2019. június 8., szombat

Jodi Picoult: Salem Falls

Úgy emlékeztem, hogy már vagy 5 éve nem olvastam Jodi Picoult könyvet, de kiderült, hogy ez nem igaz, 2017-es olvasás volt ugyanis a Small Great Things, ami akkor jött ki magyarul is, Apró csodák címen. Az a kötet egy kicsit alulmúlta a várakozásaimat, mert bár rendkívül fontos és érzékeny témához nyúlt - mint mindig -, mégis átlagos maradt, és túl lineáris. Nem volt elég és eléggé kidolgozott mellékszereplő sem, akik pedig nagyon érdekesek szoktak lenni a szerzőnél. A Salem Falls egy régebbi, 2001-es regény, most jelent meg nemrég magyarul is, mint 'Ítélet'. Jó választásnak bizonyult az előző Picoult után, mert az akkor kifogásolt dolgok ebben a történetben pont a helyükön voltak számomra. Nem átlagos kötet, a felépítés izgalmas, a szálak sokfelé futottak, ennek megfelelően a mellékszereplők is nagyon kidolgozottak és fontosak voltak mind.


Volt egy kis plusz érdekesség is a szerkezetben: a főszereplő, Jack múltjába is betekinthettünk, de visszafelé haladtunk az időben, a pár hónappal ezelőtti eseményektől 10 évenként visszaugrálva a gyermekkorába, majd vissza egészen a születéséhez. Ez a felépítettség néhol új információkat adott át, néhol kétséget ébreszthetett, és néhol csak amolyan hangulati aláfestésnek érződött.

A téma egyfajta boszorkányüldözés, csak kifordítva. Ennek a modern boszorkányüldözésnek a színhelye a kicsi, összetartó, Salem Falls nevű település. Ide érkezik Jack, az idegen, aki 8 hónapot töltött börtönben, és új életet szeretne kezdeni. Régi munkájához, tanárként és edzőként nem térhet vissza, de szinte azonnal el tud helyezkedni Addie Peabody kis éttermében, ahol épp Jack érkezésének napján csapnak össze a hullámok a tulajdonos feje felett, és így bármiféle segítség jól jön neki, hát még a jóképű fiatalember... Addie és Jack elég hamar elkezdenek vonzódni egymáshoz, de a történet fő szála korántsem ez. Jackről rövid úton kiderül, hogy mivel vádolták, és hogy börtönviselt. A városka szinte egyként fordul ellene, a gyanakvás és félelem teljesen eluralkodik, és különféle támadások, atrocitások érik Jacket - akiről egyébként az olvasó sejtheti már az elejétől kezdve, hogy hamisan vádolta meg a gimnazista lány a zaklatással, erőszakkal.
Jack valamiért vonzza a bajt... Néha egyenesen mintha önmagának ásná a gödröt, és még el is gáncsolja magát az egyik lábával, hogy beleessen... A beszélgetések, hétköznapi szituációk apróságok is inkább gyanakvásra adnak okot vele kapcsolatban, és ezen csak rontani tud az, hogy a helyi suli boszorkánykodó kis szektája kinézi magának Jacket. A Wicca-hívő csapat mindenféle ráolvasásoktól, füvektől, szeánszoktól vár mágikus eredményeket: eleinte gyógyítani szeretnének főleg, de a fővezérüket, Gilliant egyre jobban érdekli az ártás lehetősége. Bűbájjal és sima női fortélyokkal is igyekszik behálózni Jacket, aki ugyan igyekszik magát távol tartani egy újabb fiatal lánytól, aki félreérthetően viselkedik vele, egy zaklatott és kalandos éjszakán, némi italozás után persze hogy pont beléjük botlik az erdőben... A nemi erőszak vádja már másnap utoléri Jacket, aki újbóli elkövetőként komoly követkeményeknek néz elébe... A védőügyvéd szerepét a szintén falubeli Jordan McAfee vállalja fel, aki ismerős lehet a Tizenkilenc percből is.

Részletes felvezetés, a szokásos apró, de jelentőségteljes jelenetek, és a mellékszereplők csavaros dolgai után jutunk el aztán a tárgyalóterembe, ahol minden eldől Jack számára...

Annak ellenére, hogy jól volt összerakva ez a regény, néhány dolog nekem szöget ütött a fejemben és hiányzott a kifejtésük... Vártam volna még valamit, és hát nem éppen azt, ami az utolsó sorokból kiderült, bár kétségtelenül az is meglepő volt (nekem nem tűntek fel jelei), hanem inkább magával a bűnténnyel kapcsolatban. Szándékosan sok minden volt homályban, foltokban, hiányosan elmagyarázva, megindokolatlanul hagyva. Emiatt a kidolgozatlanság érzését keltette. Ennél sokkal jobban szokta általában Jodi összerakni a tárgyalótermi részét a könyveinek. Maradtak elvarratlan szálak, amiknél az az érzésem támadt, hogy csak be lettek dobva, de aztán nem hogy elvarrni, de még felvenni sem akarta a szerző újra őket.

!!!SPOILEREK!!! 

Ilyenek voltak pl. a tény, hogy Wes Courtemache látta Jacket aznap éjjel az erdőben, és talán találkozott is vele. A pólók színének keveredése miatt (amit mintha senki nem vett volna észre, hogy Jacken kék póló volt, míg a lányok sárgát emlegettek...) én egy jó darabig meg voltam győződve, hogy Wes volt az erőszaktevő, nem Jack, csak felvette a ruháit és a csizmáját, és a lányok mivel be voltak drogozva, azt hitték Jack az.... Semmi ilyesmi nem volt, ami csalódás volt számomra, összetettebb is lehetett volna a bűntény, vagy az erdőben történtek kiderítése. Aztán ott volt a részletes DNS-profil elemzés is, amit én nagyon élveztem, szuperül elmagyarázták a táblázatot, az allélokat, és hogy mi mire utal, vagy mit nem bizonyít. A részletes kifejtés ellenére végül ennek mégis szinte semmi jelentősége nem volt, illetve ami még fontosabb, itt is volt kihagyott ziccer (?). Annyira bizonygatták, hogy a sperma, amit a lány combján találtak, nem biztos, hogy Jacké, csak nagyon valószínű, és hogy maximum valami rokonáé lehet, ha nem az övé, hogy összeesküvéselméleteket kezdtem gyártani, ki lehet az eltitkolt fivére pl. Jacknek. Erre rájátszott a múltbéli események ecsetelése is, és hogy az apjának voltak kalandjai, hú, teljesen fellelkesültem, hogy kitaláltam, hogy PONT Salem Fallsban lesz Jacknek egy eddig titkolt féltestvére, és háhá, az bizonyára Wes lesz az, aki követte Jacket éjjel a rendőrautóval amúgy is. Szerintem marha jó alternatív sztorit raktam össze erről a fejemben, és hát... nagyot koppantam, amikor ezekkel az információkkal nem kezdtek semmit... A sperma, hogy kié volt, és hogy került oda, és hogy miért volt annyira hasonló Jackéhez, hogy egy rokonáé, vagy az övé kellett legyen, nem derült ki. :(

A tárgyalásnál nehezményeztem, hogy miért nem citálták vissza Gilliant tanúnak. Mintha nem akartak volna könnyen nyerni. :D Hát könyörgöm! A védelem tanúi konkrétan bebizonyították, hogy Gillian és Chelsea is hazudtak a Wiccával, mágikus nyaklánccal, és az atropinnal, illetve a ki hozott inni, ki mit ivott, evett vonalon is. Ezek után jöhetett volna a szembesítés és a hamis tanúzás vádja is... A végső döntés enélkül az újabb kihallgatás, és az "áldozatot" a földig gyaluló kérdéssor nélkül (amiben egy tinilány egy tapasztalt ügyvéddel szemben esélytelen lenne - milyen jó jelenet, ugye?!) teljesen megalapozatlannak tűnik. Jacket felmentik, igen, de végülis mire fel? Hiányzott az aduász, ami vagy egy mindent eldöntő bizonyíték felbukkanása, vagy Gillian megtör(et)ése a tanúk padján. Ezek nélkül is izgalmas volt az ítélethirdetés, és persze Salem elesett (ez a jelentésrétege nagyon tetszik a címnek), nyert a jó, csak sosem tudjuk meg, az esküdtek mire alapozták döntésüket.

A Gillian és az apja közti kapcsolat engem meglepett, nem gondoltam volna... De összességében mennyi elba**ott, de rögtön ítélkező férfi volt ebben a városkában, akik sokkal gázabbak voltak Jacknél... :( És mennyiféle apa-lánya kapcsolatot mutatott be... :O Ezek nagyon érdekesek külön-külön is elemezgetve. Pl. Matt Houlihan és a kisbabája, Molly, vagy Charlie és Megan, de Addie és Roy kapcsolata is mind-mind nagyon mások voltak, és hosszasan lehetne róluk is beszélni.

Addie és Jack együtt szerintem jó páros, én kedveltem őket, bár a realista énem azt mondja, ez a két, nagyon sérült ember, ennyi lelki teherrel, nem lehet ilyen könnyedén, ennyire boldog együtt... De mégis kiegészítették egymást. A gyerekként megerőszakolt, de arról hallgató áldozat, és az erőszakkal vádolt, mindig csak rosszkor, rossz helyen lévő ártatlan ember, akit pellengérre állítanak többször is, remek szimbolikus párosítás.
Néhány dolog zavart Jack-kel kapcsolatban, de alapvetően szimpatikusnak tartottam. Ami leginkább kiverte a biztosítékot, az viszont az volt, amikor kipakolta Chloé szobáját. Nekem ezzel túl messzire ment, főleg egy néhány hónapos ismeretség után, hogy egy ekkora horderejű döntést meghozzon Addie helyett.


!!!SPOILEREK VÉGE!!!




"'This time, it could be different. I'm different.'
She smiled softly. 'An erection doesn't count as personal growth.'"
A misztikus és a valós határán való egyensúlyozás sokszor része Jodi könyveinek, és egy nagyon picit itt is kaptunk ebből, mert a charmok néhol beteljesítették, amire hivatottak voltak... :) De ez csak haloványan lebegett az oldalvonalon, nem volt zavaró, vagy túljátszott.

8/10 Összességében mellékszereplőit tekintve szuper, a szálakat ügyesen mozgatja, a téma a boszorkánysággal izgalmassá teszi, még a humor sem hiányzott belőle, és érdekes benne megfigyelni egy közösség működését, az emberek gyanakvó természetét, a pletyka és az előítéletek mozgásba lendülését. Nagyon szórakoztató volt, jó volt olvasni, mégis valamilyen szinten kidolgozatlan maradt, kihagyott lehetőségekkel. Lehet, hogy ez annak tudható be, hogy ez egy korai írása a szerzőnek?

A könyvből egyébként film is készült, 2011-ben, a Dawson és a haverokból ismert James Van Der Beek főszereplésével. -->

Kedvem támadt megint Picoult-kat olvasni. :) Mi legyen a következő? 

Érdekes szavak, kifejezések

- fustian: dagályosság, fellengzősség
- exculpatory: felmentő
- larceny: lopás, tolvajlás
- mirandize: elmondani a Mirandát valakinek (a jogok letartóztatáskor). Nem tudtam, hogy ez létezik igeként is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése