Végre eljutottam Vekerdy egyik önálló kötetéig, az Érzelmi biztonságig. Korábban ugyanis csak válogatáskötetekben találkoztam vele, a Visszatalálunk egymáshoz? és a Sorsdöntő találkozások írásaiban. Már akkor rögtön megtetszettek a gondolatai, irányelvei, és olvasmányos, gördülékeny stílusa.
Az Érzelmi biztonság sem egybefüggő írás, hanem különféle előadásainak kivonata, beszélgetések vázára épített fejezetek, így aztán megtalálhatók benne a fent említett könyvekben szereplő részek is.
Tartalmas, és nagyon sok témát körüljár a szülő-gyerek kapcsolatban. Fejlesztés, kötődés, evés, alvás, szobatisztaság, olvasás és mesék, szexuális nevelés - annyi mindent érint, és szinte mindenben egyet tudtam vele érteni. (Az más kérdés, hogy alkalmazni, na azt nem tudom, de ez a poszt a könyv érdemeit dicsőíti, nem az én hiányosságaimat hivatott feltárni szerencsére. :D)
Vekerdyben az a jó, hogy nem köntörfalaz, és van határozott véleménye. Nekem ez tetszik, mert a "minden gyerek más" jellegű dumákkal már néha tele van a padlás, és különben sem vezet sehova. Igenis legyenek a szakembernek határozott állításai és megingathatatlan véleménye a sarokköveket illetően. És ő tényleg ilyen, még ha megmondó emberré természetesen nem is akar avanzsálni.
Különösen kedveltem a Mesék, regények, olvasás fejezetet (mily meglepő!), a rengeteg hozott példában nagyon magamra is találtam, és felidézte bennem gyerekkorom olvasmányélményeit. Talán adott egy hátteret is ahhoz, hogy hogy is lettem ilyen nagy olvasó. Kedvet csinál az olvasáshoz, és szeretem a lelkesedését a könyvek iránt.
"A regény: világértelmezés! Mitológia! És: énkitágítás! Bepillantást nyújt életekbe, problémákba, megoldásokba. Segít élni: átélni és túlélni is. Azok a kamaszok, fiatalok, felnőttek, akik jó olvasók, sikeresebben dolgozzák fel konfliktusaikat, és sokkal kevésbé vannak kiszolgáltatva a személyiséget roncsoló sodródásnak, lelki betegségeknek."
Az iskolával, iskolarendszerrel kapcsolatos dolgok elég elkeserítőek - azt nem tudom, valójában mennyivel jobb egy Waldorf iskola, talán egy másik könyvében majd olvashatok még erről is bővebben -, és ma talán még rosszabb is a helyzet. A szülő-gyerek közti cinkosság gondolata nagyon tetszett ebben a fejezetben, és hogy egyesült frontot kell alkotni az iskolával szemben, a gyerek mindig érezze magát megvédve.
"A gyereknek biztosnak kell lennie abban, hogy őt a családja megvédi a külvilággal szemben, bármi is történjen, még akkor is, ha egyébként nem értünk egyet azzal, amit tett. Ezt majd külön rendezzük vele, de a külvilággal szemben a „tökéletes védelmet” biztosítsuk."
Borzasztó olvasni azokat a hibákat, amiket elkövetünk a fejleszteni akarással (nem a szükséges fejlesztésre gondolok itt, hanem a játék helyetti, a játékot, játékkedvet megölő fejleszteni akarásra), vagy az étkezések kapcsán.
"Az óvodás legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék! Nem az irányított játék, nem a készségfejlesztő játék, nem a játékos tanulás. A szabad játék.""Az étkezés kapcsán egyébként más módokon is rongálhatom a gyereket. Például: apa vagyok, szép evésre tanítom. „Ne csámcsogj!”, „Ne habzsolj!”, „Ne piszmogj!”, Ne játssz az étellel!”, „Ne kotorássz a tányéron!”, „Hogy fogod a villát!”, Hogy fogod a kést!”, „Ne csörömpölj!” – ezt a trenírozást én marhaságnak, sőt kártékonynak tartom."
Ebben a részben is olyan egyértelmű az állásfoglalás, jó ilyet látni a mai, leginkább tojáshéjakon lépkedős világban, ahol senki nem mondhat ki kerek-perec semmit.
Rengeteget tudnék még írni róla, de egy részét már le is írtam a fent linkelt korábbi bejegyzésekben, nem akarom ismételni önmagam, na meg annyi kis cetlit tettem a könyvbe, hogy idézhetnék még akár több oldalnyi dolgot is, Vekerdy saját gondolatait, és olyanokét, akiket Vekerdy is szívesen idézett. Például Adyt. Vagy Goethét:
Goethe írja, hogy ha aszerint nézel valakit, például egy gyereket, amilyen ő most, a jelen pillanatban, azzal megakasztod a fejlődésének útját. Ha azonban aszerint nézel rá, hogy mivé lehetne, akkor segíted őt a fejlődésben.
De inkább csak azt ajánlom, olvassátok ti is!
Én biztosan fogok még olvasni tőle, pár könyve már itt is van a polcomon és a legújabb Poketes válogatás is érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése