Bevallom, sosem láttam a könyvből készült filmet, csak hallottam róla, ahogy a könyvről is, általában jó véleményeket.
Nem tudom mi lett volna, ha más déli regények előtt olvasom el, de azt hiszem nem tett jót neki, hogy eddig várt a sorára, és bizony elébe tolakodott pár igen jó élmény, pl. A segítség. De ha nem is akarjuk hasonlítgatni, akkor is úgy érzem, ez a könyv egy kicsit gyenge, felszínes, elnagyolt, és nem igazán szólított meg. A jellegzetes déli felépítettség, és a "hang" megvan, de a hangulat nincs.
Lily Owenst egész életében végigkíséri egy halvány fél-emlék, amikor is elsült egy pisztoly, és az édesanyja meghalt. Lilyt T.Ray, az apja neveli, és Rosaleen, az egyik náluk dolgozó fekete nő.
Amikor Rosaleen bajba keveri magát, és börtönbe, majd egy újabb bántalmazás után a börtönkórházba kerül, Lily kezébe veszi sorsukat, kiszabadítja Rosaleent, és Tiburonba mennek. Hogy miért épp oda? Lilynek csak néhány apróság maradt meg az édesanyjától, és ezek közt van egy fekete Madonnás kép, hátoldalán az írás pedig: Tiburon, Dél-Karolina. Így lyukadnak ki a Boatwright testvéreknél, akik a Fekete Madonnás mézet készítik. August, June és May befogadja őket, és nem tesznek fel túl sok kérdést. ... Biztonságban érezhetik magukat náluk, és a méhek közt, bár lassan azért lesz, akinek szemet szúr, hogy mit keres a fehér kislány a sok fekete nővel.
Végtelenül idegesített Rosaleen butasága is, igazán csepegtethettek volna ebbe az asszonyba valami szerethetőt, ha már Lilynek ő jutott mint pótanya.
A fekete szobor körüli rituálék is furák, túlzottak voltak, egyszerűen baromságnak tűnt - pedig eladhatta volna jobban ezt a szálat is a szerző.
Jók az alapok, abszolút lehetne erre építeni - szökés, énkeresés, múltbéli titkok, nővérek méhészettel, stb. Mégsincs semmi komfortos ebben a regényben. Számomra egy férc maradt, ami nem igazán tudott megfogni. Sótlan volt az egész, sőt íztelen - se édes, kedves pillanatok nem voltak, se humor, se igazi, bénító keserűség. A mézkészítést se szerettem, a méhek iránt se keltette fel az érdeklődésemet, igazából semmire se ösztökélt, semmi érzelmet nem tudott kiváltani.
Ha így érzek a könyvvel kapcsolatban, vajon van értelme megnéznem a filmet? Az jobban sikerült?
Én is hasonlóan éreztem, szintén A segítség ill. a Déli álmok után olvastam és kevésnek éreztem. A filmet is megnéztem utána és az jobban tetszett! Pontosan követi a könyv eseményeit, persze tömörít, de a végén kapunk olyan reakciókat amiket a könyvből hiányoltam (Lily és apja kapcsolatában).
VálaszTörlésAkkor hasonló nálad is! Köszi az infót a filmről, akkor a végtelen várólistáról nem veszem le - bár mire a gyerek mellett filmeket tudok nézni újra, normális ütemben, olyan 6-7 év :D
VálaszTörlés