Victoria Schwab: Felszabadulás

Már az Archívum befejezésekor nem volt kérdés, hogy mindenképp olvasni és birtokolni szeretném a folytatását is, ami angolul a The Unbound címet viseli, magyarul pedig Felszabadulás címen most jelenik meg a Könyvfesztiválra a Főnix Könyvműhely jóvoltából. Lelkesedésemnek köszönhetően előolvashattam a kötetet, ami gyakorlatilag a kezemhez tapadva követelte, hogy folytassam már, olvassam még, annyira letehetetlen volt. :) 

Az Archívumból megismert világba csöppenünk vissza az első kötet végjátéka után nem sokkal. Minden a régi: a Coronado, a Sikátor, Wesley, a felébredő Történetek... és mégis, valahogy egyáltalán semmi sem ugyanaz már. Mac iszonyú rémálmokkal küzd az Owennel való küzdelem óta, alig alszik valamit, teljesen kimerülten kezdi az évet az új iskolában, a Hyde Gimnáziumban. A Hyde egy elit suli, tipikusan az a fajta hely, amikről bizalomgerjesztő brossúrák készülnek, csupa kő és márvány és szoborpark, minden borostyánnal befuttatva. Kevés diák van, így Macnek nehéz lesz "normálisként" elvegyülni. Azonban már rögtön az első nap éri néhány kellemes meglepetés a suliban. Ezeket nagy becsben kell tartania, mert bizony a történet (kisbetűs!) további részében igencsak rájár a rúd, sőt, már kezdi teljesen azt hinni megtébolyodik, megőrül. Valaki mintha rá próbálná terelni a gyanút egy sor rejtélyes eltűnéssel kapcsolatban... Több ember is a vele való találkozás után tűnik el nyomtalanul. A rémálmokat néha nehezére esik megkülönböztetni a valóságtól, szülei árgus szemekkel figyelik, azt hiszik ártani akar önmagának, esetleg drogfüggő is, így egyre nehezebben látja el őrzői feladatait is, így hamarosan kihallgatásra is behívatják... A frusztráció a végletekig fokozódik, és csupa rejtély minden, egész a fináléig. Sőt... én úgy érzem, még azon is túl. 

Ha röviden kell erről a könyvről beszélnem, annyit mondanék: Hűűűű. 

Hosszabban kifejtve ez annyit tesz, hogy gyakorlatilag ugyanannyira tetszett, mint az első kötete, csak másként. Míg abban érdekes és laza történetkifejtés volt és egy nagyon feszített tempójú befejezés, ebben inkább a történetvezetésbe került több izgalom, egy rövidebben lezárt, de annál jobban felvezetett vég előtt. 

Egyszóval imádtam, ahogy Schwab csűrte-csavarta a rejtélyeit hosszú fejezeteken keresztül, és amikor már azt hittem nem lehet fokozni, akkor is rátett még egy lapáttal. 

"− Mi jár a fejedben? 

− Bűntények helyszínei − válaszolom szórakozottan. 

− Meg kell hagyni, te aztán sosem adsz unalmas válaszokat."

Nagyon tetszettek az új mellékszereplők, akik egyrészt főleg a Hyde tanulói voltak, másfelől meg Alakulati tagok. A Hyde diákjai közül Casht szerettem meg legjobban, és még az sem zavart, hogy egy pici szerelmi háromszögnek is teret adott a szerző, pedig nem szeretem az ilyesmit, de mégis, ez olyan ártatlan, olyan hihető volt, és nem utolsósorban nem nagy jelentőségű a többi, akár életet veszélyeztető kaland mellett. 

Dallast, az iskolai pszichológust is nagyon szimpatikusnak találtam. 

"− Hol a kocsid? − kérdezi, miközben szemügyre veszi a szinte már teljesen üres parkolót. 
A biciklitárolóhoz lépek és széles mozdulattal Dantéra mutatok. − Itt a verdám. 
Cash elpirul. − Nem akartam semmit feltételezni… 
Legyintek. − Igazából olyan, mint egy cabrio. Belekap a szél a hajamba. Bőrülések… vagyis ülés. − Kirángatom a nadrágot a táskámból és felhúzom a szoknya alá. 
Cash elmosolyodik, aranyszínű tekintete a járdára vetül. − Esetleg ezt holnap is megismételhetnénk. 
− Mármint az iskolát? − kérdezem, ahogy kinyitom a lakatot és felülök Dantéra. − Szerintem ez lenne az elképzelés mögötte. Nem igazán működik, ha csak egyszer jön be az ember."

Nem tudom, végül lesz-e folytatás, dűlőre jutnak-e a szerzővel a kiadók. Tulajdonképpen örülnék neki, mert nagyon otthonosan érzem magam már ebben a világban, szívesen térnék vissza, és érzek némi szándékos befejezetlenséget, illetve olyan szálakat, amiknél ismét fel lehetne venni a fonalat. Ha mégsem lesz, akkor is újraolvasós a sorozat mindkét kötete. :) 

Most pedig némi spoileres tartalom következik, akit érdekel, jelölje ki a kifehérített sávot, és kommentben beszélgethetünk róla, érdekelne a véleményetek :) Kérlek kommentben is jelezzétek a spoilert!

!!! SPOILER!!! Kifehérített szövegrészek!

- Az, hogy Owen nem tűnt el a semmibe, bevallom motoszkált a fejemben, de azért elég ijesztő volt, hogy vissza is tudott térni, sőt, hát másokat berántani ezekbe a bizonyos űrökbe, brrr. Nagyon jó ötlet volt az is, hogy Mac csak a gyűrű nélkül láthatja, a tompítások nélkül érzékeli a világban. 

- A terv, és az Archívum romba döntése, huhh, nagyon kemény dió, és Mac részéről nagy bátorság volt így belemenni. Először úgy éreztem nagyon buta dolog volt, és nagyon kevésen múlt, hogy rosszul süljön el (hisz mi van ha Roland nyakából nem tudja levenni azt a kulcsot?), de aztán rájöttem, hogy az adott helyzetben, és körülmények között, elég kevés idő és lehetőség volt egyáltalán csak mérlegelni is, ugrani kellett. 

- Agatha... ez a nő számomra olyan, mintha Dolores Umbridge lenne, csak drappban nyomul :) 

- A tárgyalást és felmentést a végén egy kicsit elkapkodottnak, túl "könnyűnek" éreztem, Hale elég súlytalanul kezelte a dolgot. 

- A fonalat persze az elrejtett Archívum főkönyvi lappal és Sako bosszújával lehetne továbbvezetni, érdekes lenne, de nagyon kemény. Nem tudom akarom-e látni, ahogy romba dől az Archívum... 

!!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/10 Az első rész marad a kedvenc, de a frissessége és a mozgalmassága miatt most ennek a története kedvesebb. :) 

Izgalmas, egyedi, nagyon lebilincselő atmoszférájú könyv, amiben megfér a humor és a szerelem is, de nem homályosítják el a különleges világot és a sztorit magát. Csak ajánlani tudom. 

Forrás

Fülszöveg: 

"Mackenzie Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.

Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent elveszíthet: nem csupán az Archívummal való kapcsolatát, hanem az emlékeit is – sőt, akár még az életét is. Vajon képes lesz-e Mackenzie kibogozni ezt a rejtélyt, mielőtt ő maga is végleg fennakadna az őrült történések hálójában?"

Köszönöm az előolvasás lehetőségét a Főnix Könyvműhelynek! :)