A sok felemás olvasmányélmény késztetett arra, hogy a jó öreg Maigret felügyelőt húzzam elő a cilinderből, akivel mindig kellemeset lehet nyomozni. :)
A Maigret albérletben és a Maigret és a becsületes emberek került most sorra, amik egyúttal szerepeltek az idei vcs-listámon is. :)
"Az ég rózsaszínű volt. Az utcák is rózsaszínnek tűntek. Kora tavasz illatú este volt, minden kávéház teraszán emberek üldögéltek."
Meggyötört lelkemnek kellett már egy kis tavaszillatú Párizs és pipázó Maigret. :) Jól választottam a Maigret albérletben című kötettel, kellemes hangulatú, érdekes nyomozást kaptam.
Madame Maigret nincs otthon. Elutazott a nővéréhez, aki épp kórházban van. Maigret így aztán ebben a kötetben magányosan próbálja eltölteni és kitölteni az idejét, épp nem foglalják le annyira a futó ügyek ugyanis... Egészen addig, amíg telefont nem kap: Janvier-t meglőtték! A felügyelő megkezdi szokásos, komótos helyszínbejárását, és hogy teljesen bele tudjon helyezkedni a nyomozásba, és minél jobban megismerje a Rue Lhomond bérházainak lakóit, egyenesen be is költözik Clément kisasszony egyik szobájába.
"Tényleg csak a vizsgálat miatt költözik a rue Lhomond-ba, vagy azért, mert irtózik a gondolattól, hogy üres lakásba menjen haza?"
A kisasszony vajon szerepet játszik, színészkedik, vagy mindig ilyen jókedélyű? Mindenesetre Chartreuse likőr helyett egy idő után már sörrel kedveskedik inkább a szomjazó Maigret-nek.
"Egyébként fogalmam sincs, hogy a kisasszony játssza az együgyűt, vagy tényleg ennyire naiv. Ha az utóbbi az igaz, akkor inkább szénát kéne etetni vele."
Ennek a fenti az idézetnek igen megörültem, mert rögtön eszembe jutott, hogy írt már hasonlót Simenon, méghozzá Az özvegy című könyvében, ott is kiírtam a szénás sorokat annak idején. :)
Az alkoholválaszték hatalmas ebben a részben; előfordul aperitif, fehérbor, calvados, a már említett Chartreuse likőr, szilvapálinka és a hőn áhított hideg sör is.
És persze pipázás:
"Pipájának füstjétől a levegő egyre kékebb lett, egész füstlepel keringett a lazacszínű lámpaernyő körül."
Rendkívül élveztem elmerülni a történetben, még ha kicsit a véletlenen múlt is, hogy hogyan jut a tettes nyomára Maigret, hogyan is vesz észre dolgokat, pusztán a kis ablakkockákat figyelve a saját ablakából.
Nagyon szuper filmet lehetne forgatni ebből a regényből: a szüntelen nézelődés, a bérházak, a párizsi utcákon való kóborlás, a pipafüstös elmélkedések, a hajthatatlanság, amivel Maigret "rászállt" a gyanús egyénekre, és a panziós Clément kisasszony, a "lencsibaba"...
Jólesett ez a könyv, mint Maigret-nek a pohár fehérborok és a hideg sörök. :)
Maigret és a becsületes emberek
A sort folytattam is egy másik, régi, Albatrosz kiadású Maigret-vel. Telefonon keresik Maigret-t az éjszaka közepén... René Josselint holtan találják, a helyszínre kell mennie.
"Maigret-nek még a dohányillat is a foglalkozását juttatta eszébe: az előző este kialudt pipa szaga – éjszaka mindig újra rágyújtott, ha valamilyen sürgős ügyben felébresztették. Ilyenkor még a kávénak is más az íze, mint reggel. Meg a benzinszag is, amely a nyitott ablakon beáradt… Maigret úgy érezte, elkényelmesedett az utóbbi napokban. Végre-valahára három hetet töltöttek egyhuzamban Meung sur Loire mellett, s ez alatt úgyszólván minden kapcsolata megszakadt a bűnügyi rendőrséggel, egyszer se rendelték vissza Párizsba, mint a korábbi években. A házat csinosítgatták, meg a kertet. Maigret pecázott, kuglizott a falubeliekkel, és amióta hazajött, képtelen volt visszazökkenni a rendes kerékvágásba."
Ezúttal legalább bizonyítékot kapunk rá: NEM MINDIG történik bűntény, amikor a felügyelők, nyomozók nyaralni-üdülni mennek. :D Kivételesen kapott egy kis pihenőt Maigret, és csak háromhetes szabadsága után hazaérve várja a bűntény, amit ki kell bogozni. Ami nem is olyan könnyű, mert ebben a kötetben a felügyelő csupa becsületes emberrel van körülvéve. Mindenki mint a patyolat, nincs senkin fogás az ügyben, Maigret szinte meg is gyűlöli a "becsületes embereket" (és az olvasó is közel kerül ehhez az érzelemhez), és legszívesebben kidühöngené magát. René Josselin özvegyéről visszapattannak a kérdések, és a semmitmondó válaszok sűrűjében ottmarad a rejtély: mégis ki lőtte le Josselint, és miért?
"Ez is becsületes ember a javából! Lehet, hogy Maigret mással se találkozik, csak csupa becsületes emberrel ebben a nyomozásban? Lassan már az agyára megy ez a sok becsületes ember, elvégre egyfelől van egy hulla, másfelől meg egy ember, aki kétszer egymás után rálőtt René Josselinra."
Egy idő után még a sörözésből is elege lesz, és konyakot kér inkább. Van, hogy szódával. És eszik egy kis töltött káposztát is. :)
Maigret benyitott egy sörözőbe, a Montparnasse körúton. A söntés még néptelen volt. A csapos a pultot tisztogatta. – Egy pohár akármit – szólt oda Maigret –, csak sört ne. – Gyomorerősítőt? Konyakot? – Konyakot…
A nyomozás, és a megoldás is kicsit lagymatagabb volt a szokásosnál, mindenki tényleg túl becsületes - és ettől kissé unalmas - volt, és persze a háttérben lappang valami titok, de amikor kiderül, mi is az, nem csattan akkorát, és számomra kissé érthetetlen volt a motiváció, ami vezérelte a titkolózót.
Idénre még legalább három Maigret kötetet tervezek, stay tuned! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése