Guilty pleasure olvasmány után kutatva - miután kb. minden hangoskönyv választásomban csalódtam mostanában - megvettem az Audible-ről mindenki kávés fantasyját, a
Legends & Lattest
Travis Baldree-től. Már egy ideje szemeztem ezzel a kis cosy fantasy könyvvel, és aztán
Bea adta meg a végső lökést felé. Nekem nem lett kedvencem, mint neki, de azért tényleg kellemes olvasmány, süti- és kávéillatú, és nem emeli meg a vérnyomásunkat se túlságosan.
High fantasy, low stakes, good company. Az, aminek hirdeti magát. Viszont valahogy pont az volt a "bajom" vele, hogy annyira nem hozott lázba, hogy pl. kíváncsi legyek a további kalandokra. Nemrég jelent meg ugyanis a
Bookshops & Bonedust, ami az előzménykötete a lattéknak. Egyelőre úgy vagyok vele, hogy nem biztos, hogy azt a részt is elolvasom.
A történetben egy harcos orkcsaj, Viv, új életet akar kezdeni, ezért egy utolsó, jól sikerült portya után leteszi a kardot, és egy Thune nevű kisvárosban próbál szerencsét. Kávézót akar nyitni. Egy régi istállót újít fel egy Calamity (Cal) nevű hobbal (de nyugi, lovak nincsenek! :D), majd még néhány másik ismeretlen ismerős is melléverődik, és megkezdi működését a Legends & Lattes.
A kávébab-nedű eleddig ismeretlen volt ezen a vidéken, de amint megérzik a helyiek a gnóm-ital aromás illatát, belendül az üzlet. Főleg, hogy ingyen kóstolók is vannak.
A hely varázsát és keresettségét aztán csak tovább növeli, amikor Gyűszű, a pék egerentyű (angolul ő Thimble és ratkin) is munkába áll, és elkezdi gyártani ínycsiklandó süteményeit a kávék mellé.
Kávé, latte, jegeskávé, fahéjas és kardamomos csokis sütemények, kell ennél több?
Nyilván egy kávézóba nem, de a történetben talán elfért volna még valami, nem is tudom igazán mi, valami olyan varázs, amivel tényleg magával ragad, mint annak idején a
Fever.
Tandri nekem fura volt, megszeretni nem tudtam, a Vivvel való kapcsolata erőltetett, nem éreztem a kémiát. Ahogy így belegondolok, nekem semmilyen szerelmi szál nem illett bele ebbe a környezetbe, de ugye én simán megvagyok a szerelmi szálak nélkül. A bárd Pendry antipatikus maradt, Hemmingtonnal gyanakvó voltam. A Madrigál jó ötlet volt, meg az is, hogy végülis hogy oldották meg, és tetszett a vezetője is, de mégis sótlan, kissé kiaknázatlan az egész koncepció. Felvillant jó dolgokat, érdekes ötleteket, de sokszor nem ragadja meg a lehetőséget, hogy ezzel igazán kezdjen is valamit, pl. a sakkozó idő-emberben (nem emlékszem sajnos a nevére), meg Amityben, a rémmacskában is lett volna még potenciál. Viv régi harcostársai meg szimplán dögunalmasak voltak. Vivet magát se találtam kifejezetten szerethetőnek, kicsit üres maradt számomra.
Kár egyébként, hogy végülis nem Calamity Café/Coffee lett a kávézó neve, nekem jobban tetszett volna. Attól még maradhatott volna a könyvcím a Legends& Lattes.
A könyv jó része igazából a kávézó megépítése, a felszerelések beszerzése, és az itallap-étlap alakulása, ami azért kicsit halovány, valljuk be, még ha kellemes is, meg körbelengi a kávé és sütiillat végig. Félreértés ne essék, nem is arra vágytam, hogy átmenjen valami akció hátán akció dologba az egész. Gördülékeny, habkönnyű sztori, és a felolvasás is jó (a szerző maga olvassa fel!), de ez egy novellányi alapanyag, annak jobban működne (csak azt nem lehet ilyen jól eladni ugye). Hiányzott egy "szikra" és némi humor is, hogy jobban tudjam szeretni.
Nézni fogom a véleményeket a B&B-ről, de most nem folytatom egyelőre.
Annak azért örülök, hogy nem lett túl rossz élmény, már ez is valami. :)
VálaszTörlésEgyetértek amúgy veled sok helyen, annak ellenére, hogy nekem kedvenc könyv lett. Tandrit én sem kedveltem különösebben, és a szerelmi szálat is ki tudtam volna hagyni (ahogy mondod, nekem se hiányzik egy könyvből se), de valószínűleg nekem akkor pont ez kellett, és jókor talált meg. Jogos az is, hogy sok mindenben van még potenciál, ha lesznek folytatások, amik nem előzmények, akkor talán jobban kifejti majd őket a szerző. Már várom a 2. részt, majd írok róla. :)
Nem, nem, de kicsit túl langymeleg maradt most. :)
TörlésTandri is kissé semmilyen volt, az, hogy szukkubusz nem bírt igazán nagy jelentőséggel, és hát ja ellettem volna a szerelmi szál nélkül. :D
Persze, lehet, hogy sokkal jobban kibontja, felépíti a világot is, meg egyéb rejtélyeket még. Majd mindenképp figyelem, mit írsz róla! :)
Szerintem Tandri teljesen oké volt, ha az volt az író célja, hogy egy olyan karaktert mutasson be, aki keményen megdolgozik azért, hogy más utat járhasson, mint amit a genetika kijelölt számára. Igaz, ez az igény valamilyen szinten a kávézó többi munkatársánál is megvolt, de szerintem Tandri volt az, aki a legtöbbet szenvedett az álmai megvalósításáért. Mivel szegényt szexdémonnak hozta meg a gólya, ezért egyrészt neki kellett a legtöbb előítélettel szembenézni, másrészt ő tért el legjobban a normától, így aztán neki kellett a legkeservesebb utat bejárni...amire voltak is utalások a regényben.
VálaszTörlésCserébe a szerelmi szál...na, az valami borzasztó. Erőltetett, rosszul sikerült és szerintem roppant felesleges is...Mintha csak egy kötelező elem lenne, amit ki kell pipálni, hogy a könyv megjelenhessen.
Rémmacskát mindenkinek!!! :)
Szia Gatto! :) ebben igazad van, bár nem álltam meg sokat filozofálni a karakter hátterén, ez nem tipikusan az a könyv, ami belemélyedne ebbe. Valószínű a birds of a feather flock together effektus miatt voltak ilyen hasonló elemek a szereplőkben.
TörlésAkkor egyformán gondoltuk a szerelmi szálat! Kár, sokkal jobban meg lehetett volna írni/tartani ezt barátságnak szerintem.
Rémmacska rulez!
Szia! ;) Igazából a könyv annyira habkönnyű, hogy nem is lehet/érdemes filozofálni rajta. Van benne potenciál, de érződik, hogy az írója fantasyben még kezdő és alighanem az AD&D szerepjáték felől érkezett - vagy 15 éve nem láttam már ilyet. Sejthető az is, hogy ebből előbb-utóbb sorozat lesz (a Starbucks hálózat fantasy megfelelőjének diadalútja?) Én személy szerint hiányoltam egy függeléket a receptekkel...de hát az én vagyok... :)
TörlésPersze, ez nem a mélyre menő műfaj. Valószínűleg tényleg szerepjátékos múltú írhatta igen, és mivel a könyv sem veszi magát komolyan, és könnyedén bele lehet helyezkedni, üdítő színfolt a sok epic fantasy közt, amik ráadásul monstrum kötetekben prezentálják a történetüket. Szóval jókor van jó helyen. :)
TörlésStarbucksos hasonlóság egyértelmű. :) Mondjuk nem tudom mennyi, hány kötetnyi muníció lehet ebben.
A recepteket én borzasztóan utálom a könyvekben. :D :D
"(de nyugi, lovak nincsenek! :D)" Nagyon nevetek! :D :D :D
VálaszTörlésSokáig gondolkodtam, elolvassam-e, de most lebeszéltem róla magamat. Nekem is volt néhány csalódás idén, és muszáj megválogatnom, minek adok esélyt, ez most lekerült a listáról. Amúgy is ingadoztam, de nem akarok már időt pazarolni az ilyen semmi extra könyvekre.
Hát, azért gondolhatod, felszisszentem az istállónál! :D
TörlésSzerintem neked is valami hasonlóan langymeleg élményt okozna, de persze sose lehet tudni.
Persze, sosem lehet tudni, simán lehet, hogy egy apró momentum nagyon meg tudja fogni az embert, de ezt most passzolom, mert még a tervezett olvasmányaimmal sem tudom normálisan a lépést tartani, meg azokkal, amikre nagyon vágyok, erre meg eleve nem vágytam olyan nagyon, úgyhogy olvasatlan marad. Az értékelésedet olvasva amúgy is úgy érzem, hogy tudok róla mindent, amit tudnom kell. :D
TörlésPersze, én is így vagyok vele, sokszor ajánlanak egy-egy könyvet ismerősök is, és hát oké, de fogalmuk sincs, mennyi más várakozó, tényleg tervezett olvasmány vár előtte, és mióta. :D Néha örül az ember, ha egyet-egyet lehúzhat a mellékesen érdeklős listákról. ;) Látom azóta posztoltál is a témában, majd olvasom!
Törlés