Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Gyorsan és gondolkodás nélkül rárepültem az egyik legújabb Poket kiadványra, A csodálatos tengerre. Pechemre leginkább annyit hallottam erről a könyvről, hogy: finn + ifjúsági. Sajnos a lényegi elem mindenütt kimaradt a felsorolásból, méghozzá, hogy a fő téma az anorexia. Kerülöm ezt a témát, nem kedvelem, frusztrál és idegesít is kicsit.

A könyvet pedig nem címkézném szívem szerint ifjúságinak, csak mert fiatal főszereplővel dolgozik, egy sulis-szülős környezetben. Nyomasztó könyv, aminek fojtogató képei egyre sötétednek a vége felé. Nehéz volt belegondolni, mégis nehéz volt valamiért letenni is, és majdnem egészben olvastam el.
Fogalmam sincs, hogyan lehet kilábalni  a testnek egy ilyen legyengítő állapotból, amikor a lélekben van a probléma kulcsa, és visszahúzza az illetőt. Ugyanakkor egyszerűen képtelen vagyok felfogni hogy lehet egyáltalán ebbe belezuhanni is?! Én nem tudnám ennyire kövérnek, csúnyának látni magam sose, és pláne nem tudnék nem enni, meg kb. két almán és joghurton élni egy nap, kiver a víz a gondolattól is, és sosem fogom megérteni az anorexia felé elkattintott kapcsolót az agyakban.

A legnagyobb kritikám persze mégsem az, hogy én magam mennyire nem tudok azonosulni a témával, ettől még tetszhetett volna a könyv, és a stílus is, ami egyébként elég tárgyilagos, száraz, és eleinte nagyon szlenges-iskolás. Azt hittem ebből ki sem fog törni. Ami leginkább zavart, az igazából az téma prezentálása és "nem-megoldása". Mégis milyen szülők ezek? Hogy lehet hónapokig elmenni a saját tinédzser gyereked mellett úgy, hogy az már lassan csak 30 kilós??? Tök mindegy, hogy mennyire nehéz a munkád és sok a feladatod, és van két másik gyereked is, ez egyszerűen nonszensz. Hogy lehet nem észrevenni, hogy nem eszik? Hogy állandóan kijár futni, bezárkózik és félholtra tornázza magát?! Hogy mondhat olyat a szülő a tényleg alig 30 kilóra fogyott gyerekéről, hogy hát örüljünk, hogy nem tonna-donna?! WTF? 

Az meg kicsit hiteltelenné tette a dolgot, hogy Julia tanulmányi eredményei még javultak is ebben az aszkéta életmódban... Hogy tudott volna egyáltalán jól, pláne az eddiginél jobban működni az agya és a koncentrációs képességei?! Már réges-rég kórházban lett volna a helye ennek a lánynak.
Ezek a dolgok felbosszantanak, és dühös vagyok miattuk a szerzőre, mert meg lehetett volna írni ezt ezek nélkül a felesleges bukkanók nélkül is. Lehet, hogy a líraiság kergetésén kívül oda kellett volna figyelni azért másra is...

Nagyon plasztikusan írt le ételeket, és az undort, amivel kerülgették, vagy fogyasztották őket a menzán ezek az iskolás lányok. Rossz volt nézni az egymásra gyakorolt rossz hatásukat. Mind a tanulmányokat, mind a torz énképet tekintve. Borzalmas, ha az embernek ilyen osztálytársak jutnak. Nem volt itt másról szó, csak versenyről, irigységről, fennhéjázó feltűnősködésekről... Semmi kedvesség, önzetlenség, vagy akár csak a leghalványabb nyomai az őszinte barátságnak...

Korábban a Cerkabella Kiadónál
jelent meg. 

A végén a megoldások nagyon elnagyoltak voltak. Felskicceltek valami pszichiátert, aki nem tett semmit, és egy dietetikust, aki bemondásra elhitte, hogy Julia tényleg többet eszik, és betartja az előírt étrendet, és hümmögött, hogy hát többet kellett volna akkor hízni ettől... 

A regény során végig használt tenger-kép és a hasonlat szerintem abszolút nem illik a könyvhöz, és nem jött át nekem. Mintha valami teljesen független dolog maradt volna az egész "csodálatos tenger" a könyv témájától.
Ugyanígy, valahol talán a könyv felénél behozott egy erőteljes feminista képi világot a szerző, amit szintén nem értem, miért kellett feltétlenül összekapcsolni ezzel a lelkileg-testileg leamortizálódott lánnyal. Mik ezek a gondolataiba préselt, fennhangon hirdetett szavak a nők szenvedéseiről? Oké, szépségideál kergetés és egyebek révén van valami erőtlen kapcsolódási pont, de nem igazán értettem az okát ennek a nagy hevületnek. 

Összességében nem tudom hova tenni... Nem mondom, hogy nem volt érdemes elolvasni, de nálam eleve hátrányba került a nem kedvelt téma miatt, és egyes részletei fel is bosszantottak, a többi meg csak szimplán nyomasztott.