Az angolszász szerzőkön túl...

Forrás.

A Témázunkban ezúttal kicsit kitekintünk a nagyvilágra. Ehavi témánk ugyanis a Nem angolszász - más nemzetek szerzőinek és köteteinek felfedezése címet viseli, és persze kimondatlanul magában foglalja azt is, hogy sem nem magyar. Avagy arról beszélgetünk a virtuális kerekasztalunknál, hogy milyen más nemzetiségű szerzőket szoktunk, vagy szeretnénk olvasni.

Sokszor látni olyan kihívásokat, amiknek lényege, hogy minél több nemzetiségű szerzőtől olvasson az ember, vagy esetleg könyvbingókban, listás kihívásokban szerepel, hogy olvass, teszem azt, olasz vagy francia szerzőtől valamit. Ilyen jellegű kihívásokban már nem nagyon szoktam részt venni, csak úgy magam válogatok a sokszínű egyvelegből. Persze kihívások nélkül is vannak bizonyos nyomvonalak, és olyan jellegzetességek, ami alapján el lehet dönteni, hogy mennyire próbálkozzunk az adott irányba. 

Gondolok itt például az oroszokra, akikkel már elég sokszor megjártam, és akik felé már nem olyan szívesen nyitok... Nem annyira fekszik nekem a terjengős irodalom, és a sok szenvedés (vagy csak szenvelgés), így már rég lekerültek a várólistámról az oroszok nagyjai és nagyregényei. Ha a Háború és békét jelölném olvasásra, akkor kezdjetek el aggódni, és nagy erőkkel kerestetni engem, mert így üzennék, hogy bajban vagyok! :D 

Na persze nem zárom ki kategorikusan az összes oroszt, inkább a régi, klasszikus, nagy műveket. A kortárs orosz írások érdekelnek, pl. Ljudmila Ulickaja Szonyecskája tetszett, csak valamiért azóta sem olvastam a szerzőtől mást. Egyelőre. :) 

Szerintem az angolszász és magyar szerzőkön kívül a francia és az olasz szerzők könyvei szerepelnek nálam viszonylag nagyobb számban (ez a posztban később meg-cá-fo-ló-dik, stay tuned! ;))

A francia könyveknek sokszor van valami sajátos bája és könnyedsége, még a nehezebb témákban is, és hangulatosan tudnak bemutatni nagyon hétköznapi helyzeteket. 

Anna Gavalda jó példa, tőle többek között ezért szeretek olvasni. Kedvenceim az ő tollából az Édes életünk és a 35 kiló remény. Valamikor újra kéne olvasni az Együtt lehetnénket is, mert megkoptak az emlékeim, és gyanítom másként csapódna le, mint 10-12 éve. 

Legújabb francia felfedezettemmel, Christelle Dabos-val azt hiszem nem vagyok egyedül, mert mindenki eléggé rácuppant a szuper új fantasy sorozatra, a Tükörjáróra. Még csak az első kötetet, A tél jegyeseit olvastam, de hamarosan folytatom. 

Forrás.

Két kedvencem is kikerült már francia szerzők tollából, méghozzá nagyon eltérő műfajban. Néhány éve Pierre Lemaitre: Téboly című könyvét kiáltottam ki az egyik legjobb thrillernek (engem eddig nem sok thriller győzött meg...), tavaly pedig Olivier Bourdeaut melankolikus kisregénye, a Merre jársz, Bojangles? vált kedvenccé, andalító szavaival.

Ha valakinek még beugrana itt Georges Simenon, az nem jár messze a franciáktól, azonban ugyanúgy, ahogy Agatha Christie kis bajszos detektívjénél, itt is kelepcébe csalhat minket a nyelv... Simenon ugyanis francia nyelvű, ámde belga író. :) Egyébként pont most találtam róla a napokban >ezt a remek cikket<, nagyon sok érdekesség van benne, pl. arról is, hogy milyen gyorsan alkotott. 

Az olaszok közül természetesen a legaktuálisabb ki lehetne más, mint Elena Ferrante, és a Ferrante-láz. A Nápolyi regények után az életmű többi darabja is számot tart az érdeklődésemre, és a vélt kapcsolat miatt Domenico Starnone Hurok című könyve is. (Állítólag ő lehet az álnéven alkotó Ferrante férje, de persze ez nem biztos) 

Az olaszok temperamentuma, zajos, zsivajos léte, nagy érzelmei és gesztusai szerintem sokszor átütnek az írásaikon, és ez nem sztereotípiában gondolkodás, ezek egyszerűen csak jellemző jegyek szerintem. Néha csak nagyon apró dolgokban lehet felfedezni, néha pedig egyenesen megcsapnak, mint pl. a telepi élet leírásai Ferranténál.

Forrás.

Alessandro Baricco az az olasz szerző, akitől talán a legtöbbet olvastam; nagyon kedvelem a líraiságát, szimbólumait, azt a varázslatot, amit a szavakkal csinál. A Mr.Gwyn kedvenc tőle. 

Akad néhány olasz szerző és kötet a várólistámon is még, pl. Niccolò Ammaniti, Alessandro D'Avenia és Silvia Avallone. 

A skandináv országok szerzőihez elsőre mindig a krimiket kötjük - tényleg méltán híresek róluk, és a csavaros bűntényeken túl a történetekbe szőtt társadalmi problémák és a remek karakteralkotás miatt is olyan jók ezek a kötetek. 

Nem olyan nagy a merítésem egyelőre a skandináv krimikből, de mindenképp szeretnék többet is olvasni. Stieg Larssont és Karin Alvtegent már ismerem a svédek közül. Kristina Ohlssontól is olvastam már, igaz, tőle csak Az üveggyerekeket, ami egy gyerekeknek szóló kísértethistória. Szeretném megismerni a felnőtteknek írt krimijeit is. 

De a svédek sem csak krimiből állnak! :) Gyerekkoromból eszembe jut Harisnyás Pippi és Juharfalvi Emil Astrid Lindgren tollából, vagy a jól ismert svéd gyerekverses kötet, az Ami a szívedet nyomja. De a közelmúltban is sok-sok különböző svédet olvastam: meseregényt a gyászfeldolgozásról, misztikus novellagyűjteményt, szuper boszorkányos fantasyt, és persze egy csomó okosan humoros, vagy épp szívhez szóló regényt. Merthogy ne felejtsük el a két nagy svédet, akik az elmúlt években igen népszerűek lettek: Jonas Jonassont és Fredrik Backmant. :) Mindkettőjüktől volt egy-egy olyan könyv, amit kedvencnek is jelöltem: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, illetve Az ember, akit Ovénak hívnak.

Hmm, most hogy így végigbogarásztam a svédeket, azt hiszem revideálnom kell a fenti megállapítást, nem az olaszok és a franciák vannak legtöbben az olvasmánylistámban, hanem bizony a svédek... elsöprő többségben! Nem is gondoltam volna, mielőtt nekiálltam ennek a posztnak! :) A svédek észrevétlenül belopóztak, és gyülekeznek! :D 

Forrás.

A svédeken kívül persze képviseltetik magukat a finnek is, pl. Kati Hiekkapelto, Sofi Oksanen és Kira Poutanen. Oksanentől szeretnék még mást is megismerni a Baby Jane-en kívül, pl. a Tisztogatást és a Normát. Kati Hiekkapelto sorozatának pedig remélem egyszer még kiadják a harmadik részét is. 

És bizony van még norvég címkém is, amin meglepődtem, két kötetet találtam alatta, hát hirtelenjében nem tudtam volna megmondani, hogy ők milyen nemzetiségűek. Kicsit következetesebben kellene jelölgetnem a nemzetiségeket is a blogposztok címkéiben, ezentúl jobban figyelek majd erre. :) Érdekes módon pl. Simenon sincs sehol belgaként címkézve, ellenben egy Dimitri Verhulst kötet igen. :) Nahát, jó tudni, hogy más belgát is olvastam már. Eric-Emmanuel Schmitt pedig, akitől szintén került ki kedvencem, kettő az egyben: francia-belga. Az érdekes felfedezések posztja ez számomra is! ;) 

A keleti kultúrák írásai ismét csak más tészta, egészen egyedi hangulatok, különös dolgok fordulhatnak elő ezekben az írásokban. Japán szerzőkkel már többször ismerkedtem, és érdekes módon vagy nagyon nem tetszenek, vagy a kedvencek közé repülnek. Murakami Haruki A kurblimadár krónikája (ahh...), és a japán macskák kötetek (1.,2.,), amiket mostanában olvastam, és amikből egyre több van, nem nyertek meg maguknak. Ruth Ozekitől Az idő partjain és Kavagucsi Tosikadzu Mielőtt a kávé kihűl című könyveit viszont nagyon-nagyon szerettem. Nem lehet tehát azt mondani, hogy nem való nekem a japán irodalom, sőt! Ha valamit ajánlanátok, az utóbbi két kötet alapján, ne tartsátok magatokban! ;)

Forrás.

És végül, kisebb számban, de előfordultak az olvasmánylistámon spanyol (Jordi Llobregat: Vesalius titka), holland (Guus Kuijer: Minden dolgok könyve - kedvenc!), török (Orhan Pamuk, akit lelkesen imádok), német, szlovák, chilei, dán, máltai és osztrák szerzők is, és bizonyára még néhány másik, akik hirtelen nem ugranak be, és kereső-expedícióm során sem akadtak fenn a hálón. :)

Ami pedig a várólistámat illeti, ott is bőven előfordulnak az angolszászokon és magyarokon kívüli nemzetiségű szerzők és könyveik. Egy kis ízelítő közülük, a teljesség igénye nélkül:
- Andrea Hirata: A végletek szigete - indonéz
- Mia Couto: Az oroszlán vallomása - mozambiki
- Albert Sánchez Piñol: Hideg bőr - spanyol
- Carlos Ruiz Zafón több könyve - spanyol
- Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget - izlandi
- Amin Maalouf: Balthasar's Odyssey - libanoni
- Antoine Laurain: A piros notesz - francia
- Cecilie Enger: Anyám ajándékai - norvég
- Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem - holland
- Leena Lehtolainen: Az első gyilkosságom - finn 

- Peter Høeg: Miss ​Smilla's Feeling for Snow - dán

- Ioana Pârvulescu: Az ​élet pénteken kezdődik - román

- Brigitte Kronauer: A nők ruhái - német

Kulisszatitkok: a legtöbb ideig nem is a linkelgetés tartott ennek a posztnak a megírásában, ahogy arra számítottam, hanem a szerzők lecsekkolása, hogy nehogy valakit hibásan tegyek meg valamilyen nemzetiségűnek! Kérlek, ha mégis tévesen írtam valamit, javítsatok ki! ;)
Amúgy pedig nagyon élveztem megírni ezt a posztot, pedig azt hittem fáradságos lesz a bogarászás, de ellenkezőleg, nagyon üdítő volt felfedezni, hogy tulajdonképpen elég változatosan olvasok. :)

És ti, milyen más nemzetiségeket olvastok legtöbbször, kik a kedvenceitek?

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek 'nem angolszász' élményei: 

Dóri, Anett, Mandi 

Utóvéd (később csatlakozók):

Sister, Heloise,