Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

A Kolibri Kiadó standjánál kicsit elcsábultam a Könyvfesztiválon... a 2+1-es akcióba a Minden dolgok könyve mégsem került bele, Zakkant viszont nyomban kölcsönadta az övét, én pedig másnapra már el is olvastam, és mit tagadjam: nagyon sajnálom, hogy nem vettem egy sajátot. Ez az apró könyvecske ugyanis egy valódi gyöngyszem. 

Van, aki nem szereti a hasonlítgatásokat, mégis úgy érzem, nagyon helyénvaló, ha ezt a kis történetet egy lapon említjük más szerzők olyan regényeivel, amik rövid formájuk ellenére nagyot tudnak ütni. (Nem véletlen a Magasfeszültség logo a könyvön...) Schmitt könyvei jutottak eszembe: az Ibrahim úr és a Korán virágai, az Oszkár és Rózsa mami. Gavalda 35 kiló reménye. Süskindtől a Sommer úr története. Endétől a Momo. Csupa csupa szívemnek nagyon kedves könyv, amelyek mellé most virtuálisan helyet foglalt a Minden dolgok könyve is. 

A történet főszereplője Thomas, egy kilencéves kisfiú. Van egy nővére is, Margot, és egy titkos szerelme, Eliza. Az estéket Thomaséknál a vacsora utáni bibliai felolvasás zárja. A vallás központi szerepet játszik, azonban valami félrecsúszik a családfő értelmezéseiben, és sajnos Thomasnak és édesanyjának is verést kell elszenvednie az apától. A családon belüli erőszak nem könnyű téma, és nem könnyű róla írni egy gyerekkönyv formájában, Guus Kuijer mégis remekül oldja meg a feladatot. A holland szerző méltán kapott neves gyermek- és ifjúsági irodalom díjat. Komoly téma, csipetnyi vallásos fűszerezés, gyermeki lélek, árnyalt karakterek, különleges atmoszféra, és mindez remek stílussal párosul. Olvastatja magát. Thomas különleges, empatikus kisfiú. A Minden dolgok könyve tulajdonképpen nem más, mint az általa írt könyv, amelybe művészi és mégis gyermeki formában ír a napjairól, egy kicsit más szemszögből mutatva meg egy nagy esőt, egy ablakon való kibámulást, egy nyikorgó műlábat... és például azt, hogy mi szeretne lenni, ha felnő. Thomas válasza erre a kérdésre ugyanis az, hogy boldog szeretne lenni. Ehhez azonban bátornak is kell lennie...

"Thomas elővette a tollát, és írni kezdett. „Olyan hatalmas jégeső volt, hogy leverte a leveleket a fákról. Ez tényleg így történt, a Jan van Eyck utcában, kilencéves koromban.” Kinézett az ablakon, hogy gondolkodjon, mert ablak nélkül gondolkodni sem tudott. Vagy fordítva: ha volt a közelében egy ablak, mindjárt gondolkodni kezdett. Aztán így folytatta: „Ha nagy leszek, boldog leszek."

A szerző

Van boszorkányság is a regényben, de csak szőrmentén... csak egy kis villanás a sarokban, ha akarom ott volt, ha akarom mégsem láttam. Fekete macskák, egyiptomi csapások, táskagramofonból zenét hallgató Van Amersfoort néni, málnaszörp és felolvasóest. 

"- Ez Magda néni. - A mögötte fújtató gigantikus virágos ruhára mutatott.- Ó - mondta Thomas.- Ő pedig Bea néni. Magda néni és Bea néni kezet ráztak vele. Vadonatúj nénik voltak, Thomas még sosem látta őket azelőtt."

Hogy mindez végül hogy kanyarodik vissza az apához, és a probléma megoldásához? Néhány egyszerű, és mégis csodálatos mondattal, igen, mert ez egy olyan regény, ami nem csak egy, de soksoksok figyelemreméltó mondatot tartalmaz, amin meg kell állni. Van olyan is, amin szélesen kell vigyorogni. Nem akarsz, de nem tudsz nem vigyorogni, és aztán annyira húzódik a szád, hogy már fáj, és a körülötted lévők hülyének néznek, hogy miért bámulsz a könyvlapra ezzel az arckifejezéssel... :) És aztán, aztán mégis... lesz egy másik mondat, talán a végefelé, amikor inkább a szemed felé nyúlsz, letörölni egy kósza könnycseppet.

Értékelés: 10/10 Kedvenc. Ez a könyv, tele van érzelemmel, szépséggel, irodalmisággal. Van mondanivalója, de mégsem ránt le magával, hanem inkább plusz töltetet ad, a nehéz témaválasztás ellenére. Ez bizony tényleg a Minden dolgok könyve. Mind a hangulata, mind a története örökre velem fog maradni. :) 

Olvassátok ezt a szegény, mellőzött könyvecskét, nagyon megérdemli.