Yann Martel: A helsinki Roccamatio család a tények tükrében
Ez a kötet már jó ideje birizgálta a fantáziámat, most hogy utánakerestem, még 2010-ben szereztem be, az Alexandra nagy nyári akciójában, potom 500 Ft-ért, szóval várni is jó ideje várt már rám, megjárt egy-két várólistacsökkentős polcot, de az ideiben tényleg sorra került.
Én pedig szembesültem azzal, hogy ez nem is kisregény, mint ahogy emlékeztem, hanem novellás kötet.
Martel írta a Pi életét is.
Négy novella található a könyvben, amelyek közül az első, a címadó a leghosszabb, és egyben legjobb is. A megnevezett családról azonban szinte nem is esik szó. A novellában egy AIDS-beteg haldoklását követjük végig, akinek a barátja kitalálja, hogy írjanak együtt történetet a helsinki Roccamatio családról, kitalációt, de úgy, hogy a velük megtörténő eseményeket megfeleltetik 1900-tól kezdve minden évben valami történelmi eseménynek. Tehát minden történet valahogy kapcsolódik a megfelelő évi történelmi eseményhez, még ha csak távolról, vagy szimbolikusan is. A pláne az egészben az, hogy tulajdonképpen a Roccamatiókból csak pár félmondatot kapunk, amiben születik egy újabb családtag, vagy valaki meghal, részletezve van viszont a 20. század éveiből választott mozzanat (2-3 magyar vonatkozású is, pl. a golyóstoll felfedezése), sőt, a barátok néha össze is vesznek, mi legyen a középpontban a sok azévi történés közül. Persze az egészben a lényeg nem is a történetírás folyamata lesz, hanem a betegség mindent legyűrő ereje, és azt követjük nyomon, hogy hogyan emészti fel és szó szerint "eszi meg" a vírus Pault. A halálról szól, kendőzetlenül. Szomorú, és nehéz történet, de érdekessé teszi a narrálás, és ez a furcsa, rendhagyó történetszövés, valamint a végén egy kis szomorú mosolyt is meg lehet ereszteni. 
A concertós és tükrös novellák nem fogtak meg annyira, az Egy halál változatai viszont igen. Monotóniája, az ismétlődések és a ritmus Bariccora emlékeztetett kicsit. Egy büntetésvégrehajtási intézet levelet küld az anyának, fia utolsó estéjét és kötél általi kivégzését leírva... A levélnek több változtata alkotja a novellát, érdekes "körkép" és a változatok különös keveréke tárul elénk.
Nincsenek sallangok, tárgyilagos az elbeszélés, emiatt tetszett, de talán pont emiatt kevesebb érzelmet is csiholt ki.
Értékelés: 10/7,5 Két jó novella, és két kevésbé maradandó lett nálam a mérce, a Roccamatio család (nemléte) húzza egyértelműen felfelé a mércét.
A bejegyzés elején azt hittem, nem érdekel, de a végére arra jutottam, hogy talán mégis. :) Ennyit tudok most hozzáfűzni, de ezt szívből! :D
VálaszTörlésMh... Érdekesnek tűnik, köszönöm. :)
VálaszTörlés