Várólista-matuzsálemek 2.0

Forrás.

Nemrég szóba került, hogy milyen régóta várakozó könyvek vannak a végeláthatatlan várólistámon, és gondoltam a 2014-es poszt után itt az ideje egy frissítésnek, megnézni mi az, ami még azóta is ugyanúgy várakozik (spoiler alert: sok minden), és mik azok, amiket hosszú idő után sikerült elolvasnom. Idén egyébként azt kell mondjam nagyon jól haladtam az itthoni olvasatlanok és köztük a régóta polcon álló könyvek olvasásával. Igaz, nem feltétlenül a matuzsálemek kerültek sorra, de jó érzés, amikor sorra kerülnek azok a kötetek, amik akár csak 2-3-4 évvel ezelőtt kerültek a könyvtáramba, és végre megismerem a történetüket. 

Ha már várólista, volt egy "Így neveld a várólistád" körbeposztunk is, 2017-ben. Döbbenten konstatáltam, hogy ott még "csak" 443 könyv volt a listámon... ez a szám nem hogy csökkent volna, hanem csak nőttön-nőtt, és verdeste az 500-at is egy ideig... Most sem sokkal kevesebb: 491 könyv van rajta. És hát igen, lehet hüledezni, de ezek valóban az itthoni olvasatlanjaim - de egy részük a szüleimnél van, és persze van néhány kölcsönkért darab is. Imádom a könyvtáramat, de tudom, hogy azért ezek közt sok olyan van, amit olvasás után nem fogok megtartani, vagy amit nem kellett volna megvennem sem.

További 167 könyv van még "felfigyeltem rá" címkével összeszedve, amik nincsenek meg, de lehet, hogy szívesen elolvasnám őket. Ezt a listát is irtom pedig rendszeresen, valahogy mégsem csökkent még soha annyira, hogy az számottevő legyen. Szóval van mit olvasnom... :) Nem nyomaszt, mert nem szaladnak el, ugyanakkor néha mégis frusztrál, hogy mennyi mindent szeretnék egyszerre elolvasni, és hogy egyes darabokat milyen régen megvettem, és  hiába volt meg a mostazonnal olvasni akarom érzés, nem jutottam el a kinyitásukig. 

Forrás.

Visszatérve a várólistán felhalmozódó könyvekre, és a régóta várakozókra, a 2014-es posztban várólista-matuzsálemként aposztrofált könyvek közül kemény kettő könyvet olvastam el, méghozzá mindkettőt Joanne Harristől. Az egyik a Gentlemen and Players volt, ami nagy kedvencem lett, és pont nemrég újra is olvastam (nem kell csodálkozni, hogy nem csökkennek a számok! :D ), a másik pedig a Runemarks, ami viszont annyira nem jött be, hogy tőle és a folytatásától is megszabadultam, utóbbitól olvasatlanul.

És akkor lássuk azokat, amik listán talán legrégebbi darabjai, és még mindig nem olvastam őket:

- Lian Hearn: A fülemülepadló ~16 év? Ha jól emlékszem a kiadása évében megkaptam, de azóta sem jutottam el hozzá.

- Orhan Pamuk kötetek: My Name is Red, Hó, The Black Book, Isztambul ~12-13 év? Azóta gyarapodott is a Pamuk gyűjteményem, csak a tőle elolvasott könyvek száma (khm, 2) nem. 

- Susanna Kubelka: Madame ma később jön, A szétfeszített fűző, Ofélia úszni tanul ~15 éve? Egy kötetet olvastam a szerzőtől, és akkor annyira megtetszett, hogy beszereztem mindent. Van, ami már meg is sárgult azóta, és még Magyar Könyvklubos kiadás, szerintem az inkább közelebb állhat a 17 évhez. :D Lutri azért, hogy vajon ma is tetszene-e még az a kötet, ami a többi beszerzésére sarkallt...

- Jean Sasson: Ester gyermeke, Irak lánya, Majada ~15-17 év szintén... Nagyon szerettem a hercegnő sorozatot Sassontól, de azóta csak veszem a könyveit, nem olvasom. 

- Joanne Harris: Coastliners ~14 év? Csak van azért még Harristől is matuzsálem! :)

Kb. 10 évesből rengeteg van, nem sorolom mindet, csak néhány illusztris címet:  

- Gabriel García Marquez: Száz év magány - legalább 10 év

- Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma - még Loboval közösen rendeltük meg valami nagy akcióban, azóta is csak áll a polcon... 

- Lauren Weisberger: Chasing Harry Winston  ~11 év, a netes rendeléses korszak előtti időből, a könyvesboltba rendeltettem meg, alig bírtam kivárni, hogy átvehessem, ehhez képest még mindig olvasatlan. 

- Alex Garland: The Beach

- Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

- Jodi Picoult-tól egy csomó minden, amit 2009-2010-ben vásároltam: The Tenth Cirle, Handle With Care, The Pact, Vanishing Acts, Mercy... 

Ha már a vásárlást emlegettem, megnéztem évenkénti bontásban, hogy mikor hány könyvet szereztem be (ajándékok, recik, cserék is benne vannak), és ezekből a mai napig hányat olvastam el. 

Brace yourselves, numbers are coming!

Pierpaolo Rovero festménye.
Forrás.

2010. Zsákmány: 107, ebből elolvasva: 36

2011. Zsákmány: 59, ebből elolvasva: 28

2012. Zsákmány: 69, ebből elolvasva: 25

2013. Zsákmány: 100, ebből elolvasva: 39

2014. Zsákmány: 81, ebből elolvasva: 31

2015. Zsákmány: 76, ebből elolvasva: 33

2016. Zsákmány: 68, ebből elolvasva: 40

2017. Zsákmány: 36, ebből elolvasva: 18

2018. Zsákmány: 79, ebből elolvasva: 30

2019. Zsákmány eddig: 39, ebből elolvasva: 10

Na persze vannak közte anomáliák is, pl. amit olvasatlanul eladtam, elcseréltem, nincs már meg, korábban olvastam, és utólag vettem meg, duplikátumok, stb. De arra talán jó, hogy illusztrálja, hogy néhány évnyi könyvhörcsögösködés mennyire telezsúfolta a várólistámat.

2017-ben és idén tudtam nagyjából mértékletes lenni, és tudatosabban gyarapítani a könyvtáramat. A nagyon elszállt évek termése itt csücsül a nyakamban, akkor ugyanis rámentem minden akcióra, használt olcsóra és kb. bármire, amire valaki azt mondta, ez jó könyv... Ezeknek ma csak a töredékére lennék annyira kíváncsi, hogy tényleg meg is vegyem, de most, hogy már megvannak, nagy részüket azért elolvasnám, hadd legyen egy verdikt, hogy érdemes-e megtartani... 

Mostanában valamivel jobban tudom tartani a magam diktálta tempót, listákat, olvasási terveket, de mindig van mit "behozni". Viszont sok-sok könyvet elolvasok egész hamar a megszerzés után, nem tartogattam pl. a közelmúlt beszerzései közül a Mielőtt a kávé kihűlt, vagy A tél jegyeseit sem. :) 

És ahogy feljebb írtam sok, évek óta várakozót is kipipáltam idén, pl. a Krumpihéjpite Irodalmi Társaságot (5 éve várt), vagy a Harry Potter pszichológiáját (9 évet várt), a nagy klasszikusok közül pedig A Mester és Margaritát és az Anna Kareninát. :) 

Forrás.

Egyszóval haladgatok, de a nagy számok miatt nem könnyű ténylegesen karcsúsítani a várólistát. A matuzsálemek pedig szintén csak szép sorban jöhetnek... Bizony még eltelhet pár év, mire kifutnak mind, olvasott státuszba. :)

A lényeg, hogy nem maradok olvasnivaló nélkül jó darabig, még ha holnaptól nem is adnak ki egyetlen új könyvet sem. :) 

Ti hogy álltok a várólista-matuzsálemekkel? Mik a legrégebb óta bespájzolt olvasnivalók a polcotokon? 

Így neveld a várólistád

Forrás.

Dórinak nem olyan régen volt egy körbeposztja, amihez én is csatlakozni szerettem volna a könyves várólistámról szóló gondolatokkal, de csak halogattam... Úgy esett, hogy először aztán egy book taget töltöttem ki a témában, de úgy éreztem van még ebben kifejtenivaló ezek után is, és a körbeposzthoz most sem késő hozzáadni az én részemet is. :)

A várólista mint olyan, korábban, az internet előtti időkben csak a fejemben létezett, és egész egyszerűen szólva azokból a könyvekből állt, amik ott sorakoztak a polcomon, és még nem olvastam őket. Emlékszem, amikor kislány voltam, azzal szórakoztattam el magamat, hogy néha le is pakoltam az összes olvasatlan könyvemet a szobám közepére - vagyis pardon, én voltam a szoba közepén, a könyvek pedig körülöttem -, és nézegettem őket, válogattam közülük, tervet állítottam fel a nyárra belőlük (konkrét kupac formájában), vagy csak eldöntöttem melyik lesz a következő 1-2 könyv, amit elolvasok. 

Forrás.

Mostani önmagamat talán el is takarnák az itthoni olvasatlanok felhalmozott hegyei, arról nem is beszélve, hogy mekkora meló lenne összegyűjteni és egy helyre hordani ezeket a fizikális könyvtornyokat. Az online világ és a virtuális listák persze könnyedén megoldják ezeket a problémákat. :) Amióta én is a aktívan mozgok a netes és blogos világban, én is így vezetem a különféle könyves listáimat: olvasmánylistától a kívánságlistán át a várólistáig. Bár az olvasmánylista még megmaradt kézzel vezetett listaként is, nem szűntem meg papír-alapon is írogatni. A várólista viszont nem létezett soha papíralapon, csak online lett belőle egyszercsak "adatbázis", azóta tudom, hogy hány könyvet számlál. Jelen pillanatban ez a szám 443 könyv, ami egy igen-igen nagy szám és már frusztráló mennyiség. Na persze ha az egész életet tekintjük, és hozzávesszük azt, hogy egy évben akár 70-90 könyvet is elolvasok, akkor 5-6 év alatt ki is végezhetném a listámat. Szerencsére ez biztos nem fog bekövetkezni, mert a várólista komisz kis tulajdonsága, hogy egyre csak nő mindig, hiába apad, hiába apasztjuk az olvasásokkal. El sem tudom képzelni, hogy valaha lenullázódjon, mert az azt jelentené nincs olyan könyvem, amit nem olvastam el még, vagy amit nem akarok elolvasni. A várólistát minden évben bőven növelik az újdonságok, friss megjelenések, de ugyanígy a régebben megjelent kötetek közül is azok, amiket megkapunk, megkaparintunk, vagy csak megkívánunk mások véleménye, értékelése alapján. 

A lenullázódás tehát gyakorlatilag lehetetlen, de emellett annak se nagyon látom realitását, hogy kétszámjegyűre csökkenjen a könyvek mennyisége rajta. 

Frusztráló bár a több száz könyv rajta, azért valahogy mégis inkább ez a jó, ez tölt el örömmel - ha sokkal kevesebb lenne rajta, akkor előtörne az a félelmem, hogy kifogyok az olvasnivalóból! Irreális ugyan, de lehetséges, hogy tényleg jobban zavarna egy kezelhetőbb hosszúságú várólista, mint az a jóleső tudat, hogy most ennyi minden vár olvasásra, és ennyi minden érdekel. 

A gyomlálás persze szükséges időnként, mert ahogy észrevettem, az évek során elég sokat alakulhat, hogy miket szeretünk olvasni, mire vagyunk kíváncsiak. Régebbi tömeges impulzusvásárlásaim eredményeként volt, hogy egy év alatt akár 100+ könyvvel is növeltem a várólistát, amik aztán szépen helyet foglaltak a polcon, és sajnos többen közülük egész addig vártak ott, hogy teljesen elfogyjon irántuk az érdeklődésem. Amik huzamos ideig a polcon-listán vártak, és már nem igazán érzek lelkesedést a történet iránt, azokat bizony kiszanálom, továbbadom, vagy eladom. Az ősszel tartottam egy ilyen nagy selejtezést, és 50 könyv bizony lereppent akkor a listáról. Nem csak selejteztem akkor, de elég átfogóan át is néztem a könyveket, és bekategorizáltam őket. Ennek alapján elég sok olyan van, ami érdekel még ugyan, de nagy valószínűséggel csak egyszeri olvasás lesz, és utána túladok rajtuk. 

A várólista sokaknál minden olyan könyvet is magában foglal, amiket tényleg csak "várnak": a megjelenést, vagy a megkaparintást (sajátként, vagy könyvtárból). Ezzel szemben számomra mindig is jobban elkülönültek ezek a dolgok, és a várólista az tényleg az olvasásra váró, valamilyen formában már rendelkezésemre álló könyveket jelentette - polcon állók, kölcsönkérhetőek, e-könyvek. Amiknek a megjelenésére várok, vagy a megszerzésére ácsingózok, azok a kívánságlistán foglalnak helyet. Ezen kívül pedig van még egy olyan lista is, amikre csak felfigyeltem, megtetszik a történet, és lehet, hogy elolvasnám. Ezt az érdeklődős listát gyakran átbogarászom, és irtom róla azokat a könyveket, amiknél már nem érzem azt, hogy érdekelne még mindig olvasásra. A kívánságlista és a felfigyelős lista segítenek abban, hogy ne legyen minden hirtelen megkívánt könyvből valóban várólistás könyv nálam, mint ahogy az régebben sokszor előfordult. Ebbe a hibába már egyre kevesebbszer esem bele, és próbálom a beszerzett könyveket is lehetőleg hamar elolvasni. 

Forrás.

Ennek a hamar elolvasásnak a gyakorlata azonban pont a várólista hossza miatt akadozik. A könyvfesztiválokon és könyvheteken beszerzett szépségeim sora még ma is nagyrészt olvasatlanul áll például. Valami más mindig előretolakszik, valami friss, valami a témája miatt, vagy a szerző miatt... Mindig van ok, és nem lehet egyszerre 443 könyvet olvasni. ;) 

A várólista csökkentés, amit Lobo már sok-sok éve szervez nekünk segít apasztani a listát, de persze nem számottevően. 12 

(+ 12 alternatív) könyv elvégre nem olyan sok. Nem nehéz ennyi, legalább fél éve várakozó könyvet kiválasztanom a játékra minden évben. Csakhogy aztán a kedv néha máshogy alakul év közben, és akkor már nem is olyan biztos, hogy sorra fog kerülni pont erről az előre kijelölt listáról az a 12 könyv. 

A fél éve listán lévő könyvek gondolata szinte kacagtató nekem, mert alig van olyan könyv talán, ami nem vár legalább ennyit olvasásra nálam, arról nem is beszélve, hogy micsoda matuzsálemek vannak a várólistámon, amik 10-12-15 éve csücsülnek már ott. Amikor sikerül egy-egy várólista-matuzsálemet elolvasni, az mindig nagyon felemelő élmény: ilyen volt pl. a Jane Eyre, a Mondják meg Zsófikának, a Pi élete, vagy a Büszkeség és balítélet. Igazán jó élmények kerültek ki közülük.

Hogy miért tologatunk valamit ilyen soká? Nem tudom megmondani, de előfordul, hogy így alakul. Ha megmarad az érdeklődés, akkor viszont érdemes ennyi év várakoztatás után is nekiesni, mert miért ne? A könyvnek nincs szavatossága alapjáraton, csak az változik, hogy mi hogy viszonyulunk hozzájuk - de az élmény feltehetőleg mindig kicsit már lenne, attól függően, hogy mikor olvassuk (melyik évben, melyik életszakaszban stb.). 

Amikor pedig kíváncsiak vagyunk, na és vajon most mit szólnánk ahhoz a régebbi olvasmányhoz, jön is a csapda, ami miatt aztán tényleg nem apad a várólista: a régi kedvencek (vagy épp nem kedvencek) újraolvasása... :) 

És ti, hogy álltok a várólistátokkal? Hogy és hol vezetitek, mik vannak rajta régóta? Lehet vinni a fent említett book taget is, vagy fejtsétek ki ti is bővebben a témát, és csatlakozzatok a körbeposzthoz! :) 

Forrás.

A kedvenc szerzők változásáról

Forrás.

Dóri blogbejegyzése megihletett engem is, és elgondolkodtam azon, vajon a kedvenc, kedvencnek tartott, egykor kedvencnek bélyegzett szerzők közül ki az, aki kedvenc is maradt? Ki az, aki kiállja az idő próbáját, meg az ízlésünkét, és egyik új könyve sem ránt le annyira, hogy eltávolodjunk tőle? 

Ha arra gondolok, hogy kedvenc szerző, akkor egyrészt kapásból beugranak nevek, több is, másrészt pedig az ugrik be, hogy na ők azok számomra, akiktől bármit szívesen elolvasnék, és akiktől többnyire minden megjelent művüket el szeretném olvasni. 

♥♥♥ Akik nem mozdultak, és nem is nagyon mozdulnak a piedesztálról: 

- J.K. Rowling - Rowling anyánkat nem kell magyaráznom. :) Lehet az gyermekek vagy felnőttek számára íródott könyv, vagy akár álnéven rótt sorok, nekem kelleni fog. 

- Joanne Harris - bár még nem fejeztem be az életművét, imádom a szerzőt, változatos és sokféle könyveit, a misztikus, a gasztro és a szövevényes vonalat egyaránt. A még eddig kimaradt köteteket és a még meg sem jelenteket is olvasni fogom. :)  

- Gerald Durrell - bár jóóóó rég olvastam Durrell bácsitól utoljára, nem mozdul erről a helyről, olyan fixen beragadt a sok-sok állatos és emberi csudabogaras, humoros és érdekes sztorijával, útinaplójával, állatgyűjtő körútjával... Beírta magát a szívembe. 

- Georges Simenon - óóó a Simenonitisem, és a Maigret-szegülésem újkeletű viszonylag, de azt hiszem eléggé állandósult állapot lett. :) Ide nekem Simenon életművét, legyen bár lassú és pipázós és klasszikus. 

Rowling. Forrás.

- Jodi Picoult - összegyűjtöttem minden könyvét lassan, és az újabbakra is kíváncsi vagyok. Csalódást csak kisebbeket okozott még, de egy-két könyvével tényleg örökre rabul ejtett. 

- Dan Brown - hahh, a kis guilty pleasure-öm, a kultúrmorzsás fast-paced kalandjaival. :)

- Csernus Imre - minden könyve kell. :) Hosszú évek után tavaly sikerült belefutni egy buktába tőle is (a Felnőtt húsleves nagyon nem tetszett), de ettől függetlenül olvasni fogom ami még kijött és kijön tőle. 

♥♥ Akik szintúgy elég magasan vannak, és imádom őket, de lehet, hogy nem minden érdekel az életműből, vagy nem célom mindent és minden típusú írást elolvasni tőlük: 

- Szabó Magda  - van néhány könyve, aminek nem biztos, hogy nekigyürkőzök újra (Az őz vagy a Régimódi történet...), de azért nagy a szerelem. ♥ 

Gail Carriger. Forrás. 

- Karen Marie Moning - szintén csak néhány éve bolondultam bele lázasan a Feverbe, és ezáltal Moningba is, habár el kell mondanom, talán a romantikus highlander kötetei mégsem érdekelnek annyira (azért majd belekóstolok). 

- Audrey Niffenegger  - a két regényét nagyon szerettem, a Hollókisasszony kicsit csalódás volt, a továbbiakat nem tudom, de szerintem ha regényt ír megint, azt fogom olvasni. :)
- Baráth Katalin - az Arkangyal telitalálat volt, ahogy A borostyán hárfa is, csak a cimbalommal voltunk rosszban... ott kicsit meginogtam, kell-e nekem még Veron, de szerencsémre nem is Veron jött, hanem Méregzsák. ;)
- Gail Carriger - nooos, a Napernyő Protektorátus nagy igen, de a ya-i és a Napernyő spin-offja már nem az igazi... Kicsit meginogtam. Ha ya-kkal jön csak, azokat szerintem nem fogom elolvasni. Az Imprudence-szel szerintem még befejezem a megkezdett sort azért.
- Meg Cabot - van egy pár sorozata, ami már egyáltalán nem érdekel, pedig korábban mindent el akartam tőle is olvasni. A hercegnő az igazi (bár abban is vannak mélyrepülés-kötetek), és még a Queen of Babble is jólesett pár éve, nem biztos persze, hogy ugyanúgy csúszna most is.
- Philip Pullman - az Úr Sötét anyagai a csúcs tőle, a Sally Lockhart sorozat csalódás volt, de elképzelhető, hogy kellene neki adnom még egy esélyt.

♥ Akiket nagyon szeretek/szerettem, de jó lenne már feleleveníteni tőlük valamit, hogy tudjuk, hányadán is állunk most éppen: 

Orhan Pamuk. Forrás.

- Orhan Pamuk - nagyon megkedveltem régebben, de iszonyú sok idő eltelt, mióta olvastam tőle bármit is. Idén jön a Könyvfesztiválra is, addig jó lenne újra elővenni. :) 

- Tracy Chevalier - az abszolút kedvenc tőle a Leány gyöngy fülbevalóval. Van még tőle néhány kötetem, de egy időre elfordultam tőle, és nem is vágytam ezekre a sztorikra. Megvárom, amíg visszatér a hangulat. 

- Jean Sasson - női sorsos, Szaúd-arábiás könyvei annak idején nagyon megfogtak, de már nagyon megkopott az emlékük, és nem tudom, vajon ugyanannyira érdekelnek-e még az ilyen jellegű könyvek. Van még tőle olvasatlanom, majd tesztelem!

- Ottlik Géza - az Iskola a határon után több mást is elolvastam tőle, pl. a Budát és a Hajnali háztetőket, de sajnos nem sokra emlékszem. Sőt, a nagy kedvenc Iskolát is jó lenne feleleveníteni. Ereklye, piff! 

 ♠ Régi kedvencek, akik kiestek a pikszisből: 

- Neil Gaiman - érdekes, hogy Dórinál is ő jött elő. Elég vegyes vele a viszonyom. A Stardust idején úgy gondoltam, úúú hát ő örök kedvenc, aztán olvastam tőle "elmegy" könyveket, és rájöttem, hogy elég túlértékelt szerző (az én véleményem szerint...). Az összes könyve már nem érdekel, elment a kedvem az Amerikai istenektől és az Anasi fiúktól is. Novelláival főként hadilábon állok. Meséi aranyosak. Abszolút kedvencem Gaimantől az Óceán az út végén. 

- Sophie Kinsella - szeretem, és voltak tőle jó olvasmányaim, vicces chick-litek, plusz a ya-ja (Finding Audrey) is tetszett, de azért már annyira nem tartom az én szerzőmnek. Néha kikapcsolódásnak oké, egy-két olvasatlanom még van tőle (bár azok Wickham álnéven, nem tudom az mennyiben más). A boltkórosban már idejekorán beletört a bicskám, az egyáltalán nem érdekel. 

- Cecelia Ahern - egy időben bele voltam bolondulva. Abszolút kedvencem tőle az Ahol a szívárvány véget ér. Aztán volt néhány nyögvenyelősebb, sablonosabb, nem olyan jó sztorija... még megvettem egy-két könyvét, de rájöttem, hogy kissé kiszerettem belőle, nem rajongok, nem várok minden megjelenést tőle. 

Alice Hoffman. Forrás.

- Alice Hoffman - hát vérzik a szívem, de őt is ide kell tennem. Azt hittem ő oszlopos tagja lesz az örök kedvenceknek, de futottam már bele tőle is olyan rossz és unalmas és semmilyen könyvekbe, hogy már nem bízom benne 100%-osan. A neve már nem garancia, ami szomorú sajnos... De ne szomorkodjunk, azért fogok még tőle olvasni (Galambok őrizőit, Ice Queent például). Abszolút kedvenc: Skylight Confessions, de szerettem még a A tizenharmadik boszorkányt (bár ezt nagyon rég olvastam) és az Átkozott boszorkákat (bár ez meg inkább filmen :D). 

- Maggie Stiefvater - a Shivernél beleszerettem kicsit, aztán a Raven Boysnál kiszerettem nagyon... 

- Agatha Christie - a krimi nagyasszonya nagy kedvencem volt, de kissé elhanyagoltam, és amikor 5 éve utoljára olvastam tőle, kicsit kiábrándultam, nem élveztem igazán... de őhozzá még szeretnék azért néhány kimaradt krimi erejéig visszatérni. Simenon azonban "átvette a helyét", egy időre legalábbis biztos... :) 

Egy kakukktojás még, aki azt hiszem kedvenc szerzőm lehetne, ha hagynám: Lionel Shriver, akitől még nem mertem olvasni Kevin után bármit is... 

Nektek kik a kedvenc szerzőitek és hogy változott a lista az évek során? Kik azok, akik valami miatt csalódást okoztak, akiktől már nem vagytok kíváncsiak minden írásra? Kinek van állandó helye? 

Forrás. 

A többiek posztjai (csatlakozni ér!): Dóri, Zakkant, Sister, Nima, Nikkincs,

Jó mese, rossz mese

Forrás.

Egy ideje tologatom már ezt a piszkozatot, amelynek apropóját néhány, tavaly év végi meseolvasás adta. Gondoltam megpróbálok rittyenteni valami bejegyzést arról, hogy mitől is jó, vagy épp rossz egy mese, de rájöttem, hogy nem akarok én holmi disszertációt írni erről... Visszatartott, hogy szerteágazóan le akartam minden gondolatom írni erről a témáról... Most viszont inkább hozzáfogtam tiszta lappal, és igazából csak arról akarok írni, hogy miket olvastam, és ezek a mesék miben voltak jók, vagy rosszak, miért tetszik, miért nem tetszik egy mese, és ha nem tetszik, mi megy félre vajon, ami miatt nem lesz jó. Szóval ez nem egy "megmondós" poszt lesz, inkább csak néhány gondolat, impresszió. 

A ti véleményetekre is nagyon kíváncsi vagyok!

A jó mese szókapcsolatra olyan klasszikusok jutnak eszembe, mint Szutyejev régi, piros szövetkötéses mesekönyve, amiben benne volt a három kiscica, Kispipi és Kisréce, vagy épp az eső alatt növekvő gomba meséje. Sok kedves kép, egyszerű szövegek,nem didaktikus, és még némi humor is belefér itt-ott (A szeszélyes cica :)) Ahogy belelapoztam és rá gondolok, máris kedvem támad újra elolvasni. :) Ugyanígy szeretettel és nosztalgiával gondolok a Mesél az erdő sorozatra, aprólékosan kidolgozott és lerajzolt fantáziavilágával, és ugyanígy a Tesz-vesz városra. Az állatos mesék valahogy mindig is közel álltak a szívemhez.
Örömmel fogtam hát neki tavaly év végén az aranyosnak tűnő Hermann Marika mesekönyveknek: Malac Karcsika és a kislibák, Teknőc Ervin nem akart óvodába menni, Lucifer reggeli készülődése.
Aztán végül annál frusztráltabban tettem őket le. Nem tetszettek... Didaktikus, szájbarágós, ugyanakkor életszerűtlenek a mondatai, szituációi, nem vonatkoztatható le jól az embergyerek és emberszülő kapcsolatára amit az állatszereplőkkel bemutat (ezt is lehet jól meg rosszul csinálni), és ezen felül tele van idegesítő versikékkel, erőltetettnek tűnik vidámsága, megoldásai... A problémák maguk pedig néhol aggályosak. Malac Karcsika volt nekem a negatív "csúcs" a többszöri kavicsdobálással, szándékos bántással. Nem akartam összevetni a Vidám mesékkel, de ahogy elnézem, nem kell egy jó meséhez feltétlen az, hogy egy rosszalkodást, engedetlenséget tegyünk helyre benne, ezzel próbálva kvázi nevelni a gyereket... Ez szerintem félrement célkitűzés.

Nem mellesleg pedig elég primitív, és átlátszó módon próbálja rávenni nemszeretem dolgokra a gyerekeket. Attól a közhelyes mondattól, hogy a spenóttól erős leszel, még egy óvodásnak se volt szerintem pálfordulása és kért azonnal repetát... Az óvodába menést se lehet csak úgy hirtelen megszerettetni. Vagy legalábbis nem így...

Ezen túl pedig rendkívül idegesítő volt, hogy tele volt a szöveg központozási és egyéb helyesírási hibákkal... Sem a formai hiányosságok, hibák, de a történeti elemek nem olyanok, hogy szívesen olvasnám fel gyereknek.
Lucifer reggeli készülődése tetszett talán egy hangyányit jobban a többinél, vagy inkább csak kevésbé volt idegesítő vagy kifogásolható. A rajzok is ebben voltak a legkedvesebbek, pl. a cica egérkemintás pizsamája. :) Plusz nem feltétlenül tanulságra volt kihegyezve, hanem csak a reggeli teendők egymásutániságára.

Aztán olvastam pár youtube-felolvasott mesekönyvet is, pl. Jon Klassen könyveit, akitől pár éve megismerte már az I Want My Hat Back-et. Klassen folytatta a kalapos sztorit, és lett belőle Hat Trilogy. Ezek faék egyszerűségű lapozók, mindig valami kalap-kalamajkával, és más-más állatokkal. A második, a This is Not My Hat nem annyira jött be, kicsit kurtán-furcsán lett vége, és enyhén morbid is. A harmadik, a We Found a Hat viszont megint cuki volt a teknősökkel, és a konklúzióval. :)

Oliver Jeffers könyvének, az A Child of Booksnak pedig az üzenete tetszett nagyon, hogy a képzelet szabad, a képzelőerő szárnyalhat mindig, és ezért is jó pl. olvasni, a könyvek világába lépni. Rajzai nem feltétlenül az én világom, de egészében véve tetszett.
Végül, de nem utolsósorban olvastam még egy olyat, hogy Children Make Terrible Pets, Peter Brown tollából. Ez egy kifordított szituációt mutat be. A medvecsalád legkisebb tagja talál egy embergyereket és háziállatnak hazaviszi. Na persze nem sül el jól a dolog hosszútávon, az embergyerek is a saját családjához tartozik. :)

A legaktuálisabb meseélményem Torben Kuhlmann Armstrongja volt, ami ugyan oktató jellegű kicsit, és mond mindenféle információt az űrutazásról, azért nagyonis mese marad, kisegérrel, és akváriumból készített szkafander sisakkal. Illusztrációi megkapóak, hőse kedves és szeretnivaló.

A Hermann Marika-féle csalódás ellenére tehát továbbra is keresni fogom a jó meséket, mert szeretek mesét olvasni. És hogy mitől is jó, vagy rossz, azt hiszem néha nehéz megmondani, megragadni, de érezni biztosan fogjuk mindig a történetek olvasása közben, hogy stimmel-e, vagy nem.

Olvassátok el Sister posztját is a jó és rossz mesékről. :)

Ízlés, trend, sikerlisták

Forrás.

Amadea feldobott egy jó kis témát körbeposztnak, amiről nekem is van mondandóm. Nem is olyan rég úgyis ő gondolkodtatott el a saját ízlésem változásáról, szóval miért is ne írnék most ízlésről, trendekről, sikerlistákról egy kicsit én is, szubjektíven. 

A sikerlistákat, népszerű könyveket mindig ferde szemmel néztem. Meg lehet nagyjából mondani előre, mi köt ki ott, és kb. mennyit variálódik egy-egy ilyen lista pár hét vagy hónap alatt. Hogy lesz rajta friss Coelho, meg aktuális Potter is, és magukat szépirodalomnak álcázó lektűrök (nincs baj a lektűrrel persze). 

A mostani Libri sikerlista itt megtalálható, nincs kedvem belőle montázst csinálni, bocs! :D Aztán itt egy hasonló Lírás is. És az Alexandráé. Sok az átfedés.

Fábián Jankával engem ki lehetne kergetni a világból szerintem, de biztos, hogy Coelhót sem olvasok többet, csak mert népszerű. Ugyanígy bukó Stephenie Meyer újdonsága, A vegyész. Hótziher, hogy Meyert nem veszek többet a kezembe, annyira rettenetes volt A burok is, hogy nálam abszolút elhasalt. A Nyírd ki ezt a naplót-on túl vagyok, igazság szerint már évek óta, amikor angolul kijött, szóval kivételesen akkor a trendek előtt jártam, hahh. Csajosan és egyéb módokon meg már nem akarom kinyírni. :D Puszi Erzsi? Az meg micsoda? Nem nem. Festői szerelmek nem, Kepes nem, Fable nem. Maradt a Potter, amit már olvastam és imádtam, és persze nem csoda, hogy egy új HP mindig a sikerlisták élére ugrik és ott is marad egy ideig. :) Aztán van még ez a Likó Marcelles akármi, akiről azt se tudom ki az, de valami zenei vonal, szóval no way. Új Ulickaja, hát még a régieket se olvastam, csak egyet... Zsolnay kód? Maradok a Da Vinci kódnál. A lány a vonaton megvolt, és nem volt nagy élmény. Érthető persze, hogy most megint felfutott a film miatt. 

Szóval jól elkapáltam a sikerlistákat. De akkor mi alapján választunk? Mi alapján mondom azt, ez a könyv érdekel? 

Ezer és egy helyről tájékozódunk mi (haha "mi"), akik tulajdonképpen a könyves berkekben, a blogon, a mások könyvesblogján és a molyon és goodreadsen tengetjük majdnem minden netes szabadidőnket. :) Annyira együtt élünk a megjelenésekkel, újdonságokkal, könyves hírekkel, könyves eseményekkel, hogy inkább az adja az újdonság varázsát, amikor a könyvesboltban valami olyanba ütközünk, amiről nem tudtuk, hogy megjelent. Tehát ennek az úgymond túltájékozottságnak is megvannak a hátrányai, kevés a spontán jajjjhátezmegjelent! idevele! vásárlás. Pedig régen valahogy így ment, még pre-blogolás, és pre-ennyireazinternetenélünk időszakban. 

Forrás.

Katacita a saját posztjában nagyon jól rávilágított, hogy nekünk ez tényleg a természetes közegünk, azonban az átlagolvasó - én sem adok definíciót rá - nem biztos, hogy ilyen jól ellavíroz, vagy hogy tudja, mit hol vehet meg a legalacsonyabb áron, miért jó az előrendelés, egyáltalán hol vegyen inkább könyvet, stb. ("Mi" is lehetünk így, csak más témában, más kütyükkel, mert nem élünk benne, nincs akkora érdeklődésünk felé.) Tényleg sokan csak betévednek a boltokba, és ott választanak valamit, kicsit irigylem is őket, mert ott varázsolódnak el egy pár percre a fülszövegekben először. Nincsenek prekoncepcióik. Megnézik a sikerlistát, megnézik, mik vannak előre pakolva, vagy tematikában keresnek egy kupacot, ami közelebb áll hozzájuk, és onnan szemezgetnek. Ajándékba, vagy maguknak. A karácsonyi ajándékozás még mindig rengeteg könyvvásárlást produkál, ami szerintem tök jó, csak hát nem mindegy mi fogy, meg hogy az ajándékozott örül-e neki. Láthatóan, ha nekem választana egy kedves rokon - aki kevésbé ismer jól - a sikerlistákról egy könyvet, nem repesnék az örömtől. Az is igaz, hogy akkora könyvmolyoknak mint a "mi", nehéz ám könyvet ajándékozni, mert óriási az esély arra, hogy a, már megvan, b, nem akarjuk az adott könyvet. Még a minket igazán jól ismerőknek is listák kellenek - kívánságlista, néha akár szeparáltan is, mert pl. a szüleimnek és a barátoknak kiadni ugyanazt a listát veszélyes lehet. :) Voltak már nekem külön listáim is. Meg volt olyan, hogy az én drága szüleim nem úgy gondolták, hogy választanak a listáról, hanem megvették a teljes listát nekem... :D De a könyvajándékokat már máshogy intézzük nagyrészt. Ők is tudják, hogy én találom majd meg nagyobb kedvezménnyel, jobb feltételekkel az adott könyvet, és így rám bízzák. 

Forrás.

A Moly olvasottság szerinti legnépszerűbbjeit bevallom nem szoktam nézegetni. Most Amadeánál láttam, hogy mik azok, teljesen oké, de valószínűleg inkább a fiatalabb réteg toplistáját lehet belőle leszűrni nem a 18-49 vagy hogy vannak a szokásos kategóriák a felmérésekben; inkább 12-24. Egyre több ott a fiatal felhasználó, persze hogy Leiner Laura élre tör. :) A HP mindig, mindenhol népszerű, és sok újraolvasást fog tényleg generálni az új kötet, az illusztrált kötetek és az új filmek (én is fogok újrázni, éljen!). Ugyanígy a friss mozifilmes Vándorsólyom kisasszony, A lány a vonaton, na meg mohó jojó (Jojo Moyes) is helyet kap, nem kell ezen csodálkozni, a filmadaptációkkor mindig ez van. A többi tinglitangli, meg szerelmes, meg férfitestes valamik, amikre nem szoktam harapni, nem az érdeklődési köröm, de ha népszerű, hát népszerű (Lead, Testcsel, Lebegés, Tetovált srác?!)

A saját kívánságlistámat rendszeresen redukálom, mert rájövök, hogy amit rátettem, már nem is érdekel annyira, vagy csak egyszerűen nincs szükségem saját példányra belőle. Aztán persze mindig jön valami újdonság, amit észreveszek - molyon, kiadóknál, goodreadsen, hírlevélben, mások megjelenéses blogbejegyzéseiben, és hopp, máris gyarapszik tovább. 

Most ezek vannak a kívánságlistám tetején: 

Molyról.

Sokat olvasok angolul, úgyhogy néha nagyban eltérek az éppen népszerűtől, és többet figyelem a külföldi megjelenéseket is. Különösképp a kedvenc szerzőimtől. A lista első helyén álló Joanne Harrist (ami a Gentlemen and Players St. Oswaldjában játszódik!) már elő is rendeltem Bookdepóról. Az újabb Rowling és Picoult új könyve sem kérdéses. A Csernobili imára Amadea izzított rá, akármilyen kemény is, érdekel nagyon. A macskavendég rögtön Ruth Ozeki könyvét juttatta eszembe. Az emlékfoltozókból jó lenne saját példány, mert csak kölcsönben olvastam. Sovány angyalok, nem tudok róla sokat, de a fülszövege elcsábított - SŐT lehet, hogy a metrólejáróban látott reklámja miatt figyeltem fel rá, ilyen is van, na, azok a plakátok is azért hatással vannak ám a sok-sok emberre, aki nap mint nap látja őket a szeme sarkából, nem egy rossz marketing-platform. 

Jég, mint tűz: sorozatfolytatás, remélem hozza a Twister. Sasson könyve: régen nagyon imádtam a Hercegnő trilógiát, és felfedeztem, hogy azóta kimaradt pár őjabb könyv a szerzőtől. A Megmaradt Szobotkának nem olyan nagy kívánság, mert azt hiszem a PIM-en is fenn van és olvasható, de néha elkap a vágy, hogy legyenek még Szabó Magdáim itthon. 

Forrás.

Ebben aztán jócskán vannak "elfeledettnek" mondható könyvek is, vagy régebbiek, de a legfrissebb angol megjelenések is képviseltetik magukat. Nem tudnám magam beskatulyázni egyébként könyves ízlés terén. Nem olvasok túlsúlyban egy műfajt. Vannak kedvenceim, akikhez ragaszkodom, és ragaszkodom a jó stílushoz és jó történethez, csak hát ugye mi az, hogy "jó". ?

Kerülöm a most divatos NA-kat, szerelmes YA-kat, vagy csak sima szerelmes könyveket, pararománcokat, keményvonalas sci-fit, "girl"-ös thrillereket (:D). És vannak sosem olvasnám szerzők, meg a sosem olvasnám stílus, ami részben a fenti toplistás dolgokból áll... Ez vajon mit jelent? Hogy nem megyünk a fősodorral, vagy a közízléssel? Ugyanakkor mégis megyünk, mert a legtöbbünket érdekel sok-sok friss könyv, olvassuk is őket, írunk is róluk. Azt hiszem a "mi" eleve bekategorizálhatatlan. :D Vannak preferenciáink, de olyan lelkesen olvasunk össze-vissza, hogy ember legyen, aki kiigazodik rajtunk. 

Az meg, hogy a blogot egymásnak írjuk, részben igaz, részben viszont nem. Van azért egy olvasóbázis, aki bár nem szól, jár a könyvesblogokra tájékozódni, olvasgatni és talán talál valami neki való tök jó könyvet. A blogvilág belterjes, és érdekes módon nem is nagyon tágul, akármennyire sok új blog is születik, általában maradunk a bejáratottnál, és megvan a vándorlási listánk, kihez nézünk be, kinél mit olvasunk el, kinél kommentelünk rendszeresen. 

Nektek mi a véleményetek? 

Ó, és hát igen, örülök én is, ha bárki jelentkezik a néma tömegből, a blogolvasók közül, hogy bizony megvett valamit egy poszt hatására és még tetszett is neki. ;) 

A többiek posztjai: Amadea, Katacita, Nima, Dóri, 

Könyvek, amelyek gyakran eszembe jutnak

Forrás.

Amadea listája megihletett engem is, bár nem feltétlenül az újraolvasást, vagy az újraolvasás vágyát érzem némelyik könyvnél, de tény, hogy ezek a regények nagyon sokszor kerülnek elő a gondolataimban, még ha évek teltek is el az olvasásuk óta. 

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Szerintem magyarázni sem nagyon kell. Az egyik legnagyobb, ha nem maga a legnagyobb áramütés, amit olvasott szó valaha okozott számomra, az ez a könyv volt. Hetekig a hatása alatt voltam, de ha belegondolok, még most is tudnék beszélni Kevinről. Nem lehet eleget beszélni Kevinről. Ha felmerül a téma valahol, akkor azonnal előjönnek az érzések, és írom és írom és írom újra a véleményem morzsáit, amik még mindig itt vannak a felszínen, pedig legalább egy kicsit el kellett volna, hogy temesse őket az idő és a felejtés... Ez a könyv megrengetett valamit bennem. Nem vágyom az újraolvasására - még. Nem érzem elég porosnak még, nem merem rajta végighúzni az ujjam.

Yann Martel: Pi élete 

Forrás.

Különös, de a film trailerének betétdala (Coldplay - Paradise) hozta elő a minap a történet emlékét. De eszembe szokott villanni állatkerti történések nyomán is. Pi élete egy régivágású regény-regény. Igencsak falhoz tudja csapkodni az embert. Maradandó élmény volt, sokszor feldereng az a tátott szájú pár másodperc, amikor értelmeztem magamban a történet jelentését és jelentőségét. 

J. K. Rowling: Harry Potter sorozata

A Harry Potter and the Cursed Child színdarab hírei kapcsán szinte naponta eszembe jut a sorozat, a szereplők, a varázsvilág. Rettenetesen kiestek az apró részletek, ennek vágyom az újraolvasására is - amit beterveztem egyébként idénre. :) Fred és George apróságai, poénjai, trükkjei, Umbridge elviselhetetlen rózsaszín terrorja, a párbajszakkör Hisztis Mirtill és a Magyar Mennydörgő... Elég csak egy pár ilyen kulcsszó, és az ember lánya elkezd vágyni a Roxfortba újra... 

Jean Webster: Nyakigláb Apó - Kedves ellenségem! 

A magyar könyvklubos dupla kötet van meg itthon, és esküszöm van ennek a könyvnek valami páratlan, utánozhatatlan, megmásíthatatlan illata: a gyerekkoromé. :) De csak ha ránézek, már érzem is azt a belefeledkezős 1-2 napot, amikor ledaráltam, és rájöttem Apó kilétére. Na, őt szintúgy szívesen újráznám, mostanában sokat jár a fejemben, nyárra való könyv. :) 

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Húúú. Az említése, a hangulat felidézése rögvest olyan képeket villant be az agyam mozitermébe, hogy szem nem marad szárazon... Gyönyörű történet, gyönyörű mondanivaló, és hát mit mondhatnék, gyönyörűen is van elmesélve. Sajnos nincs saját példányom - talán azért is jár a fejemben sokat, előbb-utóbb beszerzek egyet belőle itthonra - az angolt, mert azt olvastam. 

Saumensch - ... amikor megnéztem az angol szótárban milyen ige lehet az a "saumensching" :) :'))) 

Claire North: Harry August csodálatos élete

Még frissnek mondható élmény, hisz tavaly olvastam, és az év egyik kiemelkedő olvasmánya is lett. Tömör könyv, de nagyon megéri elolvasni; rendkívüli, igazi mélységekkel bíró, elgondolkodtató, nagyívű regény. 

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn 

*egyhosszanelnyújtottsóhaj* Ez a könyv: költemény. Egy kis csoda. Szuperlatívuszokban tudok csak beszélni róla; hangulata rámült, megült rajtam, és soká nem eresztett. Hamarosan kicsit visszatérek hozzá a Háromszor hajnalban által, ami kicsit a folytatása, kicsit egy darabja is... Aki olvasta, tudja miért. 

Sajnos őbelőle sincs sajátom, kölcsön olvastam... Lesz, mert nem ereszti a gondolataimat.. :) 

Forrás.

A teljesség igénye nélkül még néhány cím, néhány villanás: 

• Neil Gaiman: Óceán az út végén
• Audrey Niffenegger: Her Fearful Symmetry
• Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?
• Joanne Harris: The Lollipop Shoes 
• Orhan Pamuk: A fehér kastély
• Szabó Magda: Az ajtó 

Ezek a könyvek azt hiszem azért jönnek mind-mind elő újra, mert annyira maradandó élményt nyújtottak, annyira velem maradt a hangulatuk, megsebeztek, megérintettek, megszólítottak. És valahogyan ők túlélik/túlélték az idő próbáját is. Mindig fel-felbukkannak a felszínen és jó is rájuk gondolni, rajtuk gondolkodni. 

Ti melyik olvasmányaitokkal vagytok így? Mik keringenek mindig a fejetekben, mik idéződnek fel újra, még ha csak a periférián is? 

Az ihlető poszt: Amadea

Csatlakozó poszt: Bubu, Katacita

Legjobb nevek az irodalomban

Régóta gondolkodtam egy olyan poszt megírásán, ahol kizárólag a kedvenc irodalmi karakternevekkel foglalkozom, mert bevallom, szeretem a jó csengésű, maradandó neveket a regényekben. Persze nagyban kell a szép név mögé a jól megírt személyiség is, anélkül  papírmasé marad csak és feledésbe merül. 

Már vagy egy éve elkezdtem gyűjtögetni egy vázlatban, hogy mik, vagyis kik ragadtak meg nagyon az emlékezetemben és állnak közel a szívemhez, névügyileg (és sok esetben nem csak úgy).
A frissebb könyvélmények persze kicsit jobban befolyásoltak, de azért régebbiek is akadnak köztük. 

Szépirodalom:

- Rastignac (Balzac: Goriot apó) -  szerintem gyönyörű, és erőteljes hangzású neve van, nagyon régóta kedvencem. Teljes nevén Eugène de Rastignac

- Áts Feri, Boka, Geréb, Nemecsek - talán azért is mert kedves emlék, a Pál utcai fiúk neve valahogy fogalom.
- Baradlay Richárd - talán egyedül a z ő nevének csengése segített túl A kőszívű ember fiain... 

- Ulpius Éva és Tamás (Szerb Antal: Utas és holdvilág) - őket csak tavaly ismertem meg, de megtetszettek, nevük egyszerű komolyságával. 

- Emerenc (Szabó Magda: Az ajtó) - róla nem lehet fél szavakban megemlékezni, de olyan jó is, hogy csak a nevének felemlegetésével minden vele kapcsolatos emlék feltolul bennem. 

- Sutu, Adélka, Polett, Viola - szintén Az ajtóból

- Torma Piroska, Horn Mici, Kőnig (Szabó Magda: Abigél) - felejthetetlen, és nagyon jó névalkotások, amik a szívembe lopták magukat. 

- Fitzwilliam Darcy (Jane Austen: Büszkeség és balítélet) - Mr. Darcy, nem csak számomra lett fogalom. 

- Piscine Molitor Patel, vagyis Pi  (Yann Martell: Pi élete) - a matematikai rövidítés, aki egyben különleges újszerű Robinson is.
- Egy érdekes, neves utazás Evelyn Grill A gyűjtő című regénye, ami telis-teli van beszélő nevekkel.

A szépirodalom kapcsán irodalmi névalkotásokról >itt< találtok egy cikket. 

Szórakoztató irodalom: 

- Harry Potter karakternevek, elsősorban: Perselus Piton/Severus Snape mind angolul mind magyarul jó nevet kapott, Voldemort, a francia jelentés miatt (vol de mort: flight of death), Albus Dumbledore, Minerva McGalagony/McGonagall,, Hermione Granger, Gellert Grindelwald, Dolores Umbridge, Draco Malfoy, Horace Slughorn ITT van egy érdekes cikk a HP-nevekről, főleg a végefelé ír róla, hogy születtek a magyar fordítás nevei. Említésre méltók még a beszélő nevek is, pl. Suette-Polts professzor ;)
- Jericho Z. Barrons (Karen Marie Moning: Fever) - a Z pedig a Zigor rövidítése, de anélkül is éppoly rejtélyes, erős, erőteljes és csábító, pont mint a viselője.

- Miss Ivy Hisselpenny (Gail Carriger Napernyő Protektorátusából) - Ivy fantasztikus jó nevet kapott, illik a személyiségéhez :) 

- Captain Featherstonehaugh és Channing Channing of the Chesterfield Channings, szintúgy a Napernyő Protektorátus sorozatból.
- Sophronia Angelina Temminick és Mrs. Barnaclegoose - Gail Carriger újabb szórakoztató agymenései az Etiquette and Espionage-ból. 

- CeeCee Honeycutt (Cecelia Rose Honeycutt és anyja Camille Sugarbaker Honeycutt) - Beth Hoffman: Déli álmok című regényéből, egyszerűen mert jó hangzásúan édesek. :) 

- Ursula Monkton, Gaiman Óceán-jából, mert erőteljes és azonnal félelmet keltő név, pont olyan, amilyen a gonosz dadáé szokott lenni a filmekben.
- Coraline - not Caroline, Coraline. Szintén Gaiman. 

- Lisbeth Salander - Stieg Larsson Millenium trilógiájából, mert egyszerűen imádom a hangzását.
- Hercule Poirot - bár belga a kis detektív, de nevének sikerét a franciás hangzás adja (franciául minden jól hangzik)
Kiegészítés, mert a kommentek memóriafrissítő erejűek: Grace Brisbane és Cole St. Clair a Shiverből, Dávid Veronika Baráth Katalin detektívje, Rejtő Jenő összes karakterneve, és Katniss Everdeen Az éhezők viadalából. :)

Találtam egy 50 Greatest Literary Character Names of all Time listát is, de nyilván itt más művek kapnak prioritást, és szintén szépirodalom főleg.

A sort lehet nyugodtan folytatni külön posztban is, vagy csak kommenteljetek, kinek a nevét szeretitek legjobban ízlelgetni, kinek a nevébe vagytok egyenesen szerelmesek, kik viselik szerintetek a legjobb neveket az irodalomban?

A képek illusztrációk, forrás.

A sor folytatása:
- Kencefice, Jusztin, Omikron, Aterpater - ismét Szabó Magda alkotott maradandóan jó neveket a Tündér Lalában.
- Calpurnia Virginia Tate a The Evolution of Calpurnia Tate címszereplője.
- Koscsej Besszmertnij - a Marija Morevna és a Halhatatlanból.
- Cormoran Strike - Robert Galbraith (vagyis Rowling) nyomozója a sorozatban.
- Idgie Threadgoode és Ninny (Virginia) Threadgoode, valamint Dot Weems a Fried Green Tomatoes at the Whistle Stop Cafe-ból.
- Anna Kate Callow, Seelie Earl Linden, Doc Linden, Gideon és Natalie Linden Walker a Midnight at the Blackbird Caféból. 

A várólista matuzsálemjei

Mindannyiunknak van könyves várólistája, akár papír, akár virtuális formában, akár csak a szemüket ádázul meresztgető polclakók személyében. Nem titok, hogy nekem is óriási mennyiségű olvasatlan saját könyvem van, amit persze próbálok apasztani, de az újabb beszerzések, kölcsönkérések mindig csak duzzasztanak.

A várólistacsökkentés persze egy jó megoldás, hogy rávegyük magunkat az itthoni olvasatlanok számának csökkentésére, bár ezzel is vajmi kevéssel lesz rövidebb a lista (legjobb esetben 12+12 alternatív). 

De most nem is a várólistát játékról szeretnék beszélni, hanem megkérdezni mindenkit:

Mik azok a könyvek amiket legrégebben tologattok már? 

Forrás

Vannak-e évtizedes mumusok, amik nem is feltétlen mumusok, csak egyszerűen várjuk a hangulatot, vagy hogy épp ne legyen más olvasnivaló a láthatáron (haha, ilyen szerintem sose lesz, hogy nincs mit olvasnunk :)). 

Ma kezdtem el a Pride and Prejudice-t (Büszkeség és balítélet), ennek kapcsán jutott eszembe a kérdés, ugyanis ezt a könyvet, legalábbis a magyar változatát már kb. 13 éve néztem ki magamnak hogy na, elolvasom, és most jutottam el hozzá. De nem csak egy ilyen példám van, a két évvel ezelőtti várólistacsökkentésben sikerült kivégeznem két másik, szintén évtizede várakozó könyvet, a Jane Eyre-t és a Mondjátok meg Zsófikának-ot, a tavaly előttiben pedig a Pi életét, vagy az Előttem az élet-et amik szintén sokat-sokat vártak, hogy sorra kerüljenek. Mind jó élmény volt, de kétségtelen, hogy lehet, hogy érdemes volt várni, talán 10 évvel ezelőtt máshogy csapódik le valami. 

Egy gyors aktuális várólista check-up: egyre kevesebb a matuzsálem, ami a polcon öregszik és őszül meg, arra várva, hogy elolvassam. Sok könyvem csak 2-3-4 éve vár az elolvasásra, egy másik adag pedig az 5-6 év várakozási kategóriában van épp. 

Pontosan nem tudom megmondani, de talán ezek a könyvek azok, amelyeket legrégebb óta tartogatok jelen pillanatban:

- Jean Sasson: Ester gyermeke, Irak lánya, Majada (12 és 10 év)

- Susanna Kubelka: Madame ma később jön, A szétfeszített fűző, Ofélia úszni tanul  (11, 12, 9 év)

- Lian Hearn: A fülemülepadló (első kötet kb 12 éve)

- Joanne Harris: Coastliners, Gentlemen and Players, Runemarks (8-9, 7, 7 év) 

- Orhan Pamuk: My Name is Red, Hó, The Black Book, Isztambul (7-8 év)

Látszik, hogy több van egy-egy szerzőtől, akiket megszerettem, és felhalmoztam a könyviket, mégsem tértem vissza hozzájuk olyan lelkesen (talán fél az ember, hogy a következő könyvük csalódást okoz?). 

Forrás

Szóval, valljatok színt, mi vár legrégebb óta, mióta, és vajon miért tologatunk valamit akár évtizedekig? 

Írjak én is a recikönyvekről?

Forrás

Lassan kezd feledésbe merülni a nemrégiben felcsapott hullám, amikor mindenhol a recenziós könyvekről esett szó. Pro és kontra, mennyit, mikor, kinek, miért, esetleg miért ne alapokon folyt a szó, de olyan aktívan nem tudtam bekapcsolódni akkor épp a beszélgetésekbe, aztán persze egy-egy adott blogbejegyzés csak tolódik lejjebb és lejjebb, és szó szerint és képletesen egyaránt elkerül szem elől. Az írásom apropóját most az ekultura által a Könyvhéten készített interjúk adták, amikben minden vállalkozó szellemű bloggert kikérdeztek, és előkerült a recenziós könyvek témája is. 

Szóval, néhány mondatocskában összegzem én is a véleményem, érzéseim, szokásaim, kicsit később kapcsolódva be a körbeposztok zsinórjába. 

Őszintén szólva én kezdő blogosként, remélni, álmodni se mertem, hogy kapcsolatba kerülhetek kiadókkal, és kaphatok könyvet csak azért, mert írok róla véleményt, kvázi reklámozom. Óriási öröm volt, hogy legeslegelőször, amikor reciket harcolt ki a könyves blogszféra, én is kaptam a Jaffától, és az Agavétól könyveket, pedig én csak második vagy harmadik (?) generációs, akkor még kis blogger voltam, egyéves kb. Teljesen odáig voltam, és valamikor ezután mondtam el pl. szüleimnek, unokatestvéreimnek is, hogy blogolok, mert olyan jó érzés volt, hogy fel tudok mutatni valamit, amire ők is csak néztek, hogy jé, hogy te a kiadótól kapsz könyvet, ingyen, és írsz róla recenziót, aztaaa. Szóval élveztem a dicsfényt na, mit tagadjam :D. Feladat volt, de olyan, mint amikor a kedvenc tantárgyadból kaptál valami szorgalmit, amit alig vártál, hogy megcsinálhasd, vagy mikor leveleket kellett gyűtjeni és lepréselni. amolyan kisküldetés, amit nagyon-nagyon szívesen csinálsz.

A recik aztán felszaporodtak, kapott boldog-boldogtalan, jött is előbb-utóbb a csökkentés, lista, határidőbetartás nézése stb, stb. 

Voltak aztán "botrányok" a könyves berkekben olyanokról, akik nem írtak az adott könyvről, eladogatták őket látványosan, esetleges lopások, másolások is történtek, vagy pedig csak simán saját, de kritikán aluli írások, vélemények születtek, ami bosszantó. 

Jött aztán az a probléma is, hogy túl sok volt a jóból. Ez is kéne, az is kéne, ez is érdekel egy kicsit, és könnyen elszaladhat az emberrel a ló, főleg, hogy határidő is van, ami általában egy hónap, de lehet kevesebb is, esetleg megjelenés előtti előolvasás miatt. Na ilyenkor lesz teher a feladatból, és kötelező olvasmány a szórakoztató irodalomból...

Forrás

Azóta bár változott a helyzet, a paletta, a kiadók, a kapcsolatok folyton alakulgatnak, azért nagyjából ugyanaz a véleményem. Dióhéjban:

A reci jó. Jó, hogy van, és még most is megtiszteltetésnek érzem, ha kaphatok, akár e-ben, akár fizikai valójában, akár előolvasóként, akár a megjelenés után. Az is megtisztelő, ha a véleményem belekerülhet egy-egy könyvbe. 

Volt már olyan, hogy valóban kezembe került könyv ezek közt, amit valószínűleg nem vettem volna meg, de így horgomra akadt, és elolvastam, ezek közt vegyes a kép, volt már pozitív csalódás is (Pl.: a Maigret könyvek, amikbe belehabarodtam), de volt, hogy a próbálkozás a szerzőre való erőteljes és végleges ráfanyalodásban végződött (Pl.: Dennis Lehane vagy Lawrence Block). De elmondhatom, hogy szinte csak olyan könyvet kérek, ami tényleg érdekel, műfajilag, szerzőileg, történetileg, és valószínűleg élvezném is, előzetes helyzetfelmérés alapján (Baráth Katalin, Georges Simenon, Neil Gaiman pl. tuti befutók.) Mert nagyon fontos szempont, amit szerintem néha elfelejtenek főleg a halmozók, hogy szívesen olvassuk-e az adott könyvet. 

Volt már olyan is, hogy a szerző maga kampányolt a könyvvel a bloggereknél, és visszautasítottam, mert tudtam, hogy nem érdekel a téma, de ugyanilyennél volt, hogy telibetaláltam, és nagyon tetszett (Az aranypárducok ébredése). 

A könyvekről azt írunk, amit szeretnénk. Nekem soha nem volt még olyan, hogy valaki azt szabta volna meg, csak pozitívan lehet utána róla nyilatkozni, ilyenbe bele se mennék. Az pedig, ha valaki olyat mond, hogy inkább ne írjunk róla ha nem tetszett, még rosszabb, nem tartom ezt korrektnek, és nem szimpatikus.  Mert mi az, hogy ha nem tetszik, akkor inkább kussoljak (WTF?!)... Ilyen sem volt még, de azért fél füllel hallottam már hasonlókat - maradjon ez a sztori a "mesélték" kategória. Vagy elmondhatom utána a véleményem, vagy ne is adják oda, inkább akkor megveszem, és úgy szidom el mint a bokrot, ha épp nem jön be - mert ami nem jön be, azon én eléggé ki tudok akadni általában. Előfordul, hogy a reciposztba kerül azért szépítés - nem fogom azt mondani, hogy nem, mert ez nem igaz, nyilván jobban ügyel az ember a megfogalmazásra, mert azért inkább cikket ír ilyenkor, mint saját célú szösszenetet -, de szerintem lehet szépen is megfogalmazni kemény kritikát. Tudni kell disztingválni  ilyenkor.

Forrás

Nem jó, ha nem látják be, hogy a negatív reklám is reklám, sőt, sok esetben az a legjobb reklám. A lehúzós posztoknak MINDIG nagyobb a nézettsége, és több beszélgetést, vitát provokálnak. :) Nem mintha ez lenne a cél, hogy valami recikönyvet jól lehúzhassak, dehogyis, de előfordul, hogy nem tetszik, ahogy az előbb is írtam, és ilyenkor ezt is leírom, és pontszámban is annyit kap, amennyit akkor kapna, ha nem lenne reci. Barokkos körmondat vége. :D

A különféle olyan dolgok, hogy nem jó minőségű poszt születik, másolás van, nem is olvassa a blogger a könyvet stb, engem őszintén szólva hidegen hagynak, mert úgy gondolom a kiadónak kéne a körmükre nézni, és szelektálni, nem adni, ha nem tetszik valami. Az a jó, ha van visszajelzés, ha kérik a bejegyzés linkjét, vagy ha nem is kérik, de nézik, mit írtál, kiteszik esetleg az oldalukra is, van feedback, van egy kedves kontakt akivel lehet emailezni, stb. 

Az eladás kérdése kényes téma, bár nem értem, miért annyira. Igazából az háborítana csak fel, mint kiadót, vagy mint magánembert, ha valaki begyűjti a könyvet, nem olvassa, nem ír róla, vagy valami silány posztot tesz ki, ami szinte csak a fülszöveg, és utána lehet látni molyon, hogy az összes ilyen könyve eladó. 

De ezen kívül, aki megkapta a recit, elolvasta, írt róla, és netalán nem tetszik, vagy jó volt, de tudja, hogy úgysem fogja mégegyszer elolvasni, akkor az üzlet lezárult, a könyv már az ő tulajdona... Elviheti antikvárba, eladhatja a molyon, elcserélheti, széttépkedheti, húzogathatja a kutyája előtt, hogy az szétcsócsálja, lehet ajtótámasz, el is ajándékozhatja. A kiadó megkapta az írást, a linkelést, logót, a szükséges reklámot, a google találatok száma is nő a könyvre keresve, stb stb, a blogger meg megkapta a könyvet. Ezzel biztos nem mindenki ért egyet, de szerintem innentől kezdve senkinek semmi köze hozzá, hogy a könyvvel mint tulajdonommal mit kezdek. Nem mintha én tömegesen adnám el ezeket a reciket, nem ez a célom, hogy így jussak pénzhez, de nem titkolom és soha nem titkoltam, hogy volt már, amit ajándékba adtam az olvasás után, volt, amit elcseréltem, és volt egy, amit el is adtam. Ezen a három-négy rosszabbul sikerült könyv-kapcsolaton kívül persze itt csücsülnek a polcomon. :) 

A recikönyvekről valahogy senki nem beszél szívesen, néha az érződik, hogy titkolózni próbálnak az emberek, nem tudom miért, nem szégyen ez, végülis amúgy is lehet látni a linkelős, a könyvet a végén megköszönős posztokon, hogy recis volt. Nagyjából azt is tudjuk kiktől lehet kérni könyvet, kik adnak, kik reagálnak vissza stb. Nem tartom tabutémának.

Kaptam már recikönyvet több mint 10 kiadótól és néha maguktól a szerzőktől is (pl. Imre Viktória Annától, vagy Susanna Lehnertől). Molyon polcot is vezetek róla, bármi megnézheti, nem titkoltam soha. Inkább csak egyszerűen: örülök neki, és igyekszem nem esni túlzásokba, és az érdeklődésemnek megfelelő könyveket választani, hogy élvezet maradjon az olvasásuk. :)

És mégegy dolog. Én díjaznám, ha nem mindig csak új cuccokról lehetne recit írni - recit kapni. 

A témát Nima is körbejárta ebben és ebben a posztban, illetve Grettynél el lehet olvasni, hogyan is kéne recenziót kérni és írni. :) 

Ajánlom még Amadea tömör és velős posztját is a témáról! :D

Forrás