karácsonyi naplójegyzetekből álló anekdota-gyűjtemény az orvosból íróvá, és stand-upossá avanzsált szerzőtől, amiben elmeséli sok-sok szerencsétlen, végigdolgozott karácsonyának minden említésre méltó sztoriját, amik felváltva humorosak, meghatóak, szomorúak. Gyors olvasmány, és tényleg tematikus válogatás, csupa decemberi és karácsonyi ügyelet sztorija. Ez a szerencsétlen Adam az összes ünnepét benn töltötte a kórházban, válogatott nehézségekkel küzdve... Teljesen meg tudom érteni, hogy pályaelhagyó lett...
Rövid ugyan a kötet, de cserébe majdnem annyira jó, mint az előző gyűjtemény volt. Adamnek fantasztikus a stílusa, nagyon ügyesen mutatja meg szarkasztikus és empatikus oldalát is, és egyensúlyban képes tartani ezeket, nem esik át a ló túloldalára, szimpatikus marad mindig.
Ünnepre hangolódáshoz kiváló ez a könyv, de csak annak, aki nem bánja, hogy a fertőtlenítőszag übereli a narancs-fahéj-szegfűszeg vonalat. :D

Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok

Aki pedig a hagyományosabb ünnepi hangulat híve, annak kötelező beszerzés (volt) idén a Libri exkluzív könyve; egy karácsonyi írásokat tartalmazó novellás kötet Szabó Magdától. A Daloljanak itt angyalok kívül-belül gyönyörű lett, öröm kézbe venni, és remek választás volt adventre. Szépséges illusztrációk törik meg a történetek sorát, amik közt volt néhány igazán megható, főleg az első szekcióban.
Nem tetszett minden írás, voltak gyengébbek, vagy amik kevésbé fogtak meg, esetleg kicsit önismétlőek voltak, de összességében nagyon jó élmény volt. Én az utolsó részt, a bibliai történeteket tettem volna egyébként előre, és utána hoztam volna a személyesebb emlékezéseket. Így más ívet kapott volna valahogy a történetek sora.
Egyébként ami még furcsa volt, hogy miért nem voltak dátumok és előszó vagy utószó, hogy hogy is keletkezett ez a kötet, ki válogatta össze, mi mikor íródott?

Kedvenceim voltak a kötetben: A vízibornyú, Nenő, Apokrif, Karácsonyi ajándék, Egy doboz fű Melindának.

Jövő ilyenkor lehet, hogy újraolvasom. :)

Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Gyorsan és gondolkodás nélkül rárepültem az egyik legújabb Poket kiadványra, A csodálatos tengerre. Pechemre leginkább annyit hallottam erről a könyvről, hogy: finn + ifjúsági. Sajnos a lényegi elem mindenütt kimaradt a felsorolásból, méghozzá, hogy a fő téma az anorexia. Kerülöm ezt a témát, nem kedvelem, frusztrál és idegesít is kicsit.

A könyvet pedig nem címkézném szívem szerint ifjúságinak, csak mert fiatal főszereplővel dolgozik, egy sulis-szülős környezetben. Nyomasztó könyv, aminek fojtogató képei egyre sötétednek a vége felé. Nehéz volt belegondolni, mégis nehéz volt valamiért letenni is, és majdnem egészben olvastam el.
Fogalmam sincs, hogyan lehet kilábalni  a testnek egy ilyen legyengítő állapotból, amikor a lélekben van a probléma kulcsa, és visszahúzza az illetőt. Ugyanakkor egyszerűen képtelen vagyok felfogni hogy lehet egyáltalán ebbe belezuhanni is?! Én nem tudnám ennyire kövérnek, csúnyának látni magam sose, és pláne nem tudnék nem enni, meg kb. két almán és joghurton élni egy nap, kiver a víz a gondolattól is, és sosem fogom megérteni az anorexia felé elkattintott kapcsolót az agyakban.

A legnagyobb kritikám persze mégsem az, hogy én magam mennyire nem tudok azonosulni a témával, ettől még tetszhetett volna a könyv, és a stílus is, ami egyébként elég tárgyilagos, száraz, és eleinte nagyon szlenges-iskolás. Azt hittem ebből ki sem fog törni. Ami leginkább zavart, az igazából az téma prezentálása és "nem-megoldása". Mégis milyen szülők ezek? Hogy lehet hónapokig elmenni a saját tinédzser gyereked mellett úgy, hogy az már lassan csak 30 kilós??? Tök mindegy, hogy mennyire nehéz a munkád és sok a feladatod, és van két másik gyereked is, ez egyszerűen nonszensz. Hogy lehet nem észrevenni, hogy nem eszik? Hogy állandóan kijár futni, bezárkózik és félholtra tornázza magát?! Hogy mondhat olyat a szülő a tényleg alig 30 kilóra fogyott gyerekéről, hogy hát örüljünk, hogy nem tonna-donna?! WTF? 

Az meg kicsit hiteltelenné tette a dolgot, hogy Julia tanulmányi eredményei még javultak is ebben az aszkéta életmódban... Hogy tudott volna egyáltalán jól, pláne az eddiginél jobban működni az agya és a koncentrációs képességei?! Már réges-rég kórházban lett volna a helye ennek a lánynak.
Ezek a dolgok felbosszantanak, és dühös vagyok miattuk a szerzőre, mert meg lehetett volna írni ezt ezek nélkül a felesleges bukkanók nélkül is. Lehet, hogy a líraiság kergetésén kívül oda kellett volna figyelni azért másra is...

Nagyon plasztikusan írt le ételeket, és az undort, amivel kerülgették, vagy fogyasztották őket a menzán ezek az iskolás lányok. Rossz volt nézni az egymásra gyakorolt rossz hatásukat. Mind a tanulmányokat, mind a torz énképet tekintve. Borzalmas, ha az embernek ilyen osztálytársak jutnak. Nem volt itt másról szó, csak versenyről, irigységről, fennhéjázó feltűnősködésekről... Semmi kedvesség, önzetlenség, vagy akár csak a leghalványabb nyomai az őszinte barátságnak...

Korábban a Cerkabella Kiadónál
jelent meg. 

A végén a megoldások nagyon elnagyoltak voltak. Felskicceltek valami pszichiátert, aki nem tett semmit, és egy dietetikust, aki bemondásra elhitte, hogy Julia tényleg többet eszik, és betartja az előírt étrendet, és hümmögött, hogy hát többet kellett volna akkor hízni ettől... 

A regény során végig használt tenger-kép és a hasonlat szerintem abszolút nem illik a könyvhöz, és nem jött át nekem. Mintha valami teljesen független dolog maradt volna az egész "csodálatos tenger" a könyv témájától.
Ugyanígy, valahol talán a könyv felénél behozott egy erőteljes feminista képi világot a szerző, amit szintén nem értem, miért kellett feltétlenül összekapcsolni ezzel a lelkileg-testileg leamortizálódott lánnyal. Mik ezek a gondolataiba préselt, fennhangon hirdetett szavak a nők szenvedéseiről? Oké, szépségideál kergetés és egyebek révén van valami erőtlen kapcsolódási pont, de nem igazán értettem az okát ennek a nagy hevületnek. 

Összességében nem tudom hova tenni... Nem mondom, hogy nem volt érdemes elolvasni, de nálam eleve hátrányba került a nem kedvelt téma miatt, és egyes részletei fel is bosszantottak, a többi meg csak szimplán nyomasztott.

Bridget Jones babát vár - könyv és film

Jobban mondva film és könyv, mert nekem most úgy esett, hogy ez volt a sorrend. Nem bánom, bár mindig jobban szeretem fordítva. A filmnézés és a könyv olvasása ráébresztett, hogy hiányzott Bridget! És hiányoznak a jóféle vígjátékok is, és a naplóregények, de ez most félig-meddig mellékes reveláció.

Rettentő régen olvastam már a Bridget Jones 1-2-t, és bár megvettem a 3. részt is, eddig még nem kerítettem sorra. Talán így nem is baj, hogy beiktattam közben ezt a 2,5-ediknek mondható epzódot is, a babavárós részeket. 

Bridget akármennyit öregszik, hízik vagy fogy, ugyanolyan hóbortosan lüke és szórakoztató spiné marad, mint volt, ebben azt hiszem megegyezhetünk. Üdítő volt olvasni a sorait, és jólesett viszontlátni Markot és Danielt is. Jött a harc megint, a kakaskodás, a különféle félreértések és komikus jelenetek sora. Csakhogy most nagy a tét, nem csak Bridgetről van szó, hanem a babáról is, aki vagy egyiké, vagy másiké... Bridget szokás szerint felrúgta kissé a lehetséges tündérmeséjét, vagy ha úgy vesszük csak megfűszerezte némileg, hogy ne legyen már minden olyan egyszerű. ;)

A könyvet olvasva sokszor láttam magam előtt a film képkockáit. Bár voltak különbségek, nagyon sok jelenetet szinte teljes egészében emeltek át a filmbe.

A legnagyobb különbség persze Daniel hiánya, a filmet Hugh Grant ugyanis nem vállalta végül. Helyette Patrick Dempsey ugrik be új ügyeletes szépfiúként, és bár a múlt rögös útja nem köti össze így a két lehetséges apa-jelöltet, azért kalamajkára és rivalizálásra bőven van lehetőség. Nem mintha Darcy olyan forrófejű lenne, ő általában higgadtan rivalizál. :D Nekem tetszett az ötlet, hogy egy szintén a médiában szereplő, kvázi "híres" ember a másik lehetséges apa, akiről ráadásul Bridge nem is tudja először hogy ki, csak úgy véletlenül összeakadnak egy fesztiválon egy kósza menetre... 

Megjelent magyarul is!

A pasas - Jack - tökéletesnek tűnik, tenyerén hordja Bridgetet, mindent bevállal, és ... talán kicsit túl szép is, hogy igaz legyen? Mark ugyanolyan, mint régen, állandóan dolgozik, komoly, és néha kissé karótnyelten és túl decensen reagál mindenre. Pedig vannak ám neki is érzelmei. :) 

Tetszett, szórakoztatott, felvidított. :) A könyv is, a film is. Mindkét szcenárió remekül működik, a Danieles helyzetnek is megvan a pikantériája, de az újfiús változat is ötletes lett.

Egy dolog zavart nagyon, és ez persze a filmnél jött elő: Colin Firth is és Renée Zellweger is ... hogy is mondjam csak... kicsit idősnek néznek ki ahhoz, hogy kisgyerekesek legyenek. A könyvlapokon nincsenek ráncok, meg botox, meg deres haj, de a filmen ezt nem igazán lehetett palástolni. Amikor megláttam Mark Darcyt, hát az jutott eszembe elsőre, hogy nagypapa-figura, nem az újdonsült apuka szerep illik rá. Jó lett volna néhány évvel hamarabb lezavarni ezt a részt.

A színészi játék egyébként remek volt, Colin Firth kiválóan adta a zord és érzéketlennek tűnő alakot, Patrick Dempsey-ből csak úgy pattogtak ki a rózsaszín szívecskék, amerre ment, és hát Renée, akármilyen más is az arca, azért továbbra is hitelesen tudja adni Bridgetet. Emma Thompson pedig nagyon szórakoztató volt a nőgyógyász szerepében. Imádtam az egészet! Instant mosoly most is visszanézni a trailert. :)

Ajánlom mindenkinek, kikapcsoló vígjáték sok poénnal és vicces közjátékkal - a könyv, a film egyaránt. :)

10/10

Wreck This Journal - kreatív napló kinyírás

A Wreck This Journalra én 2011-ben figyeltem fel, és egy kecsegtető akciókor meg is rendeltem magamnak, hogy kicsit kreatívkodhassak és vandálkodhassak is egyben kedvemre. Ez a fajta kikapcsolódás akkor még nem robbant be a piacra igazán, bár külföldön már ekkor is több ilyen "élménykönyv" akadt, nálunk mégis évekre volt szükség a trend megjelenéséhez is. Sőt, először a felnőtt színezők érkeztek meg, és csak azután kezdődött (kezdődik?) az egyéb scrapbook-szerű és más feladatokat kínáló, tulajdonképpen felnőtt-foglalkoztatónak nevezhető kiadványok megjelenése.

Bár már jó rég óta nem vettem elő az én kis Wreck This Journalomat, most apropót szolgáltat a mutogatásra hogy a Maxim Kiadónál megjelent Keri Smith könyve magyarul is, Nyírd ki ezt a naplót címen.

Meg Cabot: Royal Wedding

Épp a napokban beszélgettünk a junk reads kapcsán a guilty pleasure olvasmányokról - és a sok angol szó ellenére igen, még beszélünk madzsar is, csak találjon ki a kánya ezekre új kifejezést, amikor mindent olyan jól elmondanak ilyen formájukban... - én pedig akkortájt fejeztem be A neveletlen hercegnő 11. részét, ami talán épp ebbe a GP kategóriába esik, de cseppet sem szégyellem.
Elég régóta szeretem Meg Cabot írásait, még a hercegnő sorozat előtt a Nikola és a vikomttal ismertem meg, majd később a Queen of Babble sorozat nyert meg magának - bár nem mindegyik részét szerettem. Így volt a hercegnőkkel is, a sorozatnak van ugyanis egy íve, ami középtájon, az 4-7. részek környékén. szépen lefelé száguldott... A befejező epizódok viszont ismét nagyon szórakoztatóak voltak, és jó színvonalat hoztak. Nem volt kérdéses, hogy ezt az idén megjelenő esküvős folytatást is olvasni fogom. 

Fülszöveg: "For Princess Mia, the past five years since college graduation have been a whirlwind of activity, what with living in New York City, running her new teen community center, being madly in love, and attending royal engagements. And speaking of engagements. Mia's gorgeous longtime boyfriend Michael managed to clear both their schedules just long enough for an exotic (and very private) Caribbean island interlude where he popped the question! Of course Mia didn't need to consult her diary to know that her answer was a royal oui.

But now Mia has a scandal of majestic proportions to contend with: Her grandmother's leaked "fake" wedding plans to the press that could cause even normally calm Michael to become a runaway groom. Worse, a scheming politico is trying to force Mia's father from the throne, all because of a royal secret that could leave Genovia without a monarch. Can Mia prove to everyone—especially herself—that she's not only ready to wed, but ready to rule as well? "

Egyáltalán nem bántam meg. Nagyon rég nevettem ennyit hangosan, olvasás közben. Tele volt helyzetkomikummal, valódi, megoldásra váró problémákkal, királyi bonyodalmakkal, és szívmelengető meglepetésekkel. Ezt a fajta, sok humorral és ismerős karakterekkel teli romantikát abszolút be tudom fogadni, még ha kívülről nézve volt benne némi csöpögés is. 

Mia körül nyüzsögnek a paparazzik, apját megpróbálják letaszítani a trónról, és ehhez kapóra jön némi rendőrségi botrány is vele kapcsolatban. Grandmére állandóan fontoskodik, ahogy szokott, és amikor végre sor kerül a lánykérésre igen romantikus körülmények közt, Mia és Michael nem sokáig élvezhetik a nyugalmat, ugyanis ő mindent eltervez, és mindennek az ütemterv szerint kell haladnia... persze az ország érdekeit szem előtt tartva, minél előbb meg kell, hogy legyen az esküvő.

“Michael and I are an anomaly. Hardly anyone stays together forever with their first significant other, except maybe in YA novels. And usually when they do, it’s because he’s a vampire or a werewolf or owns a beautiful estate called Pemberley or something.” 

A nagy rohanás közben kiderül néhány igazi royal nagy titok mind Miával, mint az apjával kapcsolatban, és a hercegnő jó szíve lavinát indít el... de ki tudja, még jól is elsülhet, egy eddig titkolt rokon bevezetése a családba... :) Ezeket már nem árulom el, úgy ütnek igazán. ;) Jót tett a regénynek, hogy Mia már felnőtt nőként szerepel benne, és a régi rajongók is jobban tudnak így szerintem újra kötődni hozzá.

“Despite all evidence to the contrary, Grandmère believes that Ron Weasley, not Voldemort, is the villain of the Harry Potter series.” 

Michael egy álompasi... kicsit túl szép is,  hogy igaz legyen, de tényleg mindig higgadt, megnyugtató jelenség, romantikus meglepetésekben is nagyon ász, és igazán sokat tesz Mia lelki üdvéért. Szükség is van rá, mert a hercegnőnek ezúttal tényleg sok stresszes szituációval kell megküzdenie (még menekültkérdéssel is). Ez azért lett egy jó irány, mert nem nyavalygás, és álproblémák kerülnek elő, és nem is önmagát ássa bele valami mély gödörbe egy-egy rossz döntéssel, hanem tényleg sajnálhatjuk, hogy így összecsapnak a hullámok a feje felett, és agyalhatunk a megoldáson.

Forrás

“It wasn’t me,” Lars supplied, from the front seat. “I didn’t tell.” “Of course it wasn’t Lars,” Michael said, having overheard him. “Tell Lars no one is blaming him.” Seriously, if my life were one of those romance novels with a love triangle, Lars and Michael would be the sexy paranormal alpha males, but the two of them would be in love with each other and just ignore me.”

Szerintem remek kötet lett. Igazi méltó visszatérés, a rajongók megkapták a lánykérést, de visszatért Tina, Boris, J.P, Dagi Louie és Lilly is, és mindenki csúcsformában van - jót tett Cabotnak ez a kis kihagyás, most újult erővel dobta be magát. A naplóírási szokás töretlen, végig Mia jegyzeteit olvashatjuk, mert mindenhol ír, ha van két perce. :) 

Limuzin, Karib-tenger, gyémántgyűrű, esküvői ruhapróba, némi majdnem-lábtörés és egy fenyegető stalker... Tökéletes volt a recept. Akinek tetszettek a hercegnő sorozat előző kötetei, semmi pénzért ne hagyja ki. 

Értékelés: 10/10 természetesen. :)

"'Well,' he said, 'you Renaldos are almost as good as the Lannisters at making weddings interesting."

Forrás

Érdekes szavak, kifejezések: 
- insipid: unalmas, ízetlen
- maudlin: érzelgős, szentimentális
- dressage: idomítás
- folderol: trallala (értelem nélküli énekrefrén)
- artisanal: kisipari 
- flippant: komolytalan, felelőtlen, nyegle
- debacle: bukás, összeomlás
- blotto: tök részeg, mattrészeg
- expedient: eszköz, fortély, megoldás, kiút/ vagy: célszerű, alkalmas
- skimpily: hiányosan 
- cumin: kömény
- asinine: ostoba, szamár
- wistful: sóvárgó, vágyakozó
- garret: padlásszoba
- grifter: mutatványos 
- inexorably: engesztelhetetlenül, hajthatatlanul
- ungainly: otromba, esetleg, idomtalan
- telegenic: ua. mint a fotogén, csak így: tévében jól mutató
- antic(s): bohóckodás, de inkább: foolish, outrageous or amusing behaviour
- romp: pajkoskodik, vadul játszik (pl. kiskutya)

- pique: neheztelés
- obtuse: korlátolt, értetlen

U.i.: Ezentúl Szó-tár címkével jelölgetem azokat a posztokat, ahol vannak érdekes szavak. kifejezések, ha valaki ezeket szereti nézegetni. :) 

Szeplős és Szélkisasszony

Ez Dobó Kata+Fenyő Iván?

Szilvási Lajos: Egymás szemében

Ezt a könyvet úgy érzem rajtam kívül mindenki ismerte már az interneten belül és kívül, de bevallom, én soha egy büdös szót nem hallottam se a naplóregényről, se Szilvási Lajosról, pedig magyartanárokkal (is) megáldott famíliám van. Mivel kíváncsi természet vagyok, szeretem a levél- és naplóregényeket, és annyi pozitívat olvastam a könyvről, úgy döntöttem, ideje megismerkednünk. 

Aztán elég hamar kupán csaptam magam, hogy elkéstem. :) 

A regény Ventus Tamara és Fábián Attila naplórészleteiből áll. Ugyanazokat a napokat, pillanatokat, eseményeket láttatják. Tiniszerelem. Pepsi. Smacizások. Féltékenység. Egymásra gerjedés. Ilyenek. És a '70-es évek magyar valósága (?), vagy hát tudomisén, kósza gondolat se voltam akkor. :) 

Voltak ismerős dolgok, hisz én is voltam tini, és én is voltam ebben a lehetetlen korban szerelmes. De igazából azt kell hogy mondjam: 

- untatott

- a Glattauer-féle levélregény szenvelgésre emlékeztetett, bár nem dühített úgy :D

- nem tudom (már) átérezni mily' világkatasztrófa két hétig nem látni Attilát a Kisz-es tábor miatt

Az viszont érdekes volt, hogy megállapíthattam, a tinizsargon ismétlődése ellenére (telis-teli van irtóval, krapekkel, frankóval) ezeknek a tiniknek még lehetett némi IQ-juk és szókincsük. A mai tinik közül nem hiszem, hogy bárkinek a naplójában lenne egy olyan szó is, hogy: hebehurgya, grimasz, erélyes... Pedig ezek nem is olyan hűhák. Arról nem is beszélve, hogy nem hiszem, hogy naplót írnának, már ez sem olyan divatos, az online- és blogkorszakban. 

Meg kell még említenem, amitől kifejezetten hmm, hánynom kell, csak hogy olyan '70-es évek tinédzsermód mondjam, az a "tarhosrév" és a "tarhosrévi folklór" volt. Hát rosszul vagyok. Én nem tudom létezik-e ilyen település, vagy városrész, de ha nem, akkor sírva kérdem, nem lehetett volna, valami szebb nevűt kitalálni?! :D Tarhosrév... Tarhonyahányásra, meg izzadó, kopasz fejekre, takonycsulázásra, tarhálásra és hasonlókra asszociálok a hallatán... Ez a legundorítóbb szó komolyan, amivel hosszú életem során regényben találkoztam. 

A könyv védelmében el kell hogy mondjam, hogy meglepett, mert már elkönyveltem, semmi nem fog történni, és csak becsületből mentem végig az utolsó fejezeteken, de ott azért mégis volt egy pár figyelemre méltó dolog. Még némi krimihangulat is lett hirtelen, az élet igazságszolgáltatása, drámázás és egyebek, szóval egészen jó volt az a rész, csak ez az irtó (!) hosszú felvezetés hozzá, a szerelmes ábrándokkal, nos, ebből kinőttem. De nem mondom, hogy nem élveztem volna mondjuk 13 évesen. 

Értékelés: 10/6 Nagy kopp az olvasás előtti elvárásokhoz képest, viszont nagy hopp az olvasás közbeni elvárásokhoz képest a vége. 

Ja, u.i.: Szeplős és Szélkisasszony a címben a főszereplők beceneve :) - szerintem abszolút aranyosak főleg a tarhosrév után.

Van még valami Kim Basingeres borítója is... Ez tényleg Kim Basinger?! :D hogy került Szilvási Lajos könyvre? :D 

Kim, meet Lajos :D 

10, 9, 8... vagyis 8, 9, 10...

Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume VIII - Princess on the Brink

Vagy inkább én, on the brink, of kiborulás. Nem is tudom ki olvassa ezeket a bejegyzéseket, talán sztimikém egyedül :D Talán még ő se.

A lényeg a lényeg, Mia hercegnő, a neveletlen ugyebár, ebben a nyolcadik kötetben is alakít. Persze Michael indítja a lavinát, amikor bejelenti, hogy Japánba készül egy egész évre, hogy valami sebészi robotkart fejlesszen ki, aminek révén majd méltó lesz a mi hercegnőnkhöz. Hjajj. A többi része a sztorinak hiszti :D Mia mindenre, tényleg mindenre elszánja magát, hogy Michaelt itt tartsa, aztán olyan balul sül el az egész, ahogy szokott. De ez a végkifejlet talán a varrógépest is überelte a Queen of Babble második részében, amin én tényleg kiakadtam. Igazából nem is vesztegetem rá a szót. Most már végképp elhiszem, hogy a hercegnős könyvek színvonala csökken. Az első párat imádom, de ezeket valahogy túllihegte Mián keresztül a szerző.

Túl sok hihetetlen dolog van benne - pl szexmentes kapcsolat két éven át..., távkapcsolat kérdése tizenévesek között... - és mindez túl sok naivan hihetetlen hisztibe ágyazva, jó adag kommunikációs buktával. Ami már-már érthetetlen számomra... Mia ezekben a részekben olyan szinten nem tud kommunikálni ami már nem a kedvesen kamaszos félreértős és le-nem-esős bénázás, hanem egyszerűen fájdalmas. Senkinek nem tud megmondani semmit, akinek kéne, ugyanakkor mindenki másnak ki bírja kotyogni, és egyszerűen képtelen olyan egyszerű dolgokat átlátni és felfogni, amiken könnyűszerrel és néhány szóval túl lehetne lépni, ő meg egyszerűen elgáncsolja saját magát és a kapcsolatait.

Értékelés: 10/5 Nem baj, ha szerencsétlen hősnővel dolgozunk, sőt, általában kifejezetten szórakoztató, de vannak határok. A pontszámot kicsit feljebb vittem, mert volt néhány olyan rész, ami a szereplők "ismerőssége" miatt jó volt.

A nyolcadik kötet amerikai címe: After Eight, itt lent látható a borítója.

Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume IX - Princess Mia

Szerencsétlen hősnőnk, Mia ebben a részben tényleg teljesen depressziós lesz, fizikailag is tropa, ami az elmúlt kötet bajait tekintve nem csoda - csak az a csoda, hogy nem látta, hogy mindezt megelőzhette volna :) De minden gonoszkodást félretéve, ez a kötet megint egy kicsit a régebbiek eszköztárából villant. Lehet hogy az is jó, hogy alig van Michael, mert ugye valóban el van utazvaszépen Japánba és eszi a szusit két robotkar fejlesztés között, és az is jó, hogy van egy cowboy pszichológus doki, egy régi festmény és egy 400 éves napló egy korábbi genoviai hercegnőtől, na meg a jól ismert lámpalázas beszédre készülés, és sokezrek előtt fellépés. :) Ez így együtt a régi Miát hozta elő, és a szerencsétlenségében is inkább vicces oldalát a köteteknek. Anno már a sorozat elkezdésekor egyébként ezzel az egyszerű címmel és szép borítóval szimpatizáltam leginkább a kötetek közül. Na nem lett kedvenc, vagy ilyesmi, de ez el tudott szórakoztatni, és vannak benne részek, amiket szívesen láttam volna filmen.

Értékelés: 10/7,5 vagy akár háromnegyed is... :) Amúgy meg, végre történik valami Genovia-szintű dolog is, nem csak algebra. :))

A kilencedik kötet amerikai címe: To the Nines.


Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume 10 - Forever Princess

Tádámm! Befejeztem! :) De semmi rossz szájíz, vagy hasonlók. A tizedik kötet feltette az i-re a pontot, és lezárta Mia tinikorát és naplóit, és őszintén, jólesett elolvasni.

A kötetnek alapvetően nagyon jót tett, hogy a cselekményt 2 évvel a 9-ik kötet vége után folytatja, így Mia már 18 éves, és tagadhatatlanul érettebb kicsit, hála a jó égnek :D Hogy eddig miért nem vezetett naplót? Mert saját történelmi romantikus regényét írta. Bizony! :) Hercegnőnk valódi írói babérokra tör, és álnéven próbálja is kiadatni könyvét. Lillyvel változatlanul fasírtban vannak, bár már legalább beszélnek egymással néha. Szóval csordogál minden a szalagavató, a záróvizsgák és a főiskola kiválasztása felé, és folynak a választások Genoviában, ahol Mia apukája bizony nem áll valami fényesen a statisztikák szerint...

Ha ez még nem lenne elég, Michael egyszercsak visszaköltözik, mi több, feltalálta a Surgical Cardiac Armot (operálós robotkar), amit most millió dollárokért veszteget... Miánk szíve hevesen dobog a nyakszaglászás, újra meglátás kínjában-örömében, és heves bólogatókutya módon igyekszik bizonygatni magának mennyire is jó neki J.P.-vel, és nem hagyhatja őt cserben... Nagyi közben kunyiztatni akar egy Cardiac Armot ingyér, Genoviának, és te jó ég, J.P. ír egy gagyi színdarabot Miáról, amit Sean Penn meg akar rendezni, óóóó, és amit még kihagytam, oltári nagy 18. szülinapi buli lesz egy batárnagy hajón Miának, ahol előkerül egy gyűrű is! :D Többet nem árulok el, a helyzet totál kaotikus, szegény hősnőnk csak kapkodja a fejét, még jó, hogy naplóírásba fogott újra, hogy mi is követhessük az eseményeket. :)

KIS SPOILEREK!

A végkifejlettel elégedett vagyok, ilyennek kellett lennie. :) J.P.-t sikerült megutálnom, és meglátnom papírmasé voltát :D és Michaelbe visszaszerettem fülig amint megjelent. :)

KIS SPOILEREK VÉGE!

All in all, érdemes volt. Van pár kötet az 5-6-7-8 tájékán ami kicsit gyengébb, és nagyon nyavalygós, vagy épp túl rózsaszín, de egyébként nem lehet mást tenni, csak szeretni ezeket a szereplőket, és Genoviát :)

Abszolút legaranyosabb jelenetek: Rocky és a kis beszélőkéje :) Tündérbogár.

Abszolút szerelem: Michael!!!

Abszolút tökfilkó: J. P.

Abszolút értékelem: a kiforrottabb stílust, élvezhető mértékű nyavalygással, és szerencsétlenségekkel, kellő mennyiségű konfliktusadagolást, és ezek elegáns megoldását, és az 1-3. kötetekre jellemző poénokat :)

"Oh my God. There's Lilly. She's in black from head to toe. (Well, so am I, actually. Only somehow I don't think I look like a trained assassin, the way she does.)"

:))

Értékelés: 10/10 a régi töltet, új sztori, jó befejezés. Nekem tetszett az az ötlet is, hogy belevitte csalinak a valóban megjelentetett Ransom My Heart regényt (Mia saját történelmi regénye), szerintem jó mézesmadzag volt hozzá :)

A tizedik kötet amerikai címe: Ten Out of Ten.

A régi blogról áthozott bejegyzés, eredeti hely: KATT.

Negyedelő, ötödölő, hajkitépő

Biztos kapok pár szemforgatást, hogy miért is ez a sok neveletlen hercegnős poszt mostanában, de ha már úgyis el akartam olvasni az egész sorozatot tavaly, és nem ment, hát akkor már egyben fogyasztom a hátralévő részeket. És félrészeket. Meg negyedrészeket... Nyugi, kihívást nem csinálok belőle ;)

Az alábbi két darab rövidke szösszenet, fél és negyed vagy háromnegyed vagy ki tudja milyen matematikai borzalomként szerepel a sorozatban.

Szóval, az egyik: Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume VII and a half - Sweet Sixteen Princess

... ami nem más, mint a hetedik kötet után következő szülinapi nyavalya. Elég fájdalmas volt olvasni, és nehéz elhinni, hogy ezt tényleg kiadták?! Egy pároldalas nyüsszögés az egész Mia 16. szülinapi partijáról, amiben szinte ki sem alakul a konfliktus, már meg is oldódik, sőt lesz szipi-szupi meglepetés is. Émelyítő cukormáz, és csupa erőltetett dolog kifejtés nélkül.

Ponty: 10/ööö, 2,5?

A másik: Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume VII and 3/4ths - Valentine Princess

Egy újabb csöpp szösszenet, ezúttal valentin napi lázban ég Mia, anti-lázban Lilly. Kicsit ez is erőltetett, de annyira nem volt vészes, mint a Sweet Sixteen mizéria. 

Viszont van itt valami nagy baki – vagy nem? – ez a rész ugyanis mintha inkább a 4. után kéne hogy jöjjön, Lilly itt még Boris-szal jár… A keretrész viszont összezavart, lehet hogy ez csak visszatekintés? Következő összezavarás, hogy a végén a könyvek listájában IV and a quarter néven szerepel a könyv. Khm. Utánanéztem Meg Cabot honlapján is, de ott is a hét és háromnegyedikként szerepel. Akkor mégiscsak a visszatekintés lesz a megoldás... Mindenesetre nem épp maradandó élmény.

Ponty: 10/4

Mivel elhatároztam, hogy végére járok, mi lesz a cserebogárból - hehe - és hogy alakul Michael és Mia a tizedik részre, végigszenvedem olvasom a maradék három könyvet... :) Látom én hogy népszerűtlenek ezek a posztok, és Miamona még rám is pirított, hogy töltsem hasznosabban a szabadidőmet :D ..., de azért most már csak-csak befejezem. :)

Angol és magyar sorozatpolcot is találtok a Molyon.

A régi blogról áthozott bejegyzés. Az bejegyzés eredeti helyén >itt< található. 

Hetedik

Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume VII - Party Princess

 A Neveletlen hercegnő sorozat folytatása valahogy kimaradt a tavalyi évből, úgyhogy most gyorsan betettem a következő két kötetet várólista csökkentős játékba, hogy mindenképp legyen motivációm folytatni. Ugyan annak idején több posztban is mindenki arra jutott, hogy az első néhány rész után drasztikusan csökken a sorozat színvonala, ennyi kihagyás után úgy éreztem jólesett a könnyedsége, és Mia is kicsit hiányzott. :)

 Ebben a kötetben is összecsapnak Mia feje felett a hullámok, ugyanis az iskolaelnökség összes pénzét "elverte" szelektív szemétgyűjtőkre, és így nem marad egy kanyi sem bálterem bérlésre a végzősök báljához... és akkor persze - Mia szent meggyőződése szerint - Amber, az egyik végzős osztályelső halálos ítéletet szab majd ki rá... Grandmére-nek persze felettébb zavarba ejtő megoldás jut az eszébe, és ír egy musicalt (!), amely Mia híres ősének, Rosagunde-nak legendáját dolgozza fel, sebtiben ráosztja a főszerepet Miára, és persze hogy egy mindenféle hírességekkel és celebekkel teli jótékonysági bankettre szervezi a premiert... Nem riad meg a fenyegetés eszközeitől sem, és természetesen hátsó szándékai is vannak... 

Michael kolis-bulit szervez, emiatt is főhet a feje Miának, mert ő ugye nem olyan "bulizós" , aztán olyan nagyot alakít a partyn, hogy Michael meg is haragszik rá. Na persze kibékülnek a végére, rózsaszín köd és egyebek. :)

 Jó volt olvasni, mert nagyjából olyan volt mint az előzőek - persze az igaz, hogy az első néhány rész színvonalát tényleg nem hozza - pörgős, naplós, kicsit idegesítően Miás :) A vége viszont nem tetszett, túl gyorsan, hirtelen és erőltetetten lett lezárva. Elég hihetetlen volt mindaz amit Michael és Lilly tettek a végén.

 J.P. jó karakter, kár hogy Mia nem őbelé szerelmes, igazán összeillenének.

 Fat Louie's Pink Butthole :D hát ilyen magazincímet is csak Lilly találhat ki... no comment. :) És ráadásul irodalmi magazinnak... :)

 Értékelés: 10/6 Egyszer elment. Egy újabb kissé túlspirázott fejezet Mia életéből. Kár hogy hihetetlen a megoldása, és nem is annyira körmönfont.

A kötet Amerikában Party Princess, Nagy Britanniában Seventh Heaven címen jelent meg. Magyarul pedig A neveletlen hercegnő naplója 7. címen kapható.

Ez volt az első könyv, amit kivégeztem a Csökkentsd a Várólistádat 2012 játékban :)