Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő - másodszor

Figyelem! Ez már egy újraolvasásról szóló vélemény! Ha nem ismered a könyvet, először inkább az eredeti posztot javaslom, vagy egy fülszöveg olvasást, de persze leginkább magának a könyvnek az olvasását! ;)

A Freskón kívül újraolvastam Szabó Magdától a Mózes egy, huszonkettőt is nemrég, annyira kedvcsináló volt a Várkert bazárban az erről a kötetről tartott irodalmi est.

Ezt a történetet már a 2014-es első megismerkedéskor is nagyon kedveltem, remek generációs regénynek tartottam.

Először nem akartam újra írni róla, mert talán olyan sokban nem különbözött a két olvasási élmény, de aztán mégis úgy gondoltam, érdemes lenne pár mondatot lejegyezni róla, mert pont az az érdekes benne, hogy mindig kicsit más rétegei fogják meg jobban az embert.

Persze sok mindenre emlékeztem, a csontkockára, az Izsákokra és Ábrahámokra, a bibliai háttérre, amitől annak idején kicsit tartottam, de aminek a történetmesélés közben már nem volt akkora térfoglalása. 

A Várkert irodalmi estje pedig felelevenítette az öregek és vének elnevezéseket, és a sokszor néma, mégis erőteljes csatározásokat a fiatalokkal. Az érzelmi zsarolásokat, furcsa viszonyulásokat. Hogy a gyerek addig jó, amíg kicsi, mert akkor még szót fogad. Hogy a fiatalnak ne legyen jó automatikusan, mert ők mennyit szenvedtek ugyanazért, vagy kevesebbért is... 

Érdekes, hogy ezúttal úgy éreztem, hogy bár mindkét oldalt bemutatta, Magda is a fiatalok mellett tette le a voksát, a függetlenség, szabadságvágy mellett. Gál Hugiék merész és teljesen átgondolatlan játéka persze továbbra is felelőtlen, és túlságosan is meredek, de érthető, ha valahogy nem láttak semmi egyéb kiutat. Az öregeket és véneket úgy érzem most még elviselhetetlenebbnek láttam, mint pár évvel ezelőtt, erősebben csapódtak nekem hitvány gondolataik, és nem tudtam szánni őket. Túlságosan megviselt a sok érzelmi manipulációjuk, a fejükben, az önző gondolataik közt való mászkálás. 

"– Azért mentél apámhoz, mert a nagymama azt mondta neked, hogy nem bírja el a sorsod miatti aggodalmat? Azért mentél férjhez, hogy a nagymamának nyugodtak legyenek az éjszakái? Hát milyen emberek voltatok ti?"

Jobban felfigyeltem a szeretős szálra Teréz nénivel, erről annak idején nem is írtam egy sort sem, mintha csak észrevétlenül átlendültem volna rajta. 

És hát fontos volt még, hogy nem rémlett, ennyire az elejétől nyílt kártyákkal játszik Magda, úgy sejlett fel előttem az emlékek közt, hogy Hugi terhessége csak a végén derül ki, holott már a legelején tudjuk.

"Nem értik, hogy nem akarunk másolni semmit. Nem ők vagyunk, újjászületve. Mi mi vagyunk."

A legkedvencebb jelenet a befőttlyukasztás. Neszenektek.

"Mióta megvagyunk, hálátlanok, szeretetlenek, meg nem értők voltunk a szemükben, akik visszaéltünk a jóságukkal, mióta a világra jöttünk, nem állhattunk meg előttük soha, hacsak nem hazudtunk. Ha Hugi vagy én hajlandók voltunk átváltozni azzá, aki valaha apa vagy anya volt, ha megjátszottuk egy döglött létforma két döglött képviselőjét, akiket rendkívül könnyen lehetett rekonstruálni, hiszen folyton önmagukról beszéltek, akkor volt zsebpénz és ajándék és szeretet, megpusziltak, dicsérgettek és mutogattak minket. Ám abban a pillanatban, mihelyt önmagunk mertünk lenni, vége lett mindennek. Mintha nem a testükből szakadtunk volna ki, úgy álltak velünk szemben, mint két gonosz idegennel."

A 2014-es posztban fejtegettem azt is, hogy a generációs különbségek vajon most is ilyenek-e, és előkerült a kirepülni, felnőni nem akarás, mint jellemzőbb példa mostanában. De a manipulációk ott is ott vannak... Csak másként. Az önzés, mártírkodás sokszor azonos.
Néha látni szinte házassággá szelídült anya-fiú együttéléseket, és ettől én teljesen ki tudok akadni. Mindenhova együtt mennek, még jó hogy egymás kezét nem fogják a 30-on túli picifiúval... Az ilyen férfiak (?) ne csodálkozzanak, ha nem találnak párt. Amúgy valószínűleg az őket fészkükön melengető anyjuk sem akarja, hogy kirepüljenek valaha is, és az ég óvjon mindenkit az ilyen anyósoktól. 

Na ezekhez a mostanában divatossá vált, totál egészségtelen kapcsolatokhoz képest ezerszer inkább a csontkocka és Gál Hugiék féle törekvések. 

Szerintem simán megér egy 10/10-et, olyan mondatai vannak, hogy az egész bensődet megcsavarja velük... Nem tudom miért írtam róla azt korábban, hogy szép, szép, de vannak jobbak. A Bartosok, Huszárok és Gálok története az egyik legjobb Magda, és a legjobb generációs regény, amit olvastam.

Forrás.