Vanek úr és Gyalog Juli - zanzaposzt

Két könyvet is olvastam nemrég, amik nem voltak igazán maradandók, de nem is voltak olyan rosszak. Együtt talán kitesznek egy aprócska posztot, mert külön-külön nem sok írnivalóm van róluk, és vacilláltam is, hogy ne is írjak egyáltalán. Aggodalomra persze semmi ok, a blogolástól nekem igen nehéz elvenni a kedvem. ;) 

Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban

Első gondolatom erről a könyvről: ez mégis mi a fene volt? Oké hogy Rejtő, némi Szahara és légió, Gorcsev és Vanek úr, egy oroszlán és némi kalamajka, de totálisan összedobált volt az egész, és a két része nagyon eltért egymástól. Voltak benne kacagtató részek és ismerős panelek, de nem vagyok elégedett, elég gyenge a többi Rejtő mellett. És mellesleg Vanek úr Párizsban?! Hát akkor már legyen benne több Vanek úr, aki egyébként is egy nagyon jó karakter, jóval többet kellett volna szerepeltetni.

A legeslegjobb persze Wendriner Aladár volt, a félős oroszlán. :) 

Értékelés: 10/4,5

Padisák Mihály: Gyalog Juli

Miamonánál figyeltem fel rá, és lettem kíváncsi, szóval elolvastam. Tanyasi világba ültetett kedves, de kissé komor történet. Egyáltalán nem volt rossz, és még az ízességes sem zavart (pedig tartottam tőle), de mégis, valahogy egyáltalán semmire nem fogok emlékezni belőle pár hónap múlva, úgy érzem. Vannak ilyen könyvek is. :) Gyalog Julin amúgy meglepődtem, hogy tényleg ez a neve. :) 

A legjobb a gyerekek budapesti kirándulása volt benne, mintha magamat láttam volna, a saját iskolai kirándulásunkon - bár én nem ilyen falufarkáról mentem a fővárosba, de az élmény hasonló volt. :)
Kedvenc idézet:
"ki tudja hol terem meg a ravaszkodás abban, aki sohasem próbálta"

Értékelés: 10/6,5

Forrás