A borító ugyanolyan telitalálat, mint az előző köteté, imádom az apró változásokat, amik a történet sötétedését, veszélyesebb mivoltát jelzik, a baljós zöldes színt, az üvöltő második alakot, a töréseket, repedéseket.
A történet valóban veszélyes fordulatokat vesz, és végre több mindent megtudunk az Éjjeljárókról is, akiket Parker Álomlátókként definiált eddig. Jack, a Vak koponyás motoros visszatér, és így végre valaki képes és talán hajlandó is válaszokat adni Parker ezernyi kérdésére. A háttértörténet jobban körvonalazódik, kik az Álomlátók, milyen típusaik vannak, és hogy szenvedhetnek minél kevésbé az álmatlanság tüneteitől. Parker apja is képbe kerül, és egy sor rejtélyes eltűnés és "rablás" is felzavarja a vizet Oakville környékén.
Az Éjjeljárók legveszélyesebb típusa, az Orzók akcióba lendülnek, és Parker is megízleli azt a tintafekete borzalmat, ami rosszabb a nem alvásnál és rosszabb a fehér zajnál is, amit eddig ismert... Természetesen mindez akkor történik, amikor a barátok egy hétre vakációzni indulnak Disneylandbe. Mia, Finn és Addie lelkiismeretfurdalással ugyan, de otthagyják Parkert egy időre, és ekkor kezdődnek a bonyodalmak.
A karakterek maradtak a régiek, Jack-kel bővül a csapat, illetve Parker apukájával. Addie, Finn és Mia továbbra is támogatják barátjukat, és szerencsére azért nem sokáig vannak távol a könyv elején.
A kalandok a végén összpontosulnak, és a csapatnak komolyn mentőakciót kell szerveznie, és menekülnie az ellenség elől.... Többet nem árulok el, fedezzétek fel magatoknak a titkokat és rejtélyeket.
A könyv első fele, amikor Miáék elutaznak, nekem elég lassúnak tűnt, és már alig vártam, hogy eljöjjön az első érdemleges történés, utána viszont felpörgött a könyv, és nagyon kíváncsi voltam, hogy alakul Jack és Parker kapcsolata, illetve a misztikus Orzók tervei...
A stílus viszont közel nem tetszett most annyira, mint a sorozatkezdő kötetnél. Összecsapottabbnak éreztem, és sok volt az üresjárat, a semmitmondó párbeszéd. Kicsit idegesített az információk visszatartása is, mint amikor ugye szegény Harry sem kapja meg, csak csepegtetve az infókat Dumbledore-tól, hát Jack is elég fukar volt, meg csak elkomorult kép és fura arcvágás jött néha, holott azért elég fontos lett volna kitálalnia.
A Sötétséggel vívott harcok is folytatódnak Parker lelkében, és érdekes volt megfigyelni a két személyiséget, és hogy hogy kezdenek összecsiszolódni kissé. Tetszett ebből a szempontból a végkifejlet, ugyanakkor kicsit leegyszerűsítettnek is találtam.
Azt viszont imádtam, hogy Finn több és fontos szerephez jutott most is, és izgultam is érte. :)
Halálos áldozat és tűz és robbanás nélkül sem ússzuk meg ezt a kötetet sem, szóval mindenki készüljön fel! :)
Értékelés: 10/7 A feljebb leírt kritikai pontok miatt gyengébbnek érzem az előző résznél, ami végig fenn tudta tartani az érdeklődésem. Itt sokszor éreztem holtpontokat, és egyszerűbb megoldásokat, kiszámítható volt, és hiányzott az a légkör, amit az elsőben nagyon jól megteremtett a szerző, és örültem volna több Miának és Addie-nek. Lehet hogy ez a mostoha "középső gyerek"? :) Mindenesetre várom a trilógia befejezését is, és szurkolok Parkernek. :)
Kedvenc szereplő: Finn.
Az olvasás lehetőségét köszönöm a Főnix Könyvműhelynek! :)
Vegyétek meg a Könyvfesztiválon a Főnix Standjánál! :)
Az Éjjeljárók legveszélyesebb típusa, az Orzók akcióba lendülnek, és Parker is megízleli azt a tintafekete borzalmat, ami rosszabb a nem alvásnál és rosszabb a fehér zajnál is, amit eddig ismert... Természetesen mindez akkor történik, amikor a barátok egy hétre vakációzni indulnak Disneylandbe. Mia, Finn és Addie lelkiismeretfurdalással ugyan, de otthagyják Parkert egy időre, és ekkor kezdődnek a bonyodalmak.
A karakterek maradtak a régiek, Jack-kel bővül a csapat, illetve Parker apukájával. Addie, Finn és Mia továbbra is támogatják barátjukat, és szerencsére azért nem sokáig vannak távol a könyv elején.
A kalandok a végén összpontosulnak, és a csapatnak komolyn mentőakciót kell szerveznie, és menekülnie az ellenség elől.... Többet nem árulok el, fedezzétek fel magatoknak a titkokat és rejtélyeket.
A könyv első fele, amikor Miáék elutaznak, nekem elég lassúnak tűnt, és már alig vártam, hogy eljöjjön az első érdemleges történés, utána viszont felpörgött a könyv, és nagyon kíváncsi voltam, hogy alakul Jack és Parker kapcsolata, illetve a misztikus Orzók tervei...
A stílus viszont közel nem tetszett most annyira, mint a sorozatkezdő kötetnél. Összecsapottabbnak éreztem, és sok volt az üresjárat, a semmitmondó párbeszéd. Kicsit idegesített az információk visszatartása is, mint amikor ugye szegény Harry sem kapja meg, csak csepegtetve az infókat Dumbledore-tól, hát Jack is elég fukar volt, meg csak elkomorult kép és fura arcvágás jött néha, holott azért elég fontos lett volna kitálalnia.
A Sötétséggel vívott harcok is folytatódnak Parker lelkében, és érdekes volt megfigyelni a két személyiséget, és hogy hogy kezdenek összecsiszolódni kissé. Tetszett ebből a szempontból a végkifejlet, ugyanakkor kicsit leegyszerűsítettnek is találtam.
Azt viszont imádtam, hogy Finn több és fontos szerephez jutott most is, és izgultam is érte. :)
 |
| Az eredeti borító (a magyar sokkal jobb szerintem :)) |
Értékelés: 10/7 A feljebb leírt kritikai pontok miatt gyengébbnek érzem az előző résznél, ami végig fenn tudta tartani az érdeklődésem. Itt sokszor éreztem holtpontokat, és egyszerűbb megoldásokat, kiszámítható volt, és hiányzott az a légkör, amit az elsőben nagyon jól megteremtett a szerző, és örültem volna több Miának és Addie-nek. Lehet hogy ez a mostoha "középső gyerek"? :) Mindenesetre várom a trilógia befejezését is, és szurkolok Parkernek. :)
Kedvenc szereplő: Finn.
Az olvasás lehetőségét köszönöm a Főnix Könyvműhelynek! :)
Vegyétek meg a Könyvfesztiválon a Főnix Standjánál! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése