Kati Hiekkapelto: Kolibri - élménybeszámoló a könyvbemutatóról

Az Athenaeum facebook-oldaláról

Mivel én is épp olvastam a Kolibrit, és csábított a lehetőség, hogy ezzel a különleges szerzővel személyesen is találkozzak, elmentem a péntek esti Athenaeum könyvbemutatóra. Kati Hiekkapelto, a finn szerző azért lehet különösen érdekes számunkra, mert rendkívül jól beszél magyarul - és a könyvében is egy Szerbiából származó magyar lány, Fekete Anna a főszereplő. Örülök, hogy a kiadó lecsapott erre a krimire, és, hogy itt volt a szerző is Magyarországon, élmény volt vele találkozni. 

A könyvbemutatón Babiczky Tibor, író beszélgetett Katival, hol magyarul, hol kicsit angolul. A könyvön kívül szó esett a skandináv irodalomról, fegyverekről, vodkáról, alter-egókról és tanácsok is voltak kezdő írók számára, Színes, változatos, remek beszélgetés volt, tetszettek a kérdések, kellően humoros és oldott volt a hangulat, és jók voltak a felvetések. Egyedül talán azt kifogásoltam, hogy magyarul elég kacifántosan, hosszan lettek felvezetve a témák, hiszen mégiscsak valaki olyannak tette fel őket a kérdező, akinek nem anyanyelve a magyar, ehhez mérten egy picit egyértelműbben, egyszerűbben is lehetett volna kanyarítani a mondatokat, egyszer Kati kérte is a kérdést angolul is. Angolul valamivel könnyebben kifejezi magát, azt mondta, de volt, hogy kicsit átváltott, egy angol mondat közepébe beficcent egy "ihlet", és aztán egy magyar mondat vége angolba fordult. :) 

A magyar kiadás

Érdekes témák merültek fel, és megmondom őszintén, az egész beszélgetés közelebb hozta hozzám a könyvet is, amit utána két nagy falatban rögtön be is fejeztem. 

A skandináv irodalomban való érvényesülés nem könnyű, és a krimi mint műfaj eléggé egybefonódik a szépirodalommal, nem úgy, mint nálunk, ahol inkább ponyvaként, és "csak" szórakoztató irodalomként kezelik, vagy valóban akként létezik. Sokszor nagyon fontos társadalmi kérdéseket, politikai problémákat is feszeget a skandináv krimi, így a Kolibri is, nem csak egy sima gyilkosságos-nyomozásos sztori, hanem keményen belemegy a bevándorlók, menekültek kérdéskörébe, az asszimilációba, sőt, egyéb családon belüli konfliktusokba is, megcsalás, viszonyok, vagy épp sokkal meredekebb dolgok: elnyomás, lelki terror, elrendezett házasság. 

Beszélgettek néhány más skandináv szerzőről is, és hogy szinte hagyomány megemlíteni a könyvükben egy-két másik írót, így a Kolibriben is előkerül a polcról Nesser krimi. Ennek kapcsán Jo Nesbo-ről is szó esett, Kati az ő történeteit is szereti, de szerinte ő nem megy annyira a társadalmi problémák, a szociális kérdések mélyére. 

Szó esett arról, mit ír még, és ekkor tudtam meg, hogy a Kolibri egy sorozat első kötete, bár különálló darabként is megállja a helyét, és annak is indult, de aztán kipattant a szerző fejéből a második és a harmadik rész alapgondolata. A második rész címe: Suojattomat, angolul is megjelent már: The Defenceless. Remélem az Athenaeum is hozni fogja a folytatás(oka)t. :) 

Annyit elárult, hogy a következő részben Eskóról is többet megtudunk és lesz egy Sami (?) (Sammy kiejtéssel), aki egy pakisztáni srác, meg persze némi gyilkosság. :D

Vannak novellái is, amikhez lehet, hogy visszatér majd, és kijavítgatja, átnézi, megpróbálja kiadatni, illetve ír dalszövegeket is, mert van egy punk-rock bandája. 

A neten található róla menyasszonyi ruhás, puskás kép is, erre egész érdekes választ adott, hogy tulajdonképpen mit is jelent, ez az "alter-egója". Azt mondta jó kiélni néha a sötét oldalunkat valamilyen formában, neki ez erre szolgál.

A fegyverek kérdése elkerülhetetlen volt, hiszen a krimiben is fontos szerep jut a sörétes puskáknak, és Finnországban rengeteg embernek van fegyvere - onnan mégsem igazán hallunk veszett iskolai lövöldözésekről, mert tényleg vadászati célra használják ezeket, és igen komoly teszteken kell végigmenni, hogy fegyvertartási engedélyt kapjon valaki. Katinak is van két shot gunja. :D De elmondása szerint nem lő jól, és sajnálja is a vadkacsákat lelőni. :)))

Forrás.

Az írással kapcsolatban megtudhattuk róla, hogy minden nap ír reggeltől kora délutánig, mintha ez a rendes munkahelye lenne, merthogy szerinte ezt így kellene csinálni, hogy el is készüljön valami. Nem szabad mindig az ihletre várni, ha mást nem, egy oldalt meg kell írni egy nap, és aztán megnézni, eldönteni, tényleg használható lesz-e. A tanár nem csinálhatja meg a munkájában, hogy most nincs kedve dolgozni, nem megy be, így szerinte az író sem. :) Ez szimpatikus, és valószínűleg célravezető is, bár biztos okoz néhány átszenvedett délelőttöt, amikor nem megy semmi. (Akaratlanul is Chevy Chase jutott eszembe, amikor az egyik vígjátékban vidékre költöznek, hogy tudjon írni, de sose ír egy sort sem, a felesége meg aztán befut egy suttyomban megírt mesekönyvvel :D )

Angol kiadás

Az alkohollal kapcsolatban beszélgettek a finn és a magyar attitűdről. Kati szerint mi is nagyon tudunk inni (:D), de szerinte Finnországban rosszabb a helyzet, és sajnos nem olyan nagyon ítélik el a részeg embert, a részegséget, alkoholizálást, mint nálunk.
Szóba kerültek egyéb társadalmi problémák is, és Kati szerint az a nagy baj, hogy az emberek, idézem "are pretty fucking stupid", amivel nagyon egyet tudok érteni, és persze, hogy nagy baj, hogy mindent és mindenkit a pénz mozgat...

A szerző egyébként onnan tud ilyen jól magyarul, hogy volt egy magyar férje. A személyes dolgairól kicsit hidegebben, visszafogottabban nyilatkozott, de ez szerintem teljesen természetes bár azt kicsit furcsállottam, hogy az Anna Kareninával mint meghatározó olvasmányával kapcsolatos kérdésre sem válaszolt, mert túl személyesnek érezte a kérdést. De ám legyen, mindenkinek máshol vannak az ilyen határai.
Kezdő íróknak azt tanácsolta, hogy ne adják fel, írjanak minden nap valamit, akkor is ha rossznak tűnik, amit épp írnak, és hogy olvassanak nagyon sokat.

Sajnos nem voltak a közönségtől kérdések, nekem is csak lépcsőház-szindrómával, túl későn jutott eszembe pár gondolat, például, hogy mi alapján választotta a magyar neveket, vagy, hogy hogy tetszik neki a könyv magyar változata külsőre...

Kati Hiekkapelto összességében egy megfontolt, intelligens, hűvösen visszafogott, és higgadt, de nagyon kedves személyiség benyomását keltette, és igazi egyéniség is azt hiszem, sokoldalú, és szociálisan érzékeny, empatikus ember. Nem mellesleg pedig nagyon csinos, női szemmel is.

Ereklye! :D

Az eseményen ott volt a könyvet fordító Bába Laura, a kiadó felelős vezetője és író Nyáry Krisztián, és a marketinges, Szpisják Blanka is, akitől kaptam egy  menő "sajtópéldány" feliratú papírt a saját könyvemhez, hogy kilibbenhessek vele a pénztárnál gond nélkül. :))

Amint összeszedtem a gondolataimat, hozom a posztot a könyvről is! :)

Kati Hiekkapelto oldala.

Rendeld meg a Kolibrit >itt<

Itt pedig egy videó, amiben magyarul üzent a szerző az olvasóknak.