Alex Pavesi: Nyolc nyomozó

Nem tudtam sem a könyvről, sem a szerzőről semmit, egyszerűen csak felfigyeltem rá a megjelenéskor, most pedig teljesen random választottam, következő olvasmányomnak. :) Éljen a spontaneitás! :D 

Olvastam én már mindenféle krimit, hiszen a műfaj nagy kedvelője vagyok, de ilyennel még nem találkoztam! Alex Pavesi Nyolc nyomozója egy teljesen unortodox krimi, ha lehet ilyet mondani. Egészen különleges szerkezetű történet, a kerettörténetbe ágyazott bűnügyi novellákkal. 

Megeszem a kalapom, ha ennek bárki bármikor is rájött a nyitjára. :D A sok közül az egyikre is.

"A két gyanúsított össze nem illő fotelekben ült a fehér, szinte már jellegtelen szalonban, várva, hogy történjen valami."

A kerettörténetben Julia Hart, egy könyvkiadó szerkesztője beszélget Grant McAllisterrel, aki sok-sok évvel korábban írt egy csokornyi novellát, A White-gyilkosságok címen. Most meg szeretnék jelentetni a füzért új kiadásban, Julia ezért elutazik Granthoz, aki magányosan él egy mediterrán szigeten, és néhány napon keresztül azzal ütik el az idejüket, hogy a nő felolvassa a novellákat egyenként (Grant rosszul lát), és aztán megbeszélik őket. Grant McAllister matematikus, és annak idején felállított egy szabályrendszert a krimikről, majd mindegyik permutációra alkotott egy-egy történetet. Ezen szabályok mentén haladva elemzik az egyes történeteket. Julia megpróbál személyes kérdéseket is intézni Granthoz, ám a férfi vonakodik válaszolni bármire, ami a múltjával kapcsolatos.

Mindegyik történetben akad egy-egy következetlenség - bevallom ezek közül néhány még nekem is feltűnt, pedig nem vagyok olyan jó a nyomkeresésben -, amikre Julia minden alkalommal rávilágít. De vajon mi az ami nem stimmel összességében? És mi köze lehet az egésznek egy régi-régi, azóta is megoldatlan gyilkossághoz? 

Miközben megsimerjük a detektívtörténet kötelező elemeit, amelyek átfedésben is lehetnek egymással, egyre inkább az motoszkál a fejünkben: biztos, hogy minden az, aminek látszik? 

Narrátor: nyilván nem. 

Természetesen teljesen rossz gondolatmenetet folytattam, gyakorlatilag mindenhol. :D Az egyes novelláknál is, és magával a kerettörténettel kapcsolatban is mást feltételeztem, mint ami kisült belőle, de ahogy mondtam, azt gondolom, ez aztán tényleg kitalálhatatlan. 

A novellák közt voltak gyengébbek, és jobbak, de mind érdekelt, és az is, hogy Julia és Grant mit beszélgetnek majd róluk, így aztán vitt előre a cselekmény. Némelyik sztori elég kegyetlen elemekkel is dolgozott, és voltak, amiknek nem volt igazi befejezésük, vagy egyszerűen elmaradt az igazságtétel. 

Persze az olvasó, és a krimikedvelő főként jól tudja, hogy a detektívtörténeteknek kötelező eleme az áldozat, a tettes, a gyanúsítottak, a nyomozó, és aki már olvasott pár krimit, azzal is tisztában van, hogy ezen csoportok átfedésben is lehetnek egymással, sokféle permutációban, mégis érdekes volt ennyire darabjaira bontva gondolni a krimi alkotóelemeire, és így végigvenni őket, a halmazelmélet segítségével. 

A végén a csavarnál, csavaroknál, wow, hát csak lestem, és próbáltam nagyon odafigyelni, hogy össze tudjam vetni az egyes verziókat, de szerencsére úgy van megírva, hogy akár a figyelmetlenebb olvasó is vissza tudja idézni sorban az egyes történeteket. És ezzel még nem is árultam el semmit. :)) 

Bizonyára vannak hibái, de nekem különösen jólesett most ez a teljesen non-konvencionális krimi,  igazi spontán könyves kaland volt.

Azt hiszem érdemes lehet odafigyelni Alex Pavesire.