 |
| Forrás. |
Jött egy kósza ötletem nem olyan régen, hogy írok egy listát arról, miben változtam az elmúlt években - na persze szigorúan könyves témában, és mostanra összeszedtem egy ötös listát az elmúlt évtized irodalmi felismeréseiből, amik főként előítéleteim leküzdéséről szólnak.
Ha van kedvetek meséljétek el ti is, mik azok a rádöbbenések, amik az utóbbi években utolértek benneteket könyves fronton.
1. A szépirodalom nem csak sznoboknak való
Nagyon soká élt bennem az előítélet, hogy aki képes szórakozásként Dosztojevszkijt olvasni, az nem normális. :"D Aztán rájöttem, mennyire sokféle, és mennyire jó tud lenni a szépirodalom. Gyakran érzem azt, hogy kifejezetten arra van szükségem, hogy valami mélyebb, komolyabb, lélekmarcangolóbb olvasmányt olvassak. Vagy csak valami klasszikust, mint például most, régi tartozásomat, az Anna Kareninát (el fog tartani egy darabig! :D )
2. Az önsegítő könyvek nem az életképtelenek mankói
Ha valaki önsegítő könyveket emlegetett, torz fintorba rándult az arcom - régen. Valamiért az a tévképzetem volt, hogy ezek béna embereknek való dolgok, útmutató az élethez... Pedig vannak jók is közöttük, bár erősen kell válogatni, azt még most is tartom. :)
3. A fantasy nem csak véget nem érő sorozatokat és elfeket jelent
Volt egy osztálytársam, akinél mindig valami agyonolvasott regény volt, és ha megkérdeztem miről szól, akkor elfkirályok, elveszett kincs, meg koboldok és tündérkirálynők kibogozhatatlan összevisszasága volt a válasz. Ami nekem annyira taszító volt a zavarosságával, és azzal együtt, hogy ez valaminek a 12. része... Nagyon elmarasztaló véleményem volt a fantasyról: mind iszonyú hosszú és borzasztó katyvaszos. De aztán szerencsére megtaláltam benne én is az irányaimat, és rájöttem, milyen sokszínű tud lenni. Az urban fantasyt jobban szeretem, de epikust is olvastam és kedveltem már. És korábbi ferde pillantásomért cserébe, amivel az osztálytársamat méregettem, kaptam már vissza én is azt a nézést, amikor Moningról kezdtem beszélni, és hogy ez a Tündérkrónikák 9. része, amit olvasok... Öhm, karma is a bitch! :D
4. A jó pszichológiai kötet nem csak Csernus lehet
Elhatárolódtam egy darabig minden pszichológiai témájú könyvtől, ami nem Csernus. Ő volt nekem a téma alfája és omegája, és minden mást humbugnak és közhely-csattogtatásnak tartottam. Azóta szerencsére rájöttem, vannak még, akik hozzám szólnak - pl. Popper Péter és Almási Kitti is -, és nem vagyok már ilyen előítéletes.
5. A sci-fi nem kizárólag "fiús"
Amíg bele nem botlottam néhány komfortzóna tágító remek sci-fibe, azt gondoltam ez gender-specifikus, férfiaknak való műfaj. Természetesen nagyot tévedtem! :)
Nektek milyen könyves felismeréseitek voltak, milyen előítéletek dőltek meg az évek során? Minél több elolvasott oldal, annál nyitottabbak vagyunk vajon?
Nagyon jó kis bejegyzés, ötleted :) A sci-fivel hasonlóan voltam régen, de mostanság egyre többet olvasok, és szeretem :)
VálaszTörlésVidd, ha van pár hasonló élményed neked is! Kíváncsi lennék rá! :)
TörlésSci-fiből is annyi féle van... én is sokat találtam már, ami nekem való.
Jó poszt lett. :)
VálaszTörlésNekem még át kell gondolnom, de szerencsére nekem az ötös pont szerencsére már 16 éves koromban megdőlt. :)
Köszi! Szedd össze te is, egyik hozza a másikat maga után szerintem. Nekem is szinte megírta magát a poszt! :D
TörlésÉpp ma beszélgettünk erről egyik kolleganőmmel/barátnőmmel erről, hogy mennyit változott az ízlésünk, az előítéleteink. Lehet viszem ezt a posztot én is (Témázunk 2.0 ;))
VálaszTörlésNahát! :) Vidd csak, kíváncsi vagyok! Igen, olyasmi, csak ez tömörített témázás. :D Témázás.zip
TörlésÉn soha nem éreztem azt, hogy a szépirodalom csak a sznoboknak való, számomra mindig természetes volt, hogy megfér egymás mellett a szépirodalom és a szórakoztató irodalom, és mindig olvastam mindkettőt. Talán azért, mert gyerekkoromtól fogva édesanyám is mindent elolvasott, függetlenül attól, hogy az szépirodalom vagy szórakoztató irodalom-e és nem ivódott belém, hogy csak ezt vagy csak azt olvasok, hogy aki ezt vagy olvassa az ilyen vagy olyan. Ezt szépen megfogalmaztam. :D Ez számomra ugyanolyan természetes, mint az, hogy szeretem a komolyzenét és a könnyűzenét is.
VálaszTörlésAzt, hogy az önsegítő könyvek az életképtelenek mankói nem mondanám, de engem nem érdekelnek, és úgy gondolom, hogy valaki, aki nem ismeri a konkrét élethelyzetemet általános tanácsokkal nem fog tudni segíteni, és nekem senki ne puffogtasson üres frázisokat, szóval én ezekből a mai napig nem kérek.
Most belegondoltam egyébként, hogy nekem van-e ilyen felismerésem, de nem. Inkább csak beigazolódott, amit eddig is tudtam, hogy a YA nem nekem való. :D
A fantasyról és a sci-firől soha nem gondoltam ezt, Csernust pedig nem szeretem. (Ne kövezz meg! :D)
Képzeld, most én is épp az Anna Kareninát olvasom, és eléggé lassan haladok vele, de nem azért mert nem tetszik, hanem mert eléggé hosszú és mást is olvasok közben. Nem tudom, mikor fogok vele végezni, de eddig nagyon élvezem. :) Neked hogy tetszik eddig?
Érdekes, nekem nem külső hatásra jött ez a régi, szépirodalmas előítélet, csak úgy magamtól. :) De szerencsére elmúlt :D
TörlésDehogy kövezlek, tudom, hogy sokan nem szeretik Csernust. ;) Meg az önsegítőt, meg a sci-fit akár. Szerintem mindenki olvassa azt, ami neki bejön. ;)
A YA-s is egy felismerés!
Nahát, akkor közös olvasmányunk van! Én egy időre most félretettem, de még ősszel szeretném befejezni. Az elején nehezen értettem meg, hogy ki kicsoda, és most mi van, szóval elkezdtem hozzá olvasni a wikipédia összefoglalót és így megvilágosodtam. :)
Én egy barátnőm kijelentésekor jöttem rá, hogy van, aki alkatánál fogva nem szeret elmélyedni az életben, mert túl fájdalmas és fárasztó, ezért csak felszínes dolgokat képes és akar befogadni. NEkem ez a legnagyobb felismerésem az irodalommal kapcsolatban is, hogy vannak akik alkatilag nem bírják a szépirodalmat (de már nem haragszom rájuk :D), vagy épp a simán szórakoztató irodalmat. Én ez utóbbi vagyok. MÉg kikapcsolódás közben is komolykodni akarok :D Az Anna Karenina jó lesz, de türelmesnek és nyugodtnak kell lenni hozzá tapasztalatom szerint :)
VálaszTörlés