2019. szeptember 7., szombat

Zanzaposzt: dokik, generációk, koponyák

Olvasni olvastam ugyan, de írni nem volt annyi időm, így ismét egy zanzaposztban, röviden értékelem az elmúlt időszak néhány olvasmányát. :)


Csepeli György, Kígyós Éva, Popper Péter: Magára hagyott generációk


A Magára hagyott generációk több szempontból is kiemelkedő: ezzel pipálhattam ki az idei várólista csökkentés teljesítését, és meglepő módon ebben nem csak Popper írása volt kifejezetten jó, és várni-való. A Mesterkurzus kötetekben rendre Popper Péteré az utolsó, és legjobb írás, ami kvázi "zárszavazza" a könyvet, és értelmet ad neki, felhúzza, kompenzál addigi erőtlenségeiért. Ez alkalommal azonban nem így éreztem. A többi előadás is remek volt, elgondolkodtató, érdekes szempontokat sorakoztattak fel, jók voltak a kérdésfelvetések, és még Popper után is volt egy kiváló utószó Matolcsi-Papp Zoltántól. Szinte hihetetlen, hogy egy 2006-os kiadásról van szó, néhányszor előrelapoztam megnézni újra, hogy biztos, tényleg ilyen "régi"? Annyi aktuális gondolat van benne, és annyira pontosak a jövőről alkotott víziói... megdöbbentő.

Szerteágazó lett, és nem csak a generációs problémákra koncentrál, más témákatt is érint, amik persze mind kapcsolódnak a "magára hagyott" (?) generációkhoz. Nagyon érdekesnek találtam Csepeli Györgynél, ahogy elmagyarázta, hogyan változtak a nemzedékformáló hatások. Régebben a  nemzedékformáló hatások a történelemből származtak, ma már azonban a technológiából, a technológiai fejlődés különböző állomásaiból.
Kígyós Éva a gyermekekre, és a gyermeknevelés zsákutcáira koncentrált, az idős generációkkal ő nem foglalkozott igazán, de nem is baj, túl tág a téma.
Poppernél is előjönnek a nevelési, példamutatási problémák, de visszautal a felcserélt nemi szerepekre is (amit épp előzőleg olvastam), és hogy milyen nagy hiba az, hogy nem a hasonlóságot, hanem az ugyanolyanságot hajtjuk ezekben a szerepekben - ami egy téves út. De ez csak néhány kiragadott gondolat, ennél sokkal több gondolkodnivaló morzsát szór el Popper, több kapcsolódó témában is.

Az utószó közönyről, csömörről, világvége-hangulatról, és a felperzselt földekről  (!) megfestett képe pedig már nem is vízió, hanem a jelenünk...

"(...) élek a gyanúperrel, hogy már nem sok tévedést visel el civilizációnk. Egy biztos, alázatosabban kéne bánni a világgal, melyben élünk, mert az út, amelyen járunk, a totális pusztulásba vezet." 
Matolcsi-Papp Zoltán

Érdemes elolvasni, nagyon jól összerakott kötete a sorozatnak, az egyik legjobb.


Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül


Karinthy könyvét, amiben megírja saját betegsége és agyműtétje történetét, már hosszú évek óta el szerettem volna olvasni. És hogy mi a verdikt? Nem volt rossz, csak épp... annyira jó sem volt. Hiányoltam a karinthys humort, többször megcsillanthatta volna, a téma ellenére. A kötet első felében még nem, de a másodikban gondom volt az elbeszélővel, egyre kevésbé volt szimpatikus, néha túl gőgösnek, túl tudálékosnak találtam, vagy csak egyszerűen untattak a gondolatai.
Túl sok volt a lázálomszerű kép; furcsa, nyomasztó hatásuk persze illett a történethez, érezni lehetett a félelmet, kétségeket, de mégis, valahogy összességében túl lehangolóvá tették a könyvet.
Kizökkentett aztán a műtét (végre!), de összességében valami mást vártam ettől a régóta halogatott olvasmánytól.


Mellesleg én pl. nem tudok németül, miért nincs lábjegyzet a német mondatokhoz?

Adam Kay: This is Going to Hurt


Adam Kay könyve most jelent meg magyarul is, az Athenaeumnál Ez fájni fog címen. Kerülgettem egy darabig, aztán úgy gondoltam miért ne? Minden előzetes elképzelésemet felülmúlta... Az elmúlt időszak legszórakoztatóbb olvasmánya lett; tele van remek humorral, mégis rendkívül elgondolkodtató, néhol pedig egyenesen szívszorító. Óriási, hogy milyen stílusa van a szerzőnek, aki dokiból lett stand-upos és író. És milyen jól tette, hogy otthagyta lélekölő munkáját és a rendszert, ami élhetetlen... Brutális, amit az egészségügyről mutat meg, arról hogy lehet megdögleni ebben az egészben - nem csak betegként, hanem orvosként is. Láttatja a kulisszák mögötti lehetetlen harcot, és emberfeletti erőfeszítéseket. Tűpontos.



Jó hír, hogy októberben érkezik Adam Kay új könyve a Twas The Nightshift Before Christmas.




4 megjegyzés:

  1. Mennyivel jobban néz ki az Adam Kay borítójának kinti verziója. Én Az utazás a koponyám körült még szakközépben olvastam, de kifejezetten szenvedtem vele, mert se nem volt vicces, se nem volt izgalmas, se semmi nem volt. Szerencsére rövid, és így gyorsan kiolvastam, de nem szerettem volna utána több Karinthty olvasni, pedig tuti vicces ember.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem azért tetszik jobban, mert a köpeny szögre akasztása szépen jelképezi a szakma elhagyását, míg a másiknál az injekciózás csak egy olyan random orvosos dolog.
      Az Utazás a koponyám körül szerintem nem való még annak a korcsoportnak, amikor sokak kezébe kerül, vagy akár kötelező is. Tele van amúgy orvosi szaknyelvvel is, és néha gyötrően hosszadalmas leírások vannak benne, amiken nehezebb túllendülni. Hangulatos persze, meg benne van a korabeli kávéházi élet, meg a polihisztorság stb, de ez néha ugyanakkor nem csak szokatlan, hanem sok is.

      Törlés
  2. Tök jó, hogy írtál Adam Kay könyvéről, amit egyébként amikor megláttam az újdonságok között, engem is rögtön érdekelni kezdett, fel is tettem kivlistára. Aztán egy erős szelektálásnak hála lekerült onnan, de ha tényleg annyira jó a stílusa és a humora és ráadásul a pasi még stand-upos is... ó hát akkor engem is mindenképp érdekel ez a könyv.
    És ha már stand-up, Kőhalmi könyvére is nagyon kíváncsi vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy visszakerült a látóteredbe, nagyon ajánlom! :)
      A stand-uposok könyveit én nem igazán szeretem amúgy, de Kay olyan komikus írásban is, nagyon átjön! :)

      Törlés