2016. február 8., hétfő

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Megjártam rendesen a hadak útját a legelső várólista csökkentős könyvemmel... Lelassította a szokásos év eleji lendületemet, és ha év végén oda lyukadok ki, hogy nem sikerült teljesítenem a listát, azt már biztosan mondom, hogy Marija Morevnára fogom kenni! 

Hívogató volt, és csodás, népmesei háttérrel csábító, masszív kötet. Négy évet várattam, amióta megvettem magamnak, és most, ó fájdalom, azt kell mondjam, bár az idők végezetéig várattam volna... Rég szenvedtem ugyanis ennyit könyvön. El kellett volna hajítanom a pokolba a negyedénél, ahogy mostanában meg is fogadtam, hogy el fogom őket, mert nem lesz jobb ilyenkor, sőt... Ehelyett, nem hallgatva a józan eszemre végigküzdöttem magam, félig fuldokolva ezen a szürreális trutyin, és misztikus mocsáron, és az lebegett előttem, hogy ez vcs-könyv, ez vcs-könyv, elolvasom akkoris ha belepusztulok, hátha lesz valami értelme a végén. És NEM LETT! :D Ezért most írhatom szépen a piros betűs figyelmeztetést: 

Figyelem! FELPAPRIKÁZOTT POSZT és erőteljes negatív vélemény, én szóltam!
Na zdarovje annak, aki tovább olvas! 



"A madarakkal annyi a gond - mondta Iván (...)" 

És Iván ezzel szépen felvezeti a gondolataimat... Pedig eleinte tetszett a könyv hangulata, bár már a kezdetektől rémesen nyomasztó volt. Megült a szívemen, mint egy nagy, kövér fekete szarka, és a görbe karmaival belekapaszkodott a szívkamráimba, nekem meg csak folyt a vérem tőle, és mégis megsimogatni vágytam a madárkát... 

"Marija Morevna úgy hordozta titkát, akár egy gyermeket. A szíve meghízott tőle, mert a szív kedvenc eledele a titok."

Jól hangzik, ha ilyet hoz ki valakiből egy regény, nem? Irodalmi igényességű, és nagyon szép a fordítása, nem lehetett könnyű munka. Elismerem ebből a szempontból az értékességét, és meghajlok Kleinheincz Csilla előtt.
Mutatok belőle néhány szép mondatot is, hogy ne csak szidalmazzam:

"A nap reumára panaszkodva megropogtatta csontjait a csupasz hársfaágakon." 

"(...) mi más a világ, mint egy szorító, ahol a bolondok és ördögök összemérik öklüket?"

"jégfehér hangjának vége feketére perzselődött."

"A család tövises, csúnya intézmény (...)"

"Egy házasság bizalmas dolog. Saját, vad törvényei, titkos történetei és barbárságai vannak, és ami a házsastársak között folyik, az kívülállók számára érthetetlen. Rettenetesnek, komornak tűnünk a szemedben, és azt látod, hogy hullik a vérünk, de ami kettőnk között van, azért megküzdöttünk, épp olyanná tettük, amilyennek szerettük volna, épp olyan színűvé és alakúvá."

"- Amikor megláttam, arra gondoltam, hogy jó lenne összegömbölyödni benne, elaludni és soha fel nem ébredni. 
- Mása, a férfiak nem erre valók. Mindig azt akarják, hogy dolgozz, amikor épp nem édesíted meg ágyba zuhanásukat a nap végén."

De egészében: egy szépen megírt, kulturális és misztikus elemekkel átszőtt értelmetlenség volt ez a könyv számomra.

Olyan érzésem támadt, mint annak idején az Alice Csodaországban olvasásakor: hogy aki ezt írta, az be van lőve, vagy be volt, és elég jól emlékszik drogos lázálmaira... 
Beleragadtam ebbe a sok értelmetlen vacakba, amit felvonultatott, és a felét nem is értettem... A madarakká váló kérőkről szóló mesés és kellemesen ismétlődő rész után egyszercsak hozzám vágott a szerző orosz elnevezésű kitudjamiket, akikről végül a végére se értettem meg, mégis mik?! Lesovik, vintovnyik és vila... puskacső, meg mohás kődarab? Okéoké, lendüljünk túl rajta, biztos lesz velük valami... hát nem. -.-'

"- Egy taskenti mészáros őrzi a halálomat - mondta végül. - Akkor hagytam nála, amikor érted mentem. Egy tű fokában ül, az egy tojásban van, az egy tyúkban, amaz meg egy macskában, az egy libában, az egy kutyában, az egy őzsutában, az egy tehénben, a tehén pedig a mészárosnál lakik, és ő meg a gyermekei nagyon szeretik. A fiai lovagolnak a halálomat rejtő tehénen, és a farát csapkodják."
o.O

Aztán Baba Jaga... o.O wtf. Meglékeli a vodkásvödröt a körmével, lecupákolt libacombcsonttal megkeveri a teáját, és olyanokat mond Marijának, hogy miért hagyta Koscsejt a méhével játszani. :'D Aztán elpattant az agyam is a próbáktól meg a mozsár törőjének meglovaglásától. Jézusom, ennyi beteg furcsaságot egy helyen. Sírjak vagy nevessek? 

 Ő egy domovoj.
Perverz, kusza, félrecsúszott könyv. Nyers, zsigeri, sötét. Csak tudnám hogy a mi a jó büdös francról szól? Hogy nem hozzám szól, az biztos. Szemlélő voltam végig, szkeptikus, oldalvonalon álló szemlélő, aki egy pillanatra sem tudott bevonódni a mesébe Az előszóban belengetett mögöttes tartalomról halvány lilám sincs, mi akart lenni. A háború rossz és értelmetlen, hát oké, erről szólna a könyv? Vagy az abuzív kapcsolatokról? What the bloody hell? Koscsej volt akkor az abuzív, vagy Marija? Nekem csak az járt a fejemben, hogy ez egy kibaszottul elcseszett párocska. Mondjuk Ivánuska se volt jobb. Úristen, szinte kéjes örömet okozott, amikor szenvedtek Leningrádban az éhezéstől! :D Semmilyen karakterek, sehova ki nem lyukadó, kilátástalan körforgás... Nincs feloldozás sem.

Nyomasztó légkör, level 1000:

"A Halál ott áll minden menyasszony, minden vőlegény mögött. Miközben elmondják az esküjüket, a virágok rothadnak a menyasszonyi koszorúban, a fogak szuvasodnak a vőlegény szájában. A még harminc évig észrevétlen rák már lassan növekedőben van a gyomrukban. Miközben az ara felhúzza a gyűrűt, szépsége már barnulóban van. (…) Ha figyeltek a templomban, halljátok órám halk ketyegését, ahogy együtt percegnek a sír felé."

A kilátástalanság és elmúlás szaga lengett be mindent... miközben... valahogy mégsem múlt el (és ki) szinte semmi! Ez nem normális így.

Pulzáló, lélegző házfalak, vérszökőkutak és földig érő szemhéjak, amit emelget a tulajdonosuk. Szent ég! Dali festményei életre keltek, és én kénytelen voltam a képek világában járkálni - pedig nem szeretem Dali stílusát -, és majd' agyonnyomott ez az egész. Van egy bizonyos hangulata, és az elején kívül még a három nővéres rész is megtetszett, de talán szintén a mesei egyszerűség, az ismétlődések miatt..., de nem tudtam én ezt magamban sehova eltenni. Maximum egy hét lakattal záródó ládába, amit soha többet nem akarok látni se, nem hogy kinyitni. -.-'

És mi is a konklúzió? Van is, nincs is a világ, átfolyik egymásba minden? Élet és Halál cárjainak kicsinyes játékai közt elvesztem, a szerzőről meg az a véleményem, hogy valami rohadt nagyot akart kreálni, melldöngetve be is jelenti, hogy hűmeghaa, és akkor essünk rögtön hasra? Hát én nem tudok. Lehetne róla állsimogatva, hümmögve megfogalmazni jól hangzó, cirkalmas irodalmi blablákat, amitől intellektuálisnak tűnünk, de nekem nem megy ez a színjáték, én egyszerűen nem szerettem és nem élveztem ezt a könyvet.  

Értékelés: 10/2,5 Mégis mi volt ez?! Csalódott vagyok, és megkeseredtem ez alatt a cirka 370 oldal alatt. Kedvem támadt megásni tőle a saját sírom. -.- Nem fogok róla intellektuálisan pipiskedni, még ha tetszett is egynémely mélyenszántó gondolata, a többi nekem túl sok volt.
Esélyes az idei legrosszabbra, és őszintén remélem is, hogy ennél kínzóbb írás nem kerül a kezembe már idén...
Olyan ez a könyv, mint amikor végighúzza valaki mind az öt körmét a táblán

Ezzel az értékeléssel teljes mértékben tudok azonosulni.

Nimával azt hiszem váltásban vagyunk: tavaly az év számomra egyik legjobbját minősítette az év számára legrosszabb könyvének (Kolibri), most pedig én húzom a sárban az ő egyik mindenkori kedvencét. Csoda, hogy van közös pontunk! :D Bocs, Nima!

Kedvenc név: Koscsej Besszmertnij (úristen de szép név! minden irónia nélkül! :))
Szerettem még az orosz becézéseket is: Násenka, Mása, Kosztya, Ivánuska, Lebegy. Szerelmes vagyok az ilyen oroszságokba, csak hát a körítés... :/
Legnevetségesebb név: Usanka. :D Nemár. Egy sapkáról nevezték el szerencsétlen nőt...


/A képek illusztrációk. Forrásuk./

17 megjegyzés:

  1. nem baj, Pupi, azért még szeretlek. :D
    egyébként ez egy baromi nehéz könyv, pont azért, amiket írsz. a férje családja orosz (hogy anyós, nagymama vagy ki, azt nemtom), és gondolom, egy ilyen közegben hallott mindenféléről, mindennapi életről, apró babonákról, mondákról, meg persze a kommunizmusról.
    biztosan szól a háborúról is, nem kétlem, de sztem nem ez lenne a fő mondanivalója (legalábbis nekem).
    viszont nem ártott volna emellé kiadni egy orosz mitológiáról szóló könyvecskét is, vagy egyszerűbb esetleg lábjegyzetelni, vagy valami jegyzéket csatolni, mert nekem is volt egy csomó, amit csak úgy besoroltam más mellé, hogy ez biztosan valami olyasmi.
    nekem viszont nagyon megfogtak ezek a rétegek, ahogy a mitológiát és a misztikus elméleteket összeszövi.
    szóval megértem, ha valaki ezektől falnak megy :D, de én imádtam. és most el is gondolkodtam rajta, hogy újraolvasom. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jeee! Kicsit tartottam tőled! :D
      Hát igen, sok hátsó része van ennek, amit nem feltétlenül tudunk, és így idegesítő lehet. Überművelteknek és orosz fanoknak lehet hogy sokkal többet mond még.
      Olvasd újra, megnézzük ugyanúgy fogod-e most is szeretni! :)

      Törlés
  2. ja, meg azt kihagytam, hogy a nagy oroszbarátság ellenére nagyon hiányos az orosz kultúra és mitológiai ismeretünk. ez a könyv pedig erre épül, úgyhogy vagy eléggé mélyen utánaolvas az ember előtte, vagy hagyja magát sodortatni.

    VálaszTörlés
  3. :D :D Nem is volt ez olyan vészes, de igazán jól szórakoztam. :) Nem igazán tudok hozzátenni semmit, nagyjából kiveséztük más fórumokon. :) Ilyen élménynek is kell lenni, hogy jobban értékeld azt, ami megfog, bejön és tetszik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)) Így van!
      Kicsit visszafogtam magam... :D

      Törlés
  4. Bocsi, de annyira tudtam, hogy ez nem a te könyved lesz.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi nem lesz még az én könyvem? :D Vannak tippek? Nima szerinte Moxylanded se vegyem kézbe. :)

      Törlés
    2. Nem tudom, miket szeretnél még olvasni.:) A Moxyland nekem se jött be annyira, szerintem se tetszene neked, esetleg a Zoo City (ha még nem volt meg).

      Törlés
    3. Tudom már: a Stonert!:D
      Túl napsugaras a lényed a Marija Morevnához, ezért gondoltam, hogy nem fog tetszeni.

      Törlés
    4. :D A Stonertől távol tartom magam, valahogy taszítást érzékeltem a radaromon. ;)
      Zoo City megvan, várólistás, de kicsit elment a kedvem Beukes-tól a Tündöklő lányok miatt. A Moxyt szerintem kihagyom, kár volt megvenni. :/ Nem szabad ennyi könyvet összevásárolniii! :D

      Törlés
    5. Jaaa, és köszi, ez a napsugaras a lényem olyan jóóó! :) ♥

      Törlés
  5. Jaj de csodás poszt volt, most küldök egy virtuális öleléspacsiakármit, mert ugyanezt gondolom a könyvről, csak én hálisten nem olvastam végig! :D
    Ez az a könyv, ami elérte, hogy ostobának és sekélyesnek érezzem magam, mert nem érzem annyira a mélységeit... a szép szöveg nem elég, a direkt titokzatosságot meg utálom.
    Én is nagyon sokat vártam ettől a könyvtől, de ahogy te is, én is azt éreztem, hogy rohadt távolról szemlélem az egészet és közünk nincs egymáshoz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy valakinek örömet okozok vele! :D És annak is, hogy valaki hasonlóképp érez. Jól tetted, hogy nem olvastad végig, nekem is ezt kellett volna tennem.
      Megállapíthatjuk, hogy ez nem a mi könyvünk...

      Törlés
  6. Hát Pupi :))) Én imádom ezt a könyvet, de nagyon élveztem most a posztod is. Nem a te könyved, van ilyen. Remélem, azért nagyobb szerencséd lesz a VCS többi versenyzőjével...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. O-óó :) Féltem tőled. :) Tényleg nem az én könyvem, a tiéd inkább. :)
      Köszi, én is őszintén remélem! :D

      Törlés
    2. Lüke :) Nem eszem embert azért mert nem tetszik neki egy könyv :)

      Törlés