 |
| Forrás. |
A mostani újraolvasás arra is jó alkalmat teremt, hogy újraalakítsam magamban a kötetek képzeletbeli rangsorát - vajon a titkok kamrája maradna ezúttal a dobogón?
Rettentően élveztem olvasni ezt a kötetet, és abszolút megértem a tizenéves önmagamat, aki nyakig beleesett, mert több szempontból is kiválóan van összerakva: eleinte fergetegesen humoros, rengeteg komikus jelenettel, főleg Gilderoy Lockhartnak köszönhetően, majd pedig vérfagyasztóan izgalmas az életveszélyes kalandokkal, legyen szó pókoktól, baziliszkusztól, vagy magától Voldemorttól való megmenekülésről.
Szerintem remek volt az ebből a kötetből készített film - amit még szintén Chris Colombus jegyez -, elég pontos, és sok helyen maximálisan szöveghűen adja vissza a párbeszédeket, pl. Lockhart és Harry találkozásánál, vagy Tom Denem kamrában mondott szavai esetében. Ennek ellenére ugyanúgy oda lyukadtam ki, mint az első film vs. könyv gondolatoknál; hogy akármennyire is pontosan adták vissza, valami, vagy valamik mindig elvesznek, kimaradnak, és azt az igazi otthonos érzést, amit a klubhelyiségbe való begubózás, Lockhart tanórái, vagy a Hagridnél való teázás jelent, csak a könyv olvasása adhatja vissza teljesen.
Az illusztrációk most is nagyon tetszettek, különösen a mandragórák, és a főnixekről készített plusz, információs oldal. Viszont úgy éreztem kicsit kevesebb a kép, elbírt volna még néhány rajzot a kötet, főleg, amikor egy-egy fejezetben szinte csak a kezdőkép volt, és néhány oldalon háttérrajz, tapétaminta. A féloldalaknál véget érő fejezeteknél kifejezetten odakívánkozott volna még egy-egy illusztráció. Tudom persze, hogy ez nem így működik, és a tördelés később jön, de összességében bár a minőség most is ugyanolyan volt, mennyiségben kicsit alulmarad ez a rész az előzőtől.
Az egyik kedvenc oldalam ez, egyrészt a jópofa háttér, másrészt a színek miatt is. Caramel zöld bowler hatje igazán jó fejezet-fémjelző. ;)
Ez az oldalpár pedig az, ami a legkevésbé tetszett... Eddig nem volt olyan rész, ami zavart volna az olvasásban, de ez a szétfröccsenő tintás oldal kifejezetten rossz volt, nehezebb volt olvasni a szöveget is, alig vártam, hogy lapozhassak. Egyébként van tehetségem a könyvek leevéséhez... PONT ezt az oldalt sikerült PONT paradicsommal leennem. :D Pont nem látszik. :D
Ez az idézet az egyik kedvencem volt most a könyvben:
♥ “Why, “demanded Ron, seizing her schedule, “have you outlined all Lockhart’s lessons in little hearts?” ♥
 |
| Forrás. |
Részletek, amiket imádtam most, és nem emlékeztem, vagy nem így emlékeztem rájuk (note-to-self: a következő újraolvasás előtt ezt a listát ne olvasd el előre! :)):
- Mr Weasley és Lucius Malfoy össze is verekednek az Abszol úton és Hagrid (!!) szedi szét őket. :O :O My, oh my!
- "Snape looked as though Christmas had been cancelled." - amikor nem csapják ki Harryt és Ront a Ford Angliás manőver ellenére sem.
- Errol beleesik egy köcsög tejbe a nagyteremben, amikor a Rivallót hozza. :D
- Lockhart tesztet írat önmagáról :DD
- Neville tényleg lóg a csillárról a könyvben is, úgy emlékeztem ez csak egy filmes fogás volt.
- "Harry Potter fanclub" emlegetése Colin Creevey és Ginny Weasley Harryért való rajongása kapcsán, viccként. :D Ugyanitt a dedikált fotók is halál viccesek voltak!
- A komplett Gilderoy Lockhart és Mudbloods and Murmurs fejezeten folyamatosan lehetett kuncogni valamin, ez a két fejezet miiiindent vitt.
- A filmes jelentek elmosták már, hogy valójában hogyan történt a Denemmel való kommunikáció a naplóban - a kifröccsenő tinta, amit beszívott a napló, és a kérdezz-felelek más jellegű volt kicsit, mint a filmbéli megjelenítése.
- Hermione a százfűléfőzettel fekete cicává változik! Ez teljesen kiesett nekem, de így még ijesztőbb lehetett a fél-átalakulása.
- Hóborc hülye kis mondókái, dalai. :D
- Harry és Ron a tanáriban elbújva hallják meg, hogy Ginnyt rabolta el a szörnyeteg.
- A végén a zokni+napló dolog meg lett fordítva. Eredetileg a naplót tette zokniba Harry, a filmben viszont a zoknit rejtette a naplóba. Trükkös kis kérdés lehetne kvízekhez! :D
 |
| Forrás. Dobby iszonyú aranyos! Kár, hogy olyan kis kotnyeles és bajkeverő is eleinte... |
Ami változatlanul elvarázsolt, elbájolt, tetszett:
- Gilderoy önéletrajza a Magical Me címet viseli. :D :D
- A Peskipiksi pesternomi a kedvenc varázsigém ebben a részben! Magyarul: Hessberöpsi tündemanca! ;D
- A párbajszakkör ♥ "You wish." ♥
- Gilderoy nagyzolásai, majd csúfos, de megérdemelt bukása - és a beszólás amivel Dumbledore is nyugtázza ezt. ;D
- Az anagramma rejtélye és Tom Denem hideg szavai a kamrában
- Ismét iszonyatosan sok új elem került be a könyvbe, az új lényeken, szereplőkön, tárgyakon és varázslatokon kívül olyan nagyon fontos dolgok is, amiknek csak sokkal később lesz még igazán jelentősége: a horcruxok és azok megsemmisítése, a volt-nincs szekrény összetörése!
 |
| ... de a Fúriafüzet is viszontlátjuk még, más minőségben. ;) |
Összességében az volt furcsa, hogy a könyvben minden elég rövid úton lezárul, gyorsan zajlik - gondolok itt akár az Aragogtól való megmenekülésre, akár a Baziliszkusz lekaszabolására. Persze a filmkockák itt is beégtek már a retinánkba, és az akciójelenetek a vásznon nyilván hosszabb játékidőt kaptak, több látványos elemmel.
Természetesen folytatom, sőt már folytattam is az olvasást, és hamarosan hozom a friss gondolataimat az Azkabani fogolyról. Ezt különösen érdekes lesz újraolvasni, mert elsőre bizony ezt kedveltem legkevésbé, és a film is a nemszeretem kategória Cuarón kamera- és instrukcióbohóckodásai miatt, viszont 8 éve, az előző újrázáskor nagyon is szívembe zártam, és az időutazás miatt különösen izgalmasnak tartottam. Remélem most is így lesz! De mielőtt ellövöm itt a patronokat és a fél posztot, abba is hagyom most, és megyek olvasni. ;)
Korábbi újraolvasós poszt (2010-ből): >ITT<
(A képek saját fotóim, kivéve a pinterestes képeket, amik persze szintén a könyvből való illusztrációk.)
Érdekes, én pont fordítva voltam a két kötettel, sokáig a második rész nem volt a kedvenceim között, valahogy nem volt annyira izgalmas számomra a rejtély ellenére sem. Sokáig nagyon zavart, hogy Harryék folyamatosan azt hajtogatták, Malfoy Mardekár utódja, holott számomra annyira nyilvánvaló volt, hogy nem így van... Az azkabani foglyot viszont imádtam. Talán azért, mert Harry szüleinek és a családja múltjának szálai ott kezdenek el kibontakozni, és Pettigrew szökése igazán beindítja az eseményeket, nem tudom. Mindenesetre egy újraolvasás alkalmával valahogy a Titkok Kamrája is felértékelődött a szememben, és most már ugyanúgy szeretem, mint a többi kötetet. :)
VálaszTörlésGilderoy Lockhart úgy látszik, mindenkire mély benyomást tett. :D Emlékszem, egyszer az általános iskolában egy olvasottsági versenyen (amire a Titkok Kamráját kellett elolvasni) az volt az egyik kérdés, hogy mi Gilderoy Lockhart kedvenc színe. Ez beleégett az agyamba. :D
Egyébként nagyon jó részeket emeltél ki, nekem is ezek vannak a kedvenceim között. :) Hermione macskává változása kapcsán mindig eszembe jut, hogy bármi történt velük, Madam Pomfrey sosem kérdezősködött, pedig olyan sérülésekkel mentek hozzá, melyek alapján nyilvánvaló volt, valami rossz fát tettek a tűzre. Jaj, imádom, órákat tudnék írni róla, úgyhogy most lelövöm magam. :D
Nahát, akkor nálad pont ennél a kötetnél fordult egyszer a kocka úgy, mint nálam a harmadiknál.
TörlésIgazából Harryék folyton hisznek valamiben, ami nem is úgy van, és nem kérdőjelezik meg saját magukat, csak akkor döbbennek rá, hogy tévúton jártak, amikor kiderül a végén az igazság. Az első kötetben Piton volt a főgonosz, a másodikban Malfoy Mardekár utódja, a harmadikban Sirius Black a fekete bárány... Mindig valami más a megoldás. ;)
Gilderoy Lockhart a csúcs! :D Nahát, ez nagyon szuper, hogy róla tettek fel ilyen kérdést egy vetélkedőn! :)
Örülök, hogy tetszettek a kiemelt részek - jegyzeteltem olvasás közben. :D Madam Pomfrey azt hiszem láthatott már egyet s mást abban az iskolában, nem lehet őt olyan könnyedén kizökkenteni holmi rejtélyes sérülésekkel! Na meg azon gondolkodtam ennek kapcsán, hogy talán köti őt valamiféle titoktartás is, mint az egészségügy egyéb dolgozóit? Ez mondjuk választ adna számos kérdésre. Ha ő nem hallgat, feltehetően jóval kevesebb roxforti diák lenne, mert annyi mindenkit kicsaphatnának, aki rosszban sántikál. :D
Igen, tudom, de a többi résznél engem is sikerült megtévesztenie Rowlingnak, de itt teljesen biztos voltam benne, hogy Harryék nem jó irányban nyomoznak, és szerintem emiatt tetszett kevésbé sokáig ez a kötet. Itt sem tudtam, hogy milyen szörnyeteg pusztít, és ki nyitotta ki a kamrát, de azt tudtam, hogy nem Malfoy volt, míg a többi rész esetében elhittem azt, amit Rowling el akart hitetni, így pl. a bölcsek köve kapcsán, hogy Piton volt a gonosz. De utólag megváltozott a véleményem, nagyon a szívembe zártam, főleg azért, mert itt tűnik fel először az Odú. :)
TörlésEz jó kérdés, lehet, hogy Madam Pomfrey-t tényleg köti valamiféle titoktartás, mert ha minden alkalommal, amikor valaki rejtélyes sérüléssel állít be, szólna egy tanárnak vagy Dumbledore-nak, sok diáknak kellene a trófeateremben varázslat nélkül takarítania, vagy akár tényleg ki is csapnák. :D De ha pl. valaki életveszélyes sérüléssel kerülne be, azt biztos köteles lenne jelenteni. Érdekes belegondolni, hogy mi lett volna, ha esetleg Hermione nem változik vissza. Szólt-e volna valakinek, és vajon mi lett volna a következménye. Szegény eminens Hermione kaphatta volna a fejmosást... Annyira jó ezekbe belegondolni és elmerengeni ezeken az apró részleteken. :)
Utólag jutott eszembe, hogy azt a részt is imádtam, amikor Mr. Weasley repülő autója megmentette Harryéket a Tiltott Rengetegben a pókoktól. Hát az hatalmas volt... :D Meg amikor Myrtle lelkendezve meséli, hogy halt meg. Ő képes egyedül örömmel mesélni róla... Haláli, szó szerint... :D
Á, értem! Én úgy emlékszem hajlamos voltam arra menni, amerre a trió, de akkor még gyerek voltam én is, nem gondolkodtam annyira előre, és nemigen kérdőjeleztem meg, hogy jól gondolkodnak-e. Az azkabani fogolynál indult be nálam az elméletgyártás, és mindenféle vad, ámde logikátlan ötletem volt, és az a vicc, hogy mégis volt közte olyan, ami majdnem bejött. :) De elhittem, hogy Black a főgonosz.
TörlésJajj az Odút én is nagyon szeretem! :)
Szegény Hermione, romba dőlt volna az akadémiai karrierje - meg hát az élete is a cicabajusszal és fülekkel. :)
Én is szerettem a kisautó lojalitását. :) Myrtle meg külön szám! :D