A Harvesting the Heart című regényt már piszkosul régóta tologattam magam előtt, több vcs-listát is megjárt, és már 2013 óta ült a polcomon... (és még hány ilyen van, jaj!) Most végre sikerült elolvasni, ám az érdekes témafelvetés ellenére nem igazán ütött nagyot. Ez egy korai, 1993-as Picoult, amiben nincs szenzáció és tárgyalás sem, van viszont nyál, egy csomó hiba és lovak... Na meg hol volt a szokásos dilemma? Nem nehéz innentől kitalálni, hogy ez (sem) az én könyvem volt. Túl kritikus vagyok mostanában, vagy tényleg ennyire nehezen találnak rám a jó történetek?
A főszereplő, Paige O'Toole, egy művészi tehetséggel megáldott nő, aki azonban nem tudja beteljesíteni kreatív ambícióit, és miután elmegy otthonról 18 évesen, leginkább csak egy kávézó vendégeinek portréit skicceli le. A portrék különlegesek, apró, részletes rajzokat rejtenek egy hajtincs mögött, egy homlokon, egy hirtelen nem is olyan feltűnő részen, és mindig valami mögöttes tartalommal bírnak. Ebben a kávézóban találkozik Paige Nick-kel, későbbi férjével, és őt is lerajzolja. Nick szívsebész lesz, a munkájának él, állandóan dolgozik. Hamarosan gyerekük születik, Max, és a gyerek gondozása szinte teljesen Paige-re hárul.
Paige-et annak idején, 5 éves korában elhagyta az anyja. És most a történelem megismétli önmagát... Megtalálja-e Paige a válaszokat a kérdésekre a múltját, jelenét és jövőjét illetően?
Ennyit talán a történetről dióhéjban, fülszöveg-szerűen. A könyv saját fülszövege angolul és magyarul is szerintem kissé megtévesztő, nem jól adja el magát. Az angol címlapon a kérdés érdekes dilemmára utalt, de sajnos igazából ez is kissé félre van pozícionálva, és a szokásos tényleges dilemmát nem kapjuk meg.
!SPOILEREK!
Paige-nek nem könnyű, de maga alatt vágja a fát... Minek "szökött el" otthonról? Miért nem ment tovább az álmai után? Miért nem próbálkozott? Miért cövekel le egy pöcs mellett? Miért törődik bele, hogy Nicholas lealacsonyítja és lekezelően bánik vele a csilli-villi, sznobkodó orvostársaságban, ahova kötelező eljárnia a férjével, mert hát a renomé...? Miért vállal gyereket Nicholas-szal? Miért vállal egyáltalán gyereket? Miért nem kér segítséget? Miért megy vissza Nicholashoz (és Maxhez)?
Nicholas akkora egy arrogáns pöcs, hogy az nem igaz... És nem is változik semmit a könyv végére sem. A befejezés nagyon megúszós, és lógva hagyja Jodi a levegőben a dolgokat, mindazzal együtt, hogy majd most minden más lesz, és rendbejön...
Végtelenül idegesítő volt, hogy mindenki megbocsát, és elnéz mindenkinek mindent. Nicholas szülei kvázi kitagadták Nicholast, amikor Paige-et el akarta venni. De minden szuper, és most imádják a menyüket. Most, amikor az elment és otthagyta a 3 hónapos unokájukat! :D... Paige-et elhagyta az anyja 5 évesen, de most felkutatja, és kb. úgy tesznek mintha mi sem történt volna, minden rögtön oké. Nicholas nem segít semmit, sosincs jelen, belekényszeríti Paige-et dolgokba, de ott is minden oké. Mert hát Paige rájön, hogy szereti Nicholast. (Öhm, but why?) Paige elhagyja a gyereket, meg Nicholast, de hát fátylat rá, Nicholas egy korábbi, eltitkolt abortusz miatt, ami még csak nem is az ő gyereke volt, hanem egy korábbi ügy, sokkal jobban kiborul?! Jaj anyám. Van persze harag, meg némi huzavona Paige és Nicholas között, de ez így még hiteltelenebbé tesz mindent, hiszen az ügyvéddel fenyegetőzés, meg a soha többet nem láthatod a gyerekedet megy át vissza elég simán a megbocsátásba, és visszakozásba.
És miért, ó miért nem aknázta ki jobban ezt az érdekes képességet, ami Paige-ben megvolt a rajzolással kapcsolatban? Egy csipet misztikum lengte körül mindig, amikor valami titkosat megrajzolt egy portréba, és olyan érzékletes leírások voltak, aztán ez ahogy volt, hamvába halt... Kár.
Nicholas anyja érdekes szereplő volt, bár őt se tudtam igazán "kedvelni", talán ő volt a legjobban megírva.
!SPOILEREK vége!
Őrületesen sok marhaság volt a könyvben, ami most, hogy már van gyerekem, még jobban idegesített. Szinte hihetetlen, de ahogy néztem az értékelésekben, senki nem akadt fenn rajtuk... Sem a dicsérő sem a lehúzó értékelésekben nem találtam olyat, aki megemlítette volna ezeket a dolgokat, pedig kizárt, hogy csak nekem szúrtak szemet. Max a könyvben egy három hónapos csecsemő. Többször is leírják, hogy épp elmúlt három hónapos, a szánkba rágják az életkorát.
Ez a három hónapos csecsemő pedig:
- gabonapelyhet kap!
- játszótérre viszik, HINTÁZNI és HOMOKOZNI!
- felülteti az apja tévét nézni
- visong, és nyújtja a karját, hogy felvegyék
- bújik ki az első foga - rendben, ez abszolút előfordulhat, de öregem, ezt az első kibújó fogat a játszótéren az összes jelenlevő anyuka VÉGIGTAPEROLJA a gyerek szájába nyúlva!!! MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?
- forogva közlekedik a szőnyegen
 |
| A fiam kérdése a képhez: "Hol a szeme?" :D |
Ilyenkor egyszerűen fel nem tudom fogni, miért nem lehetett ezt a szerencsétlen gyereket nagyobbnak írni? Miért kell egy három hónaposról ilyen elrugaszkodott, és lehetetlen dolgokat leírni. Egy három hónapos gyerek még mindig egy zöldség. Mosolyog, de káposzta. Lerakod, és néz, ha épp nem sír, 1,5 óra kb. az ébrenléti ablaka - persze kivéve mikor szórakoztat, hogy nem alszik egész délelőtt, vagy egész délután, vagy fél éjszaka, de olyankor bőg, nincs az az Isten, hogy te a játszótérre kimenjél vele játszani, különben is háromszor összefossa magát, és megint éhes, mire összepakolnál egy táskát hozzá, hogy elinduljatok! :D Ráadásul ezt a játszóterezést apuka abszolválja, miután egyedül marad a gyerekkel, akit az elmúlt három hónapban mondjuk heti kétszer meghöcögtetett a térdén, és más semmi, köze sem volt a gondozásához, tehát azt se tudja melyik a pelenka eleje, meg a hátulja, nem ám hogy elinduljon a gyerekkel, és tudja is, hogy mi a szükséges motyó! :D Röhej!
Amelyik napon egyedül marad vele, együtt dőlnek el aludni a gyerekkel, de reggel csittifitti el tud indulni dolgozni és viszi is magával a gyereket! Aztán azt sem tudja ki vigyáz rá éppen, önkéntesekkel találja meg, egész napra egy üveg tápszert vitt, azok meg épp jégkrémet adnak a gyereknek. :D Okkké.
Hozzátáplálás? Ülés, ültetés? Forogva közlekedés? Mindenféle egzotikus játszótéri betegség összeszedése ilyen kicsiként? Ugyan már. Ezt miért nem javíttatta ki senki? A későbbi kiadásokban sem?
Később picit nagyobb a könyvben, 6 hónapos lesz, persze eddigre meg elkezdi beszéltetni is, őrület, hát nem igazán mondanak még ilyenkor sem anya-apát a gyerekek... Gügyörésznek, meg vannak hangzók, hasonlítanak néha a szavakra a gurgulázások, de nem mond még semmit...
Miért nem fordult amúgy Nicholas rögvest az anyjához segítségért? Nem is értem, nem volt őbenne annyi sértett önérzet, meg büszkeség. Az első éjjel az anyjához kellett volna vinnie a gyereket, ez lett volna ésszerű, és hihető tőle. Nem bevinni a gyereket dolgozni, meg összeszenvedni egy hét kényszerszabit ami alatt nem talál bébiszittert...
Van, akinek pont azért tetszett ez a kötet, mert hétköznapi problémákat, egyszerű embereket hozott benne Jodi, de én úgy látom a szenzációhajhászabb könyveinek valahogy az érzelmi töltete is nagyobb - úgy, hogy a nyál viszont kevesebb benne -, izgalmasabbak is, és sokkal jobban vannak kidolgozva, lekerekítve. Kár érte, érdekes téma lehetett volna az anyaság megélése, az "elszökés", a múlt kibogozása is, de sajnos ez most nem sikerült olyan jól. Zavaros kötet, fura dolgokkal megtűzdelve, de nem utáltam, csalódott vagyok inkább. Marad a szemöldökfelhúzás mint konklúzió.
Ez volt idén az első várólista csökkentős könyvem.
Nem lettem teljesen felpaprikázva, de azért kipuffogtam most magam, uff.
Jesszus! :O Néha azt gondolom, jobb, ha az ember azokat a könyveket, amiket évekig, évtizedekig hagyott a polcon porosodni, talán jobb, ha ott is hagyja. Talán nem véletlen, hogy ott maradtak olyan sokáig.
VálaszTörlésPaige védelmében, néha nagyon nehéz kilépni egy rossz kapcsolatból. Bátorság hiánya, megszokás, a rosszat is meg lehet szokni, és az legalább ismerős, vagy épp anyagi gondok, miből és hová költözzön? Mi lesz vele egyedül? De igen, ezek amúgy jó kérdések.
Időnként elolvasom, miket írsz a szerzőről, és mindig megállapítom, hogy nem az én szerzőm. Már a témák is taszítanak általában. De sebaj. :)
Pont ezt mondta a férjem is, hogy talán nem véletlen, hogy ezek a régóta várakozó könyvek már nem tetszenek, de ez azért nem mindig igaz. Ezért aztán az ember szemezget és próbálkozik. :)
TörlésPersze, tudom, hogy nehéz lehet kilépni egy rossz kapcsolatból, engem itt az zavart igazán, hogy a szerző kb. figyelmen kívül hagyja (pedig ő írta ilyenre), hogy ez nem egy jó kapcsolat, és hogy nem változtat sok mindent az egészen, nincs nagy fejlődés, és akinek van már némi élettapasztalata, tudja, hogy ugyanabba fognak visszatérni, amiből Paige elmenekült. :D Hát úgy elindult amúgy a semmibe, hogy kilépett az ajtón, elment az autóval, és nem állt meg. :D A férje bankkártyáival (vagy közös volt talán?), amiket aztán a férj letiltott, szóval érdekes volt így is. Amúgy az apjára számíthatott (volna) azért. Meg mivel kibékül az anyjával, rá is.
Picoult amúgy nagyon változatos, és bár sokszor ugyanazokra a sablonokra épít, szerintem vannak nagyon jó könyvei. De nem merlek rábeszélni egyikre sem. :)