 |
| Forrás. |
Dórinak nem olyan régen volt egy körbeposztja, amihez én is csatlakozni szerettem volna a könyves várólistámról szóló gondolatokkal, de csak halogattam... Úgy esett, hogy először aztán egy book taget töltöttem ki a témában, de úgy éreztem van még ebben kifejtenivaló ezek után is, és a körbeposzthoz most sem késő hozzáadni az én részemet is. :)
A várólista mint olyan, korábban, az internet előtti időkben csak a fejemben létezett, és egész egyszerűen szólva azokból a könyvekből állt, amik ott sorakoztak a polcomon, és még nem olvastam őket. Emlékszem, amikor kislány voltam, azzal szórakoztattam el magamat, hogy néha le is pakoltam az összes olvasatlan könyvemet a szobám közepére - vagyis pardon, én voltam a szoba közepén, a könyvek pedig körülöttem -, és nézegettem őket, válogattam közülük, tervet állítottam fel a nyárra belőlük (konkrét kupac formájában), vagy csak eldöntöttem melyik lesz a következő 1-2 könyv, amit elolvasok.
 |
| Forrás. |
Mostani önmagamat talán el is takarnák az itthoni olvasatlanok felhalmozott hegyei, arról nem is beszélve, hogy mekkora meló lenne összegyűjteni és egy helyre hordani ezeket a fizikális könyvtornyokat. Az online világ és a virtuális listák persze könnyedén megoldják ezeket a problémákat. :) Amióta én is a aktívan mozgok a netes és blogos világban, én is így vezetem a különféle könyves listáimat: olvasmánylistától a kívánságlistán át a várólistáig. Bár az olvasmánylista még megmaradt kézzel vezetett listaként is, nem szűntem meg papír-alapon is írogatni. A várólista viszont nem létezett soha papíralapon, csak online lett belőle egyszercsak "adatbázis", azóta tudom, hogy hány könyvet számlál. Jelen pillanatban ez a szám 443 könyv, ami egy igen-igen nagy szám és már frusztráló mennyiség. Na persze ha az egész életet tekintjük, és hozzávesszük azt, hogy egy évben akár 70-90 könyvet is elolvasok, akkor 5-6 év alatt ki is végezhetném a listámat. Szerencsére ez biztos nem fog bekövetkezni, mert a várólista komisz kis tulajdonsága, hogy egyre csak nő mindig, hiába apad, hiába apasztjuk az olvasásokkal. El sem tudom képzelni, hogy valaha lenullázódjon, mert az azt jelentené nincs olyan könyvem, amit nem olvastam el még, vagy amit nem akarok elolvasni. A várólistát minden évben bőven növelik az újdonságok, friss megjelenések, de ugyanígy a régebben megjelent kötetek közül is azok, amiket megkapunk, megkaparintunk, vagy csak megkívánunk mások véleménye, értékelése alapján.
A lenullázódás tehát gyakorlatilag lehetetlen, de emellett annak se nagyon látom realitását, hogy kétszámjegyűre csökkenjen a könyvek mennyisége rajta.
Frusztráló bár a több száz könyv rajta, azért valahogy mégis inkább ez a jó, ez tölt el örömmel - ha sokkal kevesebb lenne rajta, akkor előtörne az a félelmem, hogy kifogyok az olvasnivalóból! Irreális ugyan, de lehetséges, hogy tényleg jobban zavarna egy kezelhetőbb hosszúságú várólista, mint az a jóleső tudat, hogy most ennyi minden vár olvasásra, és ennyi minden érdekel.
A gyomlálás persze szükséges időnként, mert ahogy észrevettem, az évek során elég sokat alakulhat, hogy miket szeretünk olvasni, mire vagyunk kíváncsiak. Régebbi tömeges impulzusvásárlásaim eredményeként volt, hogy egy év alatt akár 100+ könyvvel is növeltem a várólistát, amik aztán szépen helyet foglaltak a polcon, és sajnos többen közülük egész addig vártak ott, hogy teljesen elfogyjon irántuk az érdeklődésem. Amik huzamos ideig a polcon-listán vártak, és már nem igazán érzek lelkesedést a történet iránt, azokat bizony kiszanálom, továbbadom, vagy eladom. Az ősszel tartottam egy ilyen nagy selejtezést, és 50 könyv bizony lereppent akkor a listáról. Nem csak selejteztem akkor, de elég átfogóan át is néztem a könyveket, és bekategorizáltam őket. Ennek alapján elég sok olyan van, ami érdekel még ugyan, de nagy valószínűséggel csak egyszeri olvasás lesz, és utána túladok rajtuk.
A várólista sokaknál minden olyan könyvet is magában foglal, amiket tényleg csak "várnak": a megjelenést, vagy a megkaparintást (sajátként, vagy könyvtárból). Ezzel szemben számomra mindig is jobban elkülönültek ezek a dolgok, és a várólista az tényleg az olvasásra váró, valamilyen formában már rendelkezésemre álló könyveket jelentette - polcon állók, kölcsönkérhetőek, e-könyvek. Amiknek a megjelenésére várok, vagy a megszerzésére ácsingózok, azok a kívánságlistán foglalnak helyet. Ezen kívül pedig van még egy olyan lista is, amikre csak felfigyeltem, megtetszik a történet, és lehet, hogy elolvasnám. Ezt az érdeklődős listát gyakran átbogarászom, és irtom róla azokat a könyveket, amiknél már nem érzem azt, hogy érdekelne még mindig olvasásra. A kívánságlista és a felfigyelős lista segítenek abban, hogy ne legyen minden hirtelen megkívánt könyvből valóban várólistás könyv nálam, mint ahogy az régebben sokszor előfordult. Ebbe a hibába már egyre kevesebbszer esem bele, és próbálom a beszerzett könyveket is lehetőleg hamar elolvasni.
 |
| Forrás. |
Ennek a hamar elolvasásnak a gyakorlata azonban pont a várólista hossza miatt akadozik. A könyvfesztiválokon és könyvheteken beszerzett szépségeim sora még ma is nagyrészt olvasatlanul áll például. Valami más mindig előretolakszik, valami friss, valami a témája miatt, vagy a szerző miatt... Mindig van ok, és nem lehet egyszerre 443 könyvet olvasni. ;)
A várólista csökkentés, amit Lobo már sok-sok éve szervez nekünk segít apasztani a listát, de persze nem számottevően. 12
(+ 12 alternatív) könyv elvégre nem olyan sok. Nem nehéz ennyi, legalább fél éve várakozó könyvet kiválasztanom a játékra minden évben. Csakhogy aztán a kedv néha máshogy alakul év közben, és akkor már nem is olyan biztos, hogy sorra fog kerülni pont erről az előre kijelölt listáról az a 12 könyv.
A fél éve listán lévő könyvek gondolata szinte kacagtató nekem, mert alig van olyan könyv talán, ami nem vár legalább ennyit olvasásra nálam, arról nem is beszélve, hogy micsoda matuzsálemek vannak a várólistámon, amik 10-12-15 éve csücsülnek már ott. Amikor sikerül egy-egy várólista-matuzsálemet elolvasni, az mindig nagyon felemelő élmény: ilyen volt pl. a Jane Eyre, a Mondják meg Zsófikának, a Pi élete, vagy a Büszkeség és balítélet. Igazán jó élmények kerültek ki közülük.
Hogy miért tologatunk valamit ilyen soká? Nem tudom megmondani, de előfordul, hogy így alakul. Ha megmarad az érdeklődés, akkor viszont érdemes ennyi év várakoztatás után is nekiesni, mert miért ne? A könyvnek nincs szavatossága alapjáraton, csak az változik, hogy mi hogy viszonyulunk hozzájuk - de az élmény feltehetőleg mindig kicsit már lenne, attól függően, hogy mikor olvassuk (melyik évben, melyik életszakaszban stb.).
Amikor pedig kíváncsiak vagyunk, na és vajon most mit szólnánk ahhoz a régebbi olvasmányhoz, jön is a csapda, ami miatt aztán tényleg nem apad a várólista: a régi kedvencek (vagy épp nem kedvencek) újraolvasása... :)
És ti, hogy álltok a várólistátokkal? Hogy és hol vezetitek, mik vannak rajta régóta? Lehet vinni a fent említett book taget is, vagy fejtsétek ki ti is bővebben a témát, és csatlakozzatok a körbeposzthoz! :)
 |
| Forrás. |
Én a Goodreads-en vezetem a várólistámat, közel 500 könyv szerepel rajta. Nekem ez nagyon kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy elvileg pár év alatt elfogyasztható :) Vagyis csak pár évre marad olvasnivalóm...? Hogy ez a "csak" pár, esetleg tíz év perspektívája ne szomorítson, ott a remény, hogy, ha egyáltalán megérjük, a következő években sok jó könyv fog megjelenni. Ugye?
VálaszTörlésIdőnként selejtezem róla azokat, amelyek már nem érdekelnek, de előfordul, hogy egy-egy művet leveszek, majd ismét visszateszek rá.
A matuzsálemek kb. 20 évesek, s főleg olyan klasszikusokból állnak, amelyek már akkor elérhetők voltak, az ún. általános műveltséghez tartoznának, de valahogy nem kerítettem még sort rájuk (pl. Thackeray, Henry James, Szabó Magda, Isabel Allende, Iris Murdoch, Italo Calvino, Cortázar, Virginia Woolf, Steinbeck, Fitzgerald, jajj). Az utóbbi egy-két évtizedben megjelent könyvek közül csak az igazán jelentős szerzőket venném ide (Murakamitól, McEwantól, Barnestól a frissebbek, Ali Smith, Alice Hoffman, Kazuo Ishiguro, Dan Lungu, Marilynne Robinson).
Eszembe jut egy jelenet Poljakov remek szatírájából (Gödölye tejben), amelyben a középkorú főszereplő a kétezres könyvespolcát nézi, és rájön, hogy nem lesz alkalma már annyi könyvet elolvasni... Úgyhogy a legjobb hozzáállásnak azt tartom, ami engem illet, hogy minél több könyvet élvezzek ténylegesen azokból, amelyek kulturális szempontból is fontosak (a pusztán szórakoztató írások, azaz YA, romantika meg hasonlók valahogy nem csúsznak).
Persze, nagyobb távlatokat tekintve simán tűnhet kevésnek 2 szobányi könyv is, de úgyis mindig akad, ami pótolja azt, amit elolvastunk a listáról, mert valóban sok-sok jó könyv fog még megjelenni, plusz sok régebbi könyvre is felfigyelhetünk beszámolók, barátok stb. által.
TörlésIgen, a matuzsálemek közt gyakoriak a klasszikusok. De jó hír, hogy ők is megvárják az embert, és nem kérnek enni a várólistán/polcon.
Na, mondjuk ez az idézett jelenet azért kissé torokszorongató lehet. Ha már életem vége felé járok, én is jobban örülnék egy kezelhető várólistának, hogy ne frusztráljon az az érzés, erre már nem lesz időm az életemben.
Botrányosan :D Meg sem tudom mondani, hogy mennyi könyv vár a polcomon, e-bookon, könyvtárban arra, hogy elolvassam. A Molyon sajnos nem mindent vezetek precízen, annak ellenére, hogy minden év elején eldöntöm, hogy na mostantól minden olvasást, beszerzést, váróst pontosan könyvelek, de majd jövőre. A vcs-t év elején megnyomtam, de most az is stagnál, mert mindig van valami, ami eltereli róluk a figyelmemet. Szerintem sosem lesz 0 a várólistám számlálója, sőt pont úgy, mint nálad inkább háromjegyű marad, mert egyre jobb megjelenések és régi, de számomra új könyves felfedezések követik egymást.
VálaszTörlésSebaj Kritta! :D Tartok tőle, az enyém sem teljesen pontos, bár a molyos még mindig eléggé megbízható forrás, a Goodreadsen nem vezetem precízen (csak a friss olvasásokat).
TörlésA vcs. most nálam is stagnál, pedig pont a nyáron terveztem belehúzni jobban, de nem úgy alakult, szóval majd ősszel. ;) Mindenesetre van több cím rajta, amihez nagy kedvem van, és ez jó.
Nulla szerintem ne is legyen soha a várólista számlálója. :)))
De jó poszt volt ez! :)
VálaszTörlésÉrdekes, hogy mindenkinek mást jelent a várólista, egy darabig molyon konkrétan ezt a funkciót arra használtam, hogy azokat a könyveket gyűjtsem rajta, amelyek felkeltették az érdeklődésemet, de nem voltak meg otthon, nem is feltétlenül szeretném megszerezni, majd könyvtár, vagy valami lesz belőle. Aztán amikor már majdnem 700 könyv volt rajta, letöröltem az egészet, mert ez a szám már hihetetlenül frusztráló volt. Pedig abban egyetértek veled, hogy engem is megnyugtat, hogy kezelhetetlen számú könyv várja, hogy elolvassam, így legalább sosem kell attól félnem, hogy nem lesz mit olvasnom. :) (Kivéve persze amikor otthon állok a polc előtt, és nincs semmi, amit olvasnék - ruhákkal ugyanez. :D)
Most egy polcon vezetem azokat a könyveket, amelyek érdekelnek, de nem akarom őket megvenni, kb. 120 könyv lehet rajta, a kívánságlistámon lényegesen kevesebb, mert ami annyira nagyon érdekel, úgyis megveszem. :) De azért ott is vannak évek óta várakozó könyvek.
Régen még külön könyvtáras várólistám is volt, de most már nem akarok ennyi mindennel foglalkozni. :) A saját könyveknek meg azért nincs külön listája, mert elég ránéznem a polcokra otthon, annyira rengeteg könyvem nincs szerencsére. :)
Örülök, hogy tetszett! :)
TörlésIgen, elég különbözőképpen használjuk a fogalmat. Van akinek tényleg az a várólista, amit "vár", nekem leginkább az ugye, ami "olvasásra vár", engem vár, hogy levegyem a polcról.
Huhh 700 az tényleg jó sok, lehet, hogy jobb is, hogy tiszta lappal kezdtél.
Érdekes, hogy nagyobb a félelmünk attól, hogy nem lesz mit olvasnunk, és jobb így, hogy hú de sok minden van még! :) Persze ez is csak egy ésszerű határig jó.
Olyanom még nem volt hogy a "nincs egy rongyom" érzés előjöjjön a könyvespolc előtt. Mindig elég hamar választok új olvasmányt - meg mindig többet futtatok párhuzamosan amúgy is.
Nekem is külön lista (polc) van azokról a könyvekről, amikre csak felfigyeltem és a kívánságlistásokról is, és az utóbbi nálam is az évek során egyre kisebb lett. Kevés olyan könyv van, amit tényleg birtokolni is szeretnék, de sok olyan, amit olvasni igen, egyszer legalábbis.