Popper Péter: Lélekrágcsálók

Popper Péter nagy kedvencem volt eddig is, de korábban csak válogatáskötetekben olvastam az előadásait, több más szerzővel egy kötetbe szerkesztve, egy-egy témát körüljárva. Régóta szerettem volna valami olyat is olvasni, ami tényleg csak Popper, mert a Nyitott Akadémia, vagy Mesterkurzus könyvekben is rendre az ő írásait szerettem legjobban. Szerintem nem véletlenül hagyják őt szinte mindig a végére, mert prímán zárszavaz bármit, és ő mindig a témáról beszélt, elkalandozásai is azt szolgálják, hogy valamit magyarázzon, perspektívába hozzon, nem próbál másról beszélni, ami esetleg csak szőrmentén, erőltetve kapcsolódik.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen Popper Pétert "magában" olvasni. Mennyire lesz tömény, mennyire válik önismétlővé, mennyire tudja tartani a színvonalat, ha nincs kik közül kiemelkedni? A Lélekrágcsálók válogatáskötet a szerző legjobb előadásaiból, és azt hiszem méltán kapta ezt az alcímet. Remek lett, informatív, elgondolkodtató és mégis szórakoztató olvasmány. 

Próbáltam lassan olvasni, emésztgetni, tartogatni kicsit, hogy ne legyen még vége - persze bármikor elő lehet venni újra, és azt hiszem fogom is még forgatni. Az egyik kedvenc, ha nem a legkedvesebb pszichológiai könyvem lett. 

Korábbról is tudom már, tapasztaltam az írásait olvasva, de most is győztem rácsodálkozni, hogy mennyire nagy műveltségű, széles látókörű, tapasztalt ember volt Popper Péter, akinek minden helyzethez, minden témához, minden nehézséghez van egy példája, egy meséje, egy története. 

Az egész kötetet telepakoltam színes post-itekkel, annyi megszívlelendő, fontos, jól megfogalmazott bölcsességet találtam benne. Ami pedig a legfontosabb, ezek a bölcsességek nem tolakodók, nem okoskodók, vagy fennhéjázók. Popper végtelenül egyszerűen, értelmesen, nem lehet mást mondani: tényleg bölcsen magyaráz, a szó legtisztább értelmében.

Volt néhány fejezet, amikkel már találkoztam más kötetekben, de ezeket is éppúgy élveztem újraolvasni - néha elég távoli volt már az emlék. 

És hogy megválaszoljam a saját kérdéseimet, nem éreztem töménynek így, egy kötetben csak őt olvasva, sőt, üdítő volt, érdekes körutazásnak érződött; rengeteg nézőpont, különféle problémák sorakoztak fel, és lépten-nyomon bólogattam a mondataihoz. Nem éreztem önismétlőnek, de természetesen van néhány bevett fordulat, sokszor magyarázott elmélet, amik újra és újra előkerülnek. Azonban Popper nem olyan előadó, aki begyakorolta a mondandóját, és mindig mindenhol képes átfordítani a szót rá, egy bizonyos megszokott mederbe terelni, hanem igazi mesélőhöz méltón, leül, elkezdi valahol, de mindig máshol, mindig más szavakkal, nem ugyanazon a nyomvonalon haladva. Ahogy a téma, a hangulat, a nézőközönség megköveteli, ahogy jobban illeszkedik a többihez. Úgy találtam, nem mondja kétszer ugyanazt ugyanúgy, de előfordul, hogy felhoz, megemlít valamit, amiről már hallhattunk/olvashattunk tőle. Tipikusan ilyen volt például a "cirókahiány" többszöri emlegetése.

Forrás.

Szerettem volna idézni belőle, de gyakorlatilag a fél könyvet ideidézhetném, tényleg annyi remek gondolata van, legyen szó párkapcsolatokról, hazugságról, szorongásról, vagy a boldogságról. Rengeteg nagyon különböző dologban tud útmutatást adni, rákényszerít, hogy új szemszögből vizsgáljunk meg valamit. Érinti a társadalmi elégedettséget,  a diktatúrák működését, a fanatizálást, de ugyanígy a pszichopátia jellemzőit is elmagyarázza, vagy azt, hogy hogy vette, veszi el a tömegtermelés az emberektől az öröm lehetőségét - és hogy mennyire az élet kellékeinek gyűjtésével vagyunk elfoglalva, ahelyett hogy élnénk. Mert nincsenek átmeneti időszakok az életben, az az élet maga, folyamatában. Remek gondolatok voltak arról is, mikor ér véget egy kapcsolat, vagy hogy miért is nem lehet racionálisan, logikusan gondolkodni érzelmi helyzetekben. Néha igazán, letaglózóan húsba vágó volt egy-egy mondata, olyan dolgokkal kapcsolatban, amiket én is megéltem. 

Különösen tetszett az utolsó téma, a boldogság, és az, ahogy arról írt, mi magunk mivel vetünk gátat neki. Meg kell próbálni túllépni szituációkon, felejteni, hagyni elfelejtődni, nem túlértékelni a problémákat (Almási Kitti is szokta emlegetni az itt megfogalmazódó intést: "na és akkor mi van?", amikor bekövetkezik valami, amitől féltünk, aztán a világunk mégsem omlik össze).  Az ilyesfajta elengedést mégis máshogy járja körül Popper, mint másoknál olvastam már, könnyedebben, befogadhatóbban. Érdekes gondolat volt az is, hogy ha sietünk is, rohanunk is, tudunk-e nyugodtan rohanni, nem izgatottan? Mert akkor hirtelen egész más színben tűnhet fel minden, és ez az attitűdváltás segíthet megbirkózni a sok rohanás lélekölő mivoltával. 

Becetliztem néhány könyvet is a kötetben, amiket a szerző ajánl egy-egy téma kifejtése kapcsán. Ezek voltak: 

- Vercors: Sylva

- Franz Werfel: A meg nem születettek csillaga

De volt szó az Anna Karenináról is, és jaj, hát Popper bácsival én is jobban szeretném még azt is, belátom. :) Nagyon tetszett, amit kiragadott belőle, hogy pontosan hol is kezdődik a nagy szerelem Anna és Vronszkij között... És bizony nem ott, nem úgy, ahogy gondolnánk.

Valamint említi Popper Füst Milánt is, hozzá kötődik ugyanis az, hogy a férfi-női kapcsolatot egy négylábú asztalhoz hasonlítja... Én ezt Csernus Imre előadásán hallottam először, és rajongva imádtam érte őt, milyen egyszerű, milyen szuper hasonlat, milyen jól össze van rakva, és hát valóban, bármelyik láb is inog, baj van. Na most megtudhattam, hogy nem ő találta ki! :D 

Nem utolsósorban pedig sok-sok érdekes szót is tanultam Poppertől, amiket külön jelölgettem a kötetben. Ezek voltak: 

- bornírt: korlátolt, ostoba, bárgyú, szűk látókörű. Előnye, hogy ha használod valakire, aki ilyen, nagy valószínűséggel nem fogja ismerni és érteni ezt a szót. :D 

- retirál: visszavonul
- krakéler: kötekedő, kötözködő

- oktrojál: rákényszerít, ráerőszakol

- pia fraus: kegyes hazugság

A könyvet Nikkincstől kaptam ajándékba, és ezúton is még egyszer nagyon köszönöm! Szuper olvasmányélmény lett belőle. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki érdeklődik a pszichológia iránt, de akár a mostanában divatos mindfulnesst is említhetnénk. Remek stílusban, humorosan, gördülékenyen mesél, és közben tanácsokat is ad, gondolkodásra,  átgondolásra késztet. Megmozgat.

Szerintem Poppert lehetetlen nem kedvelni. :)

10/10