Minden kémiát mindenkinek!

Bonnie Garmus: Lessons in Chemistry

Remekül indult az év, Bonnie Garmus könyve ugyanis instant kedvenc lett, egyszerűen imádtam, és már értem, miért is olyan népszerű. :) Igazi felüdülés ilyen jó regénybe botlani, ami nem csak okos, és sokrétű, de szórakoztató és humoros is. 

Mindenképp meg szeretném nézni a belőle készült sorozatot is valamikor! 

De mi is ez a "minden kémia"? Az 1960-as évek Amerikája, ahol egy nő nem érvényesülhet igazán a tudományban, mert legfeljebb laborasszisztensként tekintenek rá, Elizabeth Zott mégis próbálkozik, még ha néha mérőpoharakat kell is lopkodnia. Egy tudósok közti szerelem története, egy tv-show története, egy korszak története... Nehéz summázni bárhogy is, mert összetett, és kacskaringós, mint a valódi jó történetek általában. 

Érdeklődéssel figyeltem már az elején, vajon mégis hova fog kifutni, mit fog elmesélni, és végülis nagyon más volt, mint amit a borító mögé gondoltam, de sokkal lendületesebb és kerekebb is. Egyben szívszorító is, meg is könnyeztem néhány eseményt, és egészen a végéig féltettem az egy kedves szereplőt, nehogy valami szörnyűség érje. A karakterek mind közel kerültek hozzám, de Elizabeth és a kutya, Six-Thirty főleg. 

Sokszor nem szeretem az "okosnak" megírt gyerekeket a regényekben, mert inkább koravénnek, tudálékosnak hatnak, de Mad nem ilyen volt szerencsére. A mellékalakok is emlékezetesek, Miss Frasktól, Donattin át, Wakely-ig. 

„I don't have hopes,” Mad explained, studying the address. „I have faith.”
He looked at her in surprise. „Well, that's a funny word to hear coming from you.”
„How come?”
„Because,” he said, „well, you know. Religion is based on faith.”
„But you realize,” she said carefully, as if not to embarrass him further, „ that faith isn't based on religion. Right?”

Szóval kémia, labor, kutya, evezés, szerelem... aztán ebből mégis egy televíziós konyhashow lesz?! Aggodalomra semmi ok, Elizabeth abszolút rebellisként reformálja meg a főzést is, hiszen tudományos alapokra helyezve mutat be mindent, és ezzel sok-sok háziasszony szemét nyitja fel, nem csak a tápláló vacsorával kapcsolatban. Szókimondó és a sztereotípiákat félresöprő attitűdje miatt először megpróbálják beszabályozni, majd el is akarják tüntetni a képernyőről, azonban egy ilyen egyéniségnél ez nem is olyan egyszerű, mint azt a show hátteréből a nagyeszű férfi vezetők gondolják. 

Calvin és Elizabeth háttértörténete és családi tragédiáik egyenként is megérnének egy (könyvnyi) misét, csak kapkodtam a fejem, amikor megosztották egymással életük történetét... Egyik megrendítőbb, mint a másik.

Brutális őszinteséggel mutatja be Garmus a nők helyzetét, több szemszögből, több élethelyzetben is: az elnyomottságot, igazságtalanságokat, az anyaság küzdelmességét, az újszülöttes időszak nehézségeit, a családon belüli erőszakot, a munkahelyi visszaéléseket és hátrányos megkülönböztetéseket... 

A könyv egyetlen gyenge pontja számomra - ha bármit is mondanom kéne - az evezés, de csak mert borzasztóan utálom a versenysportokat, és ezekről a könyvekben sem szeretek olvasni. Az igazán jó regények azonban még az ilyesmit is elviselhetővé teszik. :D Szerencsére az audiobookban pont akkor tartottam az evezős résznél, amikor szekrényt pakoltam és rendeztem át, így aztán csak úgy suhant az idő, és nem megszakításokkal hallgattam ezt a kissé unalmasabb részt. Értem persze a sztoriban betöltött szerepét az evezésnek, de ettől még nagyon nem érdekelt ez a téma.  

Az audiobook végén van egy interjú Bonnie Garmus-szal, amiből többek közt kiderül, hogy ő is evez, és hogy Hatharminchoz  a saját kutyája, Friday volt az ihletadó, aki rengeteg mindent megértett, sőt, Svájcba költözésükkor még a német nyelvet is magára szedte, nagyon tanulékony volt. ♥  :) 

Kedvenc mondatom a könyvben Hatharminctól származik: 

"Legally Mad. What could possibly go wrong?" :D 

Sajnos hallottam azóta, hogy a magyarítás nem sikerült teljesen, hiszen Madeline neve egy lefordíthatatlan szituáció révén lesz "Mad", és a magyar könyvben ez picit másként van megírva. Kár, mert ez a legally Mad sor iszonyú jó kis fejezetzáró mondat volt. 

De mind a vicces, mind a szívet tépő jelenetek remekül voltak megírva, kitalálva és tálalva. 

Kedves momentumok még, a teljesség igénye nélkül: 

- a tv és a cirkadián ritmus tudománya

- Kin ♥, amikor Walter Pine-nal együtt tudnak rezegni

- amikor Miss Fraskról kiderül, hogy hasonló élményekben volt része, mint Elizabeth-nek... 

- "Everybody lies"

- "Wakely, was that supposed to be the good news or the bad news?"

- Mud pies xD  (sajnos ez is humorát vesztette a fordításban)

- "Imagine if all men took women seriously."

- "E.Z. is without a doubt the most influential intelligent person on television today."

- az újságíró lojalitása

A magyar kiadás. Van olyan is,
aminek a periódusos 
rendszer van az oldalán, 
élfestésként. :)

Egy halom fontos és nehéz témát boncolgatott a könyv, és rengeteg tragédiát is, mégis könnyed és humoros is tudott maradni, sőt életigenlő, pozitív kicsengésű. Nagy történet, ami mégis hétköznapi. Zseniális. Mi kell még? :) 

És még a felolvasás is nagyon jól sikerült, Miranda Raisinre ezentúl oda fogok figyelni. :)

A szavaim nem adják vissza se a stílust, se a hangulatot, se azt az elképesztően jól összerakott sztorit, amit kaptam. Hiába van január, a Minden kémia egyenes úton vitorlázik be már most az idei top5-be. Jóval a vége előtt már megcsapott az érzés, ez mindenképp kedvenc, akárhogy is zárul, akármi is kerül a következő oldalakra. Már most azon gondolkodtam, hogy még idén újra is olvasom, és nemsokára érkezik hozzám egy fizikai példány is, mert az nem járja, hogy a kedvenc könyveinkből ne csücsüljön ott egy a polcon! ;) El fogom olvasni rendesen, kézbe véve is, sőt, lehet még be is szamárfülezgetem, és bejelölöm, mert megválni nem fogok tőle, az biztos. ♥

A kifejezetten jól sikerült magyar cím miatt angolul is folyton All Things Chemistryként ugrik be egyébként a kötet.

Remélem hamarosan új könyvvel rukkol majd elő Bonnie Garmus, nagyon várom!