Georges Simenon: Maigret és a pikárdiai gyilkosságok

A Maigret és a pikárdiai gyilkosságok, az Agave következő darabja a sorozatban, ezúttal egy olyan kötet volt, ami már korábban megjelent magyarul, Maigret és a kicsi Albert címen. Nekem azonban az eredeti címe tetszik legjobban: Maigret et son mort - Maigret halottja. A felügyelő ugyanis szinte saját halottjának tekinti a kötet elején leszúrt férfit, aki halálát megelőzően egész nap hívogatta Maigret-t, hogy követik...

Calvadosszal, sörökkel és sonkás szendvicsekkel átvirrasztott, nyomozós éjszakák várnak a rendőrségre, és az ügyről hamarosan kiderül, hogy sokkal bonyolultabb, mint amilyennek első ránézésre tűnt. Néhány további halott, egy összehangolt rendőrségi razzia és a lóversenypályán tett látogatások után lassacskán aztán összeáll a kép, és Maigret talán végre hazatérhet Madame Maigret-hez kialudni magát... 

A hangulat természetesen most is kellemesen Simenonos volt, a Szajna vizének csobogásával, a hajnali fényekkel, a rakparttal és a sok kis kocsmával, ahol Maigret és kollégái megfordulnak telefonálgatni, megfigyelni és felhajtani némi itókát. ;) A megszokottnál azonban sokkal mozgalmasabb epizód volt, és ez nem csak a bűntény összetettségéből fakadt. Maigret aktívabb, beszédesebb és valamivel pimaszkodóbb is volt ebben a részben. A Coméliau bíróval folytatott telefonbeszélgetése, és Madame Maigret hüledezése közben kétségkívül a könyv legjobb jelenete, bár csak kicsivel marad el a nagyszabású rendőrségi razziától, amit a gyilkos felkutatása érdekében tartanak egy egész városnegyedben. 

A korábbi magyar
kiadás.

Azon túl, hogy ki kell deríteni, ki is volt a telefonálgató emberke, miért találják meg másutt, mint a gyilkosság tényleges helyszíne, kik furikázhattak a városban egy sárga Citroënnel aznap éjjel, ott van folyamatosan a levegőben, a kérdés, hogy mindennek mi köze van a címben szereplő pikárdiai gyilkosságokhoz? Maigret-nek nem kevés energiát kell belefektetnie a szálak kigabalyításába. 

Értékelés: 10/9,5 Még mindig bolondul szeretem a rakpart leírását a hajnali fényben, a régi ügyek félmondatos felemlegetését, a mindig türelmes és megértő Madame Maigret-t, és ezt a kellemes és "retró" életérzést hozó nyomozást, sok-sok csilliárdos taxizgatással, fülkékből és kocsmákból telefonálgatással és rengeteg, munka közben ledöntött alkohollal.
Egyedül talán a végén nem tetszett a felvetés Maigret-től a gyermekkel kapcsolatban... Szerintem ez felesleges volt, és nem is vezetett volna jóra az ötlet.

Kiadja az Agave Könyvek. Rendeld meg >ITT<! 

Fülszöveg: "Maigret felügyelőnek nehezen indul a napja. Egy szenilis asszonyság attól tart, hogy az összes rokona meg akarja mérgezni, majd egy ismeretlen egész nap hívogatja a főfelügyelőt, mert meg van győződve arról, hogy az életére törnek. Miután hajnalban egy holttestet találnak a Concorde téren, felmerül a gyanú, hogy az előző napi telefonálóé, és Maigret úgy érzi, személyesen kell vállalnia a nyomozást. Az elkövető kézre kerítése során a kötekedő, kritikus hajlamú Coméliau vizsgálóbíróval is meggyűlik a baja. A felügyelő ezúttal is mindent megtesz azért, hogy beleélje magát az áldozat helyzetébe, és az sem okoz gondot a számára, hogy az elkövető fejével gondolkodjon, így lassan feltárulnak előtte az ügy részletei…"

A margóra: Sajnos a kötetben maradtak hibák, pedig a Simenon könyveknél elég jó szokott lenni a rosta. Elütés, névelőhiba, ragozási hiba és igekötős hiba is van benne sajnos, ami kicsit megakasztja itt-ott az élményt. Azt viszont már fordítói/szerkesztői hibának tudom be, hogy a szível és a szívlel szavakat sikerült felcserélni és nem megfelelően használni. :(
Nem értem azt sem, ebben a kötetben miért Brasserie Dauphine szerepel, mikor ezt legtöbbször le szokták fordítani Dauphine sörözőnek.