Nagyon jólesett a lelkemnek Lisa Jewell Vince & Joy című regénye, pont ez kellett: olvasmányos élettörténet drámákkal, szerelemmel, sorsszerűséggel. Jóféle chick-lit, ami hosszú éveken át követi a két címszereplő útját, míg végre újra találkoznak.
Korábban is nagyon jókat olvastam-hallottam erről a könyvről, hogy nem szokványos, és hogy nagyon kellemes, jól van megírva, és ezeket olyan jó első kézből is megtapasztalni, hogy igen, tényleg, én is így érzem!
Könnyed és szórakoztató történet, ami kvázi az élet maga: barátságok, szerelmek, félreértések, kihagyott lehetőségek, véletlenek, apróbb és nagyobb frusztrációk, helyzetek, amikbe beleragadunk, meg amikből kitörünk... Mindenkinek van része hasonlókban.
Az élet néha nagyon kacskaringós forgatókönyveket ír, biztos ti is több olyan történetet hallottatok már, hogy ha könyvlapokon, vagy filmen találkoztok vele, azt mondjátok, na ez már mégiscsak túlzás, és mégis megtörtént esetekről van szó.
Vince-t és Joyt összeköti valami, ám mégis elsodródnak egymástól, nem sokkal azután, hogy ifjú szerelmük lángra lobban. Átevickélnek állásokon, kapcsolatokon, csalódásokon, és még közös macskájuk is lesz, tudtukon kívül :)), míg aztán végre újra egymás közelébe nem sodorja őket a sors, hogy persze a pillanat ismét csak ne legyen megfelelő...
De a révbe érés biztos, csak várat magára kicsit, miközben zajlik az élet, jön néhány rossz döntés, hirtelen elhatározás, egy el nem mentett telefonszám...
Min múlhat egy élet boldogsága vagy szomorúsága? Azon, hogy esett-e az eső éjjel, és hogy a szüleink mennyire őszinték velünk, vagy mi mennyire vagyunk őszinték a kapcsolatainkban?... Azon, hogy hová kószál el a macskánk, és hiszünk-e a tarot-mániás, spiri lakótársunknak? Vagy azon, hogy néha egyszerűen hallgatunk, ahelyett, hogy nemet mondanánk? Rébuszok, mégis talán érthető mire célzok.
Sokrétű, izgalmasan megírt karakterek, életszagú fordulatok, nincs semmi túlzóan szentimentális benne. Sem Vince-nek, sem Joynak nincs egyszerű élete, és nagy kár, hogy így alakult, de igazából miért is ne lehetne új fejezetet nyitni ezután is?
Nagyon-nagyon tetszett, hogy a könyv legvége nem egy The end, hanem egy The beginning. :)
Vince-t is kedveltem, vicces volt ez a fogszabályzós műtétes háttér a sebhelyekkel, és a félszegség, pedig milyen jó pasi igazából. :)
A többi mellékalak is érdekes és színes társaság volt, Bellától Julián át Jessig. Mindenkinek összetett volt és emberi. Vince és Joy szülei is megértek egy-egy misét!
Cecelia Ahern Ahol a szivárvány véget ér című könyve jutott eszembe, bár az azt hiszem még egy fokkal jobban tetszett ennél, de Vince&Joy is egy fénylő kis szikra az idei olvasások közt, és nagyon kellemes élményként fogom őrizni.
Tartalmas és üdítő chick-lit, gördülékeny írásmód, ötletes narráció, remek karakterek. Kell ennél több?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése