Új Harry, friss, ropogós, csodaszép, keménykötésű, és hosszú is! :) Nyolcadik vagy nem, kánon vagy nem, "csak szövegkönyv"; engem semmi nem érdekelt ezzel kapcsolatban, a rosszmájú kritikák főleg nem, és a fanyalgóknak fityiszt mutatva én abszolút fangirl üzemmódba kapcsoltam, és a legjobb az, hogy abban is tudtam maradni a könyvet elolvasva: őszintén rajongok érte. :)
Amikor a színdarabról hírt kaptunk, én már akkor nagyon örültem, és bár jegyet nem próbáltam meg szerezni rá, abban reménykedtem, ebből lesz valami vetítés/turné/film stb., hogy mi is láthassuk, akik nem ültünk ott a színházban. Szerintem a legjobb és legcsodásabb lehetőség a rajongóknak odaadni a darab szövegkönyvét, így ha nem is élhetjük át pont azt az élményt, amit az effektekkel teli, fel-felmorajló közönséggel teli teremben ülők éltek át, de valami hasonlót, valami kisebb katarzist igen, és megismerhetjük a drámát, a játékot, az új történetet.
(Spoileres részt csak a két felirat közti bekezdésekben találtok, a bejegyzés többi része spoilermentes.)
