Kedvem támadt a régi kiadású Maigret könyveimhez, és gyors egymásutánban hármat is elolvastam. Azokat választottam, amiket az idei várólista csökkentésbe is betettem, úgyhogy igazán jól haladtam májusban a listával.
Érdekes merítés lett ez, mert véletlenül úgy alakult, hogy a három könyv szép egyenletesen szóródik az életműben: van egy 1931-es, egy 1942-es és egy 1962-es. Hirtelen nem is tudnám megmondani, melyik tetszett a legjobban... Talán A Víg Malom táncosnője, a hangulata miatt. :)
A Majestic pincéi
A Majestic pincéi, milyen rejtelmes cím, milyen Maigret-mentes cím! De persze Maigret történet ez is, méghozzá igen szövevényes, régi és új bűntényeket ötvöző, és felszínre hozó sztori.
Kedvenc felügyelőnk főleg konyakot és sört iszik a nyomozás közben, biciklizik is - bár közel nem annyit, mint a Dél Keresztjében -, sőt, el is bóbiskol (nem, nem a biciklin).
"Az alagsorban olyan meleg lett, hogy Maigret kénytelen volt levetni a kabátját, de a kalap a fején maradt, a pipa a szájában. És így sétált a folyosókon, békésen, hátratett kézzel, időről időre megállva az egyik vagy másik üvegfal előtt, mintha egy akváriumot nézegetne."
A Majestic Hotel pincehelyiségei olyanok, akár egy akvárium, üvegfalakkal, sok "kalickával", de mégis labirintus-szerű a sok lépcsővel, szekrényekkel, ételfelvonókkal. Meghatározott, szigorú rendben történik minden, érkeznek a cédulák, mennek a rendelések, mindenki óramű pontossággal teszi a dolgát. A gépezet monotonitását mégis meg tudja törni valami... Prosper Donge késve érkezik egy defektes bicikligumi miatt... Mi lesz ennek a jelentősége? Az egyik alagsori szekrényben a szálló egyik előkelő vendége van, holtan. Aztán képbe kerül néhány ledér táncosnő is: Gigi, Mimi, Charlotte... És bár Maigret látszólag nem sok mindent csinál, azért ahogy az lenni szokott, szép lassan felsejlik a ködből, szivarfüstből - és a múltból - a megoldás.
"Ramuelnek annyira ferdén állt az orra, hogy az ember úgy érezte: mindig profilból látja."
Tetszett. :)
Maigret és a szombati kliens
Kicsit rendhagyó a szombati kliens története, hiszen egész a végéig nincs meg a bűntény sem, csak homályos elképzelések, találgatások vannak, kicsit olyan Schrödinger macskája érzés.
Maigret felügyelőt felkeresi a lakásán a "szombati kliens", aki azért kapta ezt a ragadványnevet, mert szombatonként rendre megjelent a bűnügyi rendőrségen, Maigret-re várva, de végül mindig elment, mielőtt beszélhettek volna. Léonard Planchon most megvallja a felügyelőnek: kettős gyilkosságot tervez. Maigret-t nyomasztja a beszélgetés, és figyeltetni kezdi a Planchon házát, de talán már késő?
Planchon, aki egyébként szobafestő, eltűnik... Maigret-re vár a feladat, hogy kibogozza, mi is történt azon a bizonyos hétfői estén, amikor utoljára látták. Valamint meg kell győznie az ügyészséget is, hogy itt bizony van mi után nyomozni, van mire házkutatási parancsot kérni. Néha ő maga is elbizonytalanodik, de a végén kiderül, megérzései természetesen jók voltak.
Roger Prou kihallgatása különösen tetszett. :) Ebben a részben is sok a hangulatos kiskocsma, a felügyelő pedig konyakot, sört és grogot iszik, utóbbit azért, mert megfázás kezd eluralkodni rajta.
Egymás után két Rayman Zsófia fordítás - a Majesticet is ő fordította - , és nagyon furcsa, hogy nem Quai des Orfévres szerepel, hanem Aranyművesek rakpartja, nem Madame Maigret, hanem Maigret-né, és a Dauphine söröző helyett is Dauphine -kifőzés van... A Majestic-ben pedig következetesen Bruxelles marad Brüsszel. :/ Elég zavaróak, jót tenne egy újrafordítás, és új kiadás ezeknek a köteteknek.
A Víg Malom táncosnője
Ismét egy nagyon csavaros, bonyolult Maigret kötet, ami a koraiak közül való (1931-es). A felügyelő kicsit más is a tőle később megszokottól, talán valahogy lazább, aktívabb is, merészebb, nem csak a csendes, merengő megfigyelő, aki pipázva sétálgat, és fejben összerak mindent. Nem átall beavatkozni a bűnügybe, méghozzá nem is kicsit, hogy teljesen összezavarja a tettest.
Két fiatal jómadár eldönti, hogy kirabolja a Víg Malom kasszáját, és zárás után bezárkóznak a pincébe. Azonban arra nem számít az ifjú Jean Chabot és René Delfosse, hogy a pincéből előbukkanva az aznap este ott mulató török - vagy görög? - holttestébe botlanak... Elmenekülnek, és lesik a híreket, vajon mire fut ki majd a nyomozás?
Nehéz volt kibogozni a szálakat, én mindvégig a sötétben tapogatóztam csak, és nagyon meglepett a végeredmény, amit Maigret ebben a könyvben Poirot-hoz hasonló nagymonológban vezet le, amikor a szereplők majdnem kivétel nélkül egy kis szobában csoportosulnak.
Érdekes volt, hogy Maigret igazán csak a könyv felénél bukkan fel, vagy fedi fel magát, mondjuk így, bár szerintem a rutinos Simenon olvasó már kiszúrja korábban is. ;)
Italozás helyett inkább a pipázás dominál ezúttal, és a Liége-i kollégák épp nagy piparendelésben is vannak az események közepette. ;) Merthogy egyébként a helyszín ezúttal Liége, Belgium, és nem a szokott Párizs.
Sokáig velem fog maradni a hangulata, a jelenetek a Víg Malomban, a két fiatal szereplő rázós pillanatai, Grafopulosz holtteste a sötétben, és persze Adéle, akit címszereplőnek tettek meg, és aki a kötelező, pongyolás, öltözködős jelenetet hozza. ;)
Találkoztam néhány érdekes új szóval is a könyvben. Maigret pl. egy sifrírozott levelet tanulmányoz... Sifrírozni annyit tesz, rejtjelezni, illetéktelenek számára érthetetlenné tenni (titkosírás), ahogy utánaolvastam még, a magyar cifra szó is innen ered. :O Aztán jött még a lüsztertakaró is, a lüszter - többek közt - egy érdes felületű, mosott gyapjúból ritka szövéssel készült fényes szövet, én ezt sem ismertem. (A Majestic-ben pedig asztrakán kabát van - Madame Maigret-é, na az meg egy különleges orosz bárányprém :D )
Ezt a részt ugyan nem Rayman Zsófia fordította, hanem Klumák István, de ebben is Maigret-né szerepel, Madame Maigret helyett. Ezen kívül is volt néhány érdekes kifejezés, pl alsó kar alkar helyett, vagy a szereplő "járdát változtat"...
Tényleg ráférne ezekre a régi példányokra egy-egy új fordítás, és szép, új, friss Agavés kiadásuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése