Karen Marie Moning: High Voltage - rövid vélemény

"Did he think I would beg him to stay? Never. People had to want to stay, choose to be with you, or it meant nothing."

Már egy ideje befejeztem a Fever sorozat legfrissebb epizódját, a High Voltage-ot, mégsem született meg róla a bejegyzés hosszú ideig, mea culpa. De természetesen nem azért nem írtam róla, mert nem tetszett. Viszont most, több hét távlatából, és előzetes jegyzetek híján inkább egy rövidebb posztra szorítkozom. Enjoy! :)

FIGYELEM! Ez a könyv egy sorozat 10. kötete, a korábbi kötetekre nézve elkerülhetetlenek a spoilerek! 

A Song of Making eléneklése és a világ megmentése után járunk két évvel, és Mac helyett visszakapjuk Danit narrátornak, de már a megújult, felnőtt Danit. Rejtélyes dolgok történnek: a fae-k visszahúzódtak egy időre, aztán egyszercsak elkezdenek eltünedezni a felnőttek, egy csomó árvát hátrahagyva... Valami ősi és mély titok ébredezik a földben, és talán botorság volt azt hinni, hogy egy olyan rettenetes horderejű dolog, mint a Song of Making eléneklése csupáncsak visszalendíti a dolgokat a régi kerékvágásba... Ennél sokkal nagyobb változásokat hozott létre, de ezeknek idő kell(ett) a kiteljesedéshez. Ryodan egy időre elmegy, Mac és Barrons sincsenek sehol, és ami még aggasztóbb, egyik napról a másikra az ikonikus BB&B is köddé válik. Dani borzasztóan egyedül érzi magát; barátai nélkül teljesen egyedül maradt a városban. Nem csak körülötte, de vele is megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Annak idején, amikor megölte a Huntert, keze "megsérült", és most ez a sérülés terjedni látszik, miközben valami képesség is ébredezik Daniben. Mi történik vele, és ki tud segíteni rajta, ha épp senki nincs a közelben? Halálos fenyegetést fog-e jelenteni ezentúl azokra is, akiket szeret? Küzdjön-e ellene, vagy ez valami olyasmit, amit úgysem tud megakadályozni, és el kell fogadjon? Őrlődését és az erő különféle megnyilatkozásait a múltba tekintő, gyerekkoráról és korábbi szenvedéseiről mesélő részek szakítják meg. 

“Because I know a priceless truth: when someone has done everything in their power to mangle your wings beyond recognition, to slice them to shreds so that they can never be used, there is only one way to win.

Fly.”

Igaz, hogy  60%-ig nagyon lassan építkezett a történet, sok üresjárat volt és alig történt valami, de ami utána következett, az mindenért kárpótolt. Nagy felfedezések, nagy áldozatok, nagy érzelmek könyve lett a High Voltage és egy igazán elmélyülő kapcsolaté Dani és Ryodan közt. Szeretem őket együtt, még ha kicsit néhol sziruposabb is lett a kelleténél. Ryodanen egy leheletnyit túl sokat finomított ehhez a viszonyhoz Moning, és ettől akadtak karakteridegen dolgok a viselkedésében. 

“Love doesn't build cages. It builds stairways to the stars.”

Két érdekesség, amit beleszőttek a történetbe, és nagyon-nagyon tetszett: 

Red thread és a Googolplex. :) 

És még egy kis apróság: Ryodannek megtudjuk a teljes nevét (gondolom amit ebben a pár évszázadban használt :D), és imádom! ♥
Amit pedig kifejezetten élveztem, hogy volt egy egész oldalnyi BBC-s Sherlock utalás, és én pont mostanában néztem meg a sorozatot és szerelmesedtem bele totálisan, szóval csak úgy szívtam magamba ezeket a részeket, és szinte ugráltam tőle örömömben, hogy itt is visszaköszönt hozzám a nagyszerű detektív. ;) 

"You don't grieve love; you celebrate that you had it."

10/9